← Magyarország

Bfv.276/2014/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Törvénysértő a pénzbüntetés napi tétele összegének a törvényi minimum alatti megállapítása. A személyi szabadság megsértése és a testi sértés valódi alaki halmazatban megállapítható. A hatósági eljárás akadályozásának nem szükségszerű feltétele a folyamatban lévő hatósági eljárás. KÚRIA Bfv.III.276/2014/8.szám A Kúria Budapesten, a

  1. év április hó
  2. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és
  3. április
  4. napján kihirdette a következő í t é l e t e t: A személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt R. A. és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az R. A. I. rendű és V. A. II. rendű terhelt és védője, valamint a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az Encsi Városi Bíróság 2.B.208/2011/
  5. számú, illetőleg a Miskolci Törvényszék 2.Bf.174/2013/
  6. számú ítéletét V. A. II. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a pénzbüntetés napi tételének összegét 2.500 (kettőezer-ötszáz) forintban, így a pénzbüntetés összegét 550.000 (ötszázötvenezer) forintban állapítja meg. E terhelt esetében egyebekben, valamint R. A. I. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozatokat hatályában fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. Az Encsi Városi Bíróság a
  7. október 11-én kelt 2.B.208/2011/
  8. számú ítéletével R. A. I. rendű terheltet hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérlete miatt 220 napi tétel - egy napi tétel összege 4.000 forint -, összesen tehát 888.000 forint pénzbüntetésre, míg V. A. II. rendű terheltet aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette és testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül 10 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor R. A. I. rendű terheltet az ellene testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A városi bíróság az alábbi tényállást állapította meg: R. A. I. rendű terhelt 2011 február hónapban még őrnagyi rendfokozatban szolgált az e-i rendőrség hivatásos állományú tagjaként. Szabadnapján,
  9. február 12-én a vele baráti viszonyban lévő V. A. II. rendű terhelttel hajnali 01 óra utáni időpontban a saját tulajdonát képező személygépkocsival közlekedett E. város belterületén. A személygépkocsit az I. rendű terhelt vezette. A hazafelé tartó F. R. sértettnek felajánlották, hogy hazaviszik. A sértett beült az autó hátsó ülésére, mivel felismerte az I. rendű terheltben egyik barátjának ismerősét. A terheltek a sértettet - beleegyezésével - nem az otthonához, hanem az I. rendű terhelt lakásához vitték az autóval, majd felmentek a lakásba és mindhárman iszogatni kezdtek. A súlyosan ittas állapotban lévő V. A. II. rendű terhelt a sértetthez közeledve szexuális ajánlatokat tett, majd megkérte, hogy menjenek be az egyik szobába. F. R. ezt határozottan visszautasította és megpróbált felállni a fotelból, de ekkor V. A. II. rendű terhelt megfogta a sértett jobb csuklóját, illetve másik kezével megmarkolta a fenekét és őt akarata ellenére visszarántotta maga mellé a fotelba. F. R. ennek hatására kiabálni kezdett V. Aval, aki szintén kiabált a sértettel és becsmérlő szavakkal illette, majd átült R. A. mellé a kanapéra, aki ott megnyugtatta. F. R. átült egy a nappaliban lévő kétszemélyes kanapéra, ahová követte R. A. I. rendű terhelt, aki a sértettnek bókolni kezdett, simogatta, benyúlt a ruhája alá és közben igyekezett megcsókolni. A sértett próbálta eltolni magától az I. rendű terheltet, de mivel ez nem sikerült, menedéket keresve a WC-re ment ki. A WC ajtaját belülről a kinyújtott lábával kitámasztotta, és mobiltelefonján többször segítséget próbált kérni barátjától, P. Mtól. Az I. rendű terhelt észlelte a telefonbeszélgetést, ezért az ajtót megpróbálta kinyitni. Mivel azonban a sértett lábával belülről tartotta az ajtót, azt berúgta, ezzel megütve az előredőlve beszélő sértett fejét és kiabálni kezdett vele. F. R. kirohant a WC helyiségből, megfogta a kabátját és a kijárat felé sietett. Mikor a sértett kifelé haladt a lakásból, a terheltek egyike megszorította a bal felkarját, ám a lakásból kijutva ezután az utcán futni kezdett. R. A. I. rendű terhelt az autójával utolérte a sértettet, majd az autóból kiszállva kétszer az arcán megütötte, nyakát megragadta és megfenyegette, hogy ne merje értesíteni a rendőrséget. F. R. ennek ellenére közölte, hogy értesíteni fogja a rendőrséget, mire R. A. azt válaszolta, hogy "ennek még következménye lesz!". Ezután az I. rendű terhelt beszállt az autójába, a sértett sálját kidobta és elhajtott. A sértett ekkor - hajnali 02 óra 22 perckor - értesítette az E-i Rendőrkapitányság ügyeletét és a már hozzá kiérkezett P. M-val megvárta a kiküldött rendőr járőröket. F. R. több sérülést is szenvedett, azonban a városi bíróság kétséget kizáró bizonyossággal csak azt állapította meg, hogy V. A. II. rendű terhelt azon cselekménye, amikor a sértettet visszarántotta a fotelbe, fém órájával a sértett csuklóján három centiméteres hosszban hámsérüléssel járó sérülést okozott, mely nyolc napon belüli gyógytartamú volt. R. A. I. rendű terhelt továbbá a WC ajtajának berúgásával F. R-nek nem szándékosan a feje tetején másnapra nyomásérzékenységgel járó sérülést okozott, mely szintén nyolc napon belüli gyógytartamú volt. A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.174/2013/
  10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát változatlan tényállás mellett annyiban változtatta meg, hogy V. A. II. rendű terhelt vonatkozásában a személy elleni cselekményét személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette, ezzel együtt a büntetést 220 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette, és az egy napi tétel összegeként 2.000 forintot állapított meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint ugyanis tévedett az elsőfokú bíróság, amikor V. A. II. rendű terhelt személyi szabadság bűntetteként értékelt cselekményét aljas indokból elkövetettnek minősítette. Indokolása szerint a bizonyítás anyagából azt megállapítani, hogy V. A. II. rendű terhelt F. R. sértettet nemi erkölcs elleni bűncselekmény realizálása érdekében korlátozta volna - ha csak rövid ideig is - tartózkodási helye szabad megválasztásának lehetőségétől, nem lehetett. A cselekmény részben enyhébb minősítésére tekintettel a kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés eltúlzott joghátrány, annak mérséklése indokolt. Ezért V. A. II. rendű terhelt büntetését 220 napi tétel, 2.000 forint napi összegű, 440.000 forint végösszegű pénzbüntetésre enyhítette. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen R. A. I. rendű és V. A. II. rendű terheltek meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyben a Be.
  11. §

(1)bekezdése alapján mindkét terhelt bűncselekmény hiányában való felmentését kérte arra hivatkozással, hogy a bűnösségük megállapítására a büntető anyagi jog általános és különös részi szabályainak megsértése miatt került sor. Indokolása szerint az I. rendű terhelt bűnössége a hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletében, tényállási elemek hiányában nem állapítható meg figyelemmel arra, hogy az ügyben hatósági eljárás nem volt folyamatban, és R. A. I. rendű terhelt részéről sem erőszak, sem fenyegetés nem történt. Emellett - részletesebb jogi érvek kifejtése nélkül - sérelmezte, hogy a bíróság a kísérleti stádiumra tekintettel nem állapította meg, hogy a kísérlet alkalmatlan eszközzel és alkalmatlan tárgyon történt, továbbá nem alkalmazták a befejezetlen távoli kísérlettől való önkéntes elállásra vonatkozó konzekvenciákat. V. A. II. rendű terhelt bűnösségének megállapítását kifogásoló érvelése szerint magatartása nem korlátozta a sértett személyi szabadságát akkor, amikor egyetlen mozdulattal visszaültette a kanapéra, mivel a sértett önként szállt be az autóba, majd ment be a lakásba, ahol szabadon változtathatta a helyét, és ahonnan szabadon távozott. A védő érvelése szerint szándékos magatartás hiányában a könnyű testi sértés vétségét sem valósította meg. A védő tévesnek tartotta a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítása mellett is a személyi szabadság megsértésének bűntettével halmazatban a könnyű testi sértés vétségének megállapítását, mivel a két cselekmény elkövetési magatartása térben és időben nem különült el, a két bűncselekmény azonos fejezetben, a személy elleni bűncselekmények körében nyert szabályozást, így azok csupán látszólagos alaki halmazatban állnak egymással. Ugyanakkor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség Bf.2072/2011/I. szám alatt a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással a II. rendű terhelt terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt a pénzbüntetés napi tétele összegének törvénysértő megállapítása miatt. III. R. A. I. rendű és V. A. II. rendű terheltek védőjének felülvizsgálati indítványát a Legfőbb Ügyészség a BF.122/
  1. számú átiratában részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és indítványozta az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását. A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány nem adta indokát annak, hogy a bűncselekmény alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel történt elkövetését adott esetben mire alapozta. A bűncselekmény passzív alanya olyan természetes személy, aki bírósági vagy más hatósági eljárási jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező résztvevője, vagy várható, hogy ilyen eljárás résztvevője lehet. Megalapozatlan továbbá a kísérlettől való önkéntes elállásra hivatkozás is, mivel az I. rendű terhelt teljes körűen kimerítette a sértett megfenyegetésével arra az esetre, ha a rendőrségen bejelentené az esetet, nyakának megragadásával és kétszeri arcon ütésével a hatósági eljárás akadályozása bűntettének elkövetési magatartását. Helyesnek tartja a Legfőbb Ügyészség az eljárt bíróságok jogi érvelését, miszerint a személyi szabadság megsértésének elkövetési magatartása másnak a személyi szabadságágától bármilyen módon történő megfosztása, akár rövid időre is. A könnyű testi sértés az e bűncselekménnyel halmazatban való értékelését is helytállónak tartja, mivel a II. rendű terheltnek az általános élettapasztalat alapján tudnia kellett, hogy az órájának a sértett csuklójához szorításával sérülést okozhat, őt ez nem tartotta vissza, belenyugodott abba, így eshetőleges szándéka megállapítható. A töretlen bírói gyakorlat szerint a testi sértés halmazatban áll a személyi szabadság megsértésével, így a könnyű testi sértés vétségével is, mivel a személyi szabadság megsértése erőszak, tehát sérelem okozása nélkül is megvalósítható. Emellett a személyi szabadság megsértése bűncselekmény jogi tárgya a szabadság, az emberi méltóság, míg a testi sértésnek az élet, testi épség és az egészség. IV. A Legfőbb Ügyészség BF.208/
  2. számú átiratában indítványozta, hogy a Kúria nyilvános ülésen, a Be.
  3. §-ának
(1)bekezdés b) pontja alapján a megtámadott határozatot - V. A. II. rendű terhelt tekintetében - változtassa meg és hozzon a törvénynek megfelelő döntést. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség Bf.2072/2011/I. számú Legfőbb Ügyészség által fenntartott - indítványában foglaltak szerint az elkövetéskor hatályban lévő
  1. évi IV. törvény
  2. január
  3. napján hatályba lépett módosítása szerint a pénzbüntetés napi összegének alsó határa 2.500 forint. Mivel a cselekmény elbírálásakor is ez a törvényi rendelkezés volt hatályban, a
  4. június
  5. napján alkalmazott 2.000 forint napi összeg törvénysértő. V. A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott, amelyen mind a terheltek védője, mind a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta. A Kúria a Be.
  6. §
(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a megtámadott határozatokat - az
(5)bekezdésben meghatározott kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Ennek eredményeként az ügyészi következőket állapította meg. indítvánnyal kapcsolatosan a A
  1. évi LXXX. törvény
  2. §-a szerint, amely
  3. január
  4. napján lépett hatályba, az egy napi tétel összegét legalább 2.500 forintban kell meghatározni. Eszerint a másodfokú bíróság törvénysértő módon járt el, amikor az egy napi tétel összegét 2.000 forintban határozta meg. E jogszabályhely hatályos volt mind az elkövetés (
  5. február 12.), mind a cselekmény elbírálásának (
  6. június 13.) idején is. A törvénysértés kiküszöbölésére csak a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával van lehetőség. Ennek megfelelően a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
  7. §
(1)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és a pénzbüntetés napi tételének összegét a Btk. 51. §
(1)bekezdésében írt minimumára - a napi tételek számának változatlanul hagyása mellett - felemelte. A védelmi indítványokkal kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy azok részben törvényben kizártak, részben pedig alaptalanok. Törvényben kizárt atekintetben, hogy a Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ezért az indítványnak azon érvei, amelyek eltérnek a jogerős ügydöntő határozat tényállásában foglaltaktól, a jogkérdések felülvizsgálata során figyelmen kívül maradnak, így az is, mely szerint az I. rendű terhelt erőszakot, fenyegetést nem alkalmazott. A védő ugyanis indítványában arra hivatkozott, hogy R. A. I. rendű terhelt erőszakot, fenyegetést nem alkalmazott, annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban az szerepel, hogy az I. rendű terhelt a sértettet kétszer arcon ütötte, nyakát megfogta, és megfenyegette, hogy ne tegyen a rendőrségen feljelentést. Következésképpen sem az erőszak, sem a fenyegetés nem kérdőjelezhető meg, ugyanis a védő által felvetett jogkérdés is csak változatlan tényállás mellett válaszolható meg. A védő a II. rendű terhelt esetében sem írásban, sem szóban nem adta kellő indokát az alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel való elkövetés mibenlétére, ezért ezzel - a dogmatikailag sem helytálló jogi érvrendszerrel a Kúria érdemben nem is foglalkozhatott. A védő által benyújtott felülvizsgálati egyéb jogkérdésekkel kapcsolatosan a állapította meg. indítványban felvetett Kúria az alábbiakat A hatósági eljárás akadályozásának bűntettével kapcsolatban nem alapos a védő érvelése, miszerint hatósági eljárás hiányában a bűncselekmény egyik törvényi tényállási eleme nem valósult meg, ebből adódóan nem lehet megállapítani az I. rendű terhelt bűnösségét e bűncselekményben, mivel magatartása még bizonyítottság esetén sem tényállásszerű. Az első- és másodfokú bíróság, valamint a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott az állandósult bírói gyakorlatra, mely szerint a hatósági eljárás akadályozása - hasonlóan a hamis tanúzásra felhíváshoz - olyan időpontban is elkövethető, amikor az eljárás még meg sem indult. Jelen esetben az I. rendű terhelt erőszakkal és fenyegetéssel igyekezett rábírni az eljárás kezdeményezésére jogosult sértettet, hogy e jogát ne gyakorolja. Ugyanakkor R. A. I. rendű terhelt azon magatartása, miszerint a sértett nyakát megfogva a "ne merd értesíteni a rendőrséget" kijelentést használta, majd a sértett ellentmondására az "ennek még következménye lesz" mondattal válaszolt, maradéktalanul kimerítette a hatósági eljárás akadályozása bűntettének törvényi tényállását. Az I. rendű bűncselekmény, terhelt által elkövetett bűncselekmény alaki amely az elkövetési magatartás tanúsításával befejezett, függetlenül attól, hogy a jogellenes állapot, az akadályoztatás megszűnését - vagyis a bevégzettséget - követően a sértettnek utóbb módjában állt törvényes jogait gyakorolni. A védő által hivatkozott önkéntes elállás csak befejezetlen kísérlet esetén biztosít büntetlenséget, vagyis akkor, amikor az elkövető megkezdi ugyan a bűncselekmény elkövetését, de önkéntes elállása folytán annak befejezése elmarad. Az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban Btk.) 242/A. §
(1)bekezdésében írt bűncselekményt az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy bírósági vagy egyéb hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse. A bűncselekmény védett jogi tárgya az igazságszolgáltatás zavartalan működése, amely magában foglalja az eljáró hatóságok, rendőrség, ügyészség, bíróság akadálytalan működését is. Értelemszerűen az igazságszolgáltatás zavartalan működésének első eljárásjogi aktusa az, hogy a sértett az őt ért sérelmek miatt büntetőeljárást kezdeményezhessen, az igazságszolgáltatást működésbe hozhassa. A sértett legalapvetőbb eljárási joga a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás kezdeményezése, feljelentés megtétele vagy magánindítvány előterjesztése. Abban az esetben tehát, ha a büntetőeljárás azért nem indulhatott meg, mert a sértett a fenyegetés vagy az erőszak alkalmazása miatt nem volt abban a helyzetben, hogy a büntetőjogi sérelmére elégtételt vegyen, úgy a bűncselekmény befejezett attól függetlenül, hogy a büntetőeljárás még nem volt folyamatban, hiszen a terhelt cselekménye akadályozta meg az eljárás megindítását. A bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, vagyis abban az esetben, ha az elkövető a kényszerítéssel megakadályozza e jogok gyakorlását, a bűncselekmény befejezett függetlenül attól, hogy utóbb e jogok gyakorlására sor került. Nem alapos a védő azon hivatkozása sem, hogy a személyi szabadság megsértése nem valósult meg, mivel a sértett végig szabad akaratából közlekedett és tartózkodott a helyszínen, s a II. rendű terhelt csak egyetlen mozdulattal ültette vissza a fotelba a sértettet, majd ott hagyta. A személyi szabadság megsértése bűntettének megvalósulása szempontjából a szabadságkorlátozás időtartama közömbös, ennek a körülménynek legfeljebb a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége. A II. rendű terhelt azáltal, hogy a szexuális közeledésétől menekülni próbáló sértettet visszarántotta a fotelba, vagyis szabad mozgásában akadályozta, megvalósította a személyi szabadság megsértésének bűntettét. A terheltek védője tévesen érvelt akkor is, amikor a személyi szabadság megsértése és a könnyű testi sértés bűncselekményeket látszólagos alaki halmazatként értékelte. Igaz, hogy azonos fejezetben szerepelnek, de a két bűncselekmény jogi tárgya egymástól eltér. Míg a személyi szabadság megsértése bűncselekménynek a személy szabadsága, illetve emberi méltósága, addig a testi sértés bűncselekménynek az ember élete, testi épsége és egészsége a védett jogi tárgya. A személyi szabadság megsértése azért is állhat alaki halmazatban a testi sértéssel, mivel előbbi megvalósítható erőszak alkalmazása következésképpen ezáltal sérülés okozása - nélkül is. A kifejtett indokoknak megfelelően az alapügyben eljárt bíróságok a II. rendű terhelt cselekményének minősítésénél és a valóságos alaki halmazat megállapításakor a büntető anyagi jogszabályok sérelme nélkül, helyes jogi indokok alapján, törvényesen jártak el. A Kúria, miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles, a megtámadott határozatot az előzőekben kifejtettek szerint a II. rendű terhelttel szemben - a kiszabott pénzbüntetés napi tétele összegét illetően megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja, míg az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Akácz József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.