Pf.21504/2013/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére, a Ptk.

1. §-ára, a
2. §

(1)és

(2)bekezdésére. A ... Városi Bíróság előtt 3.P.20.211/

1. szám alatt folyamatban volt per beszerzett irataiból megállapította, hogy a felperes ellen a gondnokság alá helyezés iránti pert nem az I. illetve a II. rendű alperesek, hanem a ... Város Gyámhivatala indította meg. Az iratok alapján az is megállapítható volt, hogy a gyámhivatalnál csak az I. rendű alperes járt bent, a II. rendű alperes nem, tehát a II. rendű alperes nem tett a felperesre vonatkozóan semmi olyan kijelentést, amely a gondnokság alá helyezés iránti per megindításához hozzájárult volna, ezért a II. rendű alperessel szemben a személyiségi jog megsértése körében a felperes keresete nem alapos. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a gyámhivatal nem kizárólagosan az I. rendű alperes bejelentése alapján indította meg a felperessel szemben a gondnokság alá helyezés iránti eljárást, hanem a bejelentést követően beszerezte a ... Város Önkormányzat Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézetétől a
2. május 3-i ambuláns kezelőlapot, amely a felperes vonatkozóan azt a szakorvosi véleményt tartalmazta, hogy a felperes ugyan nem áll kezelés alatt, de személyisége paranoid jegyeket mutat, igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálata indokolt, tehát a gyámhivatal a keresetlevél megszerkesztése előtt I. rendű alperes bejelentését szakorvosi véleménnyel is alátámasztotta. A bíróság a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményre is figyelemmel a ... Város Gyámhivatalának felperessel szembeni kereseti kérelmét elutasította, azonban az állandósult bírói gyakorlat szerint személyiségi jogok sérelme csak abban az esetben állapítható meg, ha a bejelentés, feljelentés indokolatlanul bántó, lekicsinylő, durván sértő kifejezéseket tartalmaz. Az I. rendű alperesnek a ... Gyámhivatalnál
3. március 10-én jegyzőkönyvbe vett nyilatkozata csak részben járult hozzá a felperes elleni gondnokság alá helyezés iránti peres eljárás megindításához, amelyben az I. rendű alperes az őt ért sérelmeket sorolta fel, hogy a felperes milyen okok miatt milyen eljárásokat indított ellenük. A bejelentés megfogalmazásában, kifejezésmódjában az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem tartalmaz a felperesre nézve indokolatlanul bántó, sértő, lealázó, lekicsinylő kijelentéseket. A gondnokság alá helyezés iránti perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény is megállapította, hogy a felperesnek enyhe fokú perlekedési hajlama van, ezért a jelentés tartalma alapján az elsőfokú bíróság nem tartotta megállapíthatónak a felperes személyiségi jogainak megsértését. Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy az I. rendű alperesi tényállítások esetleg nem valósak teljes mértékben (felperes vitatta, hogy az alperesek gyermekeit megfenyegette volna), mert ezek a nyilatkozatok akkor sem alkalmasak a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítására, ha az eljárás során lefolytatott bizonyítás tükrében nem minősülnek valónak. Ezen ok miatt nem tartotta szükségesnek az elsőfokú bíróság további bizonyítás elrendelését, további gyámhivatali iratok beszerzését. Annak sem tulajdonított az elsőfokú bíróság jelentőséget, hogy a II. rendű alperes tett-e bejelentést ténylegesen a gyámhivatal előtt, mert esetleges bejelentése nem került nyilvánosságra, így bizonyos fokú nyilvánosságot feltételező személyiségi jogsértés nem volt megállapítható, ebben a körben felperes által felajánlott további bizonyítást szükségtelennek tartott, ezért annak elrendelését mellőzte. A perköltség viselésére a felperest a Pp.
4. §

(1)bekezdése, a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdésének a) pontja és a

1. §-a alapján kötelezte a korábbi eljárásban felmerült költségekre is figyelemmel. Az illeték viseléséről a 6/
2. (VI. 26.) IM rendelet
3. §

(1)bekezdése szerint határozott. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelynek elsődlegesen annak megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására való utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte az által indítványozott iratok beszerzését, amelyeket a per eldöntéséhez a per tárgyává kellett volna tenni. Az alperesek ahol lehetett kedvezőtlen színben tüntették fel a felperest. Kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletben a felperesi követelés jogalapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések sérelmet szenvedtek és nyilvánvalóan tévesen alkalmazta az elsőfokú bíróság a megjelölt jogeseteket. Alaptalannak tartotta, hogy a közigazgatási szerv előtti alperesi bejelentések kifejezésmódjukban elfogadhatóak, illetve maga a hivatali eljárás ténye mentesíti a közigazgatási szervet. A megjelölt alperesi nyilatkozatok bizonyítják a felperes személyiségi jogainak megsértését. Sérelmezte, hogy kritikus élethelyzetének megoldása érdekében pszichiáterhez fordulását évtizedek múlva felhasználják ellene az aktuális diagnózis felállítása helyett. Nem fogadta el, hogy személyiségére a paranoid pereskedés jellemző. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes fellebbezési költségekben történő marasztalására irányult. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság a per érdemében való döntéshez a szükséges bizonyítást lefolytatta, nem volt megállapítható olyan eljárási szabálysértés, ami az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatát akadályozta volna. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetése és az így meghozott döntés helytálló, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság a következőkre mutat rá. A peres iratokból megállapítható volt, hogy a peres felek között hosszabb ideje tartó ellenséges viszony alakult ki, amelynek következtében kölcsönösen több eljárást kezdeményeztek egymással szemben. A per tárgyává tett gyámhatósági, majd rendőrségi bejelentés alapján a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesek terhére a személyhez fűződő jogsértés a bejelentésekben foglaltak miatt megállapíthatóe, indokolt-e ezen közlésekre alapítottan a felperes személyiségi jogainak polgári jogi jogvédelme. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy valamely hatóság előtti eljárás kezdeményezése önmagában a személyiségvédelmi per megindítására nem ad alapot. Ha a bejelentés nem minősül minden alapot nélkülözőnek, indokolatlanul vádaskodónak, bántónak, lealázónak a személyiségi jogsértésre alapított igény nem lehet elfogadható. A perbeli esetben arra utaló adatok merültek fel, hogy a felperes az alperesekkel szemben több eljárást is indított, amelyek nem vezettek eredményre, és az alperesek ehhez hasonló további eljárások megakadályozása érdekében jutottak arra az elhatározásra, hogy a felperes velük szembeni folyamatos, indokolatlan igényérvényesítését meg tudják akadályozni. Az iratokból megállapítható volt, hogy a II. rendű alperes a gyámhatósági bejelentés megtételében közvetlenül nem vett részt, így emiatt igény vonatkozásában felelősséggel nem tartozhat. Az I. rendű alperes pedig a hatóságnál az általa tapasztaltakat adta elő. A ... Város Gyámhivatala által megindított eljárásban beszerzett orvosi kezelőlapok és igazságügyi szakvélemény alapján arra lehetett következtetni, hogy az I. rendű alperes bejelentése nem tekinthető minden alapot nélkülöző, önkényeskedő eljárásnak, tekintettel arra, hogy a felperesre vonatkozóan a szakorvosi vélemény is javasolta a felperes igazságügyi elmeorvosi vizsgálatát amiatt, hogy személyiségi paranoid jegyeket mutat, illetve annak ellenére, hogy a felperessel szembeni gondnokság alá helyezés iránti perben a kereset elutasításra került a szakvélemény olyan megállapításokat tartalmazott, hogy a felperes enyhe, részleges tünetű paranoid (perlekedési) személyiségjegyekkel rendelkezik. A Fővárosi Ítélőtábla az I. rendű alperes részéről megfogalmazott bejelentést, illetve a későbbiekben a II. rendű alperes rendőrhatóság előtti nyilatkozatát a köznyelvben általánosan használt kifejezések alapján nem tartotta indokolatlanul bántó, lealázó megfogalmazásúnak, ami a felperes személyiségi jogvédelmét megalapozta volna. A Fővárosi Ítélőtábla e körben szükségesnek tartja kiemelni azt is, hogy a sérelmezett közlések megítélésekor nem az érintett személy szubjektív érzéseit kell alapul venni, hanem azon jelentéstartalmat, ami a közfelfogás alapulvételével általánosan megállapítható, és ennek tükrében kell állást foglalni abban, hogy ezen megnyilvánulások objektíve milyen megítélés alá esnek. A fellebbezési költségekről a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése és a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján rendelkezett. Budapest,
3. június
4. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. előadó bíró - a tanács elnöke . Hercsik Zita s.k.. Kisbán Tamás s.k. bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő