← Magyarország

Pf.20174/2013/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.174/2013/3.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Presser Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Karlosák Edina ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés megszegésével okozott kár megtérítése iránti perében a Tatabányai Törvényszék

  1. április
  2. napján kelt 26.P.20.407/2011/
  3. számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. szám alatt és a felperes részéről
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a marasztalás tőkeösszegét 12.420.568,- (Tizenkettőmillió-négyszázhúszezer-ötszázhatvannyolc) Ft-ra felemeli. Köteles megfizetni az alperes 7.122.165,- (Hétmillió-egyszázhuszonkettőezer-egyszázhatvanöt) Ft után
  6. január 1-től, míg 5.529.421,- (Ötmillió-ötszázhuszonkilencezernégyszázhuszonegy) Ft után
  7. január 1-től az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű kamatot. Az elsőfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezéseit mellőzi és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül összesen 700.000,- (Hétszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget, ezt meghaladóan a felek viseljék az eljárásban felmerült költségeiket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 7.915.805,-Ft-ot kártérítés címén és ezen összeg után
  8. január
  9. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori törvényes mértékű késedelmi kamatot. A törvényszék a felperesnek a lehetetlenülésre, az együttműködési kötelezettség megszegésére és ajánlati kötöttségre alapított kereseti kérelmeit elutasította. Rendelkezett, hogy a felmerült 1.256.000,-Ft eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Kötelezte a törvényszék a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 582.370,-Ft perköltséget. Megállapította, hogy egyéb költségeiket a felek maguk kötelesek viselni. A felperes a módosított kereseti kérelmében 13.214.226,-Ft összegű kártérítés és ennek
  10. január
  11. napjától járó törvényes késedelmi kamatai és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felperes és az alperes önkormányzatok között
  12. május
  13. napján határozott időre, azaz
  14. december
  15. napjáig együttműködési keretszerződés jött létre a közös körjegyzőség, az alapfokú iskolai oktatás, a védőnői szolgáltatás, a zeneiskola és az orvosi ellátás működtetésére, finanszírozására. A szerződés VI. pontja csak a másik fél lényeges és felróható szerződésszegésére tekintettel tette lehetővé a keretszerződés felmondását. A felek rögzítették, hogy a szerződésből származó és a másik félnek okozott kárt a károkozó megtéríteni köteles, a kár mértékének számítási alapja pedig a szerződés időtartama. A felmondást a támogatási feltételek megváltozása is lehetővé tette. Az alperes képviselőtestülete
  16. június 27-én meghozott 42/
  17. számú határozatával a körjegyzőségből kilépett. Ennek következtében
  18. január
  19. napjától megszűnt a két település a körjegyzősége. A felperes a kereseti kérelme elsődleges jogalapjaként arra hivatkozott, hogy a keretszerződés az alperesnek felróható okból, a kilépésével lehetetlenült. Másodlagosan a Ptk.
  20. §. és
  21. §. alapján szerződésszegéssel okozott kár címén kérte megtéríteni az általa megjelölt összeget. Rámutatott, hogy a körjegyzőségből való kilépés a helyi önkormányzatokról szóló 1990.évi LXV. törvény (Ötv.) alapján az alperest megillető szabad társulás joga gyakorlásával a peres felek határozott időre kötött keretszerződése tekintetében szerződésszegő magatartásnak minősül. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az együttműködési kötelezettségének sem tett eleget, mivel nem működött együtt a felperessel a kilépés okaként megjelölt, a körjegyző munkavégzésével kapcsolatos problémák feltárása és lehetséges megoldása körében, és a konkrét kilépési szándékáról sem tájékoztatta előzetesen a felperest. Negyedlegesen 4000.000.- forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a felek közti egyeztetés körében az alperes 8.000.000,-Ft megfizetését vállalta két egyenlő részben, amelynek első részlete
  22. március 31-én járt le. Az alperes késedelembe esett az első részlet teljesítésével megszegve ezzel az ajánlati kötöttség alapján ekörben létrejött szerződést. Az alperes a kereset elutasítását kérte a felperes perköltségben marasztalása mellett. Állította, hogy a felek a keretmegállapodással nem arra vállaltak kötelezettséget, hogy a szerződés időtartama alatt valamennyi, ott megjelölt intézményt közösen fenntartják, hanem azok finanszírozásának módját rendezték a közös működtetés időtartama alatt. A keretszerződés célja nem a közös üzemeltetésű intézmények létrehozása volt, hanem a már korábban is közösen fenntartott intézmények működési módját és szabályait fektette le. A szerződés megszűnése is csak a finanszírozási elveket szűntette volna meg, de nem magukat az intézményeket. A keretmegállapodás maga is hivatkozik arra, hogy az ott rögzített elvek betartásával a felek az egyes intézményekre külön-külön társulási megállapodásokat kötnek. Kifejtette az alperes, hogy a per tárgyát képező szerződés nem tekinthető a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló
  23. évi CXXXV. törvény ( Társulási tv.) alapján megkötött társulási megállapodásnak, mivel nem felel meg a törvény
  24. §

(4)bekezdésében foglaltaknak. Az alperes a Ptk. 200. §.
(2)bekezdés 239. §.
(1)bekezdés alapján hivatkozott együttműködési keretszerződés részleges érvénytelenségére is. A szerződés VI. pontja semmis, mert a társulásban részt vevők számára a jogszabály által biztosított felmondási jogot korlátozza, sérti az Ötv. 41.§.
(2)és a Társulási tv. 4.§.
(2)bekezdésébe foglaltakat. A szerződés VI. pontjának érvénytelensége esetén az alperes körjegyzőségből való kiválása kártérítési felelősséget nem alapozhat meg. Az alperes kitért arra, hogy a keretszerződés teljesítése az alperesnek nem felróható, érdekbeli okokból vált lehetetlenné, mivel - a felperes együttműködésének hiánya miatt nem elmozdítható körjegyző nem megfelelő munkavégzése az alperesi önkormányzat működését akadályozta és ellehetetlenítette. Az alperes hivatkozott a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség elmulasztására is, mivel a felperes a környező településeket ("Település"1, "Település"2, "Település" 3) érintően nem kezdeményezte a körjegyzőség létrehozását, noha ezzel a felmerülő költségeit, kárát csökkenthette volna. A kár 50-50 %-os megosztását azért látta indokoltnak, mivel a felperes a körjegyző munkájával kapcsolatos problémák megoldásában nem működött közre. Rámutatott, hogy a kár összege meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy "A" jegyző kinevezésére a felperes önkormányzatnál - a könyvszakértő által figyelembevett - 2008. január 1. napja helyett csak 2008. április 1. napjától került sor. Beszámítási kifogással élt arra hivatkozással, hogy 10.876.831,-Ft összegű kár érte az alperest a körjegyzőség - felperesnek is felróható - megszűnéséből eredően. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet részben ítélte megalapozottnak. Az Ötv 41. §.
(1)
(2)bekezdései és a társulási törvény 2.§. 3.§. 4. §.
(2)bekezdése, 5. §.
(1)bekezdése valamint a megállapodás - abban rögzített - tárgya és célja értelmezésével megállapította, hogy a felek között létrejött együttműködési keretmegállapodás határozott időre kötött társulási szerződésnek minősül. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes szerződés részleges érvénytelenségére alapított védekezését. Rámutatott, hogy sem a társulási törvény, sem az önkormányzati törvény nem ír elő az abban foglaltak megsértése esetén érvénytelenségi, vagy semmisségi jogkövetkezményt. A Ptk. 200.§.
(1)bekezdése alapján - jogszabályi tiltás hiányábana felek a törvényi rendelkezésektől eltérően is szabályozhatták mind a felmondási okokat, mind a szerződés időtartamát és annak tartalmát is szabad akaratuk szerint határozhatták meg. A társulási törvény 8. §.
(4)bekezdés f.) pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a társulási megállapodás tartalmazza a társuláshoz való csatlakozás és a társulási megállapodás felmondásának részletes szabályait . A megállapodás VI. pontja az alperes által felhívott törvényi rendelkezésekbe nem ütközik, így a Ptk. 200.§.
(2)bekezdés alapján semmissége nem állapítható meg. A törvényszék megállapította, hogy az alperes a határozott idő letelte előtti - és a VI. pontban írt feltételek bekövetkeztének hiányában - történő kiválással megszegte az együttműködési keretszerződésben foglaltakat, ezért a felperes kártérítési igényének jogalapja a Ptk.
  1. §. és
  2. §. alapján megalapozott. Az alperes ekörben alaptalanul hivatkozik arra, hogy az önkormányzati törvény az alperesnek lehetőséget biztosított a körjegyzőségből való kiválásra, mivel a kiválást a felek a szerződés VI. pontjában szabályozott kárfelelősséghez kötötték. A körjegyző sérelmezett tevékenysége, és az ezzel kapcsolatos felperesi magatartás sem indokolja a határozott idejű szerződés felmondását. A körjegyző munkájával kapcsolatos hiányosságot a felperes önkormányzat nem észlelt, az alperes pedig - a "Település"4 ...1 hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség elmulasztásán túl - egyéb, lényeges hiba kivizsgálását írásban nem indítványozta. A kárenyhítés elmulasztása kérdésében a törvényszék elfogadta a felperes azon érvelését, hogy 2007-
  3. évben az önálló hivatal kialakításának és az új éves költségvetés elfogadásának számos teendője miatt a társulásra alkalmas más településsel való kapcsolat kialakítására nem volt módja. Ez okból a törvényszék a
  4. évre eső többletterhek kárként történő érvényesítését indokoltnak látta.
  5. évre azonban már bizonyossá vált, hogy az alperes nem kívánja visszaállítani a körjegyzőséget, és az önálló hivatal felállítása és az önálló jegyző alkalmazása pedig lényeges többletkiadással jár, ezért elvárható volt a felperes önkormányzattól, hogy amennyiben arra lehetőség van, úgy eljárjon annak érdekében, hogy a környező településekkel körjegyzőséget hozzon létre. Ennek elmulasztása miatt a törvényszék a
  6. évre vonatkozóan előterjesztett kártérítési igényt nem ítélte megalapozottnak (Ptk.
  7. §.
(1)bekezdés). Az elsőfokú bíróság a kártérítés összegét a perben beszerzett aggálytalan, a felek által nem vitatott könyvszakértői vélemény alapján állapította meg. A szakvéleményben levezetett számítás szerint a kiválás következtében a felperesnél
  1. évben 7.915.805,-Ft, míg
  2. évben 5.529.421,-Ft kár keletkezett. Az elsőfokú bíróság - a fentiek alapján - 7.915.805.-Ft összegű kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. A törvényszék a felperes Ptk. 312.§. alapján előterjesztett érvelését nem fogadta el. A lehetetlenülés alapvetően a feleken kívüli, külső okból bekövetkező teljesítési akadály. Jelen esetben azonban az alperes a körjegyző munkavégzésével kapcsolatos problémát nem a megfelelő módon, hanem a körjegyzőségből való kilépéssel oldotta meg, megszegve ezzel a keretszerződésben foglaltakat. A felperes negyedleges kereseti kérelmét arra alapította, hogy a peres eljárás folyamán az alperes vállalta, hogy kártérítésként fizet a felperes részére
  3. március
  4. napjáig 4.000.000,-Ft-ot és
  5. március 31-ig a további 4.000.000,-Ft-ot. A törvényszék rámutatott, hogy a peres fél egyezség kötésére irányuló egyoldalú nyilatkozata szerződéses ajánlati kötöttséget a Ptk.
  6. §.
(1)bekezdése alapján nem eredményez. A felek szándéka nem szerződéskötésre irányult, hanem a jogvita rendezése, a per egyezséggel történő befejezése érdekében egyeztetést folytattak, ennek során az alperes az egyezségi ajánlatát visszavonta. A bíróság Ptk.
  1. §-a alapján a felek megállapodását nem hagyta jóvá, így az alperes ajánlata szerződéses kötelezettségvállalásként nem értékelhető. A törvényszék az alperes beszámítási kifogását is alaptalannak ítélte. Az alperes a saját szerződésszegésével önmagának okozott kárt, amelyet a felperesre nem háríthat. A törvényszék a perköltségről a felek személyes illetékmentességének figyelembevételével a Pp.
  2. §.
(1)bekezdése alapján döntött a felperes 38 % mértékű pernyertességére és az általa előlegezett szakértői díjakra is figyelemmel. A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az alperes módosított kereseti kérelem szerinti marasztalását, és a perköltség - csatolt önkormányzati határozat szerinti megállapítását kérte. Hangsúlyozta, hogy környező települések polgármestereit, főjegyzőjét szóban kereste meg a körjegyzőség alapítása tárgyában, akik ettől nemcsak a peresített időszakban, hanem azt követően is elzárkóztak. Rámutatott, hogy a földrajzi távolság és a közlekedési nehézségek miatt az ügyintézés "Település"3, vagy "Település"2 a "Település" 5 lakosoknak jelentős többletterhet jelentene. Az állami támogatás lakosságarányos elosztása miatt a körjegyzőség felállítása a környező, lényegesen nagyobb lélekszámú településsel a felperes számára kevésbé gazdaságos. A felperes tehát kárenyhítési kötelezettségének 2009. évre vonatkozóan is eleget tett, így a 2008-2009. évekre felmerülő 13.214.226,-Ft kár és kamatai megtérítésére alappal tart igényt. Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelem elutasítását kérte. Másodlagos kérelme a marasztalás összegének 1.780.540,-Ft-ra, harmadlagosan 3.561.083,-Ft-ra, negyedlegesen 7.122.166,-Ft-ra történő leszállítására irányult. Az elsőfokú eljárásban előadottakat összefoglalva hivatkozott arra, hogy a keretszerződés VI. pontja a társulási törvény 4. §.
(2)bekezdésébe ütköző módon az önkormányzatokra nézve hátrányosan, az önkormányzati jogaikat (Ötv. 41.§.
(2)bekezdés) sértve határozta meg a szerződés felmondásának lehetőségét. Az Ötv. 41. §.
(3)bekezdése szerint a társulási megállapodás egyes feltételeit törvény - jelen esetben a társulási törvény - meghatározhatja. A társulási törvény 4. §.
(2)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a társulási megállapodást felmondani - az
(1)bekezdés e.) pontjában foglalt kivétellel - a naptári év utolsó napjával lehet. A felmondásról szóló - az
(1)bekezdésben meghatározott szavazataránnyal hozott - döntést a képviselő testület legalább 3 hónappal korábban köteles meghozni és a társulás tagjaival közölni. Az önkormányzatok tehát a körjegyzőségi társulás felmondásának jogát nem szabadon, hanem az Ötv. 41. §.
(3)bekezdése alapján alkalmazandó társulási törvény idézett, kógens rendelkezéseinek figyelembevételével határozhatják meg. A VI. pont részleges érvénytelensége megállapításának - az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben - nem képezi akadályát az a körülmény, hogy az Ötv. és a társulási törvény nem mond ki érvénytelenségi jogkövetkezményt, annak semmissége a Ptk. 200. §.
(2)bekezdése alapján is megállapítható. Ez esetben az alperes körjegyzőségből történő kilépése szerződésszegésként nem értékelhető, így kártérítési igényt a felperes javára nem alapoz meg. A VI. pont érvénytelenségére vonatkozó érvelés mellőzése esetén kérte figyelembe venni, hogy a társulási törvény 4. §.
(2)bekezdése - a Ptk. 205.§.
(2)bekezdése alapján - a felek szerződéses viszonyának részét képezi, azaz a szerződés „rendes felmondásának lehetőségét" biztosítja az alperes számára. Ennek figyelembe vételével az alperes kilépése a körjegyzőségből szerződésszegést nem valósított meg, így ez esetben is a kereset elutasítása indokolt. Az alperes fenntartotta azon álláspontját, miszerint a Ptk. 207. §.
(1)bekezdésében írtak helyes alkalmazásával a perbeli keretszerződés célja és tárgya akként értelmezendő, hogy a keretszerződés határozott időtartama csak a közös fenntartású intézmények finanszírozásának módjára és nem a fenntartására vonatkozott. A szerződéskötés körülményeinek értékelése és a kikötés nyelvtani értelmezése is azt támasztja alá, hogy a felek szerződéses akarata nem terjed ki arra, hogy a már korábban, határozatlan időre létrehozott körjegyzőséget határozott idejűvé alakítsák. A megállapodás tartalmának fentiek szerinti értelmezése pedig - az alperes szerződésszegése hiányában - a kereset elutasítását eredményezi. Az alperes kitért arra, hogy a körjegyzőség 4 év időtartamban történő fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalás az Ötv. 41. §.
(2)és 39. §.
(3)bekezdésébe is ütközne. Az alperes kifejtette, hogy a körjegyzőségből kiválás szerződésszegésként értékelése esetén is a kártérítési felelősség megállapításának valamennyi feltétele vizsgálandó. Ekörben az állapítható meg, hogy a kiválásról szóló határozat meghozatalakor az alperes úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A meghallgatott tanúk vallomásait részletesen értékelve kifejtette, hogy a körjegyző munkavégzésének hiányosságai - köztük a "Település"4 ...1 hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség elmulasztása - az alperes önkormányzat működését teljes mértékben ellehetetlenítette. Az alperes ezzel kapcsolatosan a felperes polgármesterét írásban nem kereste meg, de a két község több évtizedes együttműködésében az írásbeliség nem is volt gyakorlat. A felperes önkormányzatnak a probléma megoldása körében mutatott passzivitása miatt az alperes egyetlen megoldási lehetősége a kiválás volt. Az alperes ismételten hivatkozott arra is, hogy a felperes 2008. és 2009. évekre vonatkozóan sem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. A kiválásra vonatkozó döntés 2007. június végén született, így fél év állt rendelkezésére a felperesnek arra, hogy megkísérelje a szomszédos településekkel körjegyzőség létrehozását. Ennek elmulasztása miatt a Ptk. 340.§.
(1)bekezdés második fordulata alapján a kereseti kérelem teljes elutasítása indokolt. A kilépésről szóló határozat meghozatalától számított 1 év elteltével, azaz
  1. év júniusára azonban kétséget kizáróan elegendő idő állt a felperes rendelkezésére az alperes kilépésével előálló hátrányok kiküszöbölésére. Ez esetben az őt ért kár összege a
  2. év vonatkozásában javára megállapítható kártérítés fele összege, azaz 3.561.083,-Ft. Sérelmezte az alperes, hogy a törvényszék a kármegosztás elutasításának indokaira nem tért ki. A bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a szerződésszegésként értékelt kiválásra azért került sor, mert a felperes a Ptk.
  3. §.
(4)bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét és a keretszerződést is megszegve nem törekedett a körjegyző hiányos munkája miatt kialakult tarthatatlan helyzet megoldására. A körjegyző tekintetében a munkáltatói jogokat a két község polgármestere közösen gyakorolta, így az ezzel kapcsolatos problémák megoldására csak a polgármesterek együttműködésével kerülhetett volna sor. A felperes passzivitására tekintettel az 50-50 %-os kármegosztás indokolt, ami a marasztalás összegének - az alperes másodlagos fellebbezési kérelme szerint - 1.780.540,-Ft-ra történő leszállítását eredményezi A szakértő a
  1. évre vonatkozóan a felperes kárának összegét 7.915.805,-Ft-ban munkálta ki, annak figyelembevételével, hogy "A" jegyző már
  2. január
  3. napjától ellátta munkakörét. "A" azonban csak
  4. április
  5. napjától került kinevezésre, így a
  6. évre eső kárösszeg helyesen 7.122.166,-Ft. A negyedleges fellebbezési kérelem, azaz a marasztatás összegének 7.122.166.-Ft összegre történő leszállítása a 2008.évi kárösszeg számszaki pontosításán alapul. Az alperes a fellebbezésében kitért arra, hogy téves az elsőfokú bíróság lehetetlenüléssel kapcsolatosan elfoglalt álláspontja is. A körjegyző elégtelen munkája működésképtelenné tette az önkormányzatot. A munkáltatói jogok közös gyakorlása miatt a probléma megoldásához a polgármesterek együttes fellépésére lett volna szükség, amitől azonban a felperes elzárkózott. Ez alapján az alperes részéről az érdekbeli lehetetlenülés bekövetkezett. A felperesnek felróható lehetetlenülés miatt az alperes kártérítés megfizetésére nem kötelezhető. A fentiekben kifejtettek alapján az is megállapítható, hogy a körjegyzőség megszűnéséért a felperes is felelős az együttműködési kötelezettség megszegése miatt. A körjegyzőség megszűnése az alperesnek összesen 10.876.831,-Ft többletköltséget okozott, amelynek megtérítésére a felperes köteles. Ennek beszámítását kérte az alperes a felperes által követelt kártérítés összegébe. A felperes fellebbezése megalapozott, az alperes fellebbezése kis részben megalapozott. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a bizonyítékokat a Pp.
  7. §-ban írtaknak megfelelően, okszerűen értékelve helyes tényállást állapított meg, amelyből levont jogi következtetései, és annak indokai - a kárenyhítési kötelezettség és a megtérítendő kár összege körében kifejtettek kivételével - helytállóak. Az ítélőtábla osztotta a törvényszék a keretszerződés értelmezésére vonatkozó álláspontját. A keretszerződés a megállapodás tárgyáról rendelkező III. pontja egyértelműen rögzíti a felek azon elhatározását, miszerint „a jövőben is, közösen társulásos formában működtetik" az ott megjelölt intézményeket, köztük a körjegyzőséget is. Az idézett rendelkezés szerint a szerződés nemcsak a közös finanszírozást, hanem - a fentiekben deklaráltan - a közös működtetést és fenntartást is célul tűzi. A közös finanszírozás bármely módja szükségszerűen feltételezi az így működtetett intézmény létét, fenntartását. A szerződés III. pontjának az egyes intézményekre vonatkozó külön-külön társulási megállapodások megkötésére utaló rendelkezése nem cáfolja a szerződés tartalmának fentiek szerinti értelmezését, mivel nincs törvényi akadálya annak, hogy a keretszerződéssel közösen finanszírozni és fenntartani vállalt intézmények működtetésének további feltételeit, részletszabályait a felek külön szerződésben rögzítsék. Az alperes által hivatkozott előzmények, azaz a körjegyzőség 1990-es évekre visszanyúló közös működtetése, és az ezzel összefüggő - a keretszerződés megkötését közvetlenül motiváló - elszámolási problémák nem adnak alapot a megállapodás akkénti értelmezésére, hogy az csak a közös finanszírozást érintően tartalmaz kötelezettségvállalást. A szerződés alperes általi értelmezése sem mentesítené azonban az alperest a működtetés finanszírozását érintően vállalt - és mindkét önkormányzat költségvetését lényegesen érintő kötelezettség kilépéssel történő megszegése alól. A kilépésből eredően kára akkor is keletkezett a felperesnek, ha az alperes ezen döntésével nem a körjegyzőség közös fenntartására, hanem „csak" a körjegyzőség közös finanszírozására vonatkozó kötelezettségét szegte meg. Alaptalanul hivatkozik az alperes a keretszerződés VI. pontjának semmisségére is. Az elsőfokú bíróság ekörben helytállóan fejtette ki, hogy tiltó rendelkezés hiányában a felek a jogszabálytól eltérően is szabályozhatták mind a felmondási okokat, mind a szerződés időtartamát és annak tartalmát is szabad akaratuk szerint állapíthatták meg. A társulási törvény
  8. §.
(4)bekezdés f.) pontja kifejezetten lehetőséget biztosít a társulási megállapodás felmondása részletes szabályainak meghatározására. Az Ötv. 39. §.
(3)bekezdése, illetőleg a társulási törvény 4. §.
(2)bekezdése biztosítja az önkormányzat számára a kiválás lehetőségét, azonban nem tiltja az ahhoz kapcsolódó egyéb polgári jogi kötelezettségvállalást. A törvény indokolásában foglaltakra tekintettel az ítélőtábla kiemeli, hogy a társulási törvény 4. §.
(2)bekezdése elsősorban a létrehozott társulás gazdasági stabilitását, a gazdálkodás biztonságát hivatott biztosítani azzal, hogy a felmondás a naptári év utolsó napjával történhet. Nem zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy az önkormányzatok polgári jogi jogviszonyok alanyaiként - és a társulási szabadság elve talaján - egyéb kötelezettségeket vállaljanak, ezen belül kártérítési felelősséghez kössék az adott társulási forma és a hozzá kapcsolódó finanszírozási mód fenntartására vállalt kötelezettség teljesítését. A keretmegállapodásban a felek a kártérítést nem eredményező felmondás lehetőségét a másik fél súlyos szerződésszegéséhez kötötték. A társulási törvény 4. §.
(2)bekezdésének kógens szabályként értelmezése, azaz beemelése a szerződésbe - a fellebbezésben írtak szerint, - nem csak a felek megállapodásban rögzített akaratával lenne ellentétes, hanem elmosná a társulási törvény 5. §.
(1)bekezdésében írt határozott és határozatlan idejű társulások közti különbségeket, elnehezítve ezzel az önkormányzatok hosszabb távú gazdasági terveinek megvalósítását. A fentiek alapján megállapítható, hogy az alperes a körjegyzőségből való kilépéssel a keretmegállapodás V. és VI. pontjait megszegte, amelynek következtében a körjegyzőség megszűnt (BH 2011/119.), amelyből eredően a felperest kár érte. Az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. §. és 339. §.
(1)bekezdése alapján fennáll. Az alperes által a Ptk. 339.§.
(1)bekezdés alapján, a kimentés körében előadottakra tekintettel az ítélőtábla rámutat, hogy az alperes önkormányzat nem az általános elvárhatóság szerint járt el, amikor a körjegyző nem bizonyított munkavégzési hiányosságait a körjegyzőségből való kilépéssel kívánta orvosolni. A körjegyző munkájával kapcsolatos problémák - noha alperes állítása szerint több évre nyúlnak vissza - kivizsgálásra nem kerültek, az alperes fegyelmi eljárást nem kezdeményezett, a hiányosságok konkrét megjelölésére és bizonyítására nem került sor, különös tekintettel arra, hogy a felperes önkormányzat hasonló mulasztásokat nem tapasztalt. Az alperes konkrét, egyértelmű, a felperes önkormányzat által mérlegelhető megoldási javaslatot sem terjesztett elő. Ennek elmaradására az alperes polgármesterének „tapasztalatlansága" nem szolgálhat magyarázatul. A jelentős részben az elmaradt állami támogatásból, valamint a kilépés következtében szükségszerűen távozó körjegyzőnek fizetett juttatásokból álló kártérítés összegszerűségét az ítélőtábla a perben beszerzett, és a felek által elfogadott könyvszakértői vélemény alapján állapította meg. Az ítélőtábla elfogadta az alperes azon hivatkozását, hogy a törvényszék a
  1. évi kártérítés meghatározásánál nem értékelte , hogy "A"
  2. január
  3. napja helyett,
  4. április
  5. napjától kezdődően látja el a jegyzői feladatokat, ezért bérköltsége ezen időponttól vehető figyelembe. A kártérítés
  6. évre megállapítható összege 7.122.166,-Ft, a
  7. évben felmerült kár 5.529.241,-Ft, amelyek együttesen adják ki a marasztalás bíróság által meghatározott összegét. A törvényszék a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása miatt a
  8. évre előterjesztett kárigényt elutasította és a
  9. évben felmerült, 7.915.805,-Ft kártérítés megtérítésére kötelezte az alperest. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) azonban több eseti döntésében kifejtette, hogy a kárenyhítési kötelezettségnek határt szab egyrészt az, hogy annak teljesítése ne jelentsen a károsult számára aránytalanul nagy terhet, másrészt az a józan gazdasági megfontolás, amely szerint a kárenyhítés célja a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentése és nem a károkozónak a kártérítéstől való mentesítése (BH 1987.450.). A Ptk.
  10. §.
(1)bekezdés alapján sem várható el a felperestől, hogy a szomszédos, lényegesen nagyobb lélekszámú települések egyikével létrehozott, kevesebb előnnyel járó (terhesebb utazási távolság a lakosoknak, az állami támogatás elosztásának kedvezőtlenebb aránya stb.) körjegyzőségi társulást hozzon létre, az alperesre háruló kártérítési felelősség teljesítésének megkönnyítésére. A felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség nem terjedhet addig, hogy annak eleget téve, az őt is megillető szabad, önkéntes társulás elve szenvedjen csorbát. A fentiek alapján a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása a felperes terhére
  1. és
  2. évekre sem állapítható meg, ezért az ítélőtábla a felperes fellebbezésének - a "A" jegyző munkaviszonyára tekintettel alkalmazott, a fentiekben már kifejtett számszaki korrekció mellett - helyt adott. Nem osztotta az ítélőtábla az alperes 50-50 %-os kármegosztásra irányuló álláspontját. A kár bekövetkezte és a felperes eljárása között sem oki, sem részoki összefüggés nem állapítható meg. Az ennek alátámasztására előadott, a körjegyző munkavégzésével kapcsolatos problémákra utaló érvelést az ítélőtábla az alperes kimentése körében értékelte, az ott kifejtettek a kármegosztással összefüggésben is irányadók. A felperes önkormányzatot a Ptk.
  3. §.
(1),
(4)bekezdése, valamint a keretszerződés alapján terhelő együttműködési kötelezettség általánosságban nem értelmezhető, az nem terjedhet ki az alperes által konkrétan meg nem határozott, bizonyított tényekkel alá nem támasztott és a felperes által közvetlenül nem tapasztalt problémák alperes helyetti megoldására. Az együttműködési kötelezettség megszegése akkor terhelné a felperest, ha a közösen foglalkoztatott körjegyző munkavégzését érintő, alperes által írásban kezdeményezett vizsgálat lefolytatását, vagy a körjegyző bizonyított munkavégzési hiányosságát kiküszöbölő, az alperes által egyértelműen vázolt megoldástól indokolatlanul elzárkózik. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az alperes által előterjesztett, a kármegosztásra, és a kárenyhítési kötelezettség elmulasztására alapított alperesi fellebbezési kérelmeket elutasította. Osztotta az ítélőtábla a törvényszék lehetetlenüléssel kapcsolatosan elfoglalt álláspontját is. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a lehetetlenülés alapvetően a feleken kívüli, külső okból bekövetkező teljesítési akadály. Jelen esetben a keretszerződés teljesítése, azaz a körjegyzőségi társulás fenntartása és a szerződésben írt módon történő finanszírozása objektív akadályba nem ütközött, hanem az alperes önkormányzat testületi döntése, a kilépés következtében szűnt meg. Kitért az ítélőtábla arra, hogy önmagában a körjegyző munkavégzésének hiányosságai - még bizonyítottságuk esetén - sem lehetnek alkalmasak a mindkét önkormányzat érdekében fenntartott körjegyzőség működésének részben, vagy teljes mértékben történő ellehetetlenítésére, nem vezethetnek egy intézmény, egy társulási forma fenntartásának objektív kizártságához. A megállapodás teljesítése felperesnek felróható lehetetlenülése a Ptk. 312. §.
(3)bekezdése alapján nem állapítható meg, így az erre tekintettel előterjesztett beszámítási kifogás sem megalapozott. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Pp. 253.§.
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. Az ítélőtábla a perköltségről a Pp. 81. §.
(1)bekezdése alapján a pernyertesség-pervesztesség aránya szerint döntött. Az elsőfokú eljárásban a 20.933.905,-Ft pertárgyérték alapulvételével a felperes 60 %-ban lett pernyertes, a másodfokú eljárásban a felperes fellebbezési értéke 5.298.421,-Ft volt, amely 85 %-ban volt eredményes, az alperes fellebbezési értéke 7.915.805,-Ft volt, amely eredményre nem vezetett. A fentiekből kiindulva a felperesnek járó első- és másodfokú perköltség összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2),
(5)bekezdései alapján, a felperes által előlegezett szakértői díj arányos részét is figyelembe véve (185.166.-Ft ), összesen 700.000,Ft-ban állapította meg. Az Itv. 5.§.
(1)bekezdés b) pontja alapján mindkét peres fél személyes illetékmentes, ezért a feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad. Győr,
  1. június
  2. napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Sarmon Hedvig sk.. Maurer Ádám sk. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.