A határozat elvi tartalma: A felmondási indok valósága és okszerűsége körében az átszervezés megvalósulását kell a bíróságoknak vizsgálni, a döntés adminisztrálásának nincs döntő jelentősége. Mfv.I.10.220/2013/5.szám A Kúria dr. Szánthó Pál ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Sindler György ügyvéd által képviselt alperes ellen rendes felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróság előtt 2.M.444/
- szám alatt megindított és másodfokon a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.087/2012/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.087/2012/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.444/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint fellebbezési eljárási költséget. A fellebbezési és a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. Indokolás A felperes
- október 15-től állt az alperes alkalmazásában művészeti vezető munkakörben. Az alperes
- október 10-én rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a munkáltató racionalizálást és átszervezést határozott el, mely azért vált szükségessé, mert az alkalmazottak száma meghaladja a működéshez szükséges létszámot. Figyelemmel a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetre, és a társaság működési eredményeire, az átszervezéssel egyidejűleg a felperes munkaköre megszűnik és feladatait más munkavállaló munkakörébe utaltan látja el. A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörébe történő visszahelyezéssel, hivatkozva arra, hogy a rendes felmondás indoka nem valós. A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.444/2011/
- számú ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest az alperes perköltségének viselésére, és megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az átszervezésre, és az önálló művészeti vezetői munkakör megszüntetésére vonatkozó indok világos és okszerű volt. Az alperes bizonyította, hogy
- év elején átszervezési folyamat kezdődött a 2010-es gazdasági év negatív eredménye, és a fenntartó önkormányzat költségtakarékossági elvárásai alapján. Nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változás minősül átszervezésnek, hanem a korábbi feladatelosztás megváltozása is. Az alperes az önálló művészeti vezetői munkakört megszüntette, e munkakörbe tartozó feladatokat az ügyvezető feladatkörébe utalta, melyet az alperes a
- november 1-jén kelt munkaköri leírás módosítással igazolt. A felmondás jogszerűségéhez az átszervezés befejezettsége nem szükséges. A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes az átszervezés keretében további létszám-racionalizáló intézkedéseket hajtott végre, melynek során a megszűnt munkaköröket nem töltötte be új munkavállalóval, illetve a teremőr és a pénztárosi munkaköröket összevonta. A felperes fellebbezése folytán eljárt Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.087/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes
- október 10-én kelt rendes felmondása jogellenes, ezért azt hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, elmaradt munkabér megfizetésére, valamint marasztalta felperes perköltségében. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem elegendő az átszervezés megkezdését bizonyítani, szükséges annak elhatározását is igazolni. Ha a munkáltatói intézkedés önmagában csak a munkaerő racionalizálására hivatkozik, ez az indokolás nem tesz eleget a világosság követelményének, mert közlésekor a munkavállaló nem ismerheti azt meg, hogy ténylegesen miért nincs lehetőség a munkaviszonyának fenntartására. Ugyanezen okból nem fogadható el a munkáltató nehéz gazdasági helyzetére való hivatkozás a felmondás jogszerű indokaként. Megállapította azonban azt is, hogy a racionalizálás és a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozás a felmondás szövegezése szerint a munkaviszony megszüntetéséhez vezető folyamat első állomása volt, annak közvetlen indoka az átszervezés, létszámcsökkentés, a munkakör megszüntetése. Nem tulajdonított jelentőséget az alperes azon hivatkozásának, hogy a V.V., mint a felperes munkavégzési helye nyitvatartási idejét a naptári év bizonyos részében korlátozták, mert a perben a felmondással kapcsolatban nincs helye olyan ok bizonyításának, melynek közlése az intézkedésben nem történt meg. A törvényszék a bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ügyvezető már
- október 10-ét megelőzően döntött a felperes munkaviszonya megszüntetéséről, azt azonban nem találta megállapíthatónak, hogy ez a döntés hogyan illeszkedik az átszervezés és létszámcsökkenés folyamatába. Tényként állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnését követően a munkakörébe tartozó feladatokat az ügyvezető munkakörébe csoportosították át, ez az indok azonban nem oka az alperes intézkedésének, hanem annak következménye. A törvényszék ugyancsak bizonyítottnak tekintette a létszámcsökkentés megvalósulását, azonban a felmondás indokolásában a szükséges munkaerő csökkentésére utalást akként értékelte, hogy az alperes a pályázati támogatásban előírt létszámkeretet kívánta biztosítani, legfeljebb a pályázati feltétel által eltűrt keretek között, tehát tíz százalékkal csökkentve a kötelező előírást. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felmondás indokához képest az intézkedés nem tekinthető okszerűnek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az átszervezés akkor minősülhet a felmondás jogszerű indokának, ha abból a munkavállaló számára egyértelműen és nyilvánvalóan következik, hogy munkájára miért nincs a továbbiakban szükség. E feltételeknek az alperes felmondása nem felelt meg, ezért az jogellenes. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet "hatályában fenntartását" kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az Mt. 89.§
(1)-
(3)bekezdésébe, a Pp. 206.§-ba ütközik, és ellentétes az MK.
- számú állásfoglalással, továbbá a BH.2010.
- és a BH.2004.
- számú eseti döntésekben foglaltakkal. A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során túlterjeszkedett hatáskörén, amikor megállapította, hogy a létszámcsökkentés, mint a felmondás indoka tényszerű, de nem okszerű. Ez az ítéleti megállapítás az MK.
- számú állásfoglalásba ütközik, mivel az átszervezés célszerűségét vonta kétségbe, ami a munkaügyi jogvita keretein kívül esik. Hivatkozott továbbá arra, hogy okszerűtlenül és megalapozatlanul következtetett arra, hogy a felperes munkaköri feladatainak az ügyvezető munkakörébe történő átcsoportosítása nem oka, hanem következménye volt a felmondásnak, mivel az átszervezés a munkáltató mérlegelési körébe tartozik, ő döntheti el, hogy a megváltozott szervezetben kivel látja el az adott munkafeladatot. A bíróságnak a rendes felmondás indokának valós voltát, és okszerűségét kell vizsgálnia, a döntés létét kell megállapítani, és nem annak adminisztrálásának van jelentősége, ezért tévesen tulajdonított jelentőséget a bíróság annak, hogy az ügyvezető munkaköri leírása módosítására
- november 1-jén került sor. A felülvizsgálati érvelés szerint a gazdasági racionalizálás (takarékosság), annak eszközeként az átszervezés, és további részeszközeként az önálló művészeti vezetői munkakör megszüntetése tényszerű munkáltatói döntések, melynek részleteit az elsőfokú bíróság feltárta. A fenntartó egyedüli elvárása a veszteség mértékének csökkentése volt, a részletek kidolgozása, a döntések meghozatala az ügyvezető feladat- és hatáskörébe tartozott. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a pályázati támogatásokban előírt létszámkeret létét vagy kötelező erejét, annak esetleges megszegése alperes érdekkörébe, kockázatába tartozik, munkajogi relevanciája nincs. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A felmondás indoka a munkáltató gazdasági helyzetére tekintettel szükséges átszervezés, és ennek során a felperes munkakörének, mint önálló munkakörnek a megszűnése, feladatainak más munkavállaló feladatkörébe utalása volt. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes munkaviszonya megszűnését megelőzően az alperesnél átszervezési folyamat kezdődött, melynek során létszámcsökkentés valósult meg. Az önálló művészeti vezető munkakör megszűnt, az ehhez tartozó feladatok az ügyvezető munkakörébe kerültek, a felmondás indoka valós volt. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperesnek az átszervezés elhatározását is igazolnia kell. E téves álláspontjából következően megalapozatlanul tulajdonított jelentőséget a felperes munkaviszonya megszüntetése elhatározására vonatkozó adatoknak. A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az átszervezést miként valósítja meg, ennek folyamatában mikor, milyen döntést vesz fontolóra, döntését megváltoztatja-e ennek vizsgálata nem képezhette jelen jogvita tárgyát [MK
- 1.b)]. A per eldöntése szempontjából annak volt jelentősége, hogy a felperes munkakörének megszűnése és a korábban általa ellátott feladatoknak az ügyvezető munkakörébe sorolása a rendes felmondás okszerű indokát képezte-e. Okszerűnek akkor tekinthető az indok, ha a munkavállaló munkájára a felmondásban megjelölt okból nincs szükség (MK.
- számú állásfoglalás II.). A perben bizonyított racionalizálási, takarékossági intézkedések köztük a V.V. nyitvatartási idejének korlátozása, a létszámcsökkentés, az, hogy az alperes nem létesített új munkaviszonyt a munkaviszonyok megszűnésével párhuzamosan, az önálló művészeti vezető munkakör megszüntetése és az ehhez tartozó feladatok más munkavállalóhoz csoportosítása - azt támasztják alá, hogy a felperes munkájára a felmondás indokolásában megjelölt okból nem volt szükség, a felmondás indoka okszerű volt. A felülvizsgálati érvelés helytálló volt a tekintetben is, hogy a felmondási indok valósága és okszerűsége körében az átszervezés megvalósulását kellett a bíróságnak vizsgálni, nem pedig a döntés adminisztrálásának van jelentősége, ezért a másodfokú bíróság megalapozatlanul vont le következtetést a felmondási indok okszerűtlenségére abból, hogy az ügyvezető munkaköri leírását nem a felmondást megelőzően foglalták írásba, arra csak november 1-jén került sor. A felülvizsgálati kérelem megalapozottan hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a felmondás szövegezéséből okszerűtlenül ragadta ki a létszámra történő utalást, és kezelte önálló felmondási indokként. Az indokolás a pályázati támogatásokban előírt létszámkeretre történő utalást nem tartalmaz, a működéshez szükséges munkaerő létszámot az elnehezült gazdasági helyezettel, és a társaság működési eredményeivel hozza összefüggésbe, utalva az ezekből az okokból fakadó finanszírozási, bérfizetési nehézségekre. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275.§-ának
(4)bekezdése alapján. A felperes másodfokú, perköltség fizetésére a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles. A felülvizsgálati eljárásban felperesnek költsége nem merült fel, így arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett a Pp. 79. §
(1)bekezdése alapján. Az állam által előlegezett illetéket az állam viseli a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a, valamint a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult. Budapest,
- november
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Pesthyné dr. Pámer Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő