Pf.20044/2014/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.044/2014/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Kovács, Réti, Szegheő Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Attila Ervin ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti székhelyű felpereseknek alperes neve (címe) szám alatti lakos alperes ellen hitelkártya tartozás megfizetése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
2. november
3. napján kelt 17.P.20.177/2012/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes ügyfelei részére üzemanyag vételére és szervizszolgáltatások igénybevételére jogosító hitelkártyák nyújtásával foglalkozik Európa-szerte. A (cég neve)-kártyák felhasználásával a kártyabirtokos különböző országokban készpénz fizetése nélkül vásárolhat üzemanyagot és vehet igénybe szervizszolgáltatásokat, majd a díjáról és egyéb költségekről a felperes számlát állít ki, amit megküld az adósnak, aki az ellenértéket hitelkártyadíj címén köteles a részére megfizetni. A peres felek 1991-től 2009-ig folyamatos üzleti szerződéses kapcsolatban álltak. A felek
6. szeptember 30-tól olyan számlázásban állapodtak meg, hogy a számla ÁFAösszegét az alperes kaucióként a felperesnél hagyja, az így kezelt kaució utáni kamatok is elszámolásra kerülnek. Az alperes eredendően 220.000,- euró kauciót helyezett letétbe a felperesnél, azonban a szerződéses viszony fennállása alatt új gépjárműveket helyezett forgalomba, ennél fogva a kaució összegét is folyamatosan emelni kellett. Az alperes a felperesnél végül 327.884,83,- eurót helyezett el. A felperes módosított keresetében 445.823,08,- euró és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését hitelkártya tartozás címén, melynek során az alperes lakóhelye szerinti jog alkalmazását igényelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a felperes által kimutatott szolgáltatásokat igénybe vette, állítása szerint azonban a felperesnél hagyott kaució elszámolása után a követelt összegnél alacsonyabb tartozása áll fenn. Az elsőfokú bíróság 12.P.20.047/2011/
7. számú ítéletével a keresetet elutasította, melyet a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.338/2012/
8. sorszámú végzésével - lényeges -2eljárási szabálysértés folytán - hatályon kívül helyezett, és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az alperes úgy nyilatkozott, hogy a felperesnél hagyott kaució 327.884,83,- euró, de mindezek elszámolása alapbizonylatok hiányában nem számszerűsíthető. Véleménye szerint 117.938,25,- euró a tényleges tartozása. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 117.938,25,- euró, valamint részösszegenként eltérő időponttól járó kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a felperes a bíróság felhívása ellenére csak részben tett eleget okiratcsatolási kötelezettségének, ezért az a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján arra az álláspontra helyezkedett, a felperesi kimutatásokon szereplő adatok nem ellenőrizhetők és nem értékelhetők. A teljes vitatott időszak könyvelési iratait, alapbizonylatait és analitikáit rendelkezésre kellett volna bocsátania ahhoz, hogy a követelés összege könyvszakértői módszerekkel alátámasztható legyen. Jelentősége van ugyanis annak, hogy a felperes milyen számlára és hogyan számolta el az alperes által letett kauciót. A marasztalás összegének meghatározásakor figyelemmel volt az alperesi - részbeni - elismerésre. Ezzel összefüggésben kifejtette, bár utóbb tartozását az alperes vitatta, nem volt kétséges, hogy tartozása áll fenn, a bizonytalan összegszerűségre tekintettel a kötelezés mértékéről az alperes korábbi nyilatkozata alapján döntött. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és a keresetnek megfelelő döntés meghozatala érdekében. Álláspontja szerint az alperes által csatolt iratok nem bizonyítják a 327.884,83,- euró kaució letétbe helyezését. Kérte figyelembe venni, hogy kimutatásokkal igazolta, mely számlákból milyen összegű ÁFA-t igényelt vissza és azok hogyan kerültek elszámolásra. Megjegyezte, a szakértőnek lehetősége lett volna a becsatolt iratok alapján megalapozott szakvéleményt adni, illetve amennyiben azt szükségesnek látja felhívhatta volna az alperest a vizsgálat elvégzéséhez szükségesnek tartott számlák csatolására. Kiemelte azonban, mivel az alperes nem vitatta, hogy a számlákon rögzített szolgáltatásokat igénybe vette, szükségtelen az összes számla benyújtása. Sérelmezte, hogy az ítélet kizárólag a szakértő állásfoglalásán alapult, aki nem jogosult a felek közötti jogvitában dönteni. Álláspontja az volt, az elsőfokú bíróság tévesen vonta le a bizonyítatlanság következményét és értékelte a szakértői bizonyítás sikertelenségét a felperes terhére. Az alperes az ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. A peradatok alapján az nem volt kétséges, hogy a peres felek tartós, szerződéses jogviszonyban álltak, ennek során az alperes igénybe vette a felperes szolgáltatásait, mely után fizetési kötelezettsége keletkezett. Ennek mértéke volt vitás a felek között. A Pp.
9. §