Bfv.534/2014/5 – Kúria

(2)bekezdése b) pontjának téves alkalmazása visszaesőnek nem minősülő terhelttel szemben továbbra sem ad alapot a Be. 416. §

(1)bekezdésének b) pontjára alapított felülvizsgálati eljárásra. KÚRIA Bfv.I.534/2014/5.szám A Kúria Budapesten, a

1. év tanácsülésen meghozta a következő június hó
2. napján tartott v é g z é s t : A lopás bűntette miatt I.rendű vádlott ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 8.B.XVIII.1004/2011/
3. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.XVIII.5856/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I.rendű terheltet a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a
5. szeptember
6. napján hozott 8.B.XVIII.1004/2011/
7. számú ítéletével jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette [
8. évi IV. törvény
9. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés b) pont] miatt mint többszörös visszaesőt két év hat hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság által kiszabott, próbaidőre felfüggesztett két évi börtönbüntetés végrehajtását. A Fővárosi Törvényszék a

1. november
2. napján kihirdetett és jogerőre emelkedett, 23.Bf.XVIII.5856/2013/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; I.rendű vádlott cselekményét a Btk.
4. §-a

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés bc) pontjára tekintettel a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő lopás bűntettének minősítette, a szabadságvesztés tartamát egy év tíz hónapra, a közügyektől eltiltást két évre enyhítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt legkorábban a büntetés háromnegyed részének eltöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Emellett az első fokú ítéletnek a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezését helyesbítve a Budai Központi Kerületi Bíróság 12.B.XXII.715/2007/14. számú ítéletében kiszabott két évi szabadságvesztés végrehajtását tekintette elrendeltnek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen a Legfőbb Ügyészség I.rendű vádlott javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján. Az indítvány szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályának megsértésével ítélték el I.rendű terheltet többszörös visszaesőként, és ebből következően a másodfokú bíróság tévesen állapította meg vele szemben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. A Legfőbb Ügyészség hivatkozott a Kúria 4/

1. (X. 14.) BK véleményére, mely szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezés az elbírálás fogalmába tartozik. Álláspontja szerint az elbírálás a bűnösség kérdésében történő döntést, a bűncselekmény minősítését és a joghátrány meghatározását öleli fel, beleértve a büntetés kiszabását, vagy az intézkedés alkalmazását. Miután pedig a
2. évi C. törvény
3. §-ának

(1)bekezdése szerint a bíróságnak az ítéletben a büntetéskiszabás részeként kell rendelkeznie a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, megítélése szerint figyelemmel a hivatkozott BK véleményre is - a szabadságvesztés kiszabása annak mértéke mellett a végrehajtás fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását is jelenti. Ezért értelmezése szerint ezek bármelyikének a büntető anyagi jogszabállyal ellentétes alkalmazása a büntetés kiszabására vonatkozó büntető anyagi jogszabály megsértésével jár. Ezen indokok alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. §-a

(1)bekezdésének b) pontja alapján a megtámadott határozatokat változtassa meg, és I.rendű vádlott többszörös visszaesőkénti minőségének mellőzésével állapítsa meg, hogy a terhelt a Btk. 38. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; egyebekben a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (BF.534/2014). A Kúria által a terhelt részére kirendelt védő a Legfőbb Ügyészség álláspontjához csatlakozva indítványozta, hogy a Kúria az első- és a másodfokú határozatot változtassa meg, a többszörös visszaesői minősítést mellőzze, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét enyhítse, és állapítsa meg, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. A Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatott rá arra, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, miszerint I.rendű vádlott az elbírált cselekményét többszörös visszaesőként követte el. A terheltnek az irányadó tényállásban rögzített korábbi elítélései a következők:

1. A Budai Központi Kerületi Bíróság a 12.B.XXII.715/2007/
2. számú ítéletével, amely a Fővárosi Bíróság 27.Bf.XXII.5211/2008/
3. számú ítéletével
4. május
5. napján emelkedett jogerőre, rablás bűntette miatt két évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette. Elkövetési idő:
6. június
8. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
9. június
10. napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett 28.B.VI.28.072/2010/
11. számú ítéletével lopás vétsége miatt ötven napi közérdekű munkára ítélte. Elkövetési idő:
12. március
14. A Budai Központi Kerületi Bíróság a 14.B.I.630/2009/
15. számú ítéletével, amely a Fővárosi Bíróság 21.Bf.9433/2010/
16. számú határozatával
17. június
18. napján emelkedett jogerőre, lopás bűntette miatt mint többszörös visszaesőt egy év nyolc hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:
19. május
20. A terhelt ebből a büntetésből
21. október 1-jén feltételesen szabadult. A Btk.
22. §

(1)bekezdése

1. pontjának b) pontja szerint többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. Az irányadó tényállás szerint a terhelt korábbi elítélései, illetve azok adatai a többszörös visszaesői, de a visszaesői minőséget sem alapozzák meg. I.rendű vádlott a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokkal elbírált cselekményét
2. április
3. napján, azaz az
4. pont alatti ítélettel kiszabott büntetés felfüggesztésének próbaideje alatt, azonban a
5. pont alatti ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el; a
6. pont alatti ítélettel pedig a bíróság vele szemben nem szabadságvesztést, hanem közérdekű munkát szabott ki. Mivel az általa
7. április
8. napját megelőzően elkövetett szándékos bűncselekmények miatt nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a harmadik elítélésére jogerősen a jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetése után,
9. június
10. napján került sor, így a korábbi elítélései sem a visszaesést, sem a többszörös visszaesést nem alapozzák meg. Miután a jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetését megelőző három évben I.rendű vádlottat nem ítélték visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre, az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesen, azokat megsértve ítélték el a terheltet mint többszörös visszaesőt. A Be.
11. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog valamely más szabályának megsértése esetén akkor van helye felülvizsgálatnak, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A Kúria, illetve a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben kialakult következetes gyakorlata szerint a többszörös visszaesői minőség nem a bűncselekmény jogi minősítésének része (BH 2009.317.). Bár kétségtelenül anyagi jogi szabály, azonban a hivatkozott rendelkezésre figyelemmel ennek megsértése mellett is csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha emiatt törvénysértő büntetést szabtak ki; azaz az erre vonatkozó megállapítás vagy annak hiánya önmagában felülvizsgálati okot nem képez. Ezért akkor, ha a bíróság a terheltet tévesen ítélte el többszörös visszaesőként, azonban a kiszabott büntetés törvényes, nem felülvizsgálati eljárásnak, hanem a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványnak, és ennek alapján a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárás lefolytatásának lehet helye (Kúria Bt.I.370/2013/3. szám). Mindezeken túl téves a Legfőbb Ügyészség azon álláspontja, amely szerint a terhelt többszörös visszaesői minőségének törvénysértő megállapítása és emiatt a feltételes szabadságra vonatkozó törvényhely helytelen alkalmazása törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A másodfokú bíróság a terhelt többszörös visszaesői minőségének téves megállapítása miatt kétségtelenül törvénysértően határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a Btk. 38. §-a

(2)bekezdésének b) pontja alapján. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kiszabott büntetés törvénysértő. A Btk. 38. §-ának

(1)bekezdése szerint a bíróság az ítéletben ugyan megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, azonban a büntetés kiszabása alatt továbbra is a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem a büntetés kiszabásának része. Ennek a Kúria 4/

1. (X. 14.) BK véleménye sem mond ellent. A kollégiumi vélemény szerint a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
2. évi C. törvény (Btk.)
3. §

(1)-

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik; tehát annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntető törvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is össze kell vetni. Azaz a vélemény sem a büntetés kiszabásának, hanem a cselekmény elbírálásának körébe tartozóként értékelte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását. A terhelttel szemben kiszabott büntetés neme és mértéke törvényes; indítványa szerint a Legfőbb Ügyészség sem a büntetés nemét és mértékét találta törvénysértőnek, csupán azt kifogásolta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját törvénysértően határozták meg az eljárt bíróságok. Így ugyan az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog, a többszörös visszaesői minőséget meghatározó rendelkezés megsértésével hoztak ítéletet a terhelttel szemben, azonban ez a törvénysértés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását; ezért a Be. 416. §

(1)bekezdésének b) pontja szerinti kettős feltétel - az anyagi jogi törvénysértéssel összefüggésben a büntetés törvénysértő volta - nem volt megállapítható. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt elbírálva - a Be. 424. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a Be.

1. § alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. A Kúria megjegyzi, hogy a többszörös visszaesői minőség törvénysértő megállapítását a Be. XIX. fejezete szerinti, a törvényesség érdekében kezdeményezett jogorvoslati eljárásban lehet kiküszöbölni, és ennek megtörténte után akár ezzel együtt, akár a Be.
2. §-ában írt különleges eljárás keretében lehetőség nyílik a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés módosítására. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a terhelt részére a Be.
3. §

(2)bekezdése alapján védőt rendelt ki, aki azonban a 7/

1. (III. 30.) IM rendelet alapján munkadíj- és költségtérítés iránti igényt nem terjesztett elő; így bűnügyi költség nem merült fel. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. június
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmny hiteléül: AIné írnok s. k.