Pf.20906/2013/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.906/2013/4.szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Séllei Imre ügyvédáltal képviselt felperesnek - a dr. Gulyás Zoltán ügyvédáltal képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék

1. október
2. napján kelt 17.P.20.533/2013/
3. számú ítélete ellen az alperes
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint újraszövegezve megváltoztatja: Megállapítja, hogy az alperes a (település
5. neve) Város Önkormányzat képviselőtestületének
6. november 7-i rendkívüli ülésén valótlanul állította, hogy a „felperes képtelen volt (település
7. neve) településsel megegyezni a kiválás kapcsán, és ez a városnak 10-40 000 000 Ft-jába került." Ugyancsak valótlanul állította, hogy „szándékosan - hogy magát mentse - az egész várost nyomorba akarja taszítani". Megállapítja továbbá, hogy az alperes a fenti valótlan kijelentéseivel megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezi az alperest, hogy az ítélet fenti jogsértést megállapító rendelkezését 15 napon belül írásban küldje meg (település
8. neve) Város Önkormányzat képviselő-testülete tagjainak. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 18 000 (tizennyolcezer) Ft elsőfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 24 000 (huszonnégyezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS A felperes (település
9. neve) városának polgármestere, az alperes (település
10. neve) Város -2- Önkormányzat képviselő-testületének tagja. (település
11. neve) Város Önkormányzatának kb. 4 milliárd Ft tartozása állt fenn az (E.) Bank felé, amelynek törlesztése kapcsán fizetési nehézségekkel küzdött. Az adósság rendezése érdekében
12. januárjában a felek között egyeztetés kezdődött, amelynek során felmerült az önkormányzatot terhelő kezelési költség felülvizsgálatának (csökkentésének, elengedésének) a kérdése is. Az (E.) Bank a
13. január 25-én kelt levelében értesítette az önkormányzatot döntéshozó testületének az önkormányzat gazdálkodásának és pénzügyi helyzetének felülvizsgálata során hozott határozatáról. Ez egyebek között az önkormányzati kötvények átstrukturálásának lehetőségét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a kötvényügyletekhez legalább 600 000 000 Ft fedezeti értékű ingatlan kerüljön biztosítékként bevonásra. A felperes
14. szeptember 4-én a banknak írt levelében az önkormányzat likviditási problémáira hivatkozással kérte a (település
15. neve) I. kötvény kezelési díjának csökkentését, illetve megszüntetését. Az adósság mikénti teljesítése tárgyában az érintett felek
16. október 18-án tárgyalást tartottak, amelyen az (E.) Bank képviseletében (bank képviselőinek neve), míg az önkormányzat részéről a felperes, (gazdasági iroda vezetője) a gazdasági iroda vezetője, (jegyző) jegyző és az alperes vettek részt. E megbeszélésen szintén felmerült a további biztosítékadás kérdése az önkormányzat forgalomképes ingatlanainak jelzálogfedezetként történő lekötésével. Az (E.) Bank a
17. október 24-én kelt levelében tájékoztatta a felperest az önkormányzat
18. évi gazdálkodásának, illetve pénzügyi és vagyoni helyzetének felülvizsgálatával kapcsolatos megállapításairól. Közölte továbbá, hogy a gyenge gazdálkodási helyzetre és fizetési képességre tekintettel további fedezetre tart igényt, ezért előírja az önkormányzat még meg nem terhelt forgalomképes ingatlanvagyonának biztosítékként történő bevonását, jelzáloggal történő megterhelését. Utalt arra, hogy az önkormányzat 411 db jelzálogjoggal nem terhelt ingatlanállománnyal rendelkezik, amelynek nyilvántartott értéke nettó 1 425 572 625 Ft. A felperes
19. október 18-i megbeszélésen előterjesztett kérésére reagálva a bank a
20. október
21. napján kelt levelében arról tájékoztatta az önkormányzatot, hogy nem áll módjában a kezelési díjat megszüntetni illetve mérsékelni, és utalt egyebek mellett a
22. október 24-i levél tartalmára. (település
23. neve) község lakosai
24. évben népszavazással döntöttek a (település
25. neve) településtől való szétválásról, amelynek következtében
26. októberétől (település
27. neve) önálló önkormányzattal rendelkező település lett. A két önkormányzat testülete
28. októberében bizottságot állított fel a települések közötti vagyonmegosztás céljából. Az egyeztetés eredményeként a (település
29. neve) Község Önkormányzat közigazgatási területén lévő ingatlanokat (település
30. neve) Város Önkormányzata átadta, az egyéb -3Pf.II.20.906/2013/4.szám kérdésekben azonban a bizottság tagjai megegyezni nem tudtak. (település
31. neve) Önkormányzatának közel egymilliárd forint volt az igénye (település
32. neve) Város Önkormányzatával szemben, amelynek érvényesítése iránt pert indított. A perben készült szakvélemények közül az egyik (település
33. neve) Város Önkormányzatának fizetési kötelezettségét 50 000 000 Ft-ban, egy másik szakvélemény 400 000 000 Ft-ban határozta meg. A per
34. évben indult, majd az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését követően megismételt eljárásban a bíróság 412 626 000 Ft és járulékai - egyebek mellett a perköltség - megfizetésére kötelezte (település
35. neve) Város Önkormányzatát. Az (E.) Bank
36. júniusában tájékoztatást kért (település
37. neve) Város Önkormányzatától a per állásáról. A felperes
38. augusztus 2-án tájékoztatta a bankot, hogy a (ítélőtábla neve) Ítélőtábla a per tárgyalását
39. január
40. napjára tűzte ki, és közölte a perértéket. A
41. október
42. napján tartott megbeszélésen a felperes felvetette, hogy az önkormányzati ingatlanok jelzálogjoggal való terhelése alkalmas lenne annak megakadályozására, hogy a per eredményeként az önkormányzatot terhelő fizetési kötelezettség teljesítése körében azok végrehajtás alá kerüljenek. (település
43. neve) Város Önkormányzatának képviselő-testülete
44. november 7-én rendkívüli ülést tartott. A
45. napirendi pontot az (E.) Bank részére történő jelzálogbiztosíték nyújtására vonatkozó előterjesztés megtárgyalása képezte. A felperes által készített előterjesztés a következőket tartalmazta: „
46. (település
47. neve) Város Önkormányzat képviselő-testülete a kibocsátott (település
48. neve) I., (település
49. neve) II. kötvény további biztosítékául felajánlja az (E.) Banknak a forgalomképes vagyonelemeket azzal a feltétellel, hogy bármely biztosítékul szolgáló ingatlan értékesítése esetén azt a fedezeti biztosítékból - a jelzálogjog bejegyzés törlésével egyidejűleg - minden esetben kiengedi.
50. (település
51. neve) Város Önkormányzat képviselő-testülete hozzájárul a forgalomképes ingatlanokra az (E.) Bank Zrt. javára történő jelzálogjog bejegyzéséhez...." A közgyűlést a felperes (képviselő neve) képviselő kérdésére arról tájékoztatta, hogy a bank kérte a további fedezet felajánlását. Az alperes hozzászólásában kijelentette: „... Polgármester asszony hazudik.... ez az előterjesztés nem másról szól, mint arról, hogy a polgármester önként ajánlotta fel az önkormányzat vagyonát, ezt a bank soha nem kérte ebben a formában.... és még azt is kérte, hogy az ne úgy tűnjön, hogy ő kéri, hanem hogy úgy tűnjön, hogy ezt a bank kéri. A bank legnagyobb csodálkozását fejezte ki, hogy miért kéri ezt a Polgármester asszony tőlük. A Polgármester asszony erre azt mondta, hogy azért kéri, hogy (település
52. neve) vagyonmegosztási perében (település
53. neve) ne tudja ezt az ingatlant értékesíteni, illetve elvinni... Polgármester asszony szándékosan a mélybe akarja taszítani a várost ezzel a lépésével. Ez egy hazugság, amit ide leírt... Maga nem polgármesternek való. Szégyellje magát! Álljon föl és menjen ki! Maga szándékosan csak hogy magát mentse, az egész várost nyomorba akarja taszítani... A (település
54. neve)-i vagyonmegosztási per egyedül az Ön felelőssége Polgármester asszony... Azért -4- mert képtelen volt egy szomszédos településsel megegyezni, ami a városnak súlyos 10-40 millió forintjába kerül.". A felperes válaszában a bank levelére hivatkozott az előterjesztés kapcsán, majd így folytatta: „Valóban kértem a bankot, hogy fontolják meg ezt és kérjék tőlünk ha lehetséges, és valóban igaz, hogy a (település
55. neve)-i vagyonmegosztási per kockázata miatt kértem ilyet.". Majd elmondta, ha az elsőfokú ítélettel megegyező ítélet születik az ítélőtáblán, akkor 400 000 000 Ft értékben az önkormányzatnak forgalomképes vagyonnal kell kielégítenie a követelést. Utalt arra, hogy erre a kockázatra informálisan felhívta a képviselők figyelmét, mivel azonban erre senki nem reagált, úgy gondolta, ezen a tárgyaláson „az (E.) Bank részéről ezt a lehetőséget megkérdezi". Utalt továbbá arra, hogy a kérdésben a képviselő-testület hozza meg a végső döntést. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a
56. november 7én tartott önkormányzati ülésen valótlan tartalmú kijelentéseivel megsértette személyiségi jogait. Kérte továbbá az alperes további jogsértéstől történő eltiltását, valamint elégtételadásra kötelezését oly módon, hogy az alperes a jogerős ítéletet követő legközelebbi nyilvános önkormányzati testületi ülésen élő szóban tett nyilatkozatában ismerje el a jogsértés tényét, és a kereset tárgyává tett állításai valótlanságát. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint tényállításnak minősülő közlései valósak, míg a véleményként értékelendő kijelentései nem lépik túl a véleménynyilvánítás kereteit, figyelemmel a felperes közszereplői minőségére is. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a
57. november 7-i testületi ülésen megsértette a felperes személyiségi jogait. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő testületi ülésen a felperes jóhírneve és emberi méltósága megsértése miatt adjon elégtételt a következők szerint: - Jelentse ki, hogy valótlanul állította, hogy a felperes képtelen volt (település
58. neve) településsel megegyezni a kiválás kapcsán, és ez a városának 10-40 millió forintjába került. - Jelentse ki, hogy hamis színben tüntette fel azt a tényt, hogy az (E.) Bank további ingatlanfedezetet kért jelzálogul (település
59. neve)től. Valótlanul állította, hogy ez a felperes önkéntes felajánlásával történt, holott a bank ilyet soha nem kért. - Jelentse ki, hogy a valóságnak az felel meg, hogy (település
60. neve) és (település
61. neve) között 2004-
62. év között per volt folyamatban, melyet (település
63. neve) kezdeményezett. A felek azért nem tudtak megegyezni, mert a kompenzáció tekintetében nagyságrendi eltérés volt közöttük. A perköltség nem a felperes magatartása, hanem a pertartam miatt lett milliós összeg. - A valós tények szerint az (E.) Bank (település
64. neve) súlyos anyagi helyzete, a közel -5Pf.II.20.906/2013/4.szám negyvenmilliárd forintos kötvénykibocsátással kapcsolatos törlesztések elmaradása miatt igényelt további forgalomképes ingatlanfedezetet (település
65. neve) várostól. - Az alperes a testületi ülésen fejezze ki sajnálatát, hogy valótlan és hamis állításai hangnemével is súlyosan megsértette a felperes becsületét, jóhírnevét, amikor nyilvánosság előtt a következőket mondta: „Maga nem polgármesternek való, maga szándékosan, hogy mentse magát, az egész várost nyomorba akarja taszítani.". Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50 000 Ft perköltséget. Értékelve az (E.) Bank Zrt-vel folytatott levelezés adatait, valamint a bank részéről tárgyalásokat folytató alkalmazottak tanúvallomását, megállapította, hogy a további fedezet bevonására vonatkozó kezdeményezés a pénzintézet részéről történt az önkormányzat gazdasági és pénzügyi helyzetére figyelemmel. Rámutatott, a felperes előadását, miszerint megkísérelte elérni a kezelési költség csökkenését, illetve fizetési kötelezettség alóli mentesítését, a
66. szeptember 4-i levél alátámasztotta. Mindezek alapján valótlannak ítélte azt az alperesi kijelentést, hogy a további ingatlanfedezetet a felperes önkéntesen ajánlotta fel a pénzintézetnek. Az e körben felajánlott alperesi tanúbizonyítás lefolytatását mellőzte azzal az indokkal, hogy a meghallgatni kért tanúk a felperes elleni fegyelmi eljárásban közreműködtek, illetve a tanúkkal szemben a felperes büntetőeljárást kezdeményezett, ilyen körülmények között a tanúktól elfogulatlan vallomás álláspontja szerint nem volt várható. Kiemelte, a 40 milliárd forintos kötvénykibocsátással szemben (település
67. neve) Város Önkormányzatának összes forgalomképes ingatlana alig haladta meg az egymilliárd forintot, ilyen körülmények között pedig nem állapítható meg, hogy a felperes „kótyavetyélte" volna el a város vagyonát. Valótlannak találta azt az alperesi állítást is, miszerint a felperes magatartása vezetett ahhoz, hogy (település
68. neve)nek a (település
69. neve)sel kapcsolatos megegyezés hiányában kára keletkezett. E körben hivatkozott arra, tényként állapítható meg, hogy a pert (település
70. neve) Község Önkormányzata kezdeményezte, a peradatok alapján a perben egymással ellentétes szakértői vélemények születtek, a perköltség összegére befolyásoló tényező volt, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megismétlésére került sor, emiatt a pertartam közel 10 évet tett ki. E körülményeket érékelve valótlan állításnak minősítette, hogy a felperes nem tudott megegyezni a szomszédos településsel. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, erre tekintettel a jogsértést megállapította és megalapozottnak találta az elégtételadásra irányuló kérelmet is. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb -6határozat hozatalára utasítását kérte az elsőfokú eljárás szabályainak megsértése miatt, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el azzal, hogy nem hallgatta meg személyesen, összefüggő személyes nyilatkozata nélkül ugyanis az általa kezdeményezett tanúmeghallgatás nem tudta betölteni a szerepét, mivel az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a meghallgatott tanúktól olyan körülményekre kérdezzen rá, amelyek előadásának függvényében jelentőséggel bírtak, illetve bírhattak volna. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte (képviselő neve) és (tanú neve) tanúk meghallgatását. Álláspontja szerint a bíróság a tanúk vallomása tartalmának megismerése nélkül nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a vallomásukat fel tudja-e használni ítélkezése alapjául. Véleménye szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolja az is, hogy az ítélet rendelkező része iratellenesen tünteti fel 40 milliárd forintban (település
71. neve) Önkormányzat tartozását, az ugyanis helyesen négymilliárd forint. Az ítélet érdemét illetően álláspontja szerint a felperes közgyűlési jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata alátámasztja a fedezet önkéntes felajánlására vonatkozó kijelentésének valóságát. Hangsúlyozta, a pénzintézet munkatársai személyes meghallgatásukkor az október 18-i egyeztetés lényegi tartalmát az október 24-i levél tartalma szerint határozták ugyan meg, ezzel szemben azonban a felperes a (település
72. neve)-i vagyonmegosztási per várható kimenetelét is megjelölte a levél keletkezésének inspirációjaként. Ilyen körülmények között álláspontja szerint bizonyított, hogy a felperes vetette fel az összes ingatlan jelzálogjoggal való megterhelésének a lehetőségét. Kiemelte, a bank csak 600 millió forint fedezetértékű ingatlant kért biztosítékként bevonni a kölcsönügyletbe. Utalt arra, hogy a korábbi erre vonatkozó kéréseket a képviselő-testület következetesen elutasította, ezért téves az a következtetés, hogy a pénzintézet a perbeli egyeztetésen saját szándékából az addigi fedezeti értéken felül az összes ingatlant kérte volna bevonni a kölcsönügylet biztosítására. Álláspontja szerint nem valósít meg jogsértést az a nyilatkozata sem, amely arra vonatkozik, hogy a felperes a várost nyomorba akarja taszítani. E körben hivatkozott (bank képviselője) tanú vallomására, aki elmondta, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlan eladása esetén főszabály szerint az abból befolyt összeg teljes egészében a bankot illeti meg, így az ingatlanok biztosítékul adása az önkormányzat gazdálkodását ellehetetlenítette volna. Hivatkozott (település
73. polgármestere) (település
74. neve)-i polgármester tanúvallomására, aki előadta, hogy a javukra megítélt perköltség 7-8 millió forint volt. Érvelése szerint a becsült költségekre tett nyilatkozata az objektív tények függvényében a valóságalapot nem nélkülözi, ezért kizárja annak a lehetőségét, hogy véleménye a felperes jóhírnevét sértse. Hangsúlyozta, a tanúmeghallgatást arra a körülményre indítványozta, hogy (település
75. neve) Város Önkormányzat képviselő-testületének tagjai hogyan viszonyultak a peres eljáráshoz, mi volt a lakosság véleménye az eljárás tényével és időtartamával kapcsolatban. -7Pf.II.20.906/2013/4.szám Álláspontja szerint az ezt meghaladóan jogsértőnek minősített kijelentései („szégyellje magát", „álljon fel és menjen ki") véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyek nem lépik túl annak kereteit. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos. A felperes keresetének petítumában nem jelölte meg, melyek azok a konkrét alperesi kijelentések, amelyek kapcsán személyiségvédelmi igényt kíván érvényesíteni. A kereset pontosítására az elsőfokú eljárásban nem került sor, ezért felperesi fellebbezés hiányában az ítélőtábla úgy tekintette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében szereplő kijelentések képezik a per és ehhez képest a másodfokú eljárás tárgyát. Az alperes fellebbezése kapcsán az ítélőtáblának mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú eljárásban történt-e olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt a tárgyalás megismétlése illetve kiegészítése szükséges (Pp.
76. §