Mfv.10666/2013/3 – Kúria

(4)bekezdésében foglaltak értelmezése alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy a szakszervezet az általa megjelölt célt meghaladó körben a munkavállalók munkaviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban megfelelő határidő tűzésével tájékoztatást nem kérhet. E körben is irányadók az Mt. 6. §

(2)bekezdésében meghatározott általános magatartási követelmények. 2012. I. Tv. 6. §

(2),

1. I. Tv.
2. §

(4)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.666/2013/3.szám A Kúria a dr. Nyitrai Károly ügyvéd által képviselt kérelmezőnek a jogtanácsos által képviselt kérelmezett ellen tájékoztatáshoz fűződő jog megsértése iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon 17.Mpk.50.104/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mpkf.22.489/
2. számú végzésével jogerősen befejezett nem peres eljárásban az említett másodfokú határozat ellen a kérelmező által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívül - meghozta a következő v é g z é s t : A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mpkf.22.489/
3. számú (helyesen:
4. alszámú) végzését hatályon kívül helyezi és a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 17.Mpk.50.104/2012/
5. számú végzését abban a részében, melyben megállapította, hogy a kérelmezett a tájékoztatási kötelezettségét megszegte - az eljárási költség és eljárási illeték viselésére is kiterjedően - helybenhagyja, a rendelkező rész ezt meghaladó megállapítását mellőzi. Kötelezi a kérelmezettet, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a kérelmezőnek 20.000 (húszezer) forint és 5400 (ötezer-négyszáz) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az állam javára - felhívásra - 48.600 (negyvennyolcezer-hatszáz) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A kérelmező szakszervezet
6. október 24-én kelt levelében
7. évre vonatkozóan bértárgyalást kezdeményezett a kérelmezett munkáltatónál, és egyben tájékoztatást kért a kérelmezett által foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő szociális és gazdasági érdekeivel kapcsolatban. A kérelmezett többszöri levélváltás, illetve telefonos egyeztetést követően sem küldte meg a kért adatokat a kérelmező részére arra hivatkozva, hogy nincs embere az adatok összeállítására. A kérelmező
8. november 19-én előterjesztett kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a kérelmezett megsértette a munka törvénykönyvéről szóló
9. évi I. törvény
10. §

(4)bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségét. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 17.Mpk.50.104/2012/

1. számú végzésével megállapított, hogy a kérelmezett a tájékoztatási kötelezettségét megszegte, a
2. január 29-én kelt intézkedése megsértette a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget. A munkaügyi bíróság végzése indokolásában megállapította, miszerint a kérelem alapos, mert a kérelmezett
3. február 4-én teljesített adatszolgáltatása hat pontban részletezve nem volt teljes. A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt Budapest Törvényszék 8.Mpkf.22.489/
4. számú végzésével az bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmező elutasította. Környéki elsőfokú kérelmét A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy a kérelmező a
5. október 24-ei levelében a
6. évre vonatkozó bértárgyaláshoz szükséges adatok megküldése végett kereste meg a kérelmezettet, mely tájékoztatáskérést 11 témakörben, több alpontban 3 évre visszamenőleg kért adatokat. A kérelmezett a
7. november 30-ai válaszában nemcsak a visszamenőlegesen kért bértárgyalással összefüggésbe nem hozható adatkérést sérelmezte, hanem kifejtette azt is, hogy a bérekre vonatkozó részletes adatok olyan adatoknak minősülnek, melyeknek nyilvánosságra kerülése a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy működését veszélyeztetné, ezért ezekről az Mt.
8. §

(1)bekezdése alapján nem köteles tájékoztatást adni vagy konzultációt folytatni. Javasolta, hogy a felek közösen határozzák meg azon ténylegesen szükséges adatok körét, amelyek tekintetében a szakszervezet véleményt kíván nyilvánítani. Emellett csatolta az általa rendelkezésre bocsáthatónak minősített statisztikai adatokat

1. évre vonatkozóan. Ezt követően a felek
2. december 14-én egyeztetést tartottak, majd ennek eredményeként
3. január 16-án megkötötték az titoktartási megállapodást. A megállapodás II. pontjában rögzítették, hogy a kért információk mindegyike olyan ténynek, adatnak minősül, melynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a munkáltató jogszerű pénzügyi, gazdasági és piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné. A III. pontban rögzítésre került, hogy a kérelmező által kért információkat kérelmezett átadja a kérelmező részére, ha az vállalja, hogy azokat szigorúan bizalmasan kezeli és azokat a I. pontban írt céltól eltérően fel nem használja. A másodfokú bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint az megállapítható, hogy a kérelmező által kért tájékoztatásban írt számos témakörön belül nem mindegyik alpontban írt kérdésre adott választ a kérelmezett, de a másodfokú bíróság osztva a kérelmezett álláspontját, megállapította, hogy a kérelmezett tájékoztatási kötelezettsége azon adatok vonatkozásában áll fenn, amelyet maga is kezel, azaz azzal rendelkezik, ettől eltérő adatgyűjtésre nem köteles. A kérelmezett 2010-
4. évre vonatkozó tájékoztatása megfelelt az Mt.
5. §

(1)bekezdés a) pontjában írtaknak, az információ átadás olyan módon megtörtént, hogy annak alapján lehetséges volt a vélemény kialakítása, képviselete, tehát a munkáltató a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét nem sértette meg. A jogerős végzés ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének megfelelő határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős végzés jogellenes, mert nem vette figyelembe, hogy a kérelmezett a kért adatok egy részét

1. február 4-én bocsátotta rendelkezésére, így a
2. november 19-ei kérelemhez képest két és fél hónappal, míg a kérelmező
3. október 24-ei leveléhez képest több mint három hónappal később. Bár a jogalkotó határidőt nem határozott meg a kért adatok szolgáltatására, amit nyilvánvalóan az eset összes körülményét mérlegelve kell meghatározni, de az adatok ilyen késlekedéssel történő megadása nyilvánvalóan nem felel meg a jogalkotó elvárásának. Nem vitatott tény továbbá, hogy a kérelmezett a nem peres eljárás megindítását követően adott egyáltalán részadatokat a kérelmező részére. A kérelmező szerint a másodfokú bíróság - a jogalkotó akaratától és a jogszabályhely rendeltetésétől eltérően - tévesen értelmezte az Mt.
4. §

(4)bekezdését. Érvelése szerint ez a szakszervezeti jog összefügg az Mt. 272. §

(2)bekezdése által meghatározott szakszervezeti jogosultsággal, azzal, hogy a munkavállalókat tájékoztathatja a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekben. Ezen tájékoztatáshoz nélkülözhetetlen, hogy a szakszervezet tisztában legyen az adott munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel. A kérelmező sérelmezte a jogerős végzésben elfoglalt azon jogi álláspontot, hogy az úgynevezett üzleti titok körébe sorolt adatokat a munkáltató nem köteles a szakszervezet rendelkezésére bocsátani, holott az Mt. 234. §

(1)bekezdéséhez fűzött indokolás azt tartalmazza, hogy e rendelkezés nem jelenti azt, hogy a munkáltató erre hivatkozva eleve elzárjon bizonyos információkat a szakszervezet elől. A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a kérelmező olyan adatokat kért volna, melyeket a kérelmezett nem is kezelt. A kérelmezett ugyanis egy multinacionális gazdasági társaság, amely a tevékenységére vonatkozóan minden egyes részterület vonatkozásában pontos statisztikai kimutatásokat vezet, a kérelmező által kért valamennyi információval és tényadattal rendelkezik, így a kért tájékoztatást nem tagadhatta volna meg. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A Kúria a tényállást. rendelkezésre álló iratok alapján kiegészíti a A kérelmező

1. október 24-én
2. évre bértárgyalást kezdeményezett, és a szakmai konzultáció lefolytatásához kért információkat. A kérelmezett október 26-ai e-mailben elzárkózott attól, hogy novemberben bértárgyalásokra kerüljön sor, de jelezte, hogy leülhetnek egyeztetni a munkahelyteremtő programról. A kérelmező október 29-én megismételte kérelmét azzal, hogy a kért információk rendelkezésre bocsátását november 13-ig kérte, annak érdekében, hogy fel tudjon készülni a bértárgyalásokra. A kérelmezett a kérelmező által megjelölt határidő elteltét és a kérelem november 19-én történt előterjesztését követően, november 30-án hivatkozott arra, hogy a bérekre vonatkozó részletes adatokat a munkáltató olyan információnak, illetve adatoknak minősíti, amelynek nyilvánosságra kerülése a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy működését veszélyeztetné, ezért ezekről az Mt.
3. §

(1)bekezdése alapján a munkáltató nem köteles tájékoztatást adni, konzultációt folytatni. A kérelmezett

1. január 14-én vette át a kérelmező kérelmét, január 16-án írták alá a felek a titoktartási megállapodást, ezt követően január 29-én a kérelmezett e-mailben megküldte a kérelmező elnökének és jogi képviselőjének az adatok egy részét, amely hivatkozása szerint a kért bontásban rendelkezésre állt, azon adatokat azonban nem, amelyeket úgy ítélt meg, hogy a kérelmező által megjelölt cél eléréséhez nem szükségesek. Az Mt.
2. §-a nagyon szűk határidőt szab arra nézve, hogy a szakszervezet a tájékoztatásra vagy a konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatt bírósághoz fordulhasson. Az

(1)bekezdés értelmében erre hivatkozva a szakszervezet öt napon belül fordulhat bírósághoz, míg a

(2)bekezdés előírása szerint a megindított nem peres eljárásban a bíróságnak 15 napon belül kell határoznia. Az Mt. 272. §

(4)bekezdése szerint a szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. Az Mt. nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a munkáltatónak a tájékoztatást milyen határidőn belül kell megadnia, azonban a szakszervezet a jogsértést, a munkáltatói mulasztás bírósági megállapítását azon időponttól számított öt napon belül kérheti, amikor számára nyilvánvalóvá válik, hogy a munkáltató a tájékoztatást nem fogja megadni. Az adott esetben pedig a kérelmezett a

1. október 24-én előterjesztett információkérést követően nem kért határidőt a kérelmezőtől, illetve ekkor a titoktartási megállapodás megkötését sem kezdeményezte, csupán azt jelezte, hogy novemberben nem fog sor kerülni bértárgyalásokra, valamint azt, hogy nincs embere az adatok összeállítására, a kérelmező által megjelölt
2. november 13-ai időponthoz képest több mint két hét elteltével később pedig arra, hogy az Mt.
3. §

(1)bekezdése alapján nem köteles tájékoztatást adni. Az Mt. 6. §

(2)bekezdése szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Az a körülmény, hogy a kérelmezett a tájékoztatás kérését követően mintegy három hónap elteltével, a tájékoztatási kötelezettség megsértésének bírósági megállapítására irányuló szakszervezeti kérelem kézhezvételét követően is hetekkel később, csupán részben tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének, egymagában megalapozza a jogsértés megállapítását. A nem peres eljárás elhúzódása, a nem peres eljárás tartama alatti információ átadás megtörténte megalapozottan nem eshet a kérelmező terhére. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a jóhiszeműség és a tisztesség elvének, a kölcsönös együttműködési kötelezettség követelményének érvényesülését csupán a kérelmező tekintetében vizsgálta. A tájékoztatás fogalmát az Mt. 233. §

(1)bekezdés a) pontja határozza meg, e szerint tájékoztatás: a munkaügyi kapcsolatokkal vagy munkaviszonnyal összefüggő, törvényben meghatározott információ átadása, ennek megismerését, megvizsgálását és az ezzel kapcsolatos vélemény kialakítását és képviseletét lehetővé tevő módon. Helytálló és jogszerű a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, mely szerint ezt az Mt. 272. §

(4)bekezdése szerinti jogot a szakszervezet sem gyakorolhatja úgy, hogy az a munkáltató működésének indokolatlan, aránytalan terhelésével járjon. Az Mt. 6. §

(2)bekezdésében megfogalmazott általános magatartási követelményeknek e körben az az eljárás felel meg, amikor a szakszervezet ésszerű határidő tűzésével, a munkáltató rendelkezésére álló, illetve a munkáltató által kezelt adatok tekintetében kér tájékoztatást. Annak megítélésénél, hogy a rendelkezésre álló adatoknak milyen terjedelmű és milyen szintű feldolgozását kérő igény minősülhet az általános magatartási elvek mellett megalapozottnak és ésszerűnek, nem hagyható figyelmen kívül a munkáltató nagysága, gazdasági súlya, a foglalkoztatotti létszám, a rendelkezésre álló apparátus létszáma. Az adott esetben a kérelmező célhoz kötötten, a 2013. évi bértárgyalások érdekében kért tájékoztatást. Az általa kért adatok tárgya és terjedelme nem vitatottan a bértárgyalásokra történő megfelelő felkészülést meghaladó volt. Az Mt. 272. §

(4)bekezdésében foglaltak értelmezése alapján azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a szakszervezet az általa megjelölt célt meghaladó körben a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban megfelelő határidő tűzésével tájékoztatást nem kérhet. Minthogy a kérelmezett maga sem hivatkozott arra, hogy a kért adatokkal nem rendelkezik, csupán annak túlterjeszkedő tartalmát és intervallumát sérelmezte, a másodfokú bíróság jogszabálysértően változtatta meg a munkaügyi bíróságnak a kérelmezett jogsértését megállapító érdemi döntését, és utasította el a kérelmező kérelmét, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Minthogy a kérelmezőnek a kérelmezett „

1. január 29-én kelt intézkedésére" nézve kérelme nem volt, a Kúria az elsőfokú végzés rendelkező részének a jogsértés megállapítását meghaladó részét mellőzi. A Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján a kérelmezett köteles megfizetni a kérelmező felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése szerint. Budapest,

1. június
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő