Szegedi Ítélőtábla Bf.I.325/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- február
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A különösen nagy értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- július
- napján kihirdetett 6.B.46/2007/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a akként, hogy a vagyonelkobzás összege helyesen: 110.390.966.- (száztízmilló-háromszázkilencvenezer-kilencszázhatvanhat) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, ezért őt 3 év börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra és a felszámolóbiztosi foglalkozástól 5 év eltiltásra ítélte. A megyei bíróság az (
- sz. társaság neve) fa. gazdasági társaság vagyonára vonatkozóan 110.396.966.- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A bíróság a (Helység, utca, házszám) szám alatti székhelyű (cégjegyzékszám) cégjegyzékszámú (
- sz. társaság neve)-nek a (
- sz. társaság neve)-ben fennálló részvényei, továbbá a vádlottnak a (Helység, utca, házszám) szám alatti székhely (cégjegyzékszám) cégjegyzékszámú (
- sz. társaság neve)-ben lévő 50 %-os arányú üzletrésze, a (település megnevezése)-i Körzeti Földhivatalnál (helyrajzi szám) szám alatt felvett és nyilvántartott természetben (Helység, utca, házszám) szám alatti ingatlanában fennálló 1/4 tulajdoni hányada, valamint a (Település megnevezése)-i I. számú Körzeti Földhivatalnál (helyrajzi szám) szám alatt felvett és nyilvántartott, természetben (Helység, utca, házszám) szám alatti ingatlanban fennálló 7564/200000 arányú tulajdon hányada tekintetében a zár alá vételt feloldotta. A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a vádlott felmentése, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, melyet a fellebbezési nyilvános ülésen a védő akként módosított, hogy elsődlegesen a vádlott bűncselekmény hiánya, másodlagosan bizonyítottság hiánya okából történő felmentését kérte, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését olyan mértékben, hogy a szabadságvesztést végrehajtásában próbaidőre fel lehessen függeszteni. Indítványozta azt is, hogy ha az ítélőtábla a vádlottat végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, akkor a Btk.
- §
(3)bekezdése alapján rendelkezzen úgy, hogy a büntetés fele részének letöltése után a vádlott feltételes szabadságra bocsátható. A nyilvános ülésen eljárt ügyész - a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.302/
- számú átiratában írtakat fenntartva - a vádlott és a védő által előterjesztett, majd módosított fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, és az első fokú ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezésének megváltoztatása mellett, annak helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla álláspontja szerint a bejelentett fellebbezések nem alaposak. A fellebbezési szakban a vádlott és a védő három bizonyítási indítványt terjesztett elő. Egyrészről eseti brókerszakértő kirendelését kérték a vádlott által megvásárolt részvények értékének megállapítása céljából. Másrészről a (
- sz. társaság neve) vezérigazgatójának tanúkénti kihallgatását indítványozták a (
- sz. társaság neve)nek a tényállásban írt részvényeket érintő vételi ajánlatáról. Harmadrészt (név) tanúkénti kihallgatására tettek indítványt aki az (
- sz. társaság neve)-vel szemben lefolytatott felszámolás során felszámolóként eljárt, és a kft felszámolási zárómérlegéről tudna nyilatkozni. A három bizonyítási indítvány vonatkozásában megállapítható, hogy kizárólag a kár esetleges megtérülésének a lehetőségére szolgáltathatnának adatot, azonban ennek a körülménynek a büntetés kiszabása körében nincs jelentősége. A kialakult bírói gyakorlat szerint csak a kár tényleges megtérülését lehet enyhítő körülményként figyelembe venni, a megtérülés lehetőségére bizonyítást folytatni ezért szükségtelen. Bf.I.325/2007/
- Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott és a védő által előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította. Fellebbezésének indokolásában sérelmezte a védő, hogy a megyei bíróság az első fokú eljárás során az igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt - álláspontja szerint - indokolás nélkül utasította el. E körben szükségesnek tartja rögzíteni az ítélőtábla, hogy a megyei bíróság ítéletében megfelelő indokát adta annak, hogy miért utasította el a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt. Osztva az ott kifejtetteket egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy az indítványozott kérdésekre adható szakértői válaszoknak egyáltalán nincs kihatása a vádlott által elkövetett bűncselekmény megvalósulására. Ez esetben is csupán a jövőbeni esetleges kár megtérülés lehetőségét lehetne vizsgálni, ami viszont az ügy megítélése szempontjából releváns adatnak nem tekinthető. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése szerint felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását azonban az iratok egybehangzó adatai, valamint a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott felesége a (önkormányzat megnevezése) Önkormányzatnál, mint számviteli osztályvezető dolgozik, havi nettó 150.000.- forint jövedelemmel rendelkezik. A vádlott magatartásával megszegte az elkövetéskor és jelenleg is hatályos csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv) 48.§
(3)bekezdésében írt kötelezettségét, amely szerint a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról. A megyei bíróság a jogi indokolásában ugyan utalt erre a gondossági kötelezettségre, azonban figyelemmel arra, hogy a vádlott magatartásának jogellenessége megállapításához a jogszabályhely felhívása nélkülözhetetlen, ezért az ítélőtábla azt a jogi indokolásból a tényállásba utalta. A vádlott azzal a magatartásával, hogy megszüntette a (3. sz. társaság neve) „fa" kft ismert bankszámláit megszegte az elkövetéskor hatályban volt, a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (II.10.) Kormányrendelet 8. §
(10)bekezdésében írt szabályt, mely szerint, ha a felszámolási eljárást elrendelő végzésről a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet értesül, a pénzforgalmi bankszámla elnevezését a végzésben meghatározott időponttól „fa" toldattal látja el. A pénzforgalmi bankszámla felett az igazolt felszámolók által bejelentett aláíró a számlatulajdonosnak "felszámolás alatt" toldattal ellátott neve megjelölésével rendelkezhetnek. Ezen jogszabályi rendelkezés 2007. február 28. napjától hatálytalan, jelenleg a 2007. március 1-jétől hatályban lévő a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetőeszközökről szóló 227/2006. (XI.20.) Kormányrendelet 7. §
(13)bekezdése tartalmaz a korábbival egyező szabályozást. A megyei bíróság ítéletében a bizonyítékok értékelése során ugyan felhívta az elkövetéskor hatályban volt fenti jogszabályhelyet, azonban ez a jogellenesség megállapíthatósága miatt a tényállásba tartozik. Az első fokú ítélet meghozatalakor a 232/
- (II.10.) Kormányrendelet már nem volt hatályban, amit a megyei bíróság nem észlelt, ezért az ítélőtábla megvizsgálta, hogy helyette érvényesül-e ugyanolyan tartalmú magatartási szabályt előíró norma. Ennek keretében egészítette ki a tényállást a most hatályos és lényegileg egyező szabályozást tartalmazó 227/
- (XI.20.) számú Kormányrendelettel kapcsolatos adatokkal. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, így azt az ítélőtábla a fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel az ítélkezésének alapjául elfogadta. Ami a bűncselekmény hiánya okából történő felmentésre irányuló fellebbezéseket illeti, megállapítható, hogy azok azon a vádlotti védekezésen alapulnak, mely szerint a magatartása azért volt jogszerű, mert azt nem tiltotta egyetlen konkrét szabály sem. E mellett hivatkozott a védő arra is, hogy a vádlott a tényállásbeli összeget nem tulajdonította el, de nem is rendelkezett arról sajátjaként, csupán nem megfelelően kezelte a rábízott vagyont, és szakmai félreértésből helytelenül cselekedett a részvények megvásárlásakor. Az ítélőtábla álláspontja szerint, mivel az eltulajdonítás nem volt a vád tárgya, így arra vonatkozóan törvényesen nem folytatott le bizonyítást a megyei bíróság. Abban a kérdésben pedig helyesen foglalt állást, hogy a vádlott a felszámolási eljárás során értékesített vagyontárgyakból befolyt pénzzel - az 50%-ban a tulajdonában lévő (
- sz. társaság neve) számlájára utalásával, majd az abból finanszírozott önkényes részvényvásárlással - sajátjaként rendelkezett. Ezzel kapcsolatosan az ítélőtábla az alábbiakat tartja szükségesnek kifejteni. Bf.I.325/2007/
- A tényállás kiegészítése során felhívott Cstv. szerinti gondossági kötelem a felszámoló kizárólagos főkötelezettségeként írja elő az adós vagyonának a megőrzését azért, hogy a felszámolási eljárás keretében bejelentett hitelezői igények kielégítéséről gondoskodni tudjon. Leszögezhető, hogy nincs törvényes lehetősége a felszámolóbiztosnak arra, hogy az adós vagyonának értékesítését követően saját belátása szerint fektesse be a hitelezőket megillető javakat egy általa bármilyen okból jövedelmezőnek gondolt tevékenység finanszírozására. A felszámolási eljárás keretében eljáró felszámoló számára a felszámolás alatt álló cég javai ugyanis idegen vagyonnak tekintendők, amelyről kizárólag a vagyonmegőrzési kötelezettségének feltétlen betartása mellett rendelkezhet jogszabályi és hitelezői felhatalmazás alapján. Ilyen felhatalmazás a vádlott esetében egyáltalán nem volt, ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a magatartása tényállásszerű. Fontos a jelen ügyben rámutatni arra is, hogy kirívóan jogsértő az, ha az adós vagyona kizárólag a felszámolóbiztos tudatosan véghezvitt szándékos magatartása miatt nem áll a hitelezők rendelkezésére, ugyanis ez a tény a rá vonatkozó normák teljes körű figyelmen kívül hagyását és semmibevételét mutatja. Az ítélőtábla utal arra is, hogy a Cstv-ben írt gondossági kötelem keretén belül a 232/
- (II.10.) Kormányrendeletből a tényállás kiegészítés folytán felhívott rendelkezés egy konkrét magatartási szabályt ír elő, amikor kötelezővé teszi az adós bankszámlájának „fa." toldattal történő használatát. Ez a hitelezők védelmét szolgálja, és emiatt kell az adós vagyoni ellenőrizhetőségének biztosítása érdekében a felszámolónak továbbra is az adós bankszámláján kezelnie az adós pénzeszközeit. Erre a kötelezettségre elvi éllel rámutatott a felszámolási eljárásban eljárt Szegedi Ítélőtábla is az Fpkhf.I.30.395/2006/
- számú határozatának indokolásában (nyomozati iratok
- o.
- bekezdés). Mindezekre figyelemmel tehát a vádlott bűncselekmény hiánya miatt történő felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Ami a bizonyítottság hiányából történő felmentésre irányuló fellebbezéseket illeti megállapítható, hogy azok a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy a vádlott védekezése ellenére az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat a vádlottra terhelőként értékelte a tényállása megállapításakor. Az első fokú bíróság kellő indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlottnak a többi bizonyítékkal egyébként lényegében összhangban lévő védekezését, és miért ítélte a beszerzett bizonyítékokat a felelősségét megalapozónak. Fellebbezési szakban megalapozott tényállás esetén nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért a vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Arra csupán utal az ítélőtábla, hogy a védő azon állítása, miszerint a vádlottnak, mint felszámolónak ez volt az első felszámolása, ellentétes az iratok tartalmával, ugyanis (felszámolóbiztos neve) felszámolóbiztos az első fokú tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy a vádlott által vezetett az (
- sz. társaság neve)-nek nem a (
- sz. társaság neve) volt az első felszámolása. Ezt a bizonyítékot egyébként az elsőfokú bíróság a tényállása megállapításakor figyelembe is vette. Nem tévedett a megyei bíróság akkor, amikor a megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére következtetett, és a cselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. Ami a bűnösségi körülményeket illeti, további enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla az időközben bekövetkezett időmúlást. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzi, hogy ez következett az ügy jellegéből, ami a felszámolási eljárás lefolyása miatt eleve már hosszabb időmúlást eredményezett. Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a büntetlen előélet a vádlott vonatkozásában nem értékelhető enyhítő körülményként. Az kétségtelen tény, hogy a kft. ügyvezetői tisztség ellátásához a büntetlen előélet törvényi feltétel, azonban a felszámolóbiztosi tevékenységet szabályozó Cstv. 27/A. §
(4)bekezdése nem írja elő a büntetlen előéletet ennek a tevékenységnek a végzéséhez. Mivel a vádlott a felszámolóbiztosi tevékenységet nem ügyvezetői minőségében végezte, ezért a vonatkozásában a büntetlen előélet enyhítő körülményként értékelhető. Mellőzi az ítélőtábla a súlyosító körülmények köréből, hogy az 50.000.000.- forint alsó értékhatárt több mint kétszeresen meghaladó értékre követte el a vádlott a cselekményét, ugyanis súlyosítóként csak az 500.000.000.- forintos felső értékhatárhoz közeli értéket lehetne értékelni, továbbá a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságát, mint generális súlyosító körülményt, ugyanis ez általánosságban a vagyon elleni bűncselekményekre nem értékelhető, csak egyes csoportjaira. További súlyosító körülményként értékeli viszont a folytatólagos elkövetést. Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel a vádlott esetében a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény miatt kiszabott 3 év börtön, 3 év közügyektől eltiltás és 5 év a felszámolóbiztosi foglalkozástól eltiltás nem tekinthető olyan súlyos büntetésnek, amelynek a lényeges enyhítése indokolt lenne. Ebből következően fel sem merülhetett annak a lehetősége, hogy a büntetés végrehajtása próbaidőre felfüggesztésre kerüljön, Bf.I.325/2007/20. hiszen a Btk. 89. §
(2)bekezdése ezt csak a 2 évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén teszi lehetővé. Az ítélőtábla nem látott módot arra sem, hogy kimondja, a vádlott a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, ugyanis a Btk. 47. §
(3)bekezdése ehhez különös méltánylást érdemlő körülményt kíván meg, amely a vonatkozásában nem volt megállapítható. Észlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú ítélet - nyilvánvaló elírás miatt - helytelen összeggel rendelkezett a vagyonelkobzás mértékéről, így azt a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatás útján helyesbítette. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,
- február
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Harangozó Attila s.k. Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.325/2007/
- számú ítélete és a (önkormányzat megnevezése) Bíróság 6.B.46/2007/
- számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- február
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke