Pfv.21422/2013/6 – Kúria

(2),

1. IV. Tv.
2. §

(2),

1. III. Tv.
2. §

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.422/2013/6.szám A Kúria a személyesen eljártfelperesnek a Dr. Gyuris Csaba ügyvéd által képviseltI. rendű, II. rendű, III. rendű és IV. rendű alperesek ellen közös tulajdon megszüntetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 6.P.52.737/

1. számon folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.630.929/2012/
2. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt 192.450 (Százkilencvenkétezer-négyszázötven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi a II-III-IV. rendű alpereseket, hogy 8 napon belül leletezés terhével személyenként rójanak le 46.000 (Negyvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperes és az I. rendű alperes elvált házastársak, nagykorú gyermekeik a II-III-IV. rendű alperesek. Miután a felperes a perbeli építési telket az I. rendű alperesnek ajándékozta, a volt házastársak közös építkezésbe kezdtek, amelyben
3. októberétől a felperes már nem vett részt. A felperes - a jelen pert megelőzően - ajándék visszakövetelése iránti pert indított az I. rendű alperes ellen. A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes tulajdoni hányada 17/100, az I. rendű alperesé 83/100, a közös beruházás eredményeként a lakóépület 11%-os készültségi fokig készült el, ezt követően az építkezést kizárólag az I. rendű alperes folytatta. A szerkezetet érintő munkálatok 1992-ben fejeződtek be, az ítélethozatalkor a felépítmény készültségi foka 85%-os volt. Az építkezés harmadik ütemében az I. rendű alperes teraszokat épített, majd 1.230.000 forint anyag- és munkadíj költséggel gáz- és szennyvízcsatornabekötést létesített, új gázkazánt vásárolt, átépítette a központi fűtést, utólag szigeteltette a homlokzati és a padlásfödémet, külső-belső szakipari és állagmegóvó munkákat végzett, bevezette a telefont, tv-antennát szereltetett fel. Az ingatlanban annak lakhatóvá válásától kezdődően az alperesek laknak. A felperes
4. április 17-én kelt felmondásával megvonta a IIIII-IV. rendű alperesektől az általa engedélyezett szívességi lakáshasználatot. A felperes keresetében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését kérte akként, hogy tulajdoni illetőségét 3 millió forint megváltási ár megfizetése ellenében az I. rendű alperes váltsa magához. A II-III-IV. rendű alperesektől
5. május 1-jétől kezdődően használati díjat igényelt. Az I. rendű alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, egyebekben a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett annak megállapítására, hogy beruházásai következtében a tulajdoni hányadok módosultak, a felperes tulajdoni hányada 75/1000 részre csökkent. Ennek megfelelően kérte a felperesnek járó megváltási ár összegének megállapítását, értéknövelő beruházásai ellenértékeként 1.230.000 forint megfizetését igényelte. A II-III-IV. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a velük szemben előterjesztett kereset elutasítására irányult. Nem tagadták, hogy a felperes megvonta a szívességi lakáshasználatot, azonban álláspontjuk szerint használati díjra nem jogosult. A felperes irányult. érdemi ellenkérelme a viszontkereset elutasítására Az elsőfokú bíróság - hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásában meghozott - ítéletével az ingatlan közös tulajdonát megszüntette, a felperes 13,38% tulajdoni hányadát 3 millió forint megváltási ár 60 napon belüli megfizetése ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta, intézkedett a tulajdonjog változásának ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről, és a felperest 1.230.000 forint értékkiegyenlítés 15 napon belül történő megfizetésére kötelezte. A II-III-IV. rendű alpereseket arra kötelezte, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 1.100.000 forint használati díjat, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az I. rendű alperes által elvégzett építési-bővítési munkálatok ráépítésnek minősülnek, tulajdonszerzést eredményeztek, az ingatlan egészének értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján a felperes tulajdoni hányada 13,38%-ra változott, az I. rendű alperes tulajdoni illetősége 86,62%-ra nőtt. Az ingatlan forgalmi értékének és a felperes tulajdoni hányadának figyelembevételével a felperest megillető megváltási ár összege 3.197.820 forint lenne, azonban nem terjeszkedhetett túl a felperes 3 millió forint megváltási ár megfizetésére irányuló keresetén. Elszámolta az I. rendű alperes javára a tulajdonjogot nem keletkeztető, de értékemelő beruházásainak ellenértékét is és kifejtette: a felperes a szívességi lakáshasználatot
6. április 17-én megvonta a gyermekeitől, ezért
7. május 1-jétől használati díjra tarthat igényt velük szemben. A peres felek fellebbezéseit elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: megállapította, hogy az I. rendű alperes ráépítés címén a felperes 17/100 tulajdoni hányadából 1/100 részt szerzett meg, így a felperes tulajdoni hányada 16/100ra csökkent, az I. rendű alperes tulajdoni hányada 84/100-ra nőtt. Megkereste a földhivatalt a változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése érdekében, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes 16/100 tulajdoni hányadát 3 millió forint megváltási ár ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta, és az I. rendű alperest a megváltási ár 60 napon belül megfizetésére kötelezte. A II-III-IV. rendű alperesek által fizetendő lakáshasználati díj összegét 1.379.680 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes elismerte, hogy az elsőfokú eljárás során előterjesztett beadványait nem maga írta, de mivel az azokban foglaltakat a magáénak ismerte el, az elsőfokú bíróság nem sértett eljárás szabályt, amikor a beadványok tartalmát a felperes nyilatkozataként vette figyelembe és értékelte. Az elsőfokú bíróság álláspontjához hasonlóan csak az épület első ajtajához készített teraszt, valamint a hátsó kijárathoz készített szélfogó teraszt minősítette a tulajdoni hányadok módosítására alapot adó építkezésnek, s mivel a teraszok 1992-ben elkészültek, a tulajdoni arány változásának megállapításakor az ingatlan egészének a ráépített résznek az
8. évi forgalmi értékét vette alapul. A másodfokú eljárásban kiegészített szakvélemény alapján megállapította, hogy az ingatlan egészének forgalmi értéke 1992-ben 3 millió forint, az I. rendű alperes által megvalósított beruházás értéknövelő hatása 210.158 forint, a beruházás nélküli forgalmi érték 2.789.820 forint volt, amelyekből következően a felperes tulajdoni hányada 16/100 részre csökkent, az I. rendű alperes tulajdoni hányada 84/100 részre nőtt. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a szakértő
9. évben érvényes árakon elvégzett számításai alapján alakította ki álláspontját, ezért jutott a tulajdoni hányadokat illetően eltérő eredményre, viszont a tulajdoni hányadok megállapítása során a beruházások befejezésének idején érvényes értékeket kellett alapul venni. A perben közreműködő igazságügyi szakértő szakvéleményében
10. évi értéket számolva valóban 75/1000 részben állapította meg a felperes tulajdoni hányadát, számításait azonban akként végezte el, hogy a felperes javára csak az első építési ütemben, azaz 1979-ben megvalósult beruházást értékelte az
11. évi árakon számolva. Ezzel szemben nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az építkezés
12. és
13. között is folytatódott, s bár ebben a felperes már nem vett részt, de amikor a korábbi, az ajándék visszakövetelése iránt indult perben a tulajdoni arányok megállapítást nyertek, a bíróság figyelemmel volt az
14. és
15. között megvalósult beruházásokra is, amelynek eredményeként a jogerős ítéletben rögzítetten a felperes tulajdoni hányada 17/100, míg az I. rendű alperes tulajdoni hányada 83/
16. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította ugyan a tulajdoni hányadok megváltozását, azonban a rendelkező rész erre annak ellenére nem tért ki, hogy az elsőfokú bíróság elbírálta az I. rendű alperes viszontkeresetét; mindezek miatt indokolt volt az elsőfokú bíróság ítéletének ilyen módon történő megváltoztatása. A jogerős ítélet további indokai szerint a közös tulajdon megszüntetésekor az ítélet meghozatalkori forgalmi értéket kell figyelembe venni, amely a kiegészített szakértői véleményben foglaltak szerint beköltözhetően 22.900.000 forint, lakottan 13.740.000 forint. A megváltási ár meghatározásánál a beköltözhető forgalmi értékből kell kiindulni, hiszen az I. rendű alperesnek saját bentlakásából nem származhat előnye. Kitért a jogerős ítélet arra is, hogy az I. rendű alperes által végzett értéknövelő beruházások miatt 1.160.000 forintot le kell vonni a beköltözhető forgalmi értékből, az így kapott 21.740.000 forint alapulvételével a felperes tulajdoni hányadára eső megváltási ár 3.478.400 forint lenne, de a másodfokú bíróság sem terjeszkedhetett túl a keresetében igényelt 3 millió forint összegen. Kiemelte a másodfokú bíróság: az I. rendű alperes értékemelő beruházásait a felperessel közös tulajdonban álló ingatlanon végezte el, a beruházások mind az ő, mind pedig a felperes vagyonát a tulajdoni arányok szerint növelték, a beruházások túlnyomó részben - 84%-ban - az I. rendű alperes vagyonát gyarapították. Ebből következően az I. rendű alperes a beruházásai folytán bekövetkezett értéknövekedés külön nem igényelheti a felperestől, ezen értékemelkedést a megváltási ár fentiek szerinti meghatározása során kellett figyelembe venni. Kifejtette végül a másodfokú bíróság, hogy a felperes megvonhatta a szívességi lakáshasználatot nagykorú gyermekeitől, a megvonás időpontjától kezdődően igényelhet használati díjat, amelynek díj jogalapja a felperest megillető tulajdoni hányad, nem pedig a építkezésben való tényleges részvétel. A jogerős ítélet ellen - a viszontkeresetnek teljes egészében helyt adó, valamint a használati díj megfizetésére vonatkozó keresetet elutasító határozat meghozatala végett - az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Többirányú jogi érvelésük szerint az elsőfokú bíróság megsértette az eljárási szabályokat, amikor figyelembe vette a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványokat, észrevételeket, egyéb nyilatkozatokat, annak ellenére, hogy ezeket a beadványokat nem a felperes írta, illetve nem ő írta alá. Ezen eljárási hibára a másodfokú bíróság sem fordított kellő figyelmet. Sérelmezték, hogy az I. rendű alperes az elsőfokú ítélettel szemben a rá kedvezőbb tulajdoni hányadok megállapítása iránt nyújtotta be fellebbezését, így a másodfokú bíróság nem hozhatott volna rá kedvezőtlenebb határozatot. Rámutattak arra, hogy nem az I. rendű alperes bentlakása, hanem a II-III-IV. rendű alperesek lakáshasználata miatt lakott az ingatlan. A megváltási ár meghatározásánál a lakott forgalmi értéket kell alapul venni, hiszen az ingatlan mind a felperes, mind pedig az I. rendű alperes vonatkozásában lakottnak minősül. Amennyiben a megváltási árat a beköltözhető érték alapján kell meghatározni, akkor a tulajdonosokon kívüli személyek lakhatása miatt használati díj nem számolható el. A használati díj összegének meghatározásakor az ingatlan azon állapotát kell figyelembe venni, amelyet a felperes az I. rendű alperessel közösen valósított meg; a használati díj szempontjából az I. rendű alperes által megvalósított további építkezést, illetve az építkezés eredményét nem lehet értékelni. További előadásuk szerint az I. rendű alperes által megvalósított munkák következtében a ráépítés befejezésekor, azaz 1992-ben a felperes 17/100 tulajdoni hányada csökkent 7,5%-ra, azaz 75/1000 részre. A tulajdoni arányok módosulása 1992-ben bekövetkezett, azok a későbbiek során már nem változtak, ezen tulajdoni hányad figyelembevételével indokolt a felperesnek járó megváltási összeg meghatározása. A szakértő a másodfokú eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a tulajdonjogot keletkeztető beruházások körében az ingatlan közműveinek kiépítését nem számolta el, a hiányos szakértői véleményre megfelelő ítéleti rendelkezés nem alapítható. Hivatkoztak arra is, hogy a másodfokú bíróság a „felperes által nem igényelt többletben" számolta el az I. rendű alperes igényét, amely az értékemelő beruházások ellenértékének megfizetésére vonatkozott; tulajdonképpen azzal, hogy a felperest nem kötelezte mindezek megfizetésére. Végül kihangsúlyozták, hogy a szívességi lakáshasználat megvonásakor a felperes nem tartotta be a 15 napos felmondási időt, emiatt felmondása nem volt szabályszerű, így használati díjat nem igényelhet. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. Előrebocsátja a Kúria, hogy bár a II-III-IV. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmében vitatott használati díj összege (amely összesen 1.379.680 forint) nem haladja meg a vagyonjogi perekben a Pp.271.§

(2)bekezdésében a felülvizsgálat feltételeként előírt 3 millió forint értékhatárt, a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatának mégsem volt akadálya. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme ugyanis ingatlan tulajdonára vonatkozó igényt érintett, és a megjelölt rendelkezés szerint a 3 millió forint értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik ingatlan tulajdonával kapcsolatos ügyekre. Az ingatlan tulajdonával kapcsolatos igény előterjesztése viszont lehetőséget teremtett a használati díj felülvizsgálatára is. Az ekként érdemben vizsgált felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta megalapozottnak. A Pp.270.§

(2)bekezdésében és a 275.§

(3)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helyes indokaival is, s csupán a felülvizsgálati kérelem érvei kapcsán mutat rá a következőkre: Nem vitatott, hogy nem a felperes írta és szerkesztette az elsőfokú eljárás során előterjesztett beadványait, azonban az azokban foglaltakat a magáénak ismerte el. Ebből következően - mint ahogyan arra a másodfokú bíróság is rámutatott - nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor a beadványokat a felperes nyilatkozataiként vette figyelembe. A felperes és az I. rendű alperes között ajándék visszakövetelése iránt indult perben bíróság állapította meg a volt házastársak tulajdoni hányadainak arányát: a felperes javára 17/100, az I. rendű alperes javára 83/100 tulajdoni hányad került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az ekként rögzült tulajdoni hányadokból indult ki és a bejegyzettekhez képest határozta meg a tulajdoni hányadok változásának mértékét és a megváltozott újabb arányokat. A jelen perben az elsőfokú bíróság ítélete ellen nem csak az alperesek fellebbeztek, hanem P.

1. sorszám alatt a felperes is, amely fellebbezését P.
2. sorszám alatt kiegészítette és pontosította. A másodfokú bíróság a tartalma alapján helyesen és akként értelmezte a felperes fellebbezésében foglaltakat, hogy a felperes az elsőfokú bíróság által megállapított tulajdoni hányadot is támadta. Ebből következően a másodfokú bíróságnak lehetősége volt arra, hogy - ha ezt egyébként indokoltnak tartja - az elsőfokú bíróság által meghatározott tulajdoni hányadokat az I. rendű alperesre kedvezőtlenül is megváltoztassa. A másodfokú bíróság nem tévedett abban sem, hogy mivel az építési munkálatok 1992-ben befejeződtek, a tulajdoni arány változásának meghatározásakor az akkori forgalmi értékből kellett kiindulni, és az ingatlan egészének és a ráépített résznek az
3. évi értékét kell viszonyítani. Ugyancsak indokolt volt a másodfokú eljárás során a szakértői vélemény kiegészítése, figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság helytelen számítási módot alkalmazott. A másodfokú bíróság korrigálta a helytelen számítási mód alapján meghatározott tulajdoni hányadokat. A másodfokú bírósággal egyezően rámutat a Kúria: ha az ingatlanban bentlakó tulajdonostárs váltja magához a másik tulajdonostárs illetőségét, bentlakása a saját terhére esik, így nem a lakott, hanem a beköltözhető értéknek megfelelő megváltási árat kell fizetnie. Abban az esetben viszont, ha a „bent nem lakó" tulajdonostárs váltja magához a bentlakó tulajdonostárs illetőségét, a bentlakó csupán a lakott értéknek megfelelő megváltási árat kap abban az esetben, ha őt a bíróság a további bentlakásra feljogosítja; ilyen feljogosítás hiányában a tulajdonjogát elvesztő tulajdonostársnak ki kell költöznie az ingatlanból. Mindebből az is következik, hogy - az I. rendű alperes felülvizsgálati érvelésével ellentétben - a lakottság kérdését kizárólagosan a tulajdonostársak egymás közötti viszonyában kell értelmezni és értékelni. Az a tény, hogy a II-III-IV. rendű alperesek az ingatlanban laknak (korábban szívességi lakáshasználóként, ennek megvonásától kezdve a felperes viszonylatában, azaz a felperes tulajdoni hányadát illetően jogcím nélküli használóként), nem eredményezi azt, hogy a felperes a lakott értéknek megfelelő megváltási árat kap. Az adott esetben a tulajdonostársak közül az I. rendű alperes lakja az ingatlant, s mivel ő váltja magához a felperes illetőségét, a közös tulajdon megszüntetése során - tehát a kettőjük viszonylatában - a beköltözhető értéknek megfelelő megváltási árat kell megfizetnie. Vitathatatlan, hogy a gyermeknek alanyi joga van szüleivel szemben arra, hogy közös lakásukban az elhelyezéséről gondoskodjanak (Csjt. 77.§

(1)bek.), de a hivatkozott jogszabályi rendelkezés kizárólag a kiskorú gyermek járulékos jellegű lakáshasználati jogát biztosítja. Nagykorú gyermeknek nincsen jogszabályban biztosított lakáshasználati jogosultsága, a felperes és az I. rendű alperes gyermekei pedig már nem kiskorúak. A közös nagykorú gyermek (vagy más hozzátartozó) bentlakása általában nem olyan méltányolható körülmény, amely kellő alapot teremtene a megváltási ár csökkentésére, ezért annak értékcsökkentő hatása főszabály szerint a bentlakó házastársat terheli (BH2993/1/27; 1995/10/569.). A felülvizsgálati kérelemben foglalt további indokokat illetően kiemeli a Kúria: a másodfokú bíróság helyesen állapította meg az értéknövelő beruházások eredményeként előállt értéknövekmény összegét, és nem tévedett, amikor a közművek kiépítését is figyelembe vette az értékemelkedést jelentő beruházások körében, hiszen azok a beruházások, amelyek tulajdoni hányadmódosulást nem eredményeztek, de értékemelkedést okoztak, megtestesülnek az ingatlan forgalmi értékében. A felperes és az I. rendű alperes közösen biztosították a szívességi lakáshasználat lehetőségét gyermekeiknek, a II-III-IV. rendű alpereseknek. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy szívességi lakáshasználat esetében a haszonkölcsön szabályai kerülnek alkalmazásra. A Ptk. 585.§

(2)bekezdése értelmében a szívességi lakáshasználatot, ha az határozatlan vagy meg nem határozott időre szól, a használatot biztosító 15 napos felmondási határidő közbeiktatásával, indokolási kötelezettség nélkül, bármikor felmondhatja. A per adatai szerint a felperes a szívességi lakáshasználatot

1. április 17-én kelt felmondásával vonta meg a II-III-IV. rendű alperesektől, és
2. május 1-jétől kérte a használati díj megfizetését. A felmondástól
3. május 1-jéig a Ptk. idézett rendelkezésében előírt 15 napos felmondási időből csupán 13 nap telt el, ez azonban (szemben a lakásbérlet felmondásával) nem eredményezi a szívességi lakáshasználat felmondásának érvénytelenségét: pusztán azzal a következménnyel jár, hogy a használati díj a
4. nap leteltétől igényelhető. A jelen ügyben a kétnapos eltérés a használati díj összegét tekintve értékelhető különbséget nem jelent, az érdemi döntésre (a díj összegére) nem hat ki. A felperes tulajdoni hányada használatának ellenértékeként megállapított díj a tulajdoni hányadhoz kapcsolódik. Azt, hogy a felperes milyen munkálatokban vett részt, a tulajdoni hányadok arányának kialakulásánál és a térítés összeg megállapításánál vehető figyelembe, a munkák végzése kétszeresen - tehát a hányadok arányára és a térítési összegére gyakorolt hatásán kívül, a használati díj összegének szempontjából is - nem értékelhető. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítélet - minthogy az nem sért eljárási szabályt és mindenben megfelel az irányadó anyagi jogi szabályoknak is - a Pp.275.§

(3)bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, megtérítést igénylő felülvizsgálati költsége nem merült fel, ezért erről a Kúriának rendelkeznie nem kellett. Az I. rendű alperes személyes költségmentessége miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket [a költségmentességnek a bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a 14.§-ban foglaltak alapján] az állam viseli. A II-III-IV. rendű alperesek utólag - a Kúria felhívására nyilatkoztak arról, hogy eredtileg kizárólag az I. rendű alperes nevében benyújtott felülvizsgálati kérelemnek az őket érintő: a használati díjra vonatkozó részét a nevükben előterjesztett felülvizsgálati kérelemként kérik elbírálni; utólagos nyilatkozatukon azonban nem rótták le a felülvizsgálati eljárási illetéknek az általuk vitatott felülvizsgálati ügyérték után számított összegét. Mivel a II-III-IV. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ugyanakkor költségkedvezményben nem részesültek, kötelesek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74.§

(3)bekezdése alapján irányadó Kmr. 13.§

(2)bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára, a lakóhelyük szerint illetékes állami adóhatóság felhívására. Budapest,

1. február
2. Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Varga Edit s.k. bíró