Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.068/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Kovács Krisztina Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kaposvári
- sz. Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a....Törvényszék
- március
- napján kelt ...... számú ítélete ellen az alperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság helybenhagyja. az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 9.500 (kilencezer-ötszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest
- június
- napján, mint fogvatartottat, a K..objektumából az alperesi intézetbe szállították, ahol
- július
- napjáig tartózkodott. A szállítást követő napon a felperest test szerte poloskák csípték meg, erős viszkető érzést okozva. Az alperesi intézetben a felperest zárkatársai az intenzív vakarózás miatt kinevették. A szakápoló a felperest calcium készítménnyel és viszketés elleni kenőccsel látta el.
- július 2-án a felperest a B. objektumába szállították vissza, ahol rögzítették, hogy a felperesen test szerte poloskacsípések vannak. Calcium készítménnyel és Fenistil kenőccsel látták el és a munkavégzés alól felmentették. A
- július
- napján végzett orvosi vizsgálat során rögzítették, hogy a felperesnek mindkét lábán, karján továbbra is viszkető poloskacsípések vannak, ezért továbbra is felmentették a munkavégzés alól. A felperes kézfején, karján, lábfején a poloskacsípések kerek bőrelszíneződéssel járó, maradandó nyomot hagyva gyógyultak. A alperes neve parancsnoka
- december
- napján kelt ..... számú határozatával a felperes 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényét elutasította arra hivatkozva, hogy az intézet soron kívüli rovarirtást hajtott végre, így az 5/1998.(III.6.) IM rendeletben foglaltaknak eleget tett. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest, hogy fizessen meg részére 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és annak
- június
- napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatát arra hivatkozva, hogy az alperes nem tett eleget az
- évi
- sz. törvényerejű rendelet 36.§
(1)bekezdés a) pontjában írt kötelezettségének, amikor a felperes, mint elítélt részére nem biztosította a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezést, s ezzel a felperes testi épségét, emberi méltóságát sértette, a fájdalommal, szenvedéssel, kiszolgáltatottsággal és megaláztatással a felperes részére nem vagyoni sérelmet okozott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az alperesi intézetben szenvedett volna poloskacsípéseket a felperes, illetőleg hivatkozott arra, hogy az alperes az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, mindent megtett annak érdekében, hogy a rovarirtást megbízottja útján elvégezze. A felperes keresetének összegszerűségét is eltúlzottnak tartotta. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 300.000 forintot és annak 2012. június 25-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 87.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perben kihallgatott tanúk vallomásával, illetőleg a felperes egészségi állapotára vonatkozó dokumentáció tartalmával a felperes bizonyította, hogy az alperesi intézmény területén volt poloskafertőzöttség, amely nem felelt meg a fogvatartottak egészséges elhelyezése követelményének és ezzel okozati összefüggésben a felperes testi épsége sérült. A felperes keresetét a Ptk.84.§
(1)bekezdés e) pontja alapján jogalapjában megalapozottnak, összegszerűségében azonban eltúlzottnak ítélte meg. Az alperes jogsértésével okozati összefüggésben a felperest ért hátrány kiküszöbölésére 300.000 forintot talált alkalmasnak. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes intézet az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította, mert a rovarirtás érdekében minden tőle elvárhatót megtett, ennélfogva a kártérítés felelősség alól magát kimentette. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban bizonyította, hogy
- szeptember hónapjában szerződést kötött egy gazdasági társasággal rovar- és rágcsáló, illetve ágyi poloskairtás érdekében. A szerződés 2012 októberében lépett hatályba és
- december hónapjáig volt érvényben. A szerződés alapján a vállalkozó cég
- október hónapjától
- december
- napjáig a szerződésnek megfelelően számos alkalommal végzett poloskairtást. Utalt arra, hogy az ágyi poloska irtása a tárgyban fennálló szakirodalom megállapítása szerint rendkívül nehéz feladat, a rovar nagyon szívós és nagyon változatosak búvóhelyei. A legtöbb esetben az irtás során elengedhetetlen többféle irtószer alkalmazása, a túlzsúfolt, nehezen kezelhető helyeken pedig a légteret speciális kiűző oldattal telítik. Ez az ún. hidegködös irtás, amely adott esetben a zárkák telítettsége miatt nem volt alkalmazható. Az alperesi főtevékenységként büntetés-végrehajtással foglalkozó intézetben valamennyi zárka kiürítése, illetve a zárkákban tartott fogvatartotti ingóság és élelmiszer elkülönítése lehetetlen. A fogvatartottak akár csak ideiglenes intézeten kívüli elhelyezése nem megoldható és arra jogszabályi lehetőség sincs. A poloskairtást ezek között a körülmények között kellett elvégezni. A lehetőségekhez képest az alperesi intézet az adott helyzetben általában elvárható módon eleget tett a jogszabályi kötelezettségének, ezért megítélése szerint kimentés okán mentesül a felperes vonatkozásában a kártérítési felelősség alól. A megbízottért való felelősséggel kapcsolatban a Ptk.350.§
(1)bekezdése körében arra hivatkozott, hogy a rovarirtással megbízott vállalkozó kiválasztása és utasításokkal való ellátása, valamint felügyelet terén az alperest mulasztás nem terheli. Az alperes a rovarirtással főtevékenységként foglalkozó céget bízott meg és amikor egyértelművé vált, hogy a társaság a megbízást nem tudja szerződésszerűen és hatékonyan ellátni, a köztük fennálló szerződést az alperes haladéktalanul megszüntette. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult. Mindkét fél a fellebbezés tárgyaláson kívül elbírálását kérte, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A helyes tényállás alapján helyes jogi következtetések levonásával hozta meg az elsőfokú bíróság érdemi döntését is, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a (Pp.253.§
(2)és 254.§
(3)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletben írt helyes indokok alapján hagyta helyben. A fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság arra utal, hogy az elsőfokú eljárás adatai alapján megállapítható, hogy az alperes számlával bizonyította, hogy
- május
- napján az intézmény területén rovar- és rágcsálóirtást végeztetett. Az a körülmény azonban, hogy a felperest egy hónapon belül a tanúvallomásokkal és az orvosi dokumentációval bizonyítottan rovarok csípték össze, azt bizonyítja, hogy ez a rovarirtás nem volt megfelelő. Az pedig, hogy a felperesnek az alperesi intézetben tartózkodását követően több hónappal az alperes milyen szerződést kötött, és e szerződés alapján hány alkalommal, milyen jellegű rovarirtás történt az alperesi intézetben, az alperesnek a perbeli esettel összefüggő kártérítési felelőssége kimentése alapjául nem szolgálhat. A sikertelenül fellebbező alperes perköltséget nem igényelhet és viselni tartozik a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét, amely a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából áll, és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése, valamint 4/A.§-a alapján állapította meg. A fellebbező alperes illetékmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1086.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Pécs, 2014. július 1. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró