Kfv.35747/2013/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem vitathatók alappal a mennyiségi adatok, ha megállapításuk módját csak a jövedéki termék felhasználását követően kezdi vitatni a felperes. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.747/2013/5.szám A Kúria a Maruzs Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Középmagyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. június
2. napján kelt 6.K.27.219/2013/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.219/2013/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 355.500 (háromszázötvenötezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes közúti fuvarozást végez. Az elsőfokú hatóság járőrei
6. május 24-én végeztek jövedéki ellenőrzést a felperes szám alatti székhelyén és hrsz alatti telephelyén. A tartályokban lévő jövedéki termékek mennyiségét a felperes ügyvezetőjének nyilatkozata alapján, a gépjárművekben lévőket az üzemanyagszint mérők állása szerint állapították meg. Az egyes tároló egységekből külön-külön vettek mintákat, melyeket a Nemzeti Adó és Vámhivatal Szakértői Intézete (a továbbiakban: Intézet) vizsgált be. A mintánként adott szakvélemények szerint egyes minták nem feleltek meg az MSZ EN 590:2009+A1 szabvány előírásainak. Az Intézet tételenként 57.800 forint díjat számított fel. Az ellenőrzést követően az elsőfokú hatóság és a felperes között többször került sor felhívásra, adategyeztetésre, nyilatkozattételre. A felperes előadta, a fellelt termékek azért nem felelnek meg a magyar szabványnak, mert tehergépkocsijai korábban Horvátországban tankoltak, és azok tartályait műszaki okok miatt le kellett fejteni. Az Intézet megállapította, hogy az INA által forgalmazott gázolaj üzemanyag megfelel az MSZ EN 590:2009+A1 magyar szabványnak. Az INA Diesel Blue-t kék festékanyaggal jelölik, azonban ezt a mintákban nem lehetett kimutatni. A felperes az elsőfokú határozat meghozataláig egyetlen alkalommal sem vitatta a jegyzőkönyvek mennyiségi adatait. Az érintett mintákhoz tartozó jövedéki termékeket a felperes az elsőfokú határozat meghozatala előtt felhasználta. Az adatok alapján az elsőfokú vámhatóság azt állapította meg, hogy a felperes által bemutatott szállítólevelek és egyszerűsített kísérő okmányok (EKO) nem alkalmasak a nem szabványos ásványolajtermék származásának, adózott voltának hitelt érdemlő igazolására. A felperes jogellenes magatartásával megsértette a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
7. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Jöt.) rendelkezéseit. Ennek alapján 3.554.635 forint jövedéki bírságot, 769.672 forint jövedéki adót állapított meg, és 404.600 forint vizsgálati díj megfizetésére kötelezte a felperest. Értékelése szerint a felperes által bemutatott számlák nem alkalmasak a szabványostól eltérő termékek adózott voltának igazolására. A jövedéki bírság alkalmazhatóságát, a jövedéki adó kiszabását a termékek birtoklására alapította. A jövedéki adó kiszabására a Jöt. 120.§-ával összefüggésben azért került sor, mert az érintett jövedéki termékeket a felperes már felhasználta, így azokat nem lehetett lefoglalni és elkobozni. A jövedéki bírság alapját a nem szabványos tételek mennyiségében, 5.160 literben határozta meg, +15 0C-ra átszámított térfogaton. Így a bírság alap 5119,2 liter lett. A vizsgálati eljárás költségét csak a megállapítással érintett termékek után rótta ki. A felperes fellebbezésében – egyebek mellett – már arra hivatkozott, hogy az „Igazgatóság az ügyvezető mennyiségre vonatkozó kifogásait nem vette jegyzőkönyvbe”, a mennyiség nem határozható meg, csupán becsült. Az alperes a 9257-1/2012.sz. határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kitért arra, hogy a mennyiséget nem becsléssel állapították meg, arra a felperes ügyvezetőjének jelenlétében és közreműködésével került sor. Az elsőfokú keresetét. bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes Indokolása szerint az adóhatóság a jogilag releváns tényeket, körülményeket feltárta, értékelte az okirati bizonyítékokat, a felperesi ügyvezető többszöri nyilatkozatát, továbbá az általa csatolt okiratokat is. Egyértelmű, hogy az 5130 liter gázolaj szabványon kívülinek minősül. A felperes által hivatkozott okmányok az eljárás során nem voltak elfogadhatóak, figyelemmel arra, hogy azok a magyar szabványnak megfelelő termékszállítására vonatkoztak. Emiatt az elsőfokú hatóság jogszerűen minősítette a termékeket adózás alól elvontnak. A jövedéki törvény az objektív felelősség elvére épül, ennek folytán nincs lehetőség sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban a szándékosság, gondatlanság, vétlenség, jó-, rosszhiszeműség vizsgálatára. A nem szokványos üzemanyagok eredetét olyan okmányok nem igazolhatják, mely szabványos termékek beszerzését bizonyítják. A valós mennyiségek megállapítása is megtörtént. Azokat az ellenőrzési jegyzőkönyvek pontosan tartalmazzák. Az ellenőrzés során a felperesi ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy a jegyzőkönyvben foglaltakkal egyet ért, panasszal nem élt, az eljárás során nem került sor becslésre, a közigazgatási határozat erre vonatkozóan nem tartalmaz megállapítást. Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság felperes által is hivatkozott Kfv.I.39.233/2010/7.sz. ítélete a becslés alkalmazhatóságával foglalkozik, amire jelen ügyben nem került sor. A helyszíni vizsgálat alkalmával elmaradt kifogások utóbbi előterjesztése a mennyiségi adatokra nézve nem megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének megfelelő ítélet meghozatalát, illetőleg az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróságnak azon megállapítása, hogy a jegyzőkönyvek pontosan tartalmazzák az elvont termék mennyiségét, ellentétes az iratokkal. Ilyen adat nincs. A jegyzőkönyvekben nem rögzítették, hogy a tartályoknál milyen módon lett megállapítva a mennyiség, a tehergépkocsik üzemanyagszint jelzője pedig nem pontos. A jogerős ítélet teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a tényállás hiányos. Nem adott magyarázatot a kérdéses gázolaj beszerzés számláinak, valamint az EKO-nak az el nem fogadására, arra, hogy miért nem vizsgálta alperes egy vétlen keveredés körülményeit. Az elsőfokú bíróság az objektív felelősség elvére hivatkozik, ugyanakkor ebben az esetben sem helytálló az a kijelentés, miszerint a származást igazoló okmányok nem alkalmasak, ugyanis tényszerű, hogy a kérdéses termékeket a csatolt dokumentumok fedezete mellett szerezték be. Az objektivizált felelősség mellett pedig különös figyelmet kellett volna fordítani a tényleges mennyiség alapos megállapítására. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Polgári perrendtartásról szóló
8. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 190.§-a szerinti okiratokat, nem folytatta le a Pp. 201.§