Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.166/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tóth T. ZoltánÜgyvédi Iroda (felperes jogi képviselőjének címe; ügyintéző: dr. Tóth T. Zoltánügyvéd) által képviselt felperes képviselőjének neve (felperes képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által kezdeményezett, a dr. Váczi Ernő ügyvéd (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen felelősség megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt 9.G.41.216/2011/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán -
- június
- napján megtartott - nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - leletezés terhe mellett - 18.938 (tizennyolcezer-kilencszázharmincnyolc) forint csatlakozó fellebbezési illetéket. Ezt meghaladóan a felek a saját költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes mint a G. Kft. gazdasági társaság vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
- december 31-ét követő fennállását figyelembe véve az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsította. Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 261.950 forint perköltséget, amelyből az ügyvédi munkadíj 65.000 forint + áfa összeg, ezen túlmenően az alperes a megelőlegezett szakértői költséget maga viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes a ... szolgáltatásokat végző G. Kft. (továbbiakban: adós társaság) vezető tisztségviselője, ügyvezetője volt
- július 26-tól (a cégadatok szerint helyesen:
- december 10-től) a felszámolás elrendeléséig. Az adós társaság
- március 16-án bérleti szerződést kötött a felperesi társasházzal, azonban bérleti díj fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az adós társaság 2007 augusztusában 4.500.000 forint kölcsönt nyújtott az alperes gyermekének azzal, hogy a kölcsönt a volt házastársa, a gyermek édesanyja kezelte. Az alperes volt házastárs
- április 3-án elhunyt, hagyatéka 272.019 forint volt 172.500 forint hagyatéki teher mellett, örököse az alperessel közös gyermek volt. Az adós társaság
- üzleti év végére saját tőkéjét elvesztette, mérleg szerinti eredménye mínusz 5.055.000 forint volt. 2008-ban a társaság mérleg szerinti eredménye mínusz 2.591.000 forint volt. A
- évi mérleg beszámoló adatai szerint az adós társaság mérleg szerinti eredménye mínusz 1.338.000 forint volt, a 2.273.000 forint pénzeszköze 240.000 forintra csökkent. Az adóhatóság
- május 30-i kezdeményezésére az adós társaság felszámolás alá került
- szeptember
- napi kezdő időponttal. A felszámolás egyszerűsített módon fejeződött be, mert az adós társaság vagyona a felszámolási költségekre sem volt elegendő. A felperes
- június 22-én indított perben kérte annak megállapítását, hogy
- december
- napjától fennálló fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az alperes ügyvezetői feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el. Hivatkozott arra, hogy törvényes vélelem áll fenn amellett, hogy az alperes az ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, mert az alperes a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségét nem teljesítette. Hangsúlyozta, hogy az alperes az adós társaság saját tőkéjének elvesztését követően nem intézkedett a törzstőke biztosításáról, illetve leszállításáról, vagy a társaság átalakulásáról. Az alperes nem vitatta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállt
- december 31-én, azonban szerinte az adós társaság vagyona nem az ügyvezetési feladatainak ellátásával összefüggésben csökkent, a vagyonvesztést a rendes gazdálkodás körében szükségszerűen kiadott költségekre vezette vissza. A kölcsönszerződéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a volt házastársa orvosi kezelési költségeire adott támogatást az adós vagyonából. Előadása szerint azért engedte el a kölcsön visszafizetését, mert a hagyatéki vagyon azt nem fedezte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta. A bíróság megállapította, hogy a vezető tisztségviselőnek a
- december 31-ét követően fennálló fizetésképtelenségi helyzet beálltától mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a vagyon integritását biztosítsa. Az alperes a beszámoló készítési és letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget, ezért törvényes vélelem áll fenn, hogy a hitelezői érdekek sérelmével látta el ügyvezetői feladatát, így őt terhelte annak bizonyítása, hogy ügyvezetői feladatainak ellátása során a vezetői tisztségviselőtől elvárható kötelezettségeket teljesítette. Az elsőfokú eljárás során szakértői eljárás elrendelésére került sor és a szakértői vélemény az iratokhoz csatolásra került. A bíróság az igazságügyi szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a mérleg szerint
- december 31-i fordulónappal az adós társaság 5.965.000 forint befektetett eszközzel rendelkezett (4.500.000 forint kölcsön, és 1.465.000 forint tárgyi eszköz). A
- üzleti évben az adós társaság vagyona nem csökkent. A
- esztendőben a 230.000 forint terven felüli értékcsökkenés és 944.000 forint készpénzállomány csökkenés ellenőrizhetetlen volt a bizonylatok hiánya miatt, a 4.500.000 forint kölcsön kivezetésre került, de ez számvitelileg indokolatlan volt, ezt a követelést át kellett volna adni a felszámolónak. A
- gazdasági évben 945.000 forint összegű forgóeszköz állomány csökkenéséhez sem állt rendelkezésre bizonylat. Mindennek alapján a bíróság megállapította, hogy a
- december 31-ét követően az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében az alperes ügyvezetői feladataival összefüggésben csökkent az adós társaság vagyona. A vezető tisztségviselő mulasztott a tekintetben is, hogy a saját tőke elvesztését követően tőkepótlásról, átalakulásról vagy megszűnésről nem intézkedett. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel és kérte az első fokú határozat megváltoztatásával a kereset elutasítását. Elsődlegesen - megismételve az első fokú eljárásban előadottakat -, hiányolta a felperes perindítási jogosultságát. Hangsúlyozta, hogy a Társasházi törvény
- §
(1)bekezdés h) pontja a perindításról való döntést a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja és nincs közgyűlési határozat arról, hogy jelen per megindítására jogosult lenne a felperes. Érdemben előadta, hogy a társaság vagyonának csökkenése még
- december 12-e előtti időszakra vezethető vissza. Elismerte, hogy a kölcsön kivezetésének módja számvitelileg nem volt helyes, de a tényleges adós halálesete miatt indokolt volt a követelés kivezetése. Hangsúlyozta, hogy a 945.000 forint összegű forgóeszköz állomány csökkenéséhez ugyan nem áll rendelkezésre bizonylat, de a rövid lejáratú kötelezettség állománya is csökkent egyidejűleg 905.000 forinttal és e kötelezettségek kifizetése a 945.000 forint értékű forgóeszköz állományból történt. Álláspontja szerint felelősségteljes magatartását tanúsítja, hogy tulajdonostársával együtt 3.900.000 forint összegű hitelt elengedett az adós társaságnak és a személyes jellegű ráfordítást is csökkentette. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Csatlakozó fellebbezést is előterjesztett és az első fokú határozat javára megítélt perköltségének megváltoztatását kérte az ügyvédi munkadíj mértékének felemelésével. A becsatolt ügyvédi megbízási szerződés szerint kérte perköltségének megállapítását 100.000 forint + áfa, továbbá 20.000 forint + áfa/óra összegben, mindösszesen bruttó 556.000 forint összegben. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakat állapította meg. A hatályos cégmásolat szerint az alperes nem csupán ügyvezetője, hanem tagja is volt
- december 10-től folyamatosan az adósi társaságnak annak megszűnéséig. Az elsőfokú bíróság beszerezte az adós társaság felszámolásával kapcsolatos Fővárosi Törvényszék ... számú iratait, melyből kitűnően a felszámolási eljárásban három hitelező jelentett be hitelezői igényt: határidőn belül az A. Zrt. 52.800 forint, a NAV ... 4.508.725 forint igényt, míg a felperes határidőn túl 2.286.352 forint követelést, a hitelezői követelések vagyon hiányában kielégítetlenül maradtak. A felperes keresetében az adós társaság tartozását 2.286.352 forint bérleti díj és ennek
- január
- napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamata összegben jelölte meg. A felperes keresetéhez csatolt ügyvédi munkadíj jegyzék szerint a jogi képviselő munkadíja peres eljárás esetén a pertárgy érték 5%-a, de minimum 35.000 forint + áfa. A fellebbezés és csatlakozó fellebbezés alaptalan. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen a felperes perbeli legitimációját hiányolta, ezért az ítélőtábla először ezt vizsgálta. Jelen perben, keresetét a felperes a csődtörvény rendelkezéseire (Cstv. 33/A. §) alapította, ebben a perben a felperes legitimációját a hitelezői minősége alapozza meg. A társasházakról szóló
- évi CXXXIII. törvény
- §
(1)bekezdése értelmében a társasház tulajdonosainak közössége az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető. A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt illeti meg. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan. E jogszabály értelmében a közös képviselő törvény alapján képviseli a társasházat, ezért bármely egyéb feltétel, esetleges belső szabályzat csupán a társasház és a közös képviselő jogviszonyában bírhat jelentőséggel. (Az alperes által hivatkozott törvényhely szerint minden olyan ügyben kizárólag a közgyűlés határoz, amelyet a szervezeti és működési szabályzat nem utal a közös képviselő vagy intézőbizottság, illetőleg a számvizsgáló bizottság hatáskörébe. Ez a rendelkezés nem jelzi azt, hogy közgyűlési határozat hiányában a felperesnek nincs perbeli legitimációja.) A perben a felperesi jogi képviselő részére a közös képviselő adta a meghatalmazást, így az alperes megalapozatlanul állította a felperes perbeli legitimációjának hiányát. A jelen perben alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §
(1)bekezdése kimondja, a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el és ezáltal a társasági vagyon csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult. A
(2)bekezdés szerint az a vezető mentesülhet a felelősség alól, aki bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a Cstv. 31. §
(1)bekezdés a)-
- d)pontja szerinti beszámolókészítési irat- és vagyonátadási, valamint tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A Cstv. 33/A. §-ára alapított perben a felperes köteles bizonyítani, hogy az ügyvezető feladatait a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el; a vezető jogellenes eljárása következtében mely összeggel csökkent az adós társaság vagyona, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése (akár részben
- is)meghiúsult; továbbá e két tény közötti ok-okozati összefüggést. Az alperes igazolhatja, hogy mint vezető tisztségviselő minden olyan szükséges intézkedést megtett, amellyel a meglévő vagyon megóvását és a társaság gazdasági életből történő jogszerű kivezetését elérhette, annak szem előtt tartásával, hogy az adós hitelezőinek követelései a lehető legnagyobb mértékben kielégítést nyerhessenek. A Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésének utolsó mondata törvényi vélelmet állít fel, mely megdönthető, azonban a vezető tisztségviselőt terheli a vélelem megdöntése, annak bizonyítása, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Jelen ügyben kétségtelenül megállapítható, hogy az adós társaság fizetésképtelensége
- december
- napján bekövetkezett és a befejeződött felszámolásban a hitelezői követelések teljes egészében kielégítetlenül maradtak. Az adós társaság a beszámoló letétbehelyezési kötelezettségének 2009-2010 üzleti évre vonatkozóan nem tett eleget, ezért fennáll a törvényi vélelem, mely szerint az alperes ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, így az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a hitelezői érdekek nem sérültek, illetve az érdeksérelem nem áll okozati összefüggésben az ügyvezetői mulasztással. Az alperes azonban e bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, mert a 4.500.000 forint összegű, gyermekével szembeni kölcsön-követelés elengedése az adós társaság gazdálkodása szempontjából nem indokolható. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy az alperes köteles lett volna a kölcsönszerződéssel kapcsolatos iratok átadásával a felszámolót olyan helyzetbe hozni, hogy dönthessen, a követelést érvényesíti-e vagy sem. Az alperes e magatartása a hitelezői érdekeket sértette. Az alperest terhelte annak bizonyítása is, hogy a 242.000 forint terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve a 945.000 forint összegű forgóeszköz állomány csökkentés megfelelő bizonylatok hiányában is megalapozott. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény hitelezővédelmi 50-
- §-ai cogens rendelkezésként írják elő, ha a társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társaság formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, és a tagok a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított 3 hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a társaság köteles e határidő lejártát követő 60 napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről. A
(2)bekezdés értelmében az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni. Az alperes, mint vezető tisztségviselő - az adós társaság tőkevesztését követően köteles lett volna kezdeményezni a Gt. szerinti intézkedéseket aminek kezdeményezését nem is állította. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adós társaság vagyona csökkent, az alperes a hitelezők követelésének teljes kielégítését meghiúsította. A felperesi hitelező felszámolásban nyilvántartott 2.286.352 + 22.864 forint, összesen 2.309.216 forint összegű követelésének kielégítése meghiúsult, az alperes ezen összeg erejéig felelősséggel tartozik a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért. A csatlakozó fellebbezésben sérelmezett ügyvédi munkadíj vonatkozásában az ítélőtábla megállapította, hogy jelen ügyben a pertárgy értéke 450.000 forint volt [illetékekről kiadott 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(3)bekezdés b) pontja szerint, mivel a megállapítási per miatt az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg konkrétan]. A felperes által az elsőfokú eljárásban csatolt ügyvédi munkadíjjegyzék szerint a felperesnek 35.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíj járt volna, az elsőfokú bíróság ehhez viszonyítva emelt összegben 65.000 forint + áfa összegben állapította meg az elsőfokú eljárás ügyvédi munkadíját. A felperes által csatlakozó fellebbezéséhez csatolt magasabb összegű ügyvédi munkadíj az elsőfokú eljárásnál nem vehető figyelembe a Pp. 235. § tilalma folytán. Ezért a csatlakozó fellebbezés alaptalan. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta az indokolás fenti kiegészítésével. A felperes csatlakozó fellebbezése illeték köteles az Itv. 46. §
(4)bekezdése alapján, azonban az alperes illetéket nem rótt le. Az elbírált csatlakozó fellebbezés tárgya 473.450 forint, így ezen összeg 4%-ának megfizetésére kötelezte az ítélőtábla a felperest leletezés terhe mellett az Itv. 73/A. § alapján. A felek fellebbezése közel azonos összegre irányult, és egyik fellebbezés sem volt alapos, ezért kötelezte az ítélőtábla a feleket a másodfokú eljárásban felmerült költségeik viselésére. Budapest, 2014. június 4. Botka Lászlóné dr. s.k. a tanács elnöke . Csányi Terézia Katalin s.k. s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: dr. Volein Anna bíró