Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.664/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Incze András Péter ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címeszám alatti lakos) felperesnek - a Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen hibás teljesítés miatt indított perében, a Székesfehérvári Törvényszék
- július
- napján hozott 27.P.20.920/2011/
- számú ítélete ellen, az alperes által
- szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja. A felperes által az alperesnek fizetendő perköltséget 1.095.000 (egymillió-kilencvenötezer) Ft + áfa, továbbá 200.000 (kétszázezer) Ft összegre felemeli, az alperes állam által előlegezett költségekben történő marasztalását mellőzi és a felperest e körben terhelő marasztalási összeget 161.650 (százhatvanegyezer-hatszázötven) Ft-ra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 110.000 (száztízezer) Ft + áfa fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4.380.000 Ft-ot és ennek
- április 1-től járó kamatát, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. A felperest az alperes javára 280.000 Ft perköltségben marasztalta 15 napos teljesítési határidővel. Az állam által előlegezett, összesen 161.650 Ft költséget pedig akként osztotta meg, hogy a felperes 96.990 Ft-ot, míg az alperes 64.660 Ft-ot köteles megfizetni a Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívásra. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonában állt a ... , ...., D. u. ... szám alatti ingatlan, amelyen a felperes családi ház építését határozta el. Az építkezést, illetve a tervezést megelőzően,
- november 12-én készült egy geotechnikai szakvélemény, ami rögzítette, hogy az adott területen az ingatlanon a talajvíz figyelmen kívül hagyható, rétegvízszivárgást nem észleltek, de annak felmerülése lehetséges, azzal tehát számolni kell. Ennek megfelelően a geotechnikai szakvélemény szerint indokolt szivárgó kiépítése a telken. Ezt követően a felperes az építési engedélyezési terveket elkészítette és kiviteli terv is készült. A tervek szerint a lakóépület talajszint alatt elhelyezkedő pincét és a -2 szinten egy uszodateret is tartalmaz.
- június 27-én kötöttek a peres felek vállalkozási szerződést. E szerint az alperes vállalta a terv szerinti családi ház teljes kivitelezését. A szerződés mellékletét képezte annak műszaki tartalma. Az építkezés során a szükséges szigetelési munkákat az I.-S. Rt., mint az alperes alvállalkozója végezte el. A szigetelést illetően az alperes jelezte, hogy a -2 szint körül az épületet talajvíznyomás ellen is szigetelni kell. Ez el is készült és ennek a kivitelezése megfelelő minőségű volt. Sor került egy drain-rendszer kiépítésére is. Ez azonban nem a kiviteli tervek szerint valósult meg, hanem a gépésztervező helyszíni utasításai alapján történt annak megépítése. A drain-rendszer -3,7 méteren készült el, -6,2 méter helyett, így a rétegvizek elvezetését ez a rendszer nem biztosította. Ennek eredményeként a pincei falak nedvesedtek, ami értékcsökkenést okozott az épületben. Az alperes mind a rétegvíz elvezetés, mind a talajnedvesség és talajvíznyomás elleni szigetelés szükségességet, illetőleg problémákat jelezte a felperesnek, és kérte a felperest, hogy ezekre nézve számára tervet is biztosítson a kivitelezéshez. Terveket azonban nem kapott, a felperes műszaki ellenőrének irányítása mellett készültek el a szigeteléssel kapcsolatos kivitelezési munkák. A szivárgórendszert oly módon alakították ki, hogy az a lakóépületet három oldalról vette körül, és a negyedik oldalon a gépkocsi lehajtó szélénél véget ért. Tehát a garázskapu előtti részen drain kiépítésére nem került sor. Az épület és a gépkocsi felhajtó találkozásánál a szigetelési csomópont kialakítása hibásan készült el, amit a felperes már a per alatt kijavíttatott és ennek költsége 4.380.000 Ft-ot tett ki. Még mindezt megelőzően a felek között létrejött egy megállapodás, ami az angolaknák szigetelési hiányosságai és egyéb (a garázsfelhajtónál lévő hibás csomóponti kialakításon kívül) szigetelési javításokra az alperes megfizetett a felperesnek, összesen 1.950.000 Ft-ot, amiből 200.000 Ft perköltség volt, tehát a tényleges javítási költség 1.750.000 Ft-ot tett ki. A felperes keresetében összesen 11.178.940 Ft és ennek
- április 1-től járó kamataiban kérte az alperes marasztalását, azzal, hogy az összegszerűségből 4.380.000 Ft a javítási költség, míg 6.798.940 Ft értékcsökkenés. Kereseti kérelme indokolásául előadta, hogy 2007-ben a pinceszinti részen beázás alakult ki a lakóépületben. Ennek oka a gépkocsi felhajtó támfala, és az épületfalazat csatlakozásánál a szigetelés csomóponti kialakításának hibája volt. Emiatt az ingatlan forgalmi értéke a felperes állítása szerint 5%-kal csökkent, aminek az igazolására szakértői véleményt is beszerzett. A javításhoz szükséges ellenértéket pedig az alperes által korábban kifizetett, összesen 1.950.000 Ft nem tartalmazta, ezért tehát a javítással okozati összefüggésben felmerült költségek megtérítésére is igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, figyelmeztette a felperest, hogy talajvíznyomás elleni szigetelésre lenne szükség, terveket azonban erre a felperes nem készíttetett, és talajvíz nyomás elleni szigetelést is mindössze a medenceszinten rendelt meg, és ezért ez csak itt készült el. Az épület egyéb részein, így a pinceszinti részen csupán talajnedvesség elleni szigetelés készült, ugyanis a felperes, mint megrendelő csupán erre tartott igényt. Terv azonban egyik rész kivitelezése vonatkozásában sem készült, a felperesi műszaki ellenőr és gépésztervező utasításai alapján folytak a kivitelezési munkák. A garázsbejáró kialakítása véleménye szerint megfelelő, a vizesedés oka a talajvíz nyomás elleni szigetelés hiánya, nem pedig a felperes által állított hibás csomóponti kialakítás. Az pedig, hogy a szükséges szigetelés nem készült el, a megrendelő, illetve a tervező felelőssége, nem pedig a kivitelezőé. Hivatkozott arra is, hogy a felperessel a szigetelés hibái körében, illetve egyéb kivitelezést érintő hibák körében kötött megállapodás részben átfedésben van a perben érvényesített igénnyel. Az elsőfokú bíróság a keresetet részben találta alaposnak. A hibás teljesítés körében mindenekelőtt a Ptk.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjában foglaltakat vizsgálta. Megállapította, hogy a perben beszerezett adatok alapján kétségtelenül különbséget kell tenni talajvíz és talajnedvesség elleni szigetelés között. A garázsfelhajtó csomópontjánál a talajnedvesség elleni szigetelés hibás, ugyanis a szigetelés függőleges lezárása elmaradt, így csatlakozik az épülethez a gépkocsifelhajtó, aminek megfelelő szigetelése nincs. Tényként rögzíthető az is, hogy a gépkocsilejáró viacolor térkőburkolatból készült homokfugázással. Ezen a homokfugán keresztül a felszíni vizek leszivárognak a burkolat alatti vasbatonlemezen, és a szigetelés tetején keresztül az épületig jut a víz. A felszíni vizek elvezetésére beépített ... folyóka hibája, hogy a folyóka folyásfeneke a vasbetonlemez szintje fölött helyezkedik el, így a víz épülettől elvezetésére a folyóka alkalmatlan. Mindezek mellett a gépkocsi felhajtó vasbeton rétege a szigetelésnél 12 centiméterrel magasabban van, így a víz az épületbe szivárog és nedvesedést okoz. Mindezeket az elsőfokú bíróság J. Z. és T. N. tanúk vallomása, a F.-Sz. Bt. infravörös thermovíziós mérése alapján állapította meg, tehát a rendelkezésre álló bizonyítékok az alperes tagadásával szemben bizonyítják a felperes perbeli állítását. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy bár az alperes hivatkozott arra, hogy ún. kent szigetelést alkalmazott, ezt a hivatkozását azonban cáfolja a perben beszerzett szakvélemény és az előzőekben említett tanúk vallomása is. B. P. szakvéleményében rögzítette, hogy teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a vizesedés oka a nem megfelelő szigetelési mód kiválasztása, vagy a garázsbehajtó hibás csomóponti kialakítása. Az tényként rögzíthető, hogy a felperes által végzett javítást követően a korábbi helyeken már vizesedés nincsen. Ez is alátámasztja azt a korábbi szakértői megállapítást, hogy a vizesedés oka a felszíni vizek épületbe jutása. J. Z. szakértő véleményével a felperes bizonyította, hogy a szükséges javítás költsége 4.380.000 Ft. A szakértő eljárása pedig helytálló volt, amikor a felperes által adott munkafelsorolást árazta be, és erre megfelelő kompetenciája is volt. Mindezek alapján került sor az alperes 4.380.000 Ft-ban marasztalására. Egyebekben azonban az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta. Ebben a körben a Ptk. 310. §-ának a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítésével kapcsolatos szabályait, továbbá a Ptk. 392. §
(2)bekezdésének a vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségére vonatkozó szabályait vizsgálta. A lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes mint vállalkozó felhívta a felperes figyelmét a szigetelési problémákra, kérte kiviteli terv szolgáltatását is e körben. Mindezek mellett a talajmechanikussal és a tervezővel is egyeztetett a szigetelés körében. Az is megállapítható J. Z. szakértő véleménye alapján, hogy az ún. mély-dranázs elhagyása okozza a rétegvizek elvezetésének az elégtelenségét, és a pincei falazat ázását. Lényegében ez az állandó „vízben állás" okoz a felperesi ingatlanban értékcsökkenést. Az, hogy a mély-dranázs kiépítése elmaradt, az alperes terhére nem róható, így értékcsökkenésben sem marasztalható. Ezért az elsőfokú bíróság az értékcsökkenéssel kapcsolatos keresetet, mint alaptalant elutasította. A perköltségről a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján döntött. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását. Mindenekelőtt kiemelte, hogy helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az alperes a Ptk. 392. §
(2)és
(3)bekezdésében foglaltaknak maradéktalanul, mindenben eleget tett. Állította azonban, hogy J. Z. szakvéleményével a felperes javítási költség iránti igényét nem bizonyította. Mindenekelőtt sérelmezte, hogy a szakértői szemlén erre vonatkozó indítvány nélkül a tervezők is részt vettek, akiket a szakértő hívott meg a szemlére. A szakértő és a tervező korábbi kapcsolatának az eredményeként került sor erre a meghívásra és lényegében ez az oka a tervezési hiba kizárásnak. Márpedig a garázsbejáratnál is csupán talajnedvesség elleni szigetelés volt előírva, a tervek csupán ezt tartalmazták, ez viszont alkalmatlan volt arra, hogy ellenálljon a víznyomásnak és ez okozta a lakóépület nedvesedését. A perben korábban eljárt B. P. szakvéleményéből megállapíthatóan a tervező egyáltalán nem is számolt talajvíznyomással, és a hiba, a nedvesedés oka teljes bizonyossággal meg sem állapítható. Ilyen körülmények között téves az elsőfokú bíróságnak az alperes hibás teljesítésével kapcsolatos megállapítása. Sérelmezte a marasztalás összegszerűségét is, ugyanis állította, hogy a felperes az általa megjelölt összeg ellenében talajvíznyomás elleni szigetelést készíttetett és nagyobb méretű folyóka elhelyezésére is sor került. A 4.380.000 Ft-os költségre egyetlen számla, vagy költségkimutatás sem áll rendelkezésre a perben és a költség összegét a javítandó szigetelés mérete sem teszi indokolttá. A felperes a per során bár hivatkozott számlák létére, ilyet azonban nem csatolt azzal, hogy azokat nem kívánja az alperes tudomására hozni. J. Z. szakértő a konkrét hibát szakvéleményében be sem határolta. Az alperes terhére elszámolt kulékő- és földkitermelés, valamint annak visszatöltése oksági kapcsolatban a csomópont javításával nem is állhat. Álláspontja szerint a szakvélemény alkalmatlan arra, hogy az ítélet alapjául szolgáljon, mivel abból nem állapítható meg, hogy pontosan milyen hiba elhárítására, milyen módszerrel, milyen anyagok felhasználásával, milyen munkanemek elvégzésével számolt a szakértő, továbbá az sem tisztázható, hogy hozzáadott értéket az elvégzett munka tartalmaz-e vagy sem. Sérelmezte, hogy azt a munkafelsorolást, amiből a szakértő dolgozott, az alperes nem ismerhette meg. Fenntartotta azt az elsőfokú eljárás során is előadott hivatkozását, hogy a felperes által e körben megjelölt összegben utólagos víznyomás elleni szigetelés kiépítése történt. Ezek a költségek pedig az alperes terhére nem róhatóak. Tehát a szakvélemény alapdokumentumainak az ellenőrizhetetlensége miatt a szakvélemény a felperesi kereset alátámasztására alkalmatlan. Mindezek alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását és a felperes első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a -2 szintre fel sem merült drain-rendszer tervezése, annak terepszint alatti mélysége miatt. Éppen ezért került sor a talajvíznyomás elleni védelem kialakítására, és soványbeton feltöltésre. A garázsbejáró javításakor víznyomás elleni védelem nem készült, ezt egyébként G.né dr. által készített szakvélemény is rögzíti. A garázsbejáratnál a folyókák a vízet elvezetik, a fedett részen tehát felszíni vizek nem gyűlnek össze. Nem volt titkolt az eljárás során a felperes által elvégzett javítási munka, a szakértő azokat költségelte be. A szakértő ezzel kapcsolatos költségelése a szakmai szabályoknak megfelel, és az ismert árak alkalmazásával ellenőrizhető is. Mivel a hiba a javításokkal véglegesen megszűnt, így nyilvánvaló, hogy az alperes hibás teljesítése folytán köteles a felperes számára a javítással kapcsolatos költségek megtérítésére. A Pp. 253. §
(3)bekezdésének a rendelkezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett, a felperes értékcsökkenés megfizetésével kapcsolatos kereseti kérelmét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést nem vizsgálta. A fellebbezéssel érintett körben a fellebbezés alapos. Mindenek előtt azt emeli ki a másodfokú bíróság, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet a régi Ptk. 306.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján bírálta el. A régi Ptk. 306.§
(1)bekezdését a
- évi XXXVI. tv. 7.§-a módosította az elsőfokú bíróság által hivatkozottak szerint. A módosított rendelkezés
- VII. 1-től hatályos, és a rendelkezést az ezt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. A perbeli szerződést a felek
- június 27-én kötötték, ezért a perbeli követelés elbírálására a korábban hatályos Ptk. 306.§
(1)bekezdésének a rendelkezése irányadó. Az elsőfokú bíróság korábban hozott 27.P.21.633/2008/
- számú ítéletét hatályon kívül helyező, 3.Pf.22.180/2010/
- sorszám alatti végzésben a másodfokú bíróság a megismételt eljárásra nézve egyértelműen rögzítette az elsőfokú bíróság számára, hogy a megismételt eljárásban tisztázni kell, hogy az épület valamennyi helyen történő beázása a garázslejáró nem megfelelő vízelvezetésének kialakítására, valamint az épület és a garázslejáró csatlakozásának nem megfelelő kialakítására vezethető-e vissza, illetve a vizesedés a rétegvizek elvezetésének tervhiányára tekintettel alakult-e ki. A megismételt eljárásban a bíróság a fentiek tisztázására beszerezte a peres iratok közt
- sorszám alatt B. P. szakértő által készített szakvéleményt, továbbá
- sorszám alatt J. Z. által készített szakvéleményt, illetve ezen utóbbi szakértő
- sorszám alatti kiegészítését és
- sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített szakértői nyilatkozatát. Helytállóan utalt az alperes arra, hogy a B. P. által készített szakvélemény szerint, bár tény, hogy a vizesedés szigetelési hibajelenség, annak oka azonban ma már teljes bizonyossággal nem állapítható meg (
- sorszám alatti szakvélemény 5.4 pont). J. Z. által készített szakvélemény szerint az a tény, hogy a garázsnál a tervezett drain nem épült meg, a pinceszinti nedvesedés egyik okozója (
- sorszám alatti szakvélemény
- pont) és a hibás csomópont javítási ellenértékét a szakértő 4.380.000 Ft bruttó összegben határozta meg (
- sorszám alatti szakvélemény
- oldal). A költségek kimunkálása körében a szakértő azt is előadta, hogy a felperes ígéretet tett arra, miszerint a szakértő részére átadott javítási munka felsorolást az alperesnek is meg fogja küldeni, illetve a szakértő
- sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata szerint a felperest kérte a javításról készült kimutatás megküldésére azzal, hogyha a javítással kapcsolatos számla „titkos" akkor csak neki küldje azt meg a szakvélemény elkészítéséhez. Nem vitatta maga a szakértő sem, hogy az alperes ezt kifogásolta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a perben beszerzett előbb hivatkozott szakvélemények alapján az alperes marasztalására a javítási költség körében lehetőség lenne. A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a Pp.
- §
(6)bekezdésnek a rendelkezése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott iratot megismerhessenek és azokra a törvény által előírt határidőn belül nyilatkozhassanak. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés a kontradiktórius eljárás, mint alapelv érvényesülése körében a bíróság szempontjából fogalmaz meg kötelezettséget. Mindezek mellett az előbb hivatkozott eljárásjogi alapelv érvényesülését szolgálja a Pp. 119. §
(1)bekezdésének a rendelkezése, amely szerint a felek, valamint azok képviselői a per iratait a per bármely szakaszában külön engedély nélkül megtekinthetik és azokról maguknak másolatokat (kivonatokat) készíthetnek. Ilyen jogi szabályozás mellett tehát nincs arra lehetősége egyik peres félnek sem - a Pp. 119. §
(2)bekezdésében foglaltak kivételével -, hogy az őt terhelő bizonyítás körében a rendelkezésére álló esetleges okirati bizonyítékokat az ellenérdekű fél tudomására jutása nélkül csupán a szakértőnek bocsássa rendelkezésére a szakvélemény elkészítése céljából. Ez az eljárás ugyanis a már hivatkozott Pp. 3. §
(6)bekezdésének a polgári eljárás kontradiktórius jellegét alapelvi szinten rögzítő előírását sérti. Ez egyúttal azzal a következménnyel is jár, hogy maga a szakvélemény az abban foglaltak ellenőrzésének lehetetlensége folytán a Pp. 182. §
(3)bekezdése szerint olyan hiányos szakvélemény, ami az ítélkezés alapjául nem szolgálhat. A szakértőtől ugyanis meg kell követelni mindazoknak a tényeknek az ismertetését, amelyeknek jelentőségük volt a szakértői vélemény meghozatalánál és amelyek szükségesek a szakértői vélemény helyességének ellenőrzéséhez (BH. 2005.147). A perben rendelkezésre álló
- sorszám alatti szakvélemény azonban ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Nem állapítható meg, hogy pontosan milyen anyagok ellenértékeként jelölt meg a szakértő 1.405.000 Ft-os nettó összeget, és pontosan melyek azok a munkanemek, amelyek ellenértéke nettó 2.100.000 Ft. Ezen hiányosságra tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az előzőekben hivatkozott szakvéleménnyel e körben keresete összegszerűségét bizonyította volna. A szakvélemény ugyanis az előzőekben ismertetett hiányosságok folytán a feltett kérdések megválaszolására alkalmatlan, ami viszont a bizonyítékok köréből történő mellőzését indokolja. Mindezek mellett a felperes által kifogásolt hiba okát illetően a beszerzett szakvélemények közötti ellentmondás [16. sz. alatti szakvélemény 5.4 pont, 42. sz. alatti szakvélemény 3. pont] feloldása is elmaradt így a felperes által állított hibás teljesítés sem bizonyított. A fentiekre tekintettel tehát a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglaltak ellenére keresete megalapozottságát a fellebbezéssel érintett körben nem bizonyította, így az elsőfokú bíróság ítéletét e körben a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Mivel az alperes a kereset teljes elutasítása folytán pernyertes lett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes köteles az alperesnek az elsőfokú és fellebbezési eljárásban felmerült költségei viselésére. Ezen költségek körében az ügyvédi munkadíjat a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdésére figyelemmel állapította meg, elszámolva az alperes javára az általa előlegezett 200.000 Ft szakértői díjat. Az állam által előlegezett költség viseléséről a másodfokú bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
- július
- Dr. Pestovics Ilona s.k. a tanács elnöke Takácsné dr. Kükálo Judit s.k. előadós bíró Dr. Sándor Ottó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő