← Magyarország

Pf.20990/2013/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.990/2013/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Budapesti
  2. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Simon Tamás ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű és III.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos III. rendű felpereseknek – a dr. Szabó Ákos ügyvéd és dr. Bóta Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében – melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Kocsisné dr. Gyuris Ilona ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott – a Kecskeméti Törvényszék
  3. november
  4. napján kelt 16.P.22.253/2009/
  5. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperesek részéről 157., az alperes részéről
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit az alábbiak szerint részben megváltoztatja: Az I. rendű felperes javára megállapított nem vagyoni kártérítés összegét 4.000.000,(Négymillió) forintra, a II. rendű felperesét 2.000.000,- (Kettőmillió) forintra és ezen összegek elsőfokú ítélet szerinti mértékű és tartamú késedelmi kamatára felemeli. Mellőzi az I. és II. rendű felperesek elsőfokú eljárási részperköltség megfizetésére történő kötelezését és megállapítja, hogy a felek elsőfokú eljárási költségeiket maguk viselik. Az alperes által az államnak fizetendő elsőfokú részköltség összegét 364.925,(Háromszázhatvannégyezer-kilencszázhuszonöt) forintra felemeli, az állam terhén maradó összeget 364.925,- (Háromszázhatvannégyezer-kilencszázhuszonöt) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a III. rendű felperesnek 20.000,(Húszezer) forint másodfokú eljárási költséget, ezt meghaladóan a felek másodfokú -2eljárási költségeiket maguk viselik. Az I. rendű felperes által le nem rótt 269.000,- (Kettőszázhatvankilencezer) forint, a II. rendű felperes által le nem rótt 120.000,- (Egyszázhúszezer) forint és az alperes által le nem rótt 100.200,- (Egyszázezer-kettőszáz) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az I. rendű felperes néhai (személy neve) felesége, akivel (dátum) napján kötött házasságot, a II. rendű felperes közös gyermekük, míg a III. rendű felperes (személy neve) első házasságából született gyermeke. Az I. rendű felperes és (személy neve) harmonikus, problémamentes házasságban éltek együtt, házuknál konyhakertet műveltek, gyümölcsfákat gondoztak, illetve állatokat tartottak. A néhai 1995-ben korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, azonban ezt követően is rendszeresen alkalmi munkákat végzett, ellátta a ház körüli teendőket, gondozta az állatállományt, nyírta a füvet, a ház körüli kisebb javító-karbantartó jellegű munkákat elvégezte, minden évben kimeszelte a lakóépület konyha, folyosó és fürdőszoba helyiségeit, felvágta a tűzifát és a háztartási munkában is rendszeresen segédkezett. A II. rendű felperes 1995-ben kötött házasságot, ezt követően – közel a szülői házhoz – önálló ingatlanba költözött, de rendszeres kapcsolatban maradt édesapjával, naponta meglátogatta szüleit. A III. rendű felperes szülei válását követően is jó kapcsolatban maradt édesapjával, iskolás korában vele naponta találkozott, később ezek a találkozások ritkultak, de rendszeresen tartották a kapcsolatot. Középiskolai tanulmányai alatt legalább hetente, kéthetente meglátogatta őt és 1995-ben történt házasságkötését követően is 2-3 havonta találkoztak és telefonon beszéltek. Néhai (személy neve)
  7. január 12-én otthonában elesett, baloldali medencecsonttörést szenvedett. A baleset miatt az alperesi kórházban megműtötték. A műtét után a betegnél sebfertőzés lépett fel, majd
  8. február 2-án elhunyt. Az I. rendű felperest férjének elvesztése, halálának körülményei rendkívüli módon megviselték, 2010-ben depressziós hangulati fekvést, tartós hangulatzavart diagnosztizáltak nála. Folyamatos pszichiátriai gyógykezelés alatt áll, állapota gyógyszerek szedése mellett is hullámzó, tartós javulás nála nem volt elérhető. A II. rendű felperest szintén nagyon megviselte édesapja váratlan elvesztése, gyógyszeres kezelésre szorult. A kezdeti időszakban naponta többször kijárt a temetőbe, ma már csak ritkábban. A III. rendű felperes édesapja halálának körülményeit ugyancsak nehezen tudja elfogadni, esetében azonban az átlagosnál hosszabb gyászreakció nem következett be. A felperesek keresetükben a (személy neve) halálával összefüggésben előállott -3Pf.I.20.990/2013/
  9. szám vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. A ...-i Törvényszék 16.P.22.253/2009/
  10. számú közbenső ítéletével – melyet a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.474/2012/
  11. számú közbenső ítéletével a rendelkező rész újraszövegezése mellett helybenhagyott – megállapította, hogy fennáll az alperes kártérítési felelőssége a néhai gyógyulási-túlélési esélyének elvesztése következtében a felpereseket ért károkért. Az I. rendű felperes a jogerős közbenső ítélet meghozatalát követően módosított keresetében 9.000.000,- forint nem vagyoni kártérítés, 70.016,- forint jövedelemkiesés, 308.420,- forint temetési költség, 82.247,- forint gyógyszer többletköltség, 72.634,- forint közlekedési többletköltség, továbbá háztartási kisegítő költsége címén összesen 1.719.600,- forint, valamint
  12. október
  13. napjától havi 33.750,- forint járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A II. rendű felperes nem vagyoni kártérítés címén 4.000.000,- forint, gyógyszerköltség címén 22.133,- forint, valamint járadékként
  14. október
  15. napjától havi 406,- forint összegben kérte marasztalni az alperest. A III. rendű felperes keresete 2.000.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. A felperesek késedelmi kamatkövetelést is érvényesítettek. Keresetük indokolásaként előadták, hogy hozzátartozójuk váratlan halála rendkívüli módon megrázta őket, nagyfokú pszichés traumát okozott, amely legsúlyosabban az I. rendű felperesnél jelentkezett. A kiegyensúlyozott, harmonikus családi kapcsolat felbomlását nehezen élték meg, az I. rendű felperesnek pedig életvitele is rendkívüli módon elnehezült, mivel házastársa végezte a ház körüli munkákat és besegített a háztartási teendőkbe is. Az alperes és az alperesi beavatkozó a nem vagyoni kártérítés iránti igények jogalapját elismerték, összegüket viszont eltúlzottnak találták. Az alperes az I. rendű felperes által jövedelemveszteség címén érvényesített követelés elutasítását kérte, az alperesi beavatkozó etekintetben mind a kereset jogalapját, mind összegszerűségét elismerte. A temetési költség megtérítésére irányuló keresetet nem vitatták. A gyógyszer többletköltség címén támasztott igény kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy az I. rendű felperes azt teljes mértékben nem bizonyította, egyébként a követelés mértékét tekintve eltúlzott. A közlekedési többletköltség megtérítésére és a háztartási kisegítő költségére irányuló kereset elutasítását kérték. A II. rendű felperes járadék követelését ugyancsak elutasítani kérték bizonyítottság hiányában. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 3.000.000,- forintot nem vagyoni kártérítés, 70.016,- forintot jövedelemkiesés, 308.470,- forintot temetési költség, 79.481,- forintot gyógyszer többletköltség, 72.394,- forintot közlekedési többletköltség címén, továbbá járadék formájában háztartási kisegítő költség címén
  16. február
  17. napjától havi 8.250,- forintot,
  18. december
  19. napjától 9.750,- forintot,
  20. május
  21. napjától 11.250,- forintot, gyógyszer többletköltség címén
  22. október
  23. napjától havi 986,- forintot, közlekedési többletköltség címén ugyanezen időponttól havi 2.234,- forintot. A II. rendű felperes részére 1.500.000,- forint nem vagyoni kártérítés, 22.749,- forint gyógyszerköltség, míg a III. rendű felperes részére 1.000.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, az alperes kártérítési -4felelősségének jogalapját a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.474/2012/
  24. számú közbenső jogerős ítélete megállapította. Az I. rendű felperes vonatkozásában a lefolytatott szakértői és tanúbizonyítás alapján megállapíthatónak találta, hogy férje halálával a krónikus depressziós állapot rögzült, állapotában csak lassú javulás várható a jövőben, előre láthatóan tartós gyógyszerszedésre fog a továbbiakban is szorulni. Az egészségi állapotában és életkörülményeiben bekövetkezett negatív változások ellentételezésére 3.000.000,- forint nem vagyoni kártérítést látott indokoltnak. A jövedelemveszteség megtérítésére irányuló kereseti kérelmet bizonyítottnak találta, míg a temetési költség címén érvényesített igény kapcsán annak az alperes és beavatkozó általi elismerésére utalt. A gyógyszertöbbletköltség címén előterjesztett keresetet 79.481,- forint erejéig találta megalapozottnak a tanúvallomások, valamint az OEP gyógyszerforgalmi kimutatásai alapján. Az utazási többletköltséget szintén bizonyítottnak ítélte 72.934,- forint összegben, valamint a rendszeresen felmerülő orvosi kezelésekre tekintettel e költségek havi járadék formájában történő megfizetésére irányuló követelést is havi 2.234,- forint erejéig. A háztartási kisegítő költsége címén érvényesített igényt évi 120 óra munkavégzés alapulvételével számította, ennek során értékelte a tanúvallomásokat és a (cég neve) adatközlését. A II. rendű felperes vonatkozásában a nem vagyoni kártérítés összegét 1.500.000,- forint összeg erejéig találta alaposnak a szülő halála miatt bekövetkezett, teljes családban éléshez való jog sérülése miatt. A már igazoltan kifizetett gyógyszerköltségen túl általános kártérítés formájában – a szakértői vélemény alapján –
  25. év végéig ezen a címén további 3.864,- forintot ítélt meg azzal, hogy a jövőre nézve rendszeres havi járadék formájában a gyógyszerköltség megállapítása – a figyelembe véve a II. rendű felperes egészségi állapotát – szükségtelen. A III. rendű felperesnek járó nem vagyoni kártérítés összegét 1.000.000,- forintban határozta meg, mivel a gyász nála pszichés tüneteket nem okozott, normál, átlagos lefolyású volt, maga sem hivatkozott arra a perben, hogy édesapja halála pszichés megbetegedését okozta volna. Az ítélet ellen az I. és II. rendű felperesek, valamint az alperes terjesztett elő fellebbezést. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az I. rendű felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegét 5.500.000,- forintra, a II. rendű felperes részére megítéltet 3.500.000,- forintra kérték felemelni, az I. rendű felperesnek háztartási kisegítés címén járó vagyoni kártérítés lejárt összegét 1.776.975,- forintra, az ugyanezen a jogcímen járadék formájában megítélt összeget 33.750,- forintra. Előadták, az I. rendű felperes állapotában csak lassú javulás várható, míg a II. rendű felperes az édesapja halálát követő majdnem 5 év elteltével is szorongásoldót kényszerül szedni, amelyre további fél-egy év időtartamban szüksége lehet. Álláspontjuk szerint a 2007-es árérték viszonyokat figyelembe véve az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összege aránytalanul alacsony. A háztartási kisegítés jogcímén előterjesztett követelés kapcsán hivatkoztak az általuk az elsőfokú eljárásban előadottakra, a tanúvallomásokra, valamint a Kúria
  27. számú polgári elvi határozatára. -5Pf.I.20.990/2013/
  28. szám Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására és a megállapított nem vagyoni kárösszegek leszállítására, valamint a gyógyszertöbbletköltség és a közlekedési többletköltség címén megállapított összegek egységesen 20 %-kal történő csökkentésére irányult, mivel azok álláspontja szerint eltúlzottak. Hivatkozott arra, a II.-III. rendű alperesnél nem igazolható, hogy a néhai elvesztését követően az átlagosnál hosszabb tartamú gyászreakció következett volna be. Az alperesi kifejtettekkel. beavatkozó beadványában egyetértett az alperesi fellebbezésben A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az ítélet részbeni, fellebbezésük szerinti megváltoztatását kérték. Álláspontjuk az volt, a III. rendű felperes javára megállapított nem vagyoni kártérítés megalapozott és arányos. Kiemelték, az alperes ugyan fellebbezésében eltúlzottnak tartja a megállapított gyógyszer-, illetve közlekedési többletköltséget, de állításának indokát nem adta. Az I.-II. rendű felperesi fellebbezés részben alapos, az alperesi fellebbezés alaptalan. Az I.-II. rendű felperesek fellebbezése a nem vagyoni kártérítés és a háztartási kisegítés megítélt összegének felemelésére irányult. A Ptk.
  29. §

(4)bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A nem vagyoni kártérítés esetében az igény jogalapja valamely személyiségi jog – hátrányt okozó – megsértése. A felpereseknek a teljes családban éléshez való joga hozzátartozójuk elvesztésével sérült, mint ahogy az egészséghez fűződő, a Ptk. 76. §-ában nevesített joguk is pszichés állapotuk ezzel összefüggő romlásával, amelyet a perben készült aggálytalan orvosszakértői vélemény alátámaszt (ÍH2012. 116., eBDT2009. 2092. számú eseti döntések). A jogsérelem bizonyítottan bekövetkezett, a hátrány súlyosságát pedig – a Ptk. 355. §
(4)bekezdése alapján – a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál kellett értékelni. A nem vagyoni kártérítésnek az a rendeltetése, hogy enyhítse a bekövetkezett hátrányokat és segítse a belőlük eredő nehézségek leküzdését (BH
  1. 186.), ezzel egyfajta kompenzálást nyújtson. Nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként ezért olyan kárösszeget kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. Ennek során fel kell tárni a károsult személyi körülményeit és azokat a – káreseménnyel okozati összefüggésben álló – konkrét hátrányokat és következményeket, amelyek ellensúlyozásra szorulnak. Összegszerűségét alapvetően az határozza meg, hogy a hátrányoknak más nemű, hozzávetőlegesen egyenértékű előnnyel, pénzzel történő kiküszöbölésére és kiegyensúlyozására legyen alkalmas, szükséges és egyben elegendő (34/
  2. (VI.1.) AB határozat). Az ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál a károsult személy körülményeit, életkorát, a társadalomban elfoglalt helyzetét a káreseménynek a károsult személyével való -6összefüggéseit kell döntő súllyal értékelni (eBDT
  3. 2296.), mivel annak olyan mértékűnek kell lennie, hogy az adott egyedi tényállás keretei között a személyiségi jogsérelem és az annak következményei miatt előállott hátrányt az ár- és értékviszonyoknak megfelelően kompenzálja, melynek során lényeges körülmény a méltányosság és a mértéktartás is. Az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta mindazon körülményeket, amelyek a nem vagyoni kárpótlás mértékének megítélésénél irányadóak, így a jogsértés súlyát, a felperesek egészségi állapotában, életvitelében, életkörülményeiben bekövetkezett változásokat, illetőleg hogy ezek mennyiben véglegesek. A nem vagyoni kártérítés mértékét azonban a károsodás bekövetkeztekori ár- és értékviszonyokhoz képest túlzottan alacsony mértékben állapította meg. Nem vitás, hogy a balesettel összefüggésben a felperesek esetében bekövetkezett személyiségük, életminőségük hátrányos változása. Az I. rendű felperes vonatkozásában elhúzódó patológiás gyászreakció is tapasztalható. Férje halálával összefüggésben – 2010 decemberétől – folyamatosan, 8 hetente rendszeres szakorvosi ellenőrzésen kell részt vennie, gyógyszerek szedésére szorul, állapota hullámzó, tartós javulás nála a haláleset óta eltelt hosszabb idő alatt sem volt elérhető. Életvitele elnehezült, mások segítségére szorul, társadalmi kapcsolatai beszűkültek. A II. rendű felperes vonatkozásában is súlyos gyászreakció állapítható meg, jelenleg is gyógyszeres kezelésre szorul. Mindezen sérelmek súlyával, hatásával az elszenvedett hátrányok értékelésével az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy kompenzálásukra – a balesetkori ár- és értékviszonyok alapul vételével – az I. rendű felperes vonatkozásában 4.000.000,- forint, a II. rendű felperes vonatkozásában pedig 2.000.000,- forint összeg lehet alkalmas nem vagyoni kártérítésként. A III. rendű felperes esetében nem látott okot az összeg csökkentésére, evonatkozásban az elsőfokú bíróság jogi érveivel mérlegelésével egyetért. A mértékek meghatározásánál figyelembe vette a bírói gyakorlatot is (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.508/2012/7., Pf.I.20.818/2012/4., Pf.I.20.045/2011/4., Kúria Pfv.IV.20.049/2014/
  4. számú határozatai). A fentiekből következően az alperesnek a nem vagyoni kártérítés összegének csökkentésére irányuló fellebbezési kérelme alaptalan. Ugyancsak alaptalannak találta az ítélőtábla az I. rendű felperesnek a háztartási kisegítés címén megítélt összeg emelésére, míg az alperesnek a gyógyszer többletköltség, illetőleg a közlekedési többletköltség címén megállapított összegek csökkentésére irányuló fellebbezési kérelmét. Ebben a körben az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a bizonyítékokat helyesen és okszerűen mérlegelte, ezzel összefüggő álláspontját részletesen indokolta, érveivel az ítélőtábla egyetért, azokat megismételni nem kívánja. A háztartási kisegítő többletköltsége címén előterjesztett igényre irányuló I. rendű felperesi fellebbezés kapcsán megjegyzi azonban, hogy a hivatkozott BH
  5. évi
  6. számú közzétett eseti döntés csupán azt támasztja alá, hogy ilyen jogcímen alappal érvényesíthető követelés az alperessel szemben, de annak mértékét a bíróságnak egyedi mérlegeléssel kell meghatároznia. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság a tanúvallomások és az egyéb bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján -7Pf.I.20.990/2013/
  7. szám helyesen állapította meg az elhunyt hozzátartozó által végzett munka mértékét évi 120 órában, ennél magasabb óraszám megállapítása nem indokolt, kétséget kizáróan nem bizonyított. A fent kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – annak nem fellebbezett részét nem érintve – a Pp.
  8. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A részbeni megváltoztatás eredményeként az elsőfokú eljárásban a felperesek és az alperes közel azonos mértékben lettek pervesztesek, ezért a Pp. 81. §
(1)bekezdése értelmében költségeiket maguk kötelesek viselni. A megváltozott pernyertességi arányokhoz képest marasztalta az alperest az ítélőtábla az elsőfokú illeték megfizetésében, míg a másodfokú eljárásban a felperesek személyes költségmentessége, illetve az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam terhén marad. A III. rendű felperessel szemben eredménytelenül fellebbező alperes a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján másodfokú eljárási költség megfizetésére köteles, melyet az ítélőtábla a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan határozott meg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései szerint, míg ezt meghaladóan a felek másodfokú eljárási költségeiket a Pp. 81. §
(1)bekezdése folytán maguk viselik. S z e g e d ,
  1. év június hó
  2. napján. Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bálind Attila s.k. . Bánfalvi-Bottyán Csilla előadó bíró táblabíró s.k.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.