FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.285/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Szepesi és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gyárfás Márta ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Rádió és Televízió Testület (1088 Budapest, Reviczky u. 5.) alperes ellen műsorszolgáltatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- április
- napján kelt 24.K.35.363/2006/
- számú ítélete ellen az alperes 4., a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felek a költségeiket maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Az alperes fellebbezési illetékét az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
- május …-én ….perckor, valamint …perckor I. kategóriába soroltan vetítette a ….című műsorának ……epizódjait. A hosszú évek óta folyó, családi és egyéni élethelyzeteket bemutató sorozat….. számú epizódjának egyik jelenetében (a továbbiakban: első jelenet) két szereplő párbeszéde zajlik, az esetleges bosszúról, az önvédelemről, a „félreállításról". A következő jelenetben (a továbbiakban: második jelenet) egy szereplő fegyvert vásárol egy lepusztult városrészben, a fegyver egyértelműen látható. A …. számú epizódban ugyanez a szereplő a fegyvert kibiztosítja, céloz, majd elsüti, végül elrejti a lakásban (a továbbiakban: harmadik jelenet). Az alperes a 2286/2006 (X. 11) számú határozatában megállapította, hogy a felperes a két műsorszámmal megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 5/B. §
(2)bekezdését, ezért az Rttv. 112. §
(1)bekezdés c.) pontja, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltak alapján a felperes műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását 2 percre felfüggesztette, és közlemény közzétételére kötelezte. Úgy ítélte meg, hogy
- számú epizód esetleges önbíráskodás és az illegális önvédelem kérdését feszegető első jelenete, az illegális fegyverkereskedelem és tartás problémáját érintő második jelenete, valamint a
- számú epizód fegyvert kipróbáló harmadik jelenete - azok képi és hangi megjelenítésével együtt - olyan elemeket hordoztak, amelyek meghaladják az I. kategóriába sorolhatóság szempontjait, és amelyek miatt a műsorszámok II. kategóriába sorolása lett volna indokolt. A szankció típusának és mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra is, hogy korábban a műsorszolgáltatót 16 esetben - egy alkalommal a perbelihez hasonló - jogsértés miatt már szankcionálta. A felperes keresetében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, harmadlagosan az alkalmazott szankció megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy a két epizód egy olyan, napjainkban játszódó családregénybe illeszkedik, amelyek az emberi kapcsolatokon túl a társadalmi lét különböző szegmenseinek bemutatásával hasznos információhoz juttatják a nézőket. A kifogásolt jelenetek kapcsán kifejtette, hogy a két szereplő párbeszéde még esetlegesen sem utalt önbíráskodásra, sem az önvédelem törvénytelen lehetőségére, a védelmet kereső szereplő által vásárolt fegyverről pedig nem derül ki a műsorszámban, hogy azt büntető törvénybe ütköző módon szerezte. Álláspontja szerint sem az epizódok egésze, sem azok kiragadott jelenetei nem sértették a 12 év alatti korosztály érdekeit, az alkotások korhatárra tekintet nélkül megtekinthetők voltak. Vitatta a szankció kiszabásának jogszerűségét is azzal, hogy az egyetlen, perbelivel megegyező jogsértésre hivatkozás nem alapozza meg a legsúlyosabb büntetés alkalmazását. Állította, hogy az alperes eljárási jogszabálysértést követett el, amikor a tényállást nem kellően, illetőleg megtévesztő módon tárta fel, és a határozatát nem megfelelően indokolta. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes …..perckor nem sértette meg a korhatári besorolással kapcsolatos kötelezettségét, részben pedig akként, hogy az alperes által kiszabott szankció mellőzésével felhívta a felperest a jogsértő magatartástól való tartózkodásra, egyebekben a felperes keresetét elutasította. A műsorszámokban kifogásolt jeleneteket egyenként vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az első jelenet csekély mértékben tartalmazott a védeni kívánt korosztály számára félreérthető elemet, jogsértést emiatt nem látott megállapíthatónak. A második jelenet vizsgálata során nem tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy a fegyvert a szereplő milyen módon, esetleg bűncselekmény elkövetése útján szerezte meg és nem tekintette azt erőszakosnak sem. Ezzel együtt a második és a harmadik jelenetet a fegyver bemutatásának körülményei, kipróbálása, majd az eszköz körüli titkolózás, a pisztoly rejtegetése keltette félelem, bizonytalanság miatt, jogsértés megállapítására alkalmasnak ítélte. Megállapította, hogy az alperes a jogalap tekintetében a tényfeltárási és indokolási kötelezettségének eleget tett. A szankciót anyagi és eljárás jogi szempontból is, az alperesi, és az általa tett megállapításokhoz képest is vizsgálta. Figyelembe vette, hogy az alperes általánosságban, konkrét tények említése nélkül hivatkozott a korábbi, hasonló jogsértés miatt a felperes műsorszolgáltatási joga gyakorlásának 10 percre történő felfüggesztésére. Okszerűtlennek találta az alperesi mérlegelést és túlzottnak ítélte a legsúlyosabb büntetés ilyen mértékű alkalmazását is. A jogsértések mértékéhez igazodó enyhébb szankciót alkalmazott ezért. Az elsőfokú bíróság ítéletének a kereseti kérelmében foglaltak szerinti megváltoztatása érdekében a felperes fellebbezett. A kereseti indokai fenntartásával arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a második epizódot téves következtetés alapján ítélte jogsértőnek. Idézte az ítéletnek a jelenetek erőszakmentességét kiemelő megállapításait, állította hogy az erőszak a sorozattal alapvetően összeférhetetlen, és önmagában a fegyver erőszakmentes szerepeltetése nem okozhat a védett korosztályban bizonytalanságot, félelmet. Változatlanul azzal érvelt, hogy a kifogásolt jelenetek a 12 év alatti korosztály számára - felnőtt személy magyarázata nélkül is - feldolgozhatók voltak, ezért a jogsértés a….. számú műsorszám esetében sem állapítható meg. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és az első műsorszám első jelenetére kiterjedően a felperes keresetének elutasítását kérte. Határozatában kifejtett indokait fenntartotta, és a bíróság téves következtetéseire hivatkozott. Kiemelte, hogy a határozatának indokolásában pontosan megjelölte, hogy mely határozatával, és milyen jogsértés miatt szankcionálta a felperes korábbi hasonló jogsértését. A felperes, illetőleg az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezések nem alaposak. A felperes fellebbezési kérelemében - a keresetére visszautalva - az alperesi határozattal szembeni eljárásjogi kifogásait fenntartotta. Az másodfokú bíróság ezért elsődlegesen azt vizsgálta, hogy helyesen ítélte-e meg az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot abból a szempontból, hogy azt az alperes a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásával hozta-e meg. Az Rttv.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes közigazgatási ügyben járt el, ezért határozatának meg kellett felelnie a határozathozatalkor hatályban lévő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50.§
(1)bekezdésének és a 72.§
(1)bekezdésének. Ez utóbbi rendelkezés szerint a határozat indokolásának többek között tartalmaznia kell a megállapított tényállást, az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat; az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait; az eljárt szakhatóságok megnevezését, és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta. Az indokolás a döntés ténybeli és jogi megalapozottságának logikai levezetését tartalmazza. Eljárásjogi szempontból ezért az az indokolás fogadható el, melyből kétséget kizáróan megállapítható, hogy mi volt a döntés alapjául szolgáló tényállás, mi a helyes besorolás, és mi a szankció megválasztásának indoka, jogalapja. Az alperes határozata az indokolással szemben támasztott fenti törvényi követelményeknek megfelelt. Az alperes a tényállást a szükséges mértékben feltárta, röviden ismertette a vizsgált műsorszámok és a kifogásolt jelenetek tartalmát, kitért annak az Rttv. 5/B. §
(2)bekezdés alkalmazása következtében vizsgálandó fő jegyeire, kiemelte azokat az elemeket, amelyek a törvényi rendelkezések szempontjából leginkább jellemzőek. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a releváns tényállást feltárta, abból a szükségesnek ítélt jogkövetkeztetést levonta. Tévesen ítélte ugyanakkor a szankció megválasztásának indokait elégtelennek. Az alperes döntését a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok megsértésének számára és egy alkalommal az Rttv. 5/B. §
(2)bekezdésének megsértésére és az akkor alkalmazott szankció fajtájára, mértékére alapította. Ezzel indokolási kötelezettségét teljesítette. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a korábban elkövetett jogsértés törvény szerinti meghatározása (kiskorúak védelme, illetve, az 5/B. §
(2)bekezdés megjelölése) elégséges indok ahhoz, hogy az azonos vagy hasonló korábbi jogsértések miatti szankció az újabb jogsértés miatti büntetés kiszabásának mércéjét megadja. A másodfokú bíróság a továbbiakban, a műsorszám kategorizálására, és a szankció megválasztására vonatkozó ítéleti megállapítások jogszerűségét vizsgálta. Ehhez az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban pontosította, hogy az „epizód" a műsorszámmal szinonim fogalom, míg a „jelenet" annak hosszabb, rövidebb, egybefüggő történetet feldolgozó, adott cselekményszálat továbbfűző része. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában e két fogalmat következetlenül használta, azonban jogi okfejtése a fogalmak helyes értelmezésére utalt a jogsértést megítélését illetően. Az ítélet indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság csak a 3401. számú epizód első jelenetére - melynek kezdő időpontja helyesen: 20:28 perc - nézve tartotta indokolatlannak a felperes marasztalását. Egyebekben az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mértékben, helyesen tárta fel és helytállóan állapította meg, hogy a három jelenetből az első jelenet nem alapoz meg jogsértést míg a másik két jelenet kapcsán jogszerű volt a felperes marasztalása. A másodfokú bíróság az egyes jelenetek tartalmának megítélésével, és az abból levont jogi következtetésekkel és annak indokaival egyetért, azt nem ismétli meg. Kiemeli ugyanakkor, hogy a műsorszámok megítélése a besorolást illetően nem változott erre nézve az első fokú ítélet rendelkező része sem tartalmaz - helyesen - rendelkezést, hiszen mindkét epizód tartalmazott olyan jelenetet, amely I. kategóriába nem lett volna bemutatható. Erre figyelemmel mindkét epizód bemutatásával a felperes megsértette az Rttv. 5/B. §
(2)bekezdését. A felperes fellebbezésére a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat emeli ki: A jogalkotó egymásra épülve a II-V kategóriákban nevesíti azokat az elemeket, amelyek hiánya kell ahhoz, hogy a műsorszám az I. kategóriába sorolható legyen. A II. kategóriához tartozó korcsoport esetében a törvény általánosságban a félelemről, a megértés hiányáról, illetőleg a félreértés lehetőségéről beszél. Az Rttv. 5/B. §ának
(2)bekezdésében foglalt ezen törvényi elemek megvalósulása esetén az I. kategória jogszerűen nem alkalmazható besorolás. A második és harmadik jelenet a képi és hangeszközök izgalomfokozó hatása, a fegyver bemutatásának, vásárlásának körülményei (rejtegetés, titkolózás), annak használata félelmet kelthettek a védeni kívánt korosztályban. Az ilyen korú gyermekek ugyanis a látottakat még nem képesek önállóan elemezni, értékelni, különös védettségüket éppen ez a kiszolgáltatottság indokolja. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen döntött amikor mindkét műsorszámot - az első jelenet jogi megítélését kivéve - változatlanul jogsértőnek minősítette. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját arról, hogy a……. számú epizód első jelenete miatt a műsorszám II. kategóriába sorolása önmagában még nem lett volna indokolt. Az alperes a fellebbezésében olyan újabb érvet nem hozott fel, amely a hivatkozott jelenet félelemkeltő hatását igazolta volna. Az alkalmazott szankciót az elsőfokú bíróság a felperes harmadlagos kereseti kérelme alapján, jogszerűen vizsgálta. Döntésével a másodfokú bíróság - utalva az eljárási szabályok sérelmével kapcsolatban már kifejtettekre - eltérő indokok alapján ért egyet. Nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a felperes kereseti indokai egy jelenet tekintetében helyesek voltak, melynek a szankció meghatározásakor kifejezésre kell jutnia. Erre figyelemmel a legsúlyosabb szankció ilyen mértékű alkalmazása is eltúlzott, és enyhébb, a jogsértések súlyához igazodó, arányos jogkövetkezmény alkalmazása volt indokolt. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. A peres felek másodfokú költségeiket a Pp. 81. §
(1)bekezdése értelmében maguk viselik. A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés c.) pontja, a 46. §
(1)bekezdése, és a költségmentességről szóló 6/
- (VI.26) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
- §
(2)bekezdése értelmében köteles a fellebbezési illeték viselésére, míg az alperes személyes illetékmentessége folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az IM rendelet 14.§-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- év december hó
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró,