Pfv.20167/2013/10 – Kúria

(1),

1. CXXXIII. Tv.
2. §
3. CXXXIII. Tv.
4. §

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.167/2013/10.szám A Kúria a Dr. Molnár Miklós Viktor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Molnár Miklós Viktor ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Wagner László ügyvéd által képviselt alperes ellen közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnál 8.P.23.451/

1. számon folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 48.Pf.633.062/2012/
2. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezi és ebben a keretben az elsőfokú bíróság 8.P.23.451/2011/
3. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (Százezer) forint együttes - fellebbezési és felülvizsgálati - eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes társasház egyik lakásának tulajdonosa a felperes. A tulajdonostársak a
4. május 21-én tartott közgyűlésen elfogadták a 7/
5. számú határozatot, amely szerint
6. június 1-jétől a vízórával rendelkező tulajdonosok 76 forint/tulajdoni hányad, a vízórával nem rendelkező tulajdonosok 120 forint/tulajdoni hányad mértékű közös költséget kötelesek fizetni. Ezen közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt a tulajdonostársak egyike sem indított pert. Az alperes
7. július 8-i közgyűlésére szóló meghívó mellékletét képezte a
8. évi költségvetési javaslat, amelyben költségnemenként feltüntették a közös tulajdonnal kapcsolatos várható bevételeket és kiadásokat. A bevételként jelölték meg a felújítási alap 201.000 forint összegét, míg a kiadások között szerepelt az udvari nyomóvezeték felújítása és cseréje 300.000 forint összegben, továbbá a lépcsőházi üvegfal szigetelése, festése 150.000 forint összegben. A költségvetési javaslatban a bevételek együttesen összegét 1.577.000 forintban, a kiadások végösszegét 1.747.000 forintban határozták meg, a
9. évi eredményt pedig mínusz 170.000 forintban. A közgyűlésre szóló meghívó további melléklete volt az „Előterjesztés
10. júliusi Közgyűlés napirendi pontjaihoz" megnevezésű irat, amely rögzítette: a közgyűlés III. napirendi pontja a
11. évi költségvetési javaslat. A javaslat szerint a
12. évi költségvetési tervezet a bevételek vonatkozásában nem tartalmaz jelentős növekedést, az előző évben elhalasztott nyomóvezeték és lépcsőházi ablak felújítása a felújítási alap terhére történik, a
13. évi záróegyenleg összege 1.127.246 forint, a
14. évi tervezett bevételek összege 1.577.000 forint, a
15. évi tervezett kiadások összege 1.747.000 forint, a
16. évi záróegyenleg (terv) összege 957.246 forint. Amennyiben a közgyűlés úgy határoz, hogy a felújítási tervben megjelölt felújításokat megvalósítja, erre várhatóan elegendő a rendelkezésre álló 957.000 forint. Az alperes társasház közgyűlése a 13/
17. (VII.8.) közgyűlési határozatba foglaltan elfogadta a
18. évi beszámolót, majd a 17/
19. (VII.8.) számú határozattal elfogadta a
20. évi költségvetési javaslatot. A felperes mindkét határozat elfogadása ellen szavazott. A felperes keresetében a
21. július 8-i közgyűlésen meghozott 13/
22. (VII.08.) és 17/
23. (VII.08.) számú határozatok érvénytelenségének a megállapítását kérte. Továbbiak mellett arra hivatkozott, hogy a 13/
24. (VII. 8.) közgyűlési határozat nem tartalmazza a lejárt követelések behajtása érdekében tett intézkedéseket, ezért sérti a társasházakról szóló
25. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 48.§

(1)bekezdésének b) pontjában foglaltakat, továbbá a társasház érdeksérelmet szenved, mert csökken a közös tulajdon fenntartására fordítható pénzforrás. A 17/

1. (VII.8.) közgyűlési határozattal összefüggésben előadta, hogy a felújítási alapot a tulajdonostársak a közös költség részeként havonta előre esedékesen kötelesek fizetni. Az alapító okirat erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, míg a fizetendő összeg mértékét a szervezeti és működési szabályzat 1-
2. pontjai a tulajdoni hányadok arányában határozza meg. A közös képviselő mindezeket az előírásokat megsértette, amikor a költségvetési javaslatot úgy állította össze, hogy a közös költség számítás alapját képező tervezett kiadásokhoz nem adta hozzá az éves szinten 201.000 forint összegű hozzájárulást, amelyet a bevételek sorában szerepeltetett. A költségvetésben feltüntetett két felújítási munka alultervezett. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kihangsúlyozta: a közös költség összege már nem vitatható, hiszen a közgyűlés erről
3. május 24-én határozatot hozott, amelyet a tulajdonostársak egyike sem támadott meg. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével elutasította a keresetet. Indokolása szerint a
4. évi beszámolót elfogadó közgyűlés időpontjában már nem, csak a
5. december 31-ig terjedő időszakra volt követelése a társasháznak, a beszámoló a „kötelező elemeknek" megfelelt. A közös költséggel kapcsolatos felperesi állítások nem vizsgálhatóak, mert a tulajdonostársak minderről a
6. május 24-i közgyűlésen határoztak, s mivel a határozatot nem támadták meg, azt érvényesnek kell tekinteni. A
7. évi költségvetési terv a szervezeti és működési szabályzatnak megfelelően külön sorban, a bevételek között tartalmazza a felújítási alap összegét, a felújítási alap esetleges „alultervezésével" kapcsolatban pedig a felperes nem jelölt meg lényeges kisebbségi érdeket, amely sérült volna: önmagában az, hogy egy tervszám esetlegesen alultervezett, nem tekinthető lényeges érdeksérelemnek. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét: megállapította, hogy a 17/
8. (VII.8.) sz. közgyűlési határozat érvénytelen, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest 48.875 forint együttes első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte a felperes javára. A jogerős ítélet indokai szerint az alperes
9. évi költségvetési javaslatában a bevételek alacsonyabb összegben szerepelnek, mint a kiadások, a felújítások költsége meghaladja a felújítási alap mértékét és nincsen feltüntetve a
10. évi elszámolás záróadata sem. E hiányosságok miatt a tervezet a számvitelről szóló
11. évi C. törvény 15.§-ába ütközik, így az azt elfogadó határozat érvénytelen. A másodfokú bíróság a pernyertesség-pervesztesség arányát az elsőés a másodfokú eljárásban egyaránt fele-fele mértékben határozta meg. A jogerős ítélet keresetnek helyt adó rendelkezése ellen - ebben a körben hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének teljes mértékű helybenhagyása, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása végett az alperes társasház terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtése szerint a másodfokú bíróság ítéletében iratellenes megállapításokat tett és tévesen értelmezte az irányadó jogszabályokat, hiszen a
12. évi költségvetési javaslat mellékleteként szereplő „Előterjesztés
13. júliusi Közgyűlés napirendi pontjaihoz" megnevezésű irat III. pontjában szerepel a
14. évi záróegyenleg összege, amely 1.127.246 forint volt. A Tht. mint speciális jogszabály konkrét előírásokat tartalmaz arra, hogy a költségvetési javaslatnak milyen követelményeknek kell megfelelnie, és a 17/
15. (VII.8.) sz. közgyűlési határozattal elfogadott
16. évi költségvetési javaslat ezeknek megfelel. További érvei szerint eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor szakértői vélemény nélkül állapította meg, hogy a költségvetési javaslatban szereplő bevételek és kiadások összege és ezek egyenlege mennyiben ellentétes a számviteli törvény rendelkezéseivel. A jogerős ítélet indokolása egyébként sem tartalmazza, hogy a számvitelről szóló törvény 15.§-ában található kilenc alapelv közül melyikkel ellentétes a
17. évi költségvetési javaslat. Sérelmezte: a másodfokú bíróság a pernyertesség-pervesztesség arányát 50-50%-ban határozta meg, ennek ellenére mégis rá hárította a perköltség teljes összegét. Az alperes
18. február 25-én „a felülvizsgálati kérelmet kiegészítő" iratot terjesztett elő. Ebben hivatkozott a szervezeti és működési szabályzat rendelkezésére, mely szerint a felújítási alap terhére elvégzendő feladatot a hatályos társasházi rendelkezések szerint nem a tárgyévi közös költség befizetésekből kell finanszírozni, hanem az erre a célra gyűjtött felújítási alapból. Kiemelte: a felperes által támadott 17/
19. (VII.8.) sz. közgyűlési határozat teljes mértékben megfelel a Tht.47.§-ában megfogalmazott speciális követelményeknek. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és felülvizsgálati költségének megtérítésére irányult. Előadta: az 1.127.246 forint a
20. december 31-i állapotnak megfelelő teljes - az üzemeltetési és megtakarítási számlákon, valamint a pénztárban található - pénzeszköz összege, amely nem azonos azzal a
21. évi beszámoló részét képező összeggel, amelyről a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/
22. (XII.19.) Korm. rendelet 12.§

(3)bekezdése rendelkezik. A másodfokú bíróság mérlegelési körébe vonta a rendelkezésére álló bizonyítékokat és azért állapította meg a 17/

1. (VII.8.) sz. határozat érvénytelenségét, mert látta, hogy az alperes összes pénzeszköze
2. évben 957.246 forint volt. A
3. évre tervezett gazdálkodás veszélyezteti a közös tulajdon fenntartását, hiszen ha nagyobb felújítási munkát kell elvégezni, és nincs elég készpénz a megtakarítási számlán, a szakszerűtlen, felelőtlen gazdálkodás miatt pedig kölcsönfelvételére szorul a társasház, akkor sor kerülhet arra, hogy a kölcsönt nyújtó jelzálogjoggal terhelje meg a tulajdoni illetőségeket, ez pedig magában hordozza a tulajdonjog elvesztésének veszélyét is. További érvei szerint: szakértő meghallgatása a perben nem volt indokolt, hiszen jogi szakkérdés megítélését, jogszabály értelmezését a bíróság nem bízhatja szakértőre. A számvitelről szóló törvény 15.§a olyan alapvető elveket fogalmaz meg, amelyek egymással is összefüggésben vannak és akár egyetlen alapelv sérelme valamennyi alapelv csorbulását jelenti. Kihangsúlyozta: a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhely utóbb nem módosítható, a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye, ezért nem vehető figyelembe az alperes hivatkozása a szervezeti és működési szabályzatra. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Pp.270.§

(2)bekezdésében és a 275.§

(3)és

(4)bekezdéseiben foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. A perbeli jogvita elbírálása szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy a

1. évi költségvetési javaslat és az azt elfogadó 17/
2. (VII.8.) számú közgyűlési határozat önmagában vizsgálandó - azaz a bevételek és a kiadások eredője lehet-e negatív előjelű - vagy pedig a költségvetési javaslatot és az azt elfogadó határozatot nem önmagában, hanem a
3. július 8-i közgyűlésre készített előterjesztéssel és a közgyűlésen elfogadott a
4. évi beszámolót tartalmazó 13/
5. (VII.8.) számú határozattal együttesen kell-e értelmezni. A vázolt jogkérdés tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja a helytálló. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását azonban csak részben osztja a Kúria, így ezzel összefüggésben és a felülvizsgálati kérelem többirányú érvelése kapcsán a következőkre mutat rá: A
6. évi költségvetési javaslat a bevételek körében 1.577.000 forintot tüntetett fel, a kiadások körében pedig 1.747.000 forintot, a bevételek között szerepeltetett felújítási alap összege 201.000 forint, ezzel szemben a felújítások tervezett költsége 450.000 forint, azaz a kiadások összege meghaladja a bevételek összegét, eredőjük negatív előjelű. Megállapítható azonban az is, hogy a
7. évi költségvetési javaslat mellékletét képező „Előterjesztés
8. júliusi Közgyűlés napirendi pontjaihoz" elnevezésű irat III. pontja tartalmazza a
9. évi záróegyenleg összegét: 1.127.246 forintot. Az előterjesztés alapján a társasház
10. július 8-i közgyűlése 13/
11. (VII.8.) számú határozatával elfogadta az előterjesztésben megjelölt adattal a
12. évi beszámolót. A beszámolóban szereplő záróegyenleg összege nem hagyható figyelmen kívül a
13. évre épülő
14. évi költségvetési javaslat, illetve az ezt elfogadó közgyűlési határozat érvényességének vizsgálata során, hiszen ezek egymással szorosan összefüggnek. A
15. évi költségvetési javaslat megfelelt a Tht.47.§-ában írt feltételeknek, ebből következően az azt elfogadó 17/
16. (VII.8.) számú közgyűlési határozat sem ütközik a Tht.42.§

(1)bekezdésébe. A számviteli szabályok szerinti könyvvezetés és beszámoló alapján elkészítésre kerülő

1. évi elszámolásnál kell figyelemmel lenni arra, hogy az elszámolás megfeleljen a Tht.48.§-ában előírtaknak. Tekintettel arra, hogy a Kúria osztotta a felülvizsgálati kérelemnek a 17/
2. (VII.8.) számú közgyűlési határozatra vonatkozó érdemi okfejtését, amelynek eredményeként a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, szükségtelenné vált a felülvizsgálati kérelemben említett további sérelmek: az alperes által állított eljárási szabálysértések vizsgálta. A felülvizsgálati ellenkérelem indokai kapcsán rámutat a Kúria: az adott esetben nem volt akadálya annak, hogy az alperes a 60 napos határidőn túl kiegészítse a felülvizsgálati kérelmében leírtakat, mivel az alperes a
3. február 25-én előterjesztett beadványában csupán újabb indokokkal igyekezett alátámasztani a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazottakat. Mindezek alapján a Kúria a Pp.275.§

(4)bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben (tehát a 17/2011. (VII.8.) számú határozat vonatkozásában) az elsőfokú bíróság ítéletét indokolásbeli kiegészítéssel és pontosítással helybenhagyta. A Pp.270.§

(1)bekezdése értelmében alkalmazásra kerülő Pp.78.§

(1)bekezdés szerint az eredményes felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes fellebbezési és felülvizsgálati költségének a megfizetésére a felperes köteles, amely költség az alperes által lerótt felülvizsgálati eljárási illeték összegéből - 70.000 forint - és az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának - 30.000 forint - összegéből áll. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§

(1)és

(5)bekezdéseiben foglaltak alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletében elsőfokú perköltség összeget nem ítélt meg az alperes javára, ebből következően a Kúriának sem volt erre lehetősége az alperesre kedvező felülvizsgálati döntés ellenére. Budapest, 2013. december 4. Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Varga Edit s.k. bíró