Mfv.10188/2014/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az alperes nem bizonyította, hogy a MOL üzemanyagkártya a felperes birtokába került, azt kitől, mikor és mennyi időre vette át, és nem igazolta, hogy ténylegesen ki végezte a tankolást és melyik járműbe. Így pedig rendkívüli felmondása nem jogszerű. Mfv.I.10.188/2014/

1. A Kúria a dr. Kiss Dániel Bálint ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Cserpák Judit ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.609/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.805/2013/
3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. június
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.805/2013/
6. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.609/2012/
7. számú ítéletével a keresetet elutasította. Rendelkezett a pártfogó ügyvéd díjáról, és a felperest perköltség viselésére kötelezte megállapítva, hogy a szakértői költség és az eljárási illeték az állam terhén marad. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
8. május 3-ától állt az alperes alkalmazásában tehergépkocsi-vezető munkakörben. Az alperes alvállalkozóként
9. december 7-én és 8-án építési, szerelési munkát végzett az E. M.Zrt. zs. telephelyén 4 fő munkavállalóval. A munkavégzést K.J. munkavállaló irányította, a felperes pedig a munkavégzéshez szükséges betont szállította a tehergépkocsival. A szállítás több fordulóval történt akként, hogy a felperes reggel a munka megkezdésekor megjelent a betongyártó P.F. egyéni vállalkozó telephelyén, a szükséges mennyiségű anyagot a teherautóra felrakodták, majd a kész betont Zs.-re szállította, ahol azt bedolgozták.
10. december 7-én az első forduló reggel 7 óra 45 perc és 8 óra 45 perc között történt, amelyet 10 óra 39 perckor és 12 óra 44 perckor további két forduló követett. A perbeli gépkocsit
11. december 7-én kizárólag a felperes vezette,
12. december 8-án K.J. kollégája is.
13. december 7-én az alperes tulajdonát képező kártya felhasználásával 9 óra 53 perckor 42,34 liter üzemanyagot vásároltak 14.247,41 forint értékben, ezt követően 10 óra 10 perckor 71,92 litert tankoltak, amelynek értéke 24.201 forintot tett ki.
14. december 8-án a fenti számú M. hitelkártyával 10 óra 11 perckor 28,54 liter üzemanyagot vásároltak 9.778,80 forint értékben. Az alperes
15. december 27-én kelt rendkívüli felmondásával azonnali hatállyal szüntette meg a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a munkavállaló az általa vezetett tehergépkocsival fuvarfeladatokat végzett, azonban a menetlevelet erre az időre kötelezettsége ellenére egyáltalán nem vezette. A cég által rendelkezésére bocsátott, kizárólag üzemanyag vásárlására szolgáló M. hitelkártya terhére
16. december 7-én és 8-án összesen 143 liter üzemanyagot vett, amelynek felhasználása nem tisztázott. Megállapítható, hogy
17. december 7-én 20 percen belül két alkalommal is tankolást végzett, összesen 114 liter üzemanyagot vásárolt, amely nyilvánvaló visszaélést jelent, mert a felperes által vezetett tehergépkocsi tartálya mindössze 75 literes. A fuvarfeladatok vizsgálatának elvégzését követően megállapítható volt, hogy a felperes nem tehetett meg akkora távolságot, illetve utat, amilyen értékben üzemanyagot vásárolt. A munkáltató intézkedése szerint a felperes munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte, mert nem tudott elszámolni a részére átadott hitelkeret felhasználásával, és a körülmények tisztázására tett alperesi kísérletet megakadályozta. Kötelezettsége ellenére nem gondoskodott a december havi menetlevelek kitöltéséről sem, így a munkateljesítményének ellenőrzése is jelentősen megnehezült. Mindez olyan súlyos kötelezettségszegésnek minősült, amely a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését vonta maga után. A felperes előadását, a tanúk nyilatkozatát és az előterjesztett szakértői véleményt egybevetve a bíróság egyetértett az alperes álláspontjával, amely szerint a perbeli gépkocsi önindítójának meghibásodása
18. december 8-án történt. Ez azonban az ügy szempontjából nem releváns, mivel a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okot adó üzemanyag vételezés
19. december 7-én történt 9 óra 53 perckor, és 10 óra 10 perckor. Az üzemanyag pedig bizonyítottan az ezen időpontban a felperesnél lévő kártyáról került kifizetésre. A perbeli gépkocsit a felperes előadása szerint is három személy vezette, M.CS., K.J. és a felperes. M.CS. menetlevelekkel igazoltan
20. december 7-én Sz.-n tartózkodott egész nap, tehát K.-n a kártyával tankolni nem tudott annál is inkább, mert ő saját kártyával rendelkezett. A perbeli kártyát K.J. adta át a felperesnek
21. december 6-án, amit a tanú nyilatkozatát elfogadva a bíróság tényként állapított meg, és azt is, hogy a felperes ezt december 9-én adta vissza. A bíróság egyetértett az alperes álláspontjával, miszerint
22. december 7-én K.J. művezetőként a zs. telephelyen volt egész nap, nem vezetett gépjárművet, nem is tartózkodott K.-n. Ezzel szemben az egymással összhangban álló, egymást erősítő bizonyítékok szerint a felperes a tehergépkocsit használta, és a megjelölt kártyával is rendelkezett, továbbá a szállítólevelek tanúsága szerint a benzinvételezés időpontjában K.-n tartózkodott. A szakértő megállapította, hogy mennyi üzemanyagra volt szükség a munkavégzéshez, tehát a tankolt üzemanyag mennyiség nem az alperesi cég érdekében került felhasználásra. A K. Városi Ügyészség B.142/2011/
23. szám alatti nyomozás megszüntetéséről rendelkező határozatának adataiból nem vitásan megállapítást nyert, hogy a felperes mint gyanúsított a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, ezért bizonyítékok hiányában az eljárás megszüntetésre került. A büntetőeljárás során azonban másfajta bizonyítási szabályok érvényesülnek, a munkaügyi bíróság pedig szélesebb körű bizonyítást folytatott le. A bíróság a bizonyítékok logikus láncolata alapján megállapította, hogy
24. december 7-én kizárólag a felperes vezette a gépkocsit, amelynek önindítója a felperes személyes nyilatkozatát is elfogadva
25. december 8-án hibásodott meg, ezért a bíróság bizonyítottnak találta a rendkívüli felmondás azon megállapítását, hogy
26. december 7-én az M. üzemanyagtöltő állomáson a két tankolással összesen 114 liter üzemanyagot vásárolt a felperes. A munkavállaló tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes rendkívüli felmondása elkésett, mivel a munkáltatói jogkör gyakorlója legkorábban
27. december 20-án értesült a történtekről, ehhez képest pedig tizenöt napon belül élt a jogviszony megszüntetés jogával. A felperes fellebbezése folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.805/2013/
28. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a
29. december
30. napján kelt munkáltatói rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A rendkívüli felmondás jogkövetkezményei, az elsőfokú perköltség és a le nem rótt eljárási illeték vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú eljárási költséget és a le nem rótt fellebbezési illeték összegét a bíróság megállapította. A másodfokú bíróság közbenső ítélete szerint a rendelkezésre álló peradatokból az volt megállapítható, hogy
31. december 7-én egymást követő rövid idővel tankoltak, és a hivatkozott hitelkártyával fizettek. A csatolt számla adatai nem támasztják alá azt az alperesi állítást, hogy a fenti két alkalommal a felperes által vezetett tehergépjárműbe tankoltak, mert a számla adatai nem tartalmazzák, hogy az üzemanyagot melyik gépjárműbe töltötték. Ugyanakkor a szakvéleményben foglaltakra is figyelemmel a vásárolt üzemanyag mennyiségéből adódóan egy gépjárműbe nem történhetett meg annak betöltése. A rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg, hogy
32. december 7-én az alperes által hivatkozott gépjárműbe töltöttek üzemanyagot, következésképpen az sem, hogy ténylegesen a teherautót vezető felperes tankolt egyáltalán a perbeli kártyával. Arra sem merült fel adat, hogy a hitelkártya hosszabb időn keresztül a felperes birtokában volt. A perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperesnek a kártyát átadta, és azt felhasználva a felperes tankolt. Az iratokhoz csatolt, K.J. által kiállított írásbeli nyilatkozat, továbbá a büntetőeljárásban tett vallomása tartalma szerint a tankolókártyát
33. december 6-án adta át a felperesnek, aki azt
34. december 9-én adta vissza. A P.A. alperesi törvényes képviselő feljelentése alapján indult büntetőeljárásban a becsatolt okiratok tartalma szerint az ügyvezető nem említett olyan tényt, hogy a másik ügyvezető, P.T. - aki P.A. élettársa - tudtával és jelenlétében adta át K.J. a tankolókártyát a felperesnek. Ehhez képest a perben P.T. azt nyilatkozta, hogy a jelenlétében és engedélyével adta át K.J. a tankolókártyát a felperesnek, aki azt jóval később adta vissza, mint ahogy azt K.J. állította. Nyilatkozta, hogy több alkalommal felhívta a felperest a kártya visszaszolgáltatására, ilyet azonban a büntetőeljárásban nem állított. Az alperes az üzemanyag vásárlásáról, illetve a visszaélésről tudomást szerzett, lehetősége lett volna arra, hogy a tankolásról az adatokat az érintett benzinkúttól bekérje, és a felvételeket megtekintve egyértelműen megállapítható legyen, hogy a perbeli napon ki, melyik gépjárműbe tankolt. A törvényszék megállapította, hogy a
35. december 8-ai tankolást nem a felperes terhére értékelték. Amennyiben megfelelt a valóságnak, hogy a felperesnél volt a tankolókártya
36. december
37. és
38. közötti időszakban, úgy a december 8-ai nem felperes által végzett tankoláshoz az is szükséges volt, hogy a felperestől a kártya visszakerüljön. K.J. nyilatkozott arról is, hogy december 8án akként tankolt a perbeli gépjárműbe, hogy felhívta K.I.-t és az általa átadott kártyával fizetett. Ezzel szemben a csatolt M. Nyrt. által kiállított kártyaforgalmi adatok szerint kizárólag a perbeli kártyával tankoltak
39. december 8-án, így mindezekből az következik, hogy az nem lehetett a felperes birtokában. Az alperesnek kellett bizonyítania a rendkívüli felmondásban felhozott indokok valóságát és okszerűségét. Arra, hogy a felperes együttműködési kötelezettségének nem tett eleget, a perben nem merült fel adat. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a törvényes képviselő december 27-én arra kérte a munkavállalót, menjen be az alpereshez, hogy az előző havi elszámolást elvégezzék, és az is megállapítható volt, hogy a felperes december 28-án orvosnál volt. E tekintetben az alperesi törvényes képviselő és a felperes egyező előadást tettek, valamint alátámasztotta ezt a tényt a háziorvos által kiadott nyilatkozat is. A csatolt híváslistából megállapíthatóan a rendkívüli felmondás kiadását követően hívta az alperes a felperest, ezért az együttműködési kötelezettség megsértésére alappal nem hivatkozhat. Az alperes a menetlevelek vezetésének hiányát is a felperes terhére rótta, azonban arra is van peradat, hogy nem mindig történt erre vonatkozóan előírás, ezért önmagában rendkívüli felmondás alkalmazására ez a körülmény sem adhat alapot. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, és a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerülő perköltsége megfizetésére kötelezése mellett. A felülvizsgálati érvelés szerint az alperes megfelelően bizonyította, hogy
40. december 7-én a munkáltató teherautói közül napközben kizárólag a felperes által vezetett gépkocsi volt K.-n, csak ezen jármű végzett betonszállítást. A többi teherautó igazoltan a munkaidő kezdetén elhagyta K.-t, és csak a munkaidő végére értek oda vissza. Tény, hogy a gépkocsit akkor kizárólag a felperes vezette, amiből csak az a következtetés vonható le, hogy a két megjelölt tankolás is kizárólag ebbe a gépjárműbe történhetett. P.A. ügyvezető amikor bement a rendőrségre feljelentést tenni, lényegében csak azokra a kérdésekre adott választ, amit a rendőrök feltettek, azon túlmenően röviden elmondta a problémát. Az alperes részéről egyetlen nyilatkozat sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a
41. december 8-ai tankolást ne a felperes terhére rótták volna. Az alperes már a felmondásban és később is azt állította, hogy a felperes
42. december 7-én és december 8-án is tankolt a nála lévő kártyával. Iratellenes tehát a törvényszék azon megállapítása, hogy a
43. december 8-ai tankolást nem értékelték a felperes terhére. Legfeljebb abból a szempontból lehet igazságtartalma, hogy nem ennek az indokoltságát vonta kétségbe az alperes, hanem a december 7-ei kétszeri, egymás utáni tankolás megalapozottságát. K.J. soha nem tett olyan nyilatkozatot, hogy
44. december 8-án tankolt volna, és olyat sem, hogy a gépkocsiba, mert valósan a következő vallomást tette: „Fenntartom a nyilatkozatomat, ... hogy a perbeli üzemanyagkártyát
45. december 6-án átadtam, amit a felperes december 9-én a kérésemre adott vissza". Az M. által csatolt kimutatásából látszik, hogy
46. december 8-án 10 óra 10 perckor tankoltak a kártyáról, amikorra K.J. már Zs.-re ment és az R. gépkocsi a felperesnél volt, azaz reálisan csak ő tankolhatott. Iratellenes a közbenső ítéletnek az együttműködési kötelezettség megsértésével kapcsolatos megállapítása. Az alperes a
47. október 4-én kelt előkészítő iratához csatolta a telefon híváslistát, amelyből kiderült, hogy az ügyvezető öt alkalommal kereste a felperest és négy SMS-t is küldött neki. A munkavállaló
48. december 27-én nem került táppénzre, így ezen okból sem tagadhatta meg jogszerűen az alperes felhívását. A felperes nem tagadhatta meg jogszerűen az együttműködési kötelezettségét megtagadni, a háziorvos
49. december 28-ától vette táppénzre, majd kijelentkezett a praxisból és egy másik háziorvossal december 29-én íratta ki magát táppénzre visszamenőlegesen december 27-étől. Iratellenes az a megállapítás is, hogy csak a rendkívüli felmondást követően hívta fel az alperes a felperest. A munkáltató többször kereste (
50. december 27-én is), amikor a felperes azért tagadta meg hogy bemenjen, mert a táppénzes állományára hivatkozott, ami bizonyítottan ekkor nem állt fenn. Korábbi háziorvosa csak december 28-án vette táppénzre, az új háziorvos pedig szabálytalanul december 27-ében jelölte meg a táppénz kezdetének időpontját. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. Érvelése szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az M. hitelkártya a felperesnél lett volna
51. december 7-én és 8-án. Mind a kártya átadásának indokoltságára és időpontjára, mind annak visszaadási dátumára nézve ellentétes, egymásnak ellentmondó alperesi nyilatkozatokat és tanúvallomásokat tartalmaz a per anyaga, a kártyabirtokos személye nem tisztázott. Egyetlen olyan okirati, vagy más bizonyíték sem áll rendelkezésre a perben, amely alátámasztaná azt az alperesi állítást, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt üzemanyag vásárlásokat a felperes bonyolította volna le. Mivel a kártya birtokosának személye nem tisztázott, ezért a fizető személye sem igazolt. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli M. hitelkártyát a felperes átvette és azzal fizetett. Nem állapítható meg, hogy a kérdéses napon ki tankolt a kártyával, és az sem, hogy a vásárolt üzemanyag mennyiség nem az alperes érdekében került felhasználásra, e körben a bizonyítási teher az alperesen volt. Ezen kötelezettségének nem tett eleget, így a rendkívüli felmondás jogellenesnek minősült. Az építési naplóból megállapítható lett volna, hogy hány köbméter beton került bedolgozásra a perbeli napon, ebből pedig következtetés lett volna levonható arra, hogy ki és mekkora mennyiséget szállított Zs.-re. A felperes által vezetett gépjármű sebességmérője és kilométer-számlálója nem működött, ezért menetlevelet még akkor sem tudott volna vezetni, ha ezt számára az alperes munkaköri kötelezettségként előírta volna. Az alperesek
52. december 27-ét megelőzően nem keresték a felperest telefonon, ezt igazolja a mobiltelefonja perben csatolt híváslistája. A rendkívüli felmondást megelőzően tehát nem volt lehetősége az alperesi vádakkal szembeni védekezésre, az együttműködési kötelezettség elmulasztása tehát kizárólag alperesi oldalon merülhetett fel. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A másodfokú bíróság által helyesen rögzítettek alapján ítéleti bizonyossággal csak azt lehetett megállapítani, hogy a felperes tehergépkocsi-vezetőként
53. december 7-én két fordulóval kész betont szállított Zs.-re a járművel. Az is bizonyított, hogy ezen a napon az alperes tulajdonát képező, 754 számmal végződő tankolókártya használatára került sor, amikor 9 óra 53 perckor 42,34 liter, 10 óra 10 perckor 71,92 liter üzemanyag vásárlása történt, a gépkocsi tartálya pedig összesen 75 liter üzemanyag tárolására alkalmas. Az is igazolt, hogy
54. december 8-án, pontosan meg nem határozható időpontban a felperes ugyancsak használta a perben megjelölt gépkocsit. Ezen túlmenően valamennyi rendelkezésre álló adat, illetve bizonyíték ellentmondásos. A másodfokú bíróság közbenső ítéletében helytállóan fejtette ki, hogy az M. Nyrt. által kiállított számla nem támasztja alá, hogy a kérdéses napon az üzemanyag vételezés a felperes részéről történt az általa vezetett teherautóba különös figyelemmel arra, hogy 17 perc alatt 114 liter üzemanyag vásárlás történt, amely mennyiség egy gépjárműbe töltése műszakilag is lehetetlen. A másodfokú bíróság arra is helytállóan utalt, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint az üzemanyag vételezés előtt a tankolókártya a felperes birtokában volt. Az alperesi ügyvezető, illetve K.J. munkatárs azonban a felperes következetes tagadásával szemben - eltérő, egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tett mind a kártya átadása, mind annak visszaszolgáltatása időpontját illetően. P.T. ügyvezető előadása szerint „Én a K.J.-t szóban utasítottam
55. december 7-én, hogy művezetői teendőket köteles ellátni az E.gyártónál, és közöltem vele azt is, hogy a kártyát adja át a felperesnek, mert a felperes fogja hordani a betont egész nap. Én láttam, amikor K. átadta a felperesnek a kártyát. A felperes nem volt hajlandó visszaadni a kártyát, K.J.-nek kb. egy hét múlva adta vissza a perbeli eseménytől számítottan" (jegyzőkönyv,
56. oldal
57. bekezdés). Ezzel szemben K.J. tanúvallomása szerint „Fenntartom azt a nyilatkozatot, amelyben azt nyilatkoztam korábban és a rendőrkapitányságon is, hogy a perbeli üzemanyagkártyát
58. december 6-án én átadtam, amit a felperes
59. december 9-én kérésemre adott vissza nekem" (jegyzőkönyv,
60. oldal utolsó bekezdés). A felperes előadása szerint
61. december 8-án „K.J. és én is vezettem a perbeli gépkocsit, én nem tankoltam a gépkocsit" (jegyzőkönyv,
62. oldal
63. bekezdés). Az alperes nem bizonyította, hogy mely időszakban használta a felperes ezen a napon a tehergépkocsit, mivel P.T. maga nyilatkozta, hogy „8-án a felperes közölte, hogy rossz az autó és csapkodta az ajtót, amikor én lecseréltem a felperest és másik személyt bíztam meg a gépkocsi vezetésével" (jegyzőkönyv,
64. oldal
65. bekezdés). Mindebből következően pedig nem nyert igazolást az, hogy a
66. december 8án 10 óra 10 perckor végzett tankolást „reálisan" csak a felperes tehette, még az sem derült ki, hogy ki volt az a személy, akit ezen a napon a felperesen kívül a gépjármű használatával megbíztak. Az
67. évi XXII. törvény (régi Mt.)
68. §-ának