← Magyarország

Mfv.10143/2014/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a 2012. évi I. tv. 82. §

(1)bekezdése alapján - bírói mérlegeléssel megállapított és távolléti díjjal számolt - általány-kártérítés nem ítélhető meg. E rendelkezés a jogellenes jogviszony megszüntetéssel okozati összefüggésben keletkezett nem elmaradt jövedelem címen igényelt károk megítélését biztosítja. 2012. I. Tv. 82. §
(1),
  1. XXXIII. Tv.
  2. §
(3)Mfv.II.10.143/2014/4.szám A Kúria a dr. Szomszéd Balázs Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a Bajzát Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bajzát György ügyvéd) által képviselt alperes ellen közalkalmazotti felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.358/
  1. szám alatt megindított és másodfokon az Egri Törvényszék 2.Mf.25.618/2013/
  2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.25.618/2013/
  3. számú ítéletét abban a részében, amellyel helybenhagyta az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.358/2012/
  4. számú ítéletének a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenességét megállapító rendelkezését hatályában fenntartja, a kártérítés összegszerűsége körében a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A peres felek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 50.00050.000 (ötvenezer-ötvenezer) forintban állapítja meg. I n d o k o l á s A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
  5. február
  6. napjától állt az alperes alkalmazásában óvodapedagógusként,
  7. szeptember
  8. napjától óvodavezetőhelyettes volt.
  9. évben a munkája értékelése során „kiválóan alkalmas" minősítést kapott. Az óvodavezető
  10. december 2-án visszavonta a felperes vezetői megbízását, amely munkáltatói intézkedés ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, a per
  11. február 3-án a felperes visszahelyezésére tekintettel megszüntetésre került. P. Város Képviselő-testülete a ... számú határozatával az alperesnél létszámcsökkentést rendelt el
  12. április
  13. napjától. A felperes közalkalmazotti jogviszonya a létszámcsökkentés miatt megszüntetésre került, amely ellen ismét keresetet nyújtott be a bíróságra. Az Egri Munkaügyi Bíróság a 4.M.161/2012/
  14. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására. A felperes
  15. június 14-én megjelent a munkahelyén, de nem állították munkába, írásbeli tájékoztatást kapott. Ebben a munkáltató felhívta, hogy
  16. június 21-én jelentkezzen munkára, amely időpontig öt nap szabadságát kiadták részére. A szabadság leteltét követően a felperes délutános óvónőként került foglalkoztatásra, amely az alperesnél a korábbiaktól eltérő munkaidő beosztást jelentett.
  17. április 20-án az érintett önkormányzatok polgármesterei megállapodtak abban, hogy
  18. augusztus 31-étől V. óvodája csatlakozik P. Város Sz. és T. Község Önkormányzatainak Óvodafenntartó Társulásához. P. Város Képviselő-testülete a ... számú határozatában ismét létszámcsökkentést írt elő, amelynek keretében egy fő teljes munkaidős óvodapedagógus jogviszonyának megszüntetését rendelte el az alperesnél. Az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  19. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30/B. §
(1)bekezdése alapján a felperes kivételével nyilatkoztatta az óvodapedagógusokat arról, hogy vállalják-e a 20 órában történő foglalkoztatásukat. Az óvodavezető
  1. július 4-én kelt jegyzőkönyvben rögzítette, hogy nincs óvodapedagógusi hely, majd a felperest felhívta, hogy kér-e a tájékoztatást az üres, betölthető munkakörökre, amelyre a felperes igényt tartott.
  2. július 16-án P. Város Képviselő-testülete jóváhagyta a Sz. T. tanintézmény-vezetői állásának a pályázati feltételeit, amely
  3. szeptember
  4. napjától volt betölthető. Az érintett önkormányzatok
  5. július 17-én és 18-án bejelentették az alperesnek, hogy nincs olyan felajánlható munkakör, amelyet a felperes betölthetne. A munkáltató a felperest
  6. július 19-én kézhez vett iratban tájékoztatta a megkeresések eredményéről. Az alperes
  7. július 25-én kelt felmentéssel a felperes jogviszonyát
  8. április
  9. napjával megszüntette, egyidejűleg mentesítette őt a munkavégzés alól. A felmentés indokolásában az önkormányzati határozatban foglalt létszámcsökkentésre hivatkozott.
  10. június 19-én a Sz. T. vezetője bejelentette, hogy
  11. július 31-ével nyugdíjba vonul, amit az alperes tudomásul vett, és a tagóvoda vezető közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel ezzel az időponttal szűnt meg. A volt Sz. T. vezetőjének a lányát
  12. augusztus
  13. napjától
  14. augusztus
  15. napjáig határozott időre alkalmazta az alperes óvodapedagógusként, majd a határozott idő lejártát követően
  16. szeptember
  17. napján megbízási szerződést kötöttek a felek a továbbfoglalkoztatás érdekében. Ezt követően az érintett személy pár hét elteltével megkapta a Sz. T. vezetői kinevezését. Az alperes tagintézményeiben további egy fő megbízási szerződéssel helyettesítette az óvodapedagógusokat a szükséges végzettség nélkül, egy főt pedig kinevezéssel alkalmazott az alperes azzal, hogy a szükséges végzettség megszerzésére kötelezte, amelynek időpontját több alkalommal módosították. A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének jogellenességét. Kérte továbbfoglalkoztatásának elrendelését, mert álláspontja szerint az alperes a rendeltetésellenes joggyakorlás mellett megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is. Összegszerűségében módosított keresetében elsődlegesen a jogviszonya helyreállítását és a személyhez fűződő jogainak megsértésére tekintettel kártérítés jogcímén 12 havi távolléti díj, másodlagosan - a közalkalmazotti jogviszony helyreállításának mellőzése esetén - 24 havi távolléti díj megfizetését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.358/2012/
  18. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest a felperes részére bruttó 2.265.600 forint megfizetésére. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes megszegte a Kjt. 30/C. §
(1)bekezdésében írt „legalább tíz nap"-os tájékoztatási és a Kjt. 30/B. §
(1)bekezdés szerinti nyilatkozati kötelezettségét, ezáltal a közalkalmazott részére biztosított olyan garanciális szabályok sérültek, amely nem függ a felek mérlegelésétől. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felmentést érdemben vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy volt olyan álláshely, amelyet a felperes részére fel kellett volna ajánlani. Ilyen volt egyrészről a sz.-i óvodavezető óvónői helye, másrészt pedig a
  1. szeptember 1-jétől alkalmazott szajlai óvodavezető gyermeke által betöltött munkakör, harmadrészt pedig a semmis kinevezéssel alkalmazott óvodapedagógus státusza. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát, mert a felperes ismételt munkába állásakor több olyan intézkedést tett, amellyel igyekezett lehetetlenné tenné a jogviszonyának fenntartását. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, mert a perben nem tudott valószínűsíteni hátrányt, illetőleg azt, hogy az őt ért hátrány valamely tulajdonságával függ össze. Mindezek alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását mellőzte. Az elsőfokú bíróság értékelve a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének jogellenességét, továbbá azt, hogy az alperes a felperes személyiségi jogait is megsértette, hivatása gyakorlásában akadályozta, 12 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítést ítélt meg. Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt Egri Törvényszék a 2.Mf.25.618/2013/
  2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes 15 nap alatt 2.265.600 forint összeg megfizetésére köteles. A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében helytálló következtetésre jutott akkor, amikor megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperesi munkáltató jogellenesen szüntette meg, azonban az egyenlő bánásmód követelményének megsértése nem volt megállapítható. A felperes felmentése azért jogellenes, mert az alperesnél a felmentés közlésekor volt olyan munkakör, amelyet a felperes végzettsége, életkora alapján betölthetett volna. A törvényszék álláspontja szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló
  3. évi I. törvény (új Mt.)
  4. §
(1)bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató kártérítés fizetésére köteles, ha jogellenesen szüntette meg a munkavállalója munkaviszonyát. Kártérítésként megállapítható vagyoni és nem vagyoni kártérítés, illetőleg a vagyoni kártérítésnek is több fajtája lehet, így dologi kár, költség, de akár elmaradt munkabér is. Az új Mt. a 82. §
(2)bekezdésében az elmaradt jövedelem címén megállapítható kártérítés mértékét a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegéig határolta be. A perben nem volt vitás, hogy a felperes nem elmaradt jövedelmet, hanem nem vagyoni kártérítést igényelt a személyiségi jogainak sérelme miatt, amelynek összegét a havi távolléti díjára vetítette vissza. Az iratokból megállapítható volt, hogy a felperes igénye az Mt. 82. §
(1)bekezdésén, nem pedig a
(2)bekezdésén alapul, ezért az elsőfokú bíróság ítéletében elírás történt, amelyet a másodfokú bíróság a Pp. 224. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint kijavított. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, és a felperesi keresetnek helyt adó részében történő elutasítását, valamint marasztalását kérte. a felperes perköltségben történő Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével, iratellenesen állapították meg, továbbá a bizonyítékokat sem a maguk összességében értékelték, ezért a megállapított tényállás okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondásokat tartalmaz. Nem vitatta annak tényét, hogy megsértette a Kjt. 30/C. §
(1)bekezdésében foglaltakat, mert az előzetes tájékoztatáshoz képest 8 nap múlva közölte a felperessel közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését, azonban ez álláspontja szerint a felperes garanciális jogainak érvényesülését semmilyen módon nem akadályozta, ez önmagában a felmentést nem teszi jogellenessé. Az alperes további érvelése szerint nem megfelelő az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a felperes részére volt felajánlható betöltetlen munkakör a felmentés közlésekor. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott Utassyné Szekeres Laura munkavállaló végzettsége ugyan nem felelt meg a munkakörének, de a szakképesítés hiánya nem jelenti azt, hogy a munkakör betöltetlen volt. A Kjt. 30/A. §
(1)bekezdése pedig kifejezetten a betöltetlen munkakörök vonatkozásában ír elő tájékoztatási kötelezettséget. További érvelése szerint a V. T. a felperes felmentése időpontjában nem volt a P.-i Óvoda tagóvodája, csak 2013. augusztus 1. napjától vált azzá, ezért az ott lévő üres álláshely felajánlása a Kjt. 30/A. §
(1)bekezdése alapján nem terhelte. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul értékelte terhére B.-né V. H.
  1. szeptember 1-től
  2. szeptember
  3. napjáig tartó határozott idejű foglalkoztatását, mert ő nem a felperes álláshelyén került alkalmazásra, erre nem is lett volna lehetőség. B.-né V. H. foglalkoztatására a Sz. T. vezetőjének nyugdíjazása miatt megüresedett álláshelyen történt, arra csak határozott időre kerülhetett sor, mert folyamatban volt a tagóvoda vezetői munkakör pályázat útján történő betöltése, amelyre
  4. szeptember 15-én került sor. A Sz. T.-ben nem volt a felperes számára jogszerűen felajánlható munkakör, a tagintézmény vezetőjének nyugdíjazása miatt megüresedő munkakört pedig a fenntartó a Kjt. 20/B. §
(1)bekezdése alapján kizárólag pályázat útján tölthette be. Mindezek alapján megalapozatlannak, iratellenesnek és okszerűtlennek tartotta az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy az állásfelajánlási eljárásban nem adott valós tartalmú tájékoztatást a felperesnek. Az alperes vitatta az elsőfokú bíróság ítéletének rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozását is. Az a a körülmény, hogy az óvodavezető a felperest a jogviszonyának helyreállítását követően délutános műszakba osztotta be, nem jelentett hátrányt, sérelmet a közalkalmazott számára. A délutános műszakbeosztás egyébként sem végleges, vagy tartós időtartamra szóló munkáltatói intézkedés, hanem kizárólag a nyári szünet időtartamára vonatkozott. Ezt követően a felperes ismét heti váltásban, délelőttös és délutános műszakban végzett munkát. Az alperes nem vitatta, hogy a felperest nem nyilatkoztatta a részmunkaidős kinevezés-módosítás lehetőségéről, amelynek oka azonban kizárólag az volt, hogy valamennyi további óvodapedagógus munkakörben dolgozó nemleges nyilatkozatot tett, ezért a Kjt. 30/B. §
(1)-
(2)bekezdésében rögzített feltételek a felperes bármilyen tartalmú nyilatkozata esetén sem álltak volna fenn. Az alperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet annak megállapításán túl, hogy a felmentés közlésekor volt felajánlható munkakör a felperes számára, a fellebbezésben foglaltakra részletesen nem reagált. Az alperes álláspontja szerint a felperes javára megítélt 2.265.600 forint nem vagyoni kártérítés megalapozatlan, jogellenes, mert annak törvényi feltételei nem álltak fenn. Álláspontja szerint a felperes a kereseti kérelmében először az eredeti munkakörben való további foglalkoztatását, valamint személyhez fűződő jogainak megsértése miatti vagyoni kárának megtérítését kérte, amelynek összegét 5 millió forintban jelölte meg. Ezt követően a keresetét az utolsó tárgyaláson módosította, és az új Mt. 82. §
(1)bekezdése alapján a személyiségi jogainak megsértésére hivatkozva kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kára megfizetését, amelynek összegét 12, illetőleg 24 havi távolléti díjban jelölt meg attól függően, hogy a bíróság helyt ade a jogviszony helyreállítása iránti kérelmének. Az alperes álláspontja szerint a jogszerű felmentéssel szemben előterjesztett kereset összegszerűségében is megalapozatlan, mert az új Mt. 82. §
(1)bekezdése - a korábbi szabályozástól eltérően nem teszi lehetővé az átalánykártérítés megállapítását. A felperes 12 illetve 24 havi távolléti díjának megfelelő kereseti kérelme pedig annak minősül, ezért az eljáró bíróságok megsértették a Pp.
  1. §-át, mivel a nem vagyoni kártérítés megítélésével túlterjeszkedtek a ténylegesen átalánykártérítésre irányuló felperesi kereseten. Álláspontja szerint az a tény, hogy a bíróságok a felperes távolléti díjának 12-szeresét ítélték meg, az Mt.
  2. §
(1)bekezdésének rendelkezésébe ütközik, mert ezen jogszabályhely nem ad lehetőséget a munkavállaló távolléti díja alapulvételével számított átalánykártérítés megállapítására. Mindezek alapján megalapozatlan és jogsértő a másodfokú bíróság határozata is, amely elírásnak minősíti az elsőfokú határozat kártérítési összeget bruttó összegben történő megállapítását. A felülvizsgálati érvelés szerint a jelenlegi bírói gyakorlat alapján nincs lehetőség önmagában a munkaviszony megszüntetése jogellenessége ténye alapján nem vagyoni kártérítés megítélésére. A munkaviszony jogellenes megszüntetése a személyhez fűződő jogok megsértésére alapított igényt nem alapozza meg, ehhez valamilyen többlettényállási elem fennállása szükséges, amit a felperes a módosított kereseti kérelmében sem jelölt meg. A felperes a perben sem a konkrét megsértett személyiségi jogát nem jelölte meg, sem bizonyítást nem indítványozott az eljárás során a hátrány bekövetkezése okán, és a kár összegszerűsége vonatkozásában sem. Mindezek alapján a felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítés megalapozatlan, jogellenes rendelkezés volt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában történő fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt vitatta a bíróságok által megállapított tényállást, valamint azt, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésére a Kjt. szabályainak megsértésével jogellenesen került sor, másrészt pedig támadta a jogellenesség megállapításához fűzött nem vagyoni kártérítés mint jogkövetkezmény jogszerűségét is. A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletében helytállóan állapította meg, hogy az alperes a Kjt. 30/A. §
(1)bekezdését a 30/B. §
(1)bekezdését és a 30/C. §
(1)bekezdésének megsértésével jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Mivel
  1. június 19-én a Sz. T. vezetője, V.-né K. M. kérelmezte a közalkalmazotti jogviszonyának
  2. július
  3. napjával közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyre az alperes hozzájárulásával sor került, ezért a felmentés közlésének időpontjában az ő óvodapedagógus munkakörű státusza felajánlható volt a felperes számára, amit a P. Város Önkormányzata
  4. július 17-én az alpereshez címzett tájékoztatója is tartalmazott. Ezáltal az alperes a felmentés kiadásakor megsértette a Kjt. 30/A. §
(1)bekezdésében foglaltakat, mert a felperesnek a felmentést megelőzően kérésére adott tájékoztatásban nem tüntette fel ezt a munkakört. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a V. T. a felmentés időpontjában még nem volt része a Tagóvodának, az csak 2012. augusztus 1-jétől csatlakozott, ezért az ott meglévő üres státusz még nem tartozott a Kjt. 30/A. §
(1)bekezdésében foglalt felajánlható munkakörökhöz. Az alperes a felperes felmentésekor a bíróságok helytálló megállapítása szerint megsértette ezen túl a Kjt. 30/B. §
(1)bekezdésében, továbbá a 30/C. §
(1)bekezdésében foglaltakat is, amikor a részmunkaidő vállalásának lehetőségéről a felperest nem nyilatkoztatta, valamint nem tartotta be a felmentés és az előzetes tájékoztatás között a jogszabály által előírt tíz napos időtartamot sem. A széleskörű és a fenntartó bevonásával több szereplőssé tett állásfelajánlási rendszerben a közalkalmazott részére biztosított fenti garanciális jogok megsértése pedig a felmentést önmagában jogellenessé tette. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra azonban megalapozottan hivatkozott, hogy a jogerős ítélet 12 havi távolléti díjnak megfelelő összegű marasztaló rendelkezése sérti a Pp. 215. §
(1)bekezdésében foglaltakat. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményeit
  1. július
  2. napját megelőzően - a Kjt.
  3. §-a szabályozta, a
  4. évi I. törvény hatályba lépésével az új Mt.-ben foglalt jogkövetkezmények alkalmazásának van helye. A felperes a keresetének előterjesztésekor a jogellenesség megállapítása mellett a személyhez fűződő jogainak megsértése miatt először 5 millió forint, majd a jogviszonya helyreállításától függően a perben már nem alkalmazható, a Kjt.
  5. július 1-től hatályon kívül helyezett
  6. §
(4)bekezdése szerint 12 illetve 24 havi távolléti díj kártérítésként történő megítélését kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes jogviszonyának helyreállítása mellőzésével az alperest bruttó 2.265.600 forint, azaz 12 havi távolléti díjának összegében marasztalta, és ítéletének indokolásában ezt az összeget személyiségi jogainak megsértése miatti kártérítés jogcímén ítélte meg a felperes részére, utalva az új Mt. 82. §
(1)bekezdésében foglaltakra. A törvényszék a jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét akként pontosította, hogy a marasztalási összeg tekintetében a bruttó megjelölést mellőzte. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a felperes igénye az Mt. 82. §
(1)bekezdésén, és nem a
(2)bekezdésén alapul, és a kártérítés alapja a felperes személyiségi jogainak megsértése miatti nem vagyoni kártérítés volt. A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az új Mt. 82.§
(1)bekezdése a perbeli időszakban lehetővé tette nem vagyoni kártérítés megállapítását is, de ez a rendelkezés - a korábbi gyakorlattal egyezően - nem minősül átalánykártérítésnek, így nem tekinthető automatikus szankciónak. A felperes ezen igényét - amellett, hogy a távolléti díja 12 illetve 24 havi összegében kérte megállapítani - személyiségi jogának megsértésére alapította, azonban az alperes helytálló érvelése szerint ebben a vonatkozásban tényállítást nem tett, személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben bekövetkezett hátrányt nem bizonyított, bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. A személyhez fűződő jogok sérelmének elbírálása a perben még irányadó Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75-85. §-ai tartalmaztak rendelkezést. A Ptk. 84. §
(1)bekezdés e) pontja alapján lehetőség volt a személyhez fűződő jog megsértése jogkövetkezményeként kártérítést, konkrétan nem vagyoni kártérítést igényelni. Ennek megítéléséhez azonban önmagában nem elegendő a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása. A felperesnek konkrétan meg kell jelölnie, hogy az alperes magatartása mely személyiségi jogát sértette meg. Ebben a körben a felperes tényállítást nem tett, a bíróságok sem oktatták ki a felperest a bizonyítandó tényekről és a bizonyítási kötelezettségről, ezért önmagában a jogellenesség megállapításával egyidejűleg megítélt 12 havi távolléti díjnak megfelelő nem vagyoni kártérítés megalapozatlan volt. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján abban a részében, amellyel helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességét megállapító rendelkezését hatályában fenntartotta, a kártérítés iránti igény tárgyában azonban a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kell a felperes kártérítési igényének jogalapját, hogy azt vagyoni vagy nem vagyoni kártérítésként, illetőleg személyiségi jogsértésre alapított nem vagyoni kártérítésként igényli-e, fel kell hívni a felperest e körben tényelőadásának megtételére, valamint tájékoztatni kell az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről. A lefolyatott bizonyítási eljárás eredményeként lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésével megsértettee a felperes személyhez fűződő jogát, és ezzel okozati összefüggésben milyen bizonyított hátrányt okozott, mindez milyen összegű nem vagyoni kártérítés megállapítására ad alapot. A Kúria felülvizsgálati eljárás költségét a Pp. 275. §
(5)bekezdése alapján csupán megállapította, annak összegéről az új határozatot hozó bíróság dönt. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Stark Marianna a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.