Mfv.10057/2014/4 – Kúria

(1),

1. XLIII. Tv.
2. §

(4),

1. XLIII. Tv.
2. §

(4),

1. XLIII. Tv.
2. § Mfv.II.10.057/2014/4.szám A Kúria a ... Szakszervezete (ügyintéző: jogtanácsos) által képviselt felperesnek ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen túlszolgálatért járó díjazás iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 6.M.617/
3. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.880/2013/
4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.880/2013/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.617/2012/
6. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a perbeli időszakban (
7. október 1-től
8. november 18-ig) a ... Fővámhivatal ... állományában határjövedékes járőr beosztásban teljesített szolgálatot, amely a folyamatos szolgálatteljesítésre tekintettel váltószolgálatban valósult meg. Ennek megfelelően a felperes szolgálatteljesítési ideje olyan módon lett meghatározva, hogy 12 órás szolgálatot követően 24 óra pihenőidő biztosítására, majd a következő 12 órás szolgálatot követően 48 óra pihenőidő biztosítására került sor. A felperes a szolgálati panaszának e tárgykörben történt elutasítását követően benyújtott, majd pontosított keresetében 405.240 forint túlszolgálatért járó díjazás és törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelme jogalapjaként arra hivatkozott, hogy esetében a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
9. évi XLIII. törvény (Hszt.)
10. §-a szerint a folyamatos szolgálatellátásra tekintettel váltószolgálat alkalmazására nem kerülhetett volna sor, mivel az alperes nem határvámhivatal, és nem minősül állandó ügyeletet, őrfeladatot ellátó szervnek sem. Erre tekintettel vonatkozásában a hivatali munkaidőt kell irányadónak tekinteni, ezért a szombati és vasárnapi, valamint a munkaszüneti napokon végzett munka túlszolgálatnak minősül. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.617/2012/
11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 405.240 forint túlszolgálatért járó díjazást, valamint ezen összeg törvényes kamatát és perköltséget fizessen meg a felperes részére. Az ítélet indokolása szerint „a perben a felek által nem vitatott tényként volt megállapítható, hogy R. Európai Unióhoz való csatlakozásával
12. január 1-től a ... határszakaszon, illetve a Mélységi Ellenőrző Csoportokban állandó pénzügyőri szolgálat volt indokolt, emiatt a beosztott pénzügyőröket folyamatosan váltószolgálatba kellett vezényelni, amelybe a hétvége és az ünnepnap is beletartozott". Ugyanakkor a fővámhivatal ügyrendje szerint a „hivatalos idő" a fővámhivatal székhelyén hétfőtől csütörtökig 8 órától 16.30 óráig, míg pénteken 8 órától 14 óráig tartott. A fővámhivatalba beosztott felperesre főszabályként a szolgálati ügyrend szerinti hivatali idő vonatkozott, ettől eltérő időtartamra történő szolgálatteljesítésére szolgálati parancs alapján volt lehetőség. A felperes esetében a Hszt.
13. §-a alapján váltószolgálat elrendelésére nem kerülhetett sor, mert e jogszabályi rendelkezés a fővámhivatalnál ennek alkalmazására nem adott lehetőséget. Tekintettel arra, hogy a felperes a perbeli időszakban a fővámhivatal állományába tartozóként nem a fővámhivatal hivatali rendjével megegyező időben teljesített szolgálatot, az általa szombaton, vasárnap és munkaszüneti napon teljesített szolgálat túlszolgálatnak minősül, erre az időtartamra a Hszt.
14. §

(3)bekezdése alapján illeti meg díjazás. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni 2.Mf.20.880/2013/

1. számú ítéletével az elsőfokú helyes indokai alapján helybenhagyta. Törvényszék a ítéletét annak A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélet indokolása kiemelte, hogy a Hszt.
2. §-a kógens módon meghatározza, hogy mely szervek azok, ahol a váltószolgálat elrendelésére lehetőség van, a felperes szolgálatteljesítési helye, a ... Fővámhivatal nem minősült ilyennek a perbeli időszakban. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a felperes esetében a váltószolgálat elrendelése nem volt jogszabálysértő, a munkaköri leírásában szereplő ellenőrzési feladatokból adódóan tevékenysége a határvámhivataloknál dolgozó pénzügyőrök tevékenységével volt összehasonlítható. Románia Európai Unióhoz való csatlakozását követően a megye területén lévő összes határvámhivatal a ... Fővámhivatal szervezetébe integrálódott. A határellenőrzést a csatlakozástól függetlenül ezen a szakaszon is fenn kellett tartani, ez pedig hivatali munkarendben nem volt megvalósítható. Az elsőfokú bíróság tévesen a hivatali munkarendet akként értelmezte, hogy a felperesnek ez a meghatározott szolgálati ideje. A felperesnek azonban a munkaköri leírásában foglaltak szerint számtalan ellenőrzési feladatot kellett ellátnia a határon, ezek pedig csak folyamatos szolgálatellátással voltak megvalósíthatók. A felperes a szolgálatszervezés ellen egyébként soha nem élt szolgálati panasszal, nem jelezte azt, hogy szeretné, ha a pihenőnapjai szombat, vasárnapra esnének. Felperes részére egyébként a heti két pihenőnapot biztosították, a törvényben meghatározott időkereten felül teljesített szolgálata túlszolgálatként díjazásra került, és megtörtént a munkaszüneti napon teljesített szolgálat jogszabály szerinti elszámolása is. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes perköltség fizetésére kötelezését. Álláspontja szerint a ... Fővámhivatalban a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.281/2008/
3. számú végzésére tekintettel váltószolgálat elrendelésére nem volt lehetőség. Ezen túlmenően a túlszolgálatra vonatkozó igényének megalapozottságát támasztja alá a Kúria Mfv.II.10.908/2011/
4. számú ítélete is. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A Hszt. perbeli időszakban hatályos 87. §

(1)bekezdése szerint, ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a

1. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti őr- és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel. A Hszt.
2. §

(4)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hivatásos állomány tagját hetente két pihenőnap illeti meg, amelyet lehetőleg együtt kell kiadni. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők esetében az egy hónapra eső pihenőnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie. A Hszt. 320. §-a a hat havi munkaidőkeret alkalmazhatósága szempontjából tartalmaz fogalom meghatározást, és úgy rendelkezik, hogy a 84. §

(4)bekezdésének alkalmazásában folyamatos szolgálatnak minősül a határvámhivataloknál, valamint az állandó ügyeletet, őrfeladatot ellátó szerveknél a váltószolgálat. A szolgálatteljesítési időt e szerveknél negyedéves keretekben kell meghatározni. A Hszt. 84. §

(4)bekezdése rögzíti azt, hogy a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett, valamint a készenléti jellegű beosztásokban a szolgálatteljesítési időt a

(2)bekezdésben meghatározott heti szolgálatteljesítési időtartam figyelembevételével legfeljebb hat havi keretben is meg lehet határozni. Jelen esetben a felperes nem vitatta azt, hogy a perbeli időszakban folyamatos szolgálatot látott el, és a szolgálatteljesítési rendnek megfelelően a pihenőnapjait részére az alperes biztosította, és a munkaszüneti napon végzett munkáját túlszolgálatnak tekintve kompenzálta. A kereseti kérelmében érvényesített túlszolgálatért járó díjazás iránti igényét arra alapozta, hogy esetében folyamatos szolgálatteljesítésre nem kerülhetett volna sor a Hszt.

1. §-ában foglaltakat figyelembe véve, így az alperesnél egyébként irányadó hivatali munkarend szerinti pihenőnapokon (szombat, vasárnap), valamint a munkaszüneti napokon általa teljesített szolgálat is túlszolgálatnak minősül, függetlenül attól, hogy e napokon a rá irányadó munkarend szerint be volt-e osztva szolgálatteljesítésre. Mindezeket figyelembe véve az eljárt bíróságok tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a felperes kereseti kérelmének megalapozottságáról annak alapján kell dönteni, hogy a felperes szolgálatteljesítési helyén elrendelhető volt-e a folyamatos szolgálatellátás. A túlszolgálatért járó díjazás rendeltetése az, hogy ellentételezze a hivatásos állomány tagja részére azt, ha a pihenőidejében (szolgálatteljesítési időn túl munkaszüneti vagy pihenőnapon) kell szolgálatot ellátnia. A felperes azonban ilyenre maga sem hivatkozott, nem vitatta azt, hogy a váltószolgálat szerinti pihenőidejét megkapta. Erre tekintettel azt, hogy a felperes esetében túlszolgálat megvalósult-e pihenőnapokon, illetve munkaszüneti napokon történt munkavégzéssel, csak a felperes által ténylegesen teljesített szolgálat alapján lehet eldönteni. Az eljárt bíróságok a téves jogi álláspontjuk folytán a kereseti kérelem elbírálásakor nem vették figyelembe azt, hogy a felperes keresetének történő helyt adás esetén a felperesre is irányadó szolgálatteljesítési idő mértéke sérülne, hiszen így nem minősülne rendes munkaidőben történő munkavégzésnek az általa ilyenként teljesített szombati, vasárnapi, valamint munkaszüneti napon történt munkavégzés. Mindemellett téves az ítéleteknek a szolgálati ügyrendekre történő hivatkozása is, hiszen azok csupán a fővámhivatal székhelyén határoztak meg úgynevezett hivatali munkarendet, de ezen túlmenően lehetőséget biztosítottak a fővámhivatalhoz tartozó egyes szervezeti egységeknél a folyamatos szolgálatellátásra is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott Mfv.II.10.908/2011/
2. számú határozat jelen esetben azért nem lehet irányadó, mert abban a perbeli esetben a felperes a tényleges szolgálatteljesítési rendje szerinti pihenőnapokon végzett munkát. Az Mfv.II.10.281/2008/
3. számú határozatnak pedig nem túlszolgálatra járó díjazás volt a tárgya. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes eljárási költségének a megfizetésére. Az eljárási illetéket a Pp. 358/B. §-a, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. július
3. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő