A határozat elvi tartalma: Szolgálati idő elismerésének feltétele az előírt nyugdíjjárulék egyéni vállalkozó által történt megfizetésének bizonyítása. A nyugdíjjárulék levonásának vélelmezésére a felperes esetében nem kerülhetett sor, egyéni vállalkozóknál foglalkoztatói okiratok, igazolások kiadása, így az 1997. évi LXXXI. tv. 37. §
(3)bekezdése alkalmazása kizárt.
- LXXXI. Tv.
- §
(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.728/2012/5.szám A Kúria a dr. Szigeti József ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győri Munkaügyi Bíróságon 14.M.538/
- szám alatt indított és a Győri Munkaügyi Bíróság
- május 31-én kelt 14.M.538/2011/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Győri Munkaügyi Bíróság 14.M.538/2011/
- hatályában fenntartja. számú ítéletét Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét, amelyben a szolgálati ideje elismerése tárgyában hozott másodfokú társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az
- szeptember 9-től december 31-ig,
- január 1-től július 31-ig és az
- január 1-től január 31-ig terjedő időszak beszámításának elmaradása miatt kérte. A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.)
- §
(1)bekezdése, 38. §
(2)bekezdés a) pontja, 43. §
(2)bekezdése a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (Kr.) 35. §
(1)bekezdése alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy a társadalombiztosítási határozat nem jogszabálysértő. Az ítéleti érvelés szerint az alperes által csatolt okiratokban (a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
- szeptember 27-én és
- február 4-én kelt adatszolgáltatási igazolás és az
- évre vonatkozó, a társadalombiztosítási nyilvántartásban fellelhető adatszolgáltatás) foglalt adatokkal szemben a felperes által hivatkozott, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
- november 25-én kelt adatszolgáltatás adatait nem lehetett elfogadni, mert az utóbbi okirat a bevallási, járulékterhelési és fizetési kötelezettségek, így a szolgálati idő bizonyítására nem alkalmas. A felperes fizetési kötelezettsége teljesítését a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár
- október 23-án kelt értesítése sem igazolja, a Tny.
- §
(3)bekezdése alkalmazását, a nyugdíjjárulék levonása tényének vélelmezését pedig az egyéni vállalkozó felperes esetében a Kr. 35. §
(1)bekezdése zárja ki, ezért a felperes igényét e rendelkezésre sem alapíthatta. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó döntés meghozatalát és az alperes költségekben való marasztalását kérte a Tny. 37. §
(3)-
(4)bekezdése és 43. §
(2)bekezdés c) pontja megsértésére hivatkozva. A felperes szerint a munkaügyi bíróság elmulasztotta a tényállás teljes körű feltárására vonatkozó kötelezettségét, a hiányos tényállásból megalapozatlan, téves következtetéseket vont le. Az ítélet alapjául vett társadalombiztosítási nyilvántartási adatok számítógépes rögzítésének, a változó illetékességű szervek közötti adatváltozásnak az időpontját és azt, hogy az adattovábbítás teljes körű volt-e, a becsatolt okiratokból nem lehetett megállapítani. A vitatott időszakhoz közelebb álló, 2004-es adatközlés a későbbiekben foglaltakat cáfolja. A felperes által benyújtott okiratok igazolják, hogy a 2004-es adatközlés előtt a járuléknyilvántartó szerv is megkeresésre került, ezért a bíróság tévesen állapította meg, hogy a vitatott időszakban egyéni vállalkozóként sem a bevallási, sem a járulékfizetési kötelezettségének nem tett eleget. A 2004-es adatközléskor hatályos Kr. 35. §
(1)bekezdésének szövegét a Kr. módosításáról szóló 269/2001.(XII.21.) Korm. rendelet
- §-a állapította meg, rendelkezését a
- december 31-ét követő adatszolgáltatásokra is alkalmazni kellett, ennek alapján a 2004-es adatközlésnek tartalmaznia kellett, ha a vizsgált időszakot érintően bevallási, illetve járulékbefizetési mulasztás történt. A felperes szerint téves a Tny.
- §
(3)bekezdése alkalmazhatóságával kapcsolatos álláspont is, a Tny. 37. §
(4)bekezdése ugyanis a biztosítási jogviszony
- január
- napját megelőző időtartamra a szolgálati idő vonatkozásában az
- december 31-én hatályos jogszabályok alkalmazását rendeli. A Tny.
- §
(3)bekezdése alkalmazása egy
- december 31-én még hatályban nem volt kormányrendelet alapján nem zárható ki, az ekkor hatályos jogszabályok pedig nem a munkaügyi bíróság által hivatkozott Tny. és Kr., hanem a társadalombiztosításról szóló
- évi II. törvény (T.) és végrehajtására kiadott 89/1990.(V.1.) MT rendelet (MTr.) voltak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását az alábbi indokok alapján kérte. A Kr. 29-
- §-ai „az
- január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő” alcím alá rendeződnek; a Kr.
- §
(1)bekezdése megegyezik az MTr.
- december 31-én hatályos
- §
(1)bekezdésével. A Tny. 37. §
(3)bekezdését a Kr. 35. §
(1)bekezdéséből következően nem lehet alkalmazni, amennyiben ugyanis az egyéni vállalkozó nyugdíjjárulék fizetése nem bizonyított, úgy részére a Tny. 38. §
(2)bekezdése alapján szolgálati időt elismerni nem lehet. A Tny. 37. §
(3)bekezdése azon biztosítottakra vonatkozik, akiknek a foglalkoztatója - egykorú okirattal, igazolással - igazolta a biztosítási jogviszonyt, a nyugdíjjárulék levonásának ténye azonban nem bizonyított, az egyéni vállalkozó felperes esetében azonban ilyen foglalkoztatói igazolás megléte fogalmilag kizárt. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság ítélete nem sérti a Tny. 37. §
(3)-
(4)bekezdéseit. Az alperes szerint a rendelkezésre álló 2004.,
- és
- évek adatszolgáltatásai nem tanúsítják azt, hogy a nyilvántartások adatai helytelenek. Eltérő adatokat a későbbi adatszolgáltatások sem tartalmaznak, nyugdíjjárulék köteles jövedelmet nem igazolnak. A 2004-es nyilvántartás csupán azt igazolta, hogy a felperes egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, tartalmazta a biztosításban töltött időt és azokat az időszakokat, amikor a felperes mentesítve volt a járulékfizetés alól. Az adatközlések nem a társadalombiztosítás nyilvántartás adatainak módosulása okán voltak eltérőek, arról, hogy a felperes a biztosításban töltött időre előírt járulékfizetési kötelezettségének eleget tett-e, a 2004-es nyilvántartás nem tartalmaz adatot. Mivel a felperes a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint a vitatott időszakban nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének nem tett eleget, és ennek az ellenkezőjét nem bizonyította a perben, a jogerős ítélet nem sérti a Tny.
- §
(2)bekezdés c) pontját, és figyelemmel arra, hogy a bíróság a tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett, a Pp. 206. §
(1)bekezdését sem. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A peradatok szerint a felperes
- december 12-től
- december 31-ig volt egyéni vállalkozó, a vitatott időszakok szolgálati időkénti beszámítására irányuló igénye a másodfokú szerv által azért került elutasításra, mert a társadalombiztosítási nyilvántartások szerint egyéni vállalkozóként nem teljesített bevallást a nyugdíjjárulék köteles jövedelemre vonatkozóan, a folyószámlára a járulékterhelés nem történt meg, ebből következően nyugdíjjárulék fizetés nem bizonyított. A felperes által - álláspontja alátámasztására - becsatolt okiratok egy része egészségbiztosítási járulék túlfizetésről tartalmaz adatokat (
- november 30-i,
- augusztus 31-i egyenlegek). A
- november 25-én kelt adatközlésben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a felperes kérelmére a biztosítási jogviszonyok tényéről és időtartamáról adott tájékoztatást: az okirat rögzíti, hogy a felperes a fenti időszakban biztosított volt és az
- március
- és
- december
- közötti időszakban megjelöli azokat az időszakokat, amikor a járulék fizetéstől mentesítve volt. Az alperes által csatolt,
- február 4-i adatszolgáltatás a biztosítási jogviszony időtartamát azonosan tartalmazza azzal, hogy a peresített időszakban a felperesnek nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme nem volt, az okiratban szerepel az is, hogy bevallás 1991-re és 1996-ra nem lelhető fel, a 2004-es tájékoztatás pedig nem a szolgálati idő igazolására került kiadásra. A munkaügyi bíróság a fenti okiratok alapján a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok megsértése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által csatolt okiratok a járulékok megfizetése tényének igazolására, a szolgálati idők Tny.
- §
(2)bekezdés c) pont által előírt egyéb hitelt érdemlő módon történő bizonyítására nem alkalmasak. Önmagában ugyanis az egészségbiztosítási járulék túlfizetéséből, a biztosítási jogviszony fennállásából, de a járulékfizetéstől való mentesítési időkből sem következik a szolgálati idő beszámításaként előírt azon feltétel teljesülése, hogy az előírt nyugdíjjárulék megfizetése ténylegesen megtörtént. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy e feltételt a Tny. 37. §
(1)bekezdése, a Kr.
- §-a és a Tny.
- §
(4)bekezdése által alkalmazni rendelt MTr. 171. §
(1)bekezdése azonosan tartalmazza, a jogerős ítélet megalapozatlansága a felperes által megjelölt rendelkezések téves értelmezésével nem támasztható alá. A Tny. 37. §
(3)bekezdése vélelmezését a szolgálati idő a nyugdíjjárulék levonásának megállapításánál akkor teszi lehetővé, ha a levonás ténye a 43. §
(2)bekezdés a-b) pontok szerinti okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható. A Tny. 43. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjai a foglalkoztatók által kiadott okiratokra, igazolásokra vonatkoznak, az egyéni vállalkozó felperes esetében ilyen igazolások kiadása, így azok hiányában a Tny. 37. §
(3)bekezdése alkalmazása is kizárt, ezért a jogerős ítélet nem ellentétes e rendelkezéssel sem. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.
- §-a Budapest,
- november
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő