← Magyarország

Mfv.10315/2013/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A diszkrecionális jogkörben adható egyszeri segély iránti kérelem elutasítása tárgyában hozott határozat csak semmisség címén támadható. A semmisségi okokat pedig az 1992. évi XXXIII. tv. taxatíve felsorolja. 1997. LXXXIII. Tv. 50. §

(5),
  1. LXXXIII. Tv.
  2. §
(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.315/2013/9.szám A Kúria a dr. Frisch Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Frisch Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a kormánytisztviselő által képviselt Kormányhivatal alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási Munkaügyi Bíróságon 2.M.3889/
  1. szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási Munkaügyi Bíróság
  2. április 3-án kelt 2.M.3889/2012/
  3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán
  4. december
  5. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási Munkaügyi Bíróság 2.M.3889/2012/
  6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen az alperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az igénylő méltányosságból engedélyezhető egyszeri segély iránti kérelmét a Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szerve határozatával elutasította azzal, hogy jövedelme meghaladja a segélyhez meghatározott minimális összeget, közgyógyellátásra jogosult (tehát térítésmentesen kapja gyógyszereit), ezért a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
  7. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.)
  8. §
(5)bekezdése szerint méltányosság vele szemben nem volt gyakorolható. A határozatot az igénylő keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt, vitatta, hogy havi jövedelme 100.800 forint lenne. Nehéz anyagi helyzetére, nyugdíjából történt levonásokra, állapota rosszabbra fordulására hivatkozással kérte az egyszeri segélyre való jogosultságának megállapítását, míg az alperes a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.3889/2012/9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában idézte az Ebtv. 50. §
(5)bekezdésében és az Ebtv. végrehajtására kiadott 217/1997.(XII.1.) Korm. rendelet (Vhr.) 31/F. §
(2)bekezdés a) pontjában írt rendelkezéseket. Megállapította, hogy a felperesnek havi gyógyszerköltsége nincs,
  1. június 1-jétől közgyógyellátási igazolvány birtokában térítésmentesen kap gyógyszert.
  2. január 1-jétől rokkantsági nyugellátásának összege 78.055 forint, a Magyar Államkincstár igazolása szerint
  3. november 1-jétől került a havi 18.585 forint összegű fogyatékossági támogatás folyósítása megszüntetésre. Idézte a bíróság a Pp.
  4. §, 339/A. § és
  5. § rendelkezéseit és arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi elutasító döntés nem minősült jogszabálysértőnek. Az ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, törvénysértésre, a Vhr. 31/F. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjainak, valamint a Pp. 206. §-ának megsértését állítva. Hivatkozott arra, hogy a felperes tényleges jövedelme lényegesen kevesebb, mint azt a bíróság megállapította, mert azt a létfenntartásával kapcsolatban keletkezett kötelezettségekből eredő állandó levonások terhelik és időközben a Magyar Államkincstár is megszüntette a havi fogyatékossági támogatást. Egészségi állapota fokozatosan romlik, több olyan kiadása is van, amelyre a közgyógyellátás nem vonatkozik. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a közigazgatási munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. és A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felperes által hivatkozott és sérelmezett anyagi jogi szabályok keretei között bírálta felül a munkaügyi bíróság ítéletét és arra a megállapításra jutott, hogy az nem jogszabálysértő, érdemben a jogszabályok helyes értelmezésével hozta meg döntését a bíróság. A felperes kérelme az Ebtv. 50. §
(5)bekezdésére alapítottan méltányossági jogkörben eljárva azt gyakorolva, egyszeri segély kérelem volt. A bíróságnak a közigazgatási határozat felülvizsgálata során értelmeznie kellett a méltányosság alkalmazásának fogalomkörét a közigazgatási eljárásban. Szükségesnek tartja kiemelni a Kúria a következőket; a méltányosság alkalmazásával a jogalkalmazó közigazgatási szerv eltérhet a jogszabályi rendelkezésektől, méltányosságból az adott konkrét ügyben döntést hozhat az ügyfél javára. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a közigazgatási szervet jogszabály a méltányosság alkalmazására kifejezetten felhatalmazza. Ezt a felhatalmazást adja meg az Ebtv. 50. §
(5)bekezdése. A méltányossági jogkör gyakorlása a közigazgatási szerv számára pusztán az ügyfél javára a döntés lehetőségét jelenti, azonban a kérelem ügyfélre kedvezőbb elbírálása nem kényszeríthető ki. Ezzel függ össze, hogy a jogszabály ezekben az esetekben a bírósági felülvizsgálat kereteit az általános szabályokhoz képest szűkebben határozza meg. A határozat bírósági felülvizsgálatát ilyenkor kizárólag semmisségre lehet alapozni az Ebtv. 77. §
(2)bekezdés második fordulata alapján. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 121. §
(1)bekezdése sorolja fel taxatíve a semmisségi okokat, amelyek a jelen esetben nem álltak fenn. Megállapítható, hogy a felperes által a semmisségi ok megjelölése nélkül megtámadott, felülbírált határozat a jogszabály által előírt semmisségi okok egyikében sem szenved, mert a Vhr. 31/F. §-ban foglaltak fennállása nem bizonyított, illetve az utóbb már bekövetkezett jövedelemcsökkenés folytán fennmaradt havi járandóság összege is meghaladta a segélyezhetőség határát. Mivel a fentiek szerint is kifejezetten diszkrecionális jogkörben hozták a méltányosságon alapuló egyedi határozatot, ezért a bíróság előtti megtámadhatóságra is csak szűk körben kerülhetett sor, a törvényben meghatározott feltételek megsértése pedig nem volt megállapítható. Mindezen indokok alapján a Kúria a munkaügyi bíróság ítéletét részben a fenti indokokkal is kiegészítve - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes az alperesnek a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján köteles perköltséget fizetni. A per tárgyi illeték- és költségmentes, ezért a felmerült illetéket az Ebtv. 75/A. §-a szerint a magyar állam viseli. Budapest,
  1. december
  2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.