Mfv.10419/2012/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az egyoldalú munkáltatói intézkedéssel meghatározott bérbesorolási rendszer szerinti személyi alapbér megállapítására és kifizetésére a munkavállalónak a munkáltatónál közzétett, kihirdetett szabályozás alapján az abban foglalt feltételekkel jogosultsága keletkezik, amely bírósági úton kikényszeríthető. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.419/2012/5.szám A Kúria a Szabó & Zeller Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bajnai Gábor ügyvéd által képviselt I-X. rendű felpereseknek a dr. Farkas Mihály ügyvéd által képviselt I. rendű és a jogtanácsos által képviselt II. rendű alperesek ellen munkabér megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 6.M.1503/

1. szám alatt indított és a Fővárosi Törvényszék
2. február 15-én kelt 51.Mf.636.956/2011/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.956/2011/
4. számú ítéletét abban a részében, amelyben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6.M.1503/2010/
5. számú, a felperesek
6. január 1.-
7. január
8. közötti időre előterjesztett bérkülönbözet iránti kereseti kérelmének helyt adó ítéleti rendelkezést megváltoztatta és a keresetet elutasította, hatályában fenntartja, egyebekben a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét egyenként 50.000-50.000 (ötvenezer-ötvenezer) forintban állapítja meg. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 49.Mf.632.853/2009/
9. számú végzésével a Fővárosi Bíróság elrendelt új eljárásban hozott ítéletével - egyetemlegesen,
10. és
11. évekre munkabérkülönbözet megfizetésére kötelezte az I. és II. rendű alpereseket. Az ítéleti tényállás szerint a felperesek
12. és
13. között létesítettek munkaviszonyt a II. rendű alperessel, előbb kártérítő, majd - a munkakör megnevezés
14. január 1-jei megváltozása folytán - árufuvarozási szakelőadó munkakörben,
15. január 1jétől pedig - munkáltatói jogutódlás folytán - az I. rendű alperesnél kárrendezési szakelőadóként dolgoztak. Az alperes a humánpolitikai vezérigazgató-helyettes által kiadott,
16. január 2-án hatályba lépett 3/2004.(III.
17. MÁV Ért.13.) HVH Utasításban (a továbbiakban: Utasítás1.) munkakör értékelésen alapuló besorolási rendszer bevezetéséről döntött, amelynek
18. számú mellékletében rögzítette, hogy a működést támogató munkakörcsaládba tartozó árufuvarozási szakelőadó munkakör a 14-es MKK-ba tartozik. Az Utasítás
19. tartalmazta, hogy a melléklet átmeneti rendelkezésnek minősül és a végleges melléklettel
20. március 31-ig módosításra kerül. Az Utasítás
22. számú mellékletét a 4/2005.HVH számú humánpolitikai vezérigazgató-helyettesi utasítás (a továbbiakban: Utasítás2.)
23. február 11-én akként módosította, hogy a felperesek által betöltött munkakört három kategóriára bontotta, az I. kategóriába tartozókat 12-es, a II. kategóriába tartozókat 13as, a III. kategóriába tartozókat 14-es MKK-ba rendelte besorolni. A II. rendű alperes
24. december 8-án értesítette a felpereseket, hogy munkaköri kategóriájuk
25. november 1-jétől 12, alapbérüket a munkáltatói jogutódlást követően
26. január 1-jétől az I. rendű alperes ennek megfelelően állapította meg,
27. júliusától pedig a felperesek - a munkakört is érintő munkaszerződés-módosításokkal egyidejűleg - 13-as MKK-ba kerültek. Az elsőfokú bíróság a felperesek másodlagos kereseti kérelmének megfelelően
28. január 1-től
29. január 31-ig a 14-es MKK-nak,
30. február 1-től december 31-ig a 13-as MKK-nak megfelelő bér megfizetésére kötelezte az alpereseket. Az ítéleti érvelés szerint az Utasítás
31. személyi, szervezeti hatálya a 2.2.
32. pontban írtak szerint a MÁV valamennyi szervezeti egységére és munkavállalójára kiterjedt, olyan rendelkezést az Utasítás
33. nem tartalmazott, amelynek alapján azt - az alperes hivatkozásának megfelelően - csak az új felvételesekre és az év közben munkakört váltókra kellett volna alkalmazni. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a II. rendű alperes azon védekezését sem, hogy a mellékletben foglaltak az azon feltüntetett „átmeneti rendelkezés" kifejezés használatából következően csupán tájékoztató jellegűek lettek volna, a mellékletet ugyanis a II. rendű alperes nem tájékoztató jelleggel fűzte az Utasítás1-hez. Az átmeneti rendelkezés csupán azt jelentette, hogy a felperesek az Utasítás
34. hatályba lépésétől kezdődően mindaddig 14-as MKK-ba tartoznak, amíg a II. rendű alperes a mellékletet nem módosítja. Az a tény, hogy a II. rendű alperes a besorolásról a felpereseket nem értesítette és a mellékletet sem módosította az Utasítás1-ben meghatározott időpontig, a munkáltatói mulasztás kimentésére nem szolgálhatott, ezért az alperes az átmeneti rendelkezés fenntartásáig a 14-es MKKba tartozó bér megfizetésére volt köteles. A felperesek 2005-re előterjesztett 13-as MKK szerinti, bérfejlesztés nélküli átlagbér megfizetésére irányuló kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság az Utasítás2-re utalva, végzettségük és gyakorlati idejüknek megfelelő besorolás alapján ítélte alaposnak, figyelemmel arra is, hogy a II. rendű alperes az általa hivatkozott további besorolási szempontok (szervezeti egység munkaerőigénye, létszámterve, feladatai) értékelésére okirati bizonyítékot nem csatolt, valamint arra, hogy a felperesek a helyes besorolás esetén nem a munkakörre érvényes sávminimumba kerültek volna. A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint egészítette ki. Az I. rendű alperes és a reprezentatív szakszervezetek évente bérmegállapodásokban rendezték a munkavállalók bérkérdéseit,
35. között együttműködési megállapodás volt érvényben, amelynek megfelelően
36. és
37. évekre külön állapodtak meg a bérintézkedések végrehajtásáról. A megállapodások végrehajtása humánpolitikai vezérigazgató-helyettesi utasításokkal történt. A II. rendű alperes és a reprezentatív szakszervezetek a
38. évi bérintézkedések végrehajtásáról szóló megállapodást
39. december 31-én kötötték meg, abban megállapodtak arról is, hogy a munkáltató minden munkavállalót érintően bevezeti a
40. évi munkakör értékelések szerinti MÁV Rt. munkaköri kategóriákat humánpolitikai vezérigazgató-helyettesi utasítás szerint. A minden munkavállalóra érvényes munkaköri kategóriák kidolgozásának feltételeiről is rendelkeztek a felek oly módon, hogy az ennek részletes kidolgozására alakuló szakértői bizottságban a megállapodást aláíró szakszervezetek egy-egy képviselője is részt vesz. A
41. évre érvényes bérmegállapodásban rendelkeztek a MÁV Rt. munkavállalóinak személyi alapbéréről, amely szerint a
42. január 1-jén statisztikai állományban lévő munkavállalók alanyi jogon 7,5 %-os személyi alapbér fejlesztésben részesülnek. Közvetlenül ezt követően a kollektív szerződéses megállapodás aláírására jogosult vezérigazgató és a szakszervezetek módosították a megállapodásukat „az új felvételes, illetve a munkakörben újonnan bekerült munkavállalók
43. évi minimális személyi alapbéréről szóló" megállapodással [amely 9/2004.(VIG) utasításként
44. január 16-án került kiadásra]. Ebben kifejezésre juttatták, hogy „a MÁV Rt. és az aláíró szakszervezetek a
45. évi bérintézkedések végrehajtásáról szóló megállapodás alapján - egyetértenek az új felvételes, illetve a munkakörbe újonnan bekerülő munkavállalók
46. évi, a MÁV Rt. munkaköri kategóriához tartozó minimális személyi alapbért illetően". Rögzítették, hogy az új felvételes, illetve a munkakörbe újonnan bekerülő új munkavállalók
47. évi, a MÁV Rt. munkaköri kategóriáihoz tartozó minimális személyi alapbéreit jelen megállapodás
48. számú melléklete tartalmazza. Az
49. számú mellékletben 6-17-ig kerültek feltüntetésre a munkaköri kategóriák, amelyekhez összegszerűen meghatározott személyi alapbér minimumok tartoztak. Az alperesnél az újonnan belépők és más munkakörbe kerülő munkavállalók MKK besorolása és a személyi alapbér minimumának megállapítása ténylegesen az
50. számú melléklet szerint történt, míg a
51. január 1-jén statisztikai állományba tartozó munkavállalók bérezése a korábbi munkaköri besorolásuk és a
52. évi bérmegállapodás szerint történt. A kollektív szerződéses megállapodás végrehajtásának kidolgozására és kiadására készült a „MÁV Rt. Munkakör értékelésen alapuló besorolási rendszere, működtetésének szabályozása" HVH Utasítás, amely
53. március 26-án egységes szerkezetbe foglalva jelent meg a MÁV Értesítőben. Ebben részletesen megfogalmazásra kerültek azok az alapvető értékelési elvek, amelyek alapján az általános és az egyéni munkakör kategóriákat ki kellett alakítani a Vasúti Érdekegyeztető Tanács (VÉT) Munkaköri Szakértői Bizottsága által, a reprezentatív szakszervezetek bevonásával. A szabályzat alapján lehetett a taxatíve felsorolt kompetenciák és szakmai, iskolai, stb. követelmények alapján besorolni a munkavállalókat az általános munkakörökbe és csak a szigorúan meghatározott feltételeknek történő megfelelés esetén lehetett betölteni az adott munkakört az egyéni munkaköri leírások szerint. A szabályozás valamennyi munkavállalót érintően az átmeneti rendelkezések között több határidőt tartalmazott:
54. március 31ig be kellett sorolni a munkavállalókat a munkaköri kategóriákba a szabályozásban kialakítottak szerint és azt jóváhagyásra meg kellett küldeni a Kompenzációs Főosztálynak;
55. április 30-ig kellett értesíteni a munkavállalókat azokról a munkaköri kategóriákról, amelyeket a Kompenzációs Főosztály ezt megelőzően jóváhagyott;
56. május 31-ig el kellett készíteni az általános munkaköri leírásokat;
57. július 31-ig ki kellett adni az általános munkaköri leírásokat;
58. október 1-ig kellett elkészíteni az egyéni munkaköri leírásokat. A szabályozásban megállapított határidők négy hónapos késedelmet szenvedtek. A szabályozás a 4.
59. "Bérmegállapítás" és 4.
60. „Átmeneti rendelkezések" között visszautalva a munkáltató és a reprezentatív szakszervezetek közötti
61. december 31-i megállapodásra - rögzítette, hogy az új belépők és a munkakörbe újonnan bekerülő munkavállalók esetében már az utasítás hatályba lépése napjától (
62. január 1.) a szabályozás új formáját kell kialakítani, illetve alkalmazni: „ezekben a munkaköri leírásokban már 4.1.
63. pont szerinti munkaköri elnevezéseket kell alkalmazni". Az általános munkakörök kialakítása munkakör családi szintenként történt, az 5/a számú melléklet pedig ugyanezt tartalmazta a munkakörök abc sorrendjében. Az új felvételes és az adott munkakörbe újonnan bekerülők minimális személyi alapbérét - a szakszervezetek és a munkáltató közötti megállapodás alapján - a
64. december 31-i bérmegállapodás
65. számú melléklete tartalmazta. A 4/
66. HVH Utasítás - ugyancsak a munkáltató és a szakszervezetek közötti bérmegállapodáshoz kapcsolódóan - a MÁV Rt. bérrendszerének szabályozását tartalmazta. A 4/
67. HVH Utasításban kerültek kiadásra a 3/
68. számú HVH Utasítás módosított végleges mellékletei, többek között a korábbi 5/a számú melléklet módosítása is. Az Utasítás tartalmazta a pozíciók besorolásának végrehajtási szabályait, vagyis a munkakörök munkakör-családoknak megfelelő szintű végleges formába történő besorolását. A felperesek besorolása a 2910035203 FEOR-számú árufuvarozási szakelőadó munkakörök alapján a „működés támogató" munkakör családon belül „árufuvarozási szakelőadó I." pozíciónak megfelelően a 12-es MKK kategóriába sorolást eredményezte. Ez az Utasítás volt a besorolási rendszer elkészítésének utolsó fázisa. A besorolási rendszer elkészítése után - a munkáltató és a szakszervezetek megállapodásának megfelelően - a „
69. évi bérintézkedések" című 5/
70. HVH Utasítás rendelkezett az MMK-n belüli bérsávok és sávminimumok meghatározásáról „kategóriánként 3,5%-os mértékű bérfejlesztésnek megfelelő bértömeg erejéig". A
71. pont szerint „a bérintézkedések végrehajtásának időpontja
72. január 1.". Ez az intézkedés már a vezérigazgató és a szakszervezetek
73. évi bérintézkedések végrehajtásáról szóló
74. december 21-én kötött megállapodásán alapult, amelyben általánosságban is rendelkeztek az alapbéresítésről, a bérsávokról és a 6-13., valamint a 14-
75. MÁV Munkaköri Kategóriákhoz tartozó munkavállalók bérfejlesztéséről és alapbéremeléséről. A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján a felperesek keresetét megalapozatlannak találta. Az ítéleti érvelés szerint a perbeli időszakban a munkáltató - az érvényben lévő és a kollektív szerződés részének minősülő együttműködési megállapodásra tekintettel önállóan nem dönthetett a munkavállalók bérkérdéseiben. Az együttműködési szerződés konkretizálására évenként kötött megállapodások szintén kollektív szerződéses megállapodásoknak minősültek, amelyeket a vezérigazgató és a reprezentatív szakszervezetek voltak jogosultak aláírni; ilyen megállapodás volt a
76. évi bérmegállapodáshoz tartozó megállapodás módosítás is, az új felvételesekre és az adott munkakörbe újonnan bekerülő munkavállalók személyi alapbérére vonatkozó
77. számú melléklettel együtt. Mivel a perbeli Utasítások csak az előbbi döntések végrehajtását voltak hivatottak szolgálni, a munkavállalók bérére önálló döntésként érvényes rendelkezést nem tartalmazhattak és nem is tartalmaztak. A felperesek a másodfokú eljárásban sem tudtak megjelölni olyan döntést, vagy a 2004.,
78. évi bérmegállapodások után létrejött olyan bérmegállapodást, amely
79. január 1-től minden munkavállalóra alkalmazni rendelte volna a
80. december 31-i bérmegállapodás részét képező
81. számú mellékletet. A vezérigazgató-helyettes végrehajtási utasítása nem minősül munkabérben való megállapodásnak, illetve a munkabérről történő munkáltatói döntésnek. A felperesek a
82. december 31-i bérmegállapodás megkötésekor, az érvényes besorolásuk szerint 12-es MKK-ba tartoztak, az, hogy a munkáltató - szerződésszegést megvalósítva - saját gazdasági érdekei ellenére és a munkavállalók jelentős csoportjának előnyére eltérjen az érvényes bérmegállapodástól, életszerűtlen, de ilyen munkáltatói döntés nem is volt. A másodfokú bíróság szerint az éves kollektív szerződéses bérmegállapodások végrehajtását szolgáló utasítások alapján csak a besorolások elkészítése történt meg, a bérkérdésekről, végrehajtásuk időpontjáról a 2005-ös bérmegállapodásra alapítottan - az 5/
83. HVH Utasítás rendelkezett. Ez utóbbi utasítás sem önálló munkáltatói intézkedés, hanem a
84. évi bérmegállapodás
85. számú mellékletében kialakított alapvető elveken alapult, amely a személyi alapbér minimumát és maximumát határozta meg. Mindezekből a másodfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperesek nem tarthattak igényt arra, hogy őket a munkáltató
86. január 1-jétől a 14-es MKK-ba sorolja. A
87. évre vonatkozó előresorolási és az erre alapított bérkülönbözet iránti igényt a másodfokú bíróság az Utasítás
88. 4.3.
89. pontjában foglalt, a pozíciók besorolásának végrehajtási szabályait tartalmazó c), h), i), n) pontok alapján azért tartotta megalapozatlannak, mert a besorolás olyan szakmai feladat volt, amely a pozíció és a munkaköri szinteknek megfelelő követelmények összevetése eredményeként történt. A besorolásnál nemcsak a gyakorlati időt kellett figyelembe venni, a felperesek pedig a 291035203 FEOR-számú árufuvarozási szakelőadó munkakörben
90. január 1-jétől folyamatosan, az I. rendű alpereshez való átkerülésükig tevékenykedtek, amelyet az Utasítás
91. 7/b melléklete a 12-es MKK-ba tartozó árufuvarozási szakelőadó I. munkakörhöz sorolt. A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint az alperesek költségekben való marasztalását kérték arra hivatkozva, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását helytelenül értelmezte, jogsértően, iratellenesen változtatta meg, ezért abból helytelen jogi következtetésekre jutott. A felperesek szerint a másodfokú bíróság a munkáltatói utasításokat tévesen értelmezte és értékelte a munkáltató és a szakszervezetek közötti éves bérmegállapodások részeként. A besorolási utasításoknak a szakszervezetekkel kötött megállapodásokhoz csupán annyi köze volt, hogy az Utasítás
92. a 2002-
93. évi megállapodás eredménye volt olyan módon, hogy a kollektív erejű megállapodásban részt vett szakszervezetek felhatalmazták a munkáltatót, hogy
94. január 1-től munkakör értékelésen alapuló besorolási rendszert léptessen hatályba. A tudományos és objektív alapokon álló, ún. HAY-rendszeren alapuló besorolás - az Utasítás
96. pontjából is kitűnően - nem képezheti kollektív alku részét, az nem az érdekérvényesítő képességeken nyugszik. A munkakörök értékelését a munkáltató képviselőiből álló Értékelési Bizottság végzi, a szakszervezetek az általános munkakörök munkaköri kategóriájának megváltoztatására vonatkozó igény előterjesztetésére van joga, amelyet a VÉT szakértői bizottsága vizsgál felül (Utasítás
97. 4.2.2., 4.2.3.). Mindezekből következik, hogy a II. rendű alperesi utasítások a munkáltató belső utasításai, nem pedig éves bérmegállapodások részei, a kiadott utasításokhoz pedig - az állandó bírói gyakorlat szerint - a munkáltató kötve van. A felperesek az Utasítás
98. 2.
99. pontjában, 4.3.
100. b) pontjában, 4.3.
101. a) pontjában,
102. pontjában, 4.5.a-d) és e) pontjaiban, valamint 4.3.2.n) pontjában foglaltak alapján - fenntartották azon álláspontjukat, hogy a II. rendű alperesnek őket a 291035203 FEORszámú, árufuvarozási szakelőadó munkakörben foglalkoztatott munkavállalóként legkésőbb
103. március 31-éig be kellett volna sorolnia a 14-es MKK-ba. A 14-es MKK-ba sorolást támasztja alá az Utasítás1.-nek a MÁV Értesítő
104. március 26-án megjelent
105. szám 5.a)-c) mellékletei és 7.c) melléklete, amelyek rögzítik, hogy az általuk betöltött munkakör működést támogató munkakör családba, 14-es MKK-ba tartozik, és mint 2910...03 FEOR-számú munkakör egyéb nem fizikai munkakörnek minősül. Az Utasítás1.-t az Utasítás
107. február 11-én módosította, az Utasítás
108. 4.5.e) pontja szerinti, átmenetinek minősített mellékletek módosítására korábban nem került sor, ebből következően az Utasítás1.-et
109. február 11-ig alkalmazni kellett az alperesnél. A fent kifejtettekkel összefüggésben a felperesek sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen rögzítette ítéletében, hogy az Utasítás
110. a szakszervezetekkel kötött megállapodás eredményeként jött létre, amely megállapodás felhatalmazta a munkáltatót az Utasítás elkészítésére, kiadására, működtetésére, valamint azt is, hogy a munkaköri kategóriákat a VÉT-nek kellett kialakítani. Az utasítások a munkáltató önálló belső utasításai voltak, az értékelést - az Utasítás
111. 4.2.
112. pontja szerint - kizárólag a munkáltató Értékelő Bizottságának kellett elvégeznie (a VÉT bizottságainak csupán a kategóriák megváltoztatásával kapcsolatos igények felülvizsgálatára volt jogköre). A megállapítás és a megváltoztatási igény felülvizsgálata nem azonos kategóriák, a jogerős ítélet e vonatkozásban is iratellenes és jogi tévedéseken alapul. A felperesek szerint iratellenes és téves az a megállapítás is, hogy az Utasítás1-ben szereplő határidő betartása négy hónapos késedelmet szenvedett. A II. rendű alperes egyetlen határidőt sem tartott meg, az új mellékletek hatályba lépése az Utasítás
113. hatályba lépésének napja,
114. február
115. volt. A bíróság tévedett a FEOR-számok megállapítását illetően is, figyelmen kívül hagyta a felperesek módosított kereseti kérelmét, amelyben a
116. február
117. és december
118. közötti időszakra - kompromisszumként elfogadták a 13-as MKK szerinti besorolásnak megfelelő bért. Az Utasítás
120. február 11-től megbontotta az árufuvarozási szakelőadói munkakört, az egyes munkakörökhöz különböző FEORszámokat és azoknak megfelelő munkakör megnevezéseket (pozíció, név) rendelt, a 14-es MKK-ba sorolt árufuvarozási szakelőedó III. munkakörhöz a 2910…03 FEOR-számot és az árufuvarozási szakelőadói munkakört kapcsolta. A II. rendű alperes által csatolt általános munkaköri leírásokon szereplő FEOR-számok az Utasítás2-nek, a felperesek FEOR-számának nem feleltek meg, amit a másodfokú bíróság nem észlelt. A felperesek annak ellenére, hogy arra a II. rendű alperest az Utasítás kötelezte, nem kaptak egyéni munkaköri leírást és arra vonatkozó értesítést sem, hogy az Utasítás
121. hatályba lépése után milyen kategóriába tartoznak. Mivel a munkaszerződés szerinti munkakörük tartalma és FEOR-száma sem változott meg, megalapozatlan a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a 7b) melléklet szerint árufuvarozási szakelőadó I. munkakörbe tartoztak. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az egyéni munkaköri leírások elkészítésének elmulasztását és azt is, hogy a változatlanul a második irányítási szinten dolgozó felperesek FEORszáma az árufuvarozási szakelőadó III. munkakörhöz is tartozott, emiatt a besorolásra vonatkozó ítéleti megállapítás ellentétes az Utasításban és a KSH közleményben foglaltakkal is. Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperesek költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak és a másodfokú bíróság eljárása során nem történt az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértés. A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását kérte, mert abban - a Pp.
122. §