Mfv.10242/2014/2 – Kúria

(1),

1. XLIII. Tv.
2. §

(4),

1. XLIII. Tv.
2. §,
3. XLIII. Tv.
4. §

(4)Mfv.II.10.242/2014/4.szám A Kúria a ... Szakszervezete (ügyintéző: jogtanácsos) által képviselt felperesnek ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen túlszolgálatért járó díjazás iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.178/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.471/2013/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.471/2013/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.178/2013/
4. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a perbeli időszakban (
5. február 25-től
6. augusztus 31-ig) a ... Fővámhivatal, majd a ... Fővámhivatal Mélységi Ellenőrző Csoportjában (MECS), illetve a A-i, B-i és C-i határátkelőkön járőr beosztásban teljesített szolgálatot, amely a folyamatos szolgálatteljesítésre tekintettel váltószolgálatban valósult meg. Ennek megfelelően a felperes szolgálatteljesítési ideje oly módon lett meghatározva, hogy 12 órás szolgálatot követően 24 óra pihenőidő biztosítására, majd a következő 12 órás szolgálatot követően 48 óra pihenőidő biztosítására került sor. A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében 796.103 forint túlszolgálatért járó díjazás és törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelme jogalapjaként arra hivatkozott, hogy esetében a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
7. évi XLIII. törvény (Hszt.)
8. §-a szerint a folyamatos szolgálatellátásra tekintettel váltószolgálat alkalmazására nem kerülhetett volna sor, mivel szolgálatteljesítési helyei nem határvámhivatalok voltak, illetve nem minősültek állandó ügyeletet, őrfeladatot ellátó szervnek sem a perbeli időszakban. Erre tekintettel vonatkozásában a hivatali munkaidőt kell irányadónak tekinteni, ezért a szombati, vasárnapi, valamint a munkaszüneti napokon végzett munka túlszolgálatnak minősül. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.178/2013/
9. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 796.103 forint túlszolgálatért járó díjazást, valamint ezen összeg törvényes kamatát fizessen meg a felperes részére. Az ítélet indokolása szerint a Hszt.
10. §-a a perbeli időszakban a fővámhivatalnál nem adott lehetőséget a váltószolgálat elrendelésére, így a felperes esetében annak alkalmazása jogszabálysértő volt, ezért a kereseti kérelme szerint túlszolgálati díjazásra jogosult. Ennek kapcsán utalt az ítélet indokolása a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.281/2008/
11. számú, valamint a Kúria Mfv.II.10.908/2011/
12. számú határozatára. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.21.471/2013/
13. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélet indokolása kiemelte, hogy a Hszt.
14. §-a kógens módon meghatározza, hogy mely szervek azok, ahol a váltószolgálat elrendelésére lehetőség van, a felperes szolgálatteljesítési helyei nem minősültek ilyennek a perbeli időszakban. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a Hszt.
15. §

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel túlszolgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hivatásos állományú a szolgálatteljesítési rendje szerint nincs szolgálatteljesítésre beosztva. A Hszt. nem tartalmaz olyan előírást, hogy a pihenőnapok kizárólag szombatra és vasárnapra eshetnek. A felperes jogszabályi alap nélkül tekintett pihenőnapnak minden szombatot és vasárnapot, vonatkozásában a szolgálattervezés előre ismertetésre került, ebben a pihenőnapjai meg lettek határozva, túlszolgálatért járó díjazásra akkor lenne jogosult, ha e napokon munkát végzett volna. A felperes esetében a váltószolgálat elrendelése nem volt jogszabálysértő, a munkaköri leírásában szereplő ellenőrzési feladatokból adódóan tevékenysége a határvámhivataloknál dolgozó pénzügyőrök tevékenységével volt összehasonlítható. ... Európai Unióhoz való csatlakozását követően a megye területén lévő összes határvámhivatal a ... Fővámhivatal szervezetébe integrálódott. A határellenőrzést a csatlakozástól függetlenül ezen a szakaszon is fenn kellett tartani, ez pedig hivatali munkarendben nem volt megvalósítható. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes perköltség fizetésére kötelezését. Álláspontja szerint a Debreceni Fővámhivatalban a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.281/2008/3. számú végzésére tekintettel váltószolgálat elrendelésére nem volt lehetőség. Ezen túlmenően a felperes túlszolgálatra vonatkozó igényének megalapozottságát támasztja alá a Kúria Mfv.II.10.908/2011/6. számú ítélete is. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A Hszt. perbeli időszakban hatályos 87. §

(1)bekezdése szerint, ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a

1. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti őr- és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel. A Hszt.
2. §

(4)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hivatásos állomány tagját hetente két pihenőnap illeti meg, amelyet lehetőleg együtt kell kiadni. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők esetében az egy hónapra eső pihenőnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie. A Hszt. 320. §-a a hat havi munkaidőkeret alkalmazhatósága szempontjából tartalmaz fogalom meghatározást, és úgy rendelkezik, hogy a 84. §

(4)bekezdésének alkalmazásában folyamatos szolgálatnak minősül a határvámhivataloknál, valamint az állandó ügyeletet, őrfeladatot ellátó szerveknél a váltószolgálat. A szolgálatteljesítési időt e szerveknél negyedéves keretekben kell meghatározni. A Hszt. 84. §

(4)bekezdése rögzíti azt, hogy a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett, valamint a készenléti jellegű beosztásokban a szolgálatteljesítési időt a

(2)bekezdésben meghatározott heti szolgálatteljesítési időtartam figyelembevételével legfeljebb hat havi keretben is meg lehet határozni. Jelen esetben a felperes nem vitatta azt, hogy a perbeli időszakban folyamatos szolgálatot látott el, és a szolgálatteljesítési rendnek megfelelően a pihenőnapjait részére az alperes biztosította, és a munkaszüneti napon végzett munkáját túlszolgálatnak tekintve kompenzálta. A kereseti kérelmében érvényesített túlszolgálatért járó díjazás iránti igényét arra alapozta, hogy esetében folyamatos szolgálatteljesítésre nem kerülhetett volna sor a Hszt.

1. §-ában foglaltakat figyelembe véve, így az alperesnél egyébként irányadó hivatali munkarend szerinti pihenőnapokon (szombat, vasárnap), valamint a munkaszüneti napokon általa teljesített szolgálat is túlszolgálatnak minősül, függetlenül attól, hogy e napokon a rá irányadó munkarend szerint be volt-e osztva szolgálatteljesítésre. Mindezeket figyelembe véve az eljárt bíróságok tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a felperes kereseti kérelmének megalapozottságáról annak alapján kell dönteni, hogy a felperes szolgálatteljesítési helyén elrendelhető volt-e a folyamatos szolgálatellátás. A túlszolgálatért járó díjazás rendeltetése az, hogy ellentételezze a hivatásos állomány tagja részére azt, ha a pihenőidejében (szolgálatteljesítési időn túl munkaszüneti vagy pihenőnapon) kell szolgálatot ellátnia. A felperes azonban ilyenre maga sem hivatkozott, nem vitatta azt, hogy a váltószolgálat szerinti pihenőidejét megkapta. Erre tekintettel azt, hogy a felperes esetében túlszolgálat megvalósult-e pihenőnapokon, illetve munkaszüneti napokon történt munkavégzéssel, csak a felperes által ténylegesen teljesített szolgálat alapján lehet eldönteni. Az eljárt bíróságok a téves jogi álláspontjuk folytán a kereseti kérelem elbírálásakor nem vették figyelembe azt, hogy a felperes keresetének történő helyt adás esetén a felperesre is irányadó szolgálatteljesítési idő mértéke sérülne, hiszen így nem minősülne rendes munkaidőben történő munkavégzésnek az általa ilyenként teljesített szombati, vasárnapi, valamint munkaszüneti napon történt munkavégzés. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott Mfv.II.10.908/2011/
2. számú határozat jelen esetben azért nem lehet irányadó, mert abban a perbeli esetben a felperes a tényleges szolgálatteljesítési rendje szerinti pihenőnapokon végzett munkát. Az Mfv.II.10.281/2008/
3. számú határozatnak pedig nem túlszolgálatra járó díjazás volt a tárgya. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes eljárási költségének a megfizetésére. Az eljárási illetéket a Pp. 358/B. §-a, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. július
3. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő