← Magyarország

Gf.40029/2014/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.029/2014/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Sik János ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen 477.825 forint és járulékai megfizetése iránt indított perében a ....Törvényszék
  2. április
  3. napján kelt ....... számú ítélete ellen az alperes által
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint változtatja meg: Az alperest terhelő, felperesnek fizetendő marasztalás összegét 389.775 (háromszáznyolcvankilencezer-hétszázhetvenöt) forintra, és annak az elsőfokú ítéletben írt kamataira, valamint 20.000 (húszezer) forint ügyvédi munkadíjra leszállítja. Mellőzi az alperesnek az állam javára 28.700 (huszonnyolcezer-hétszáz) forint eljárási illetékben való marasztalását. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 23.500 (huszonháromezer-ötszáz) forint elsőfokú eljárási illetékből álló perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 2.800 (kétezer-nyolcszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a ....Megyei Bíróság a
  5. július
  6. napján közzétett ...... számú végzésével elrendelte a felperes felszámolását. A felszámolási eljárás megindulása után az alperes, mint szállító által összesen 477.825 forint összegben
  7. július
  8. és
  9. napja között kibocsátott számlákat a felperes, mint vevő ügyvezetője a felszámoló tudta nélkül kiegyenlítette. A felperes felszámolója
  10. február 15-én kelt levelével felszólította az alperest a fenti összeg visszafizetésére, majd a követelésének érvényesítésére fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A fizetési meghagyás ellen az alperes által előterjesztett ellentmondás folytán az eljárás perré alakult. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest a Cstv.40.§

(2)bekezdése alapján 477.825 forint és annak
  1. február 27-től a kifizetés napjáig járó, a Ptk.301/A.§ szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a perbeli követelések alapjául szolgáló jogügyeletek a rendes gazdálkodás körébe tartoznak, általuk a felperes vagyonában nem állt be értékcsökkenés, illetve azok teljesítése a hitelező előnyben részesítésének nem minősülhet. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek jogalap nélküli gazdagodás címén 477.825 forintot és annak
  2. február 27-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon irányadó jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű kamatát, valamint 30.000 forint ügyvédi munkadíjat. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az államnak 28.700 forint elsőfokú eljárási illetéket. Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresetéhez mellékelt számlákat, az ugyancsak a felperes keresetéhez mellékelt ...... számú jogerős végzés közzétételét, azaz a felszámolás kezdő időpontját követően állították ki. Megállapította ezért, hogy a perbeli esetre a Cstv.40.§
(2)bekezdése nem alkalmazható, mivel mind a szolgáltatás nyújtása, mind pedig a kifizetés a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően történt, ettől az időponttól kezdődően azonban a Cstv.34.§
(2)bekezdésének megfelelően a gazdálkodó szervezet vagyona felszámolási vagyonná válik és azzal kapcsolatosan jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felperes ügyvezetője által teljesített kifizetés ezért jogalap nélkülinek minősül, tehát a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályai alapján köteles azt az alperes visszafizetni. Utalt arra is, hogy amennyiben az alperes eleget tesz a visszafizetési kötelezettségének, úgy hitelezői igénybejelentéssel élhet a megtörtént teljesítésének ellenértéke tekintetében. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az alperes az elsőfokú bíróságnak a felperesi keresettől eltérő jogcímen meghozott döntése vonatkozásában az alperes nem tudott védekezést előterjeszteni. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet kizárólag a jogalap kérdésében bírálta el, az összegszerűség részleteit nem vizsgálta. Előadta, hogy a felperes keresetlevelében felsorolt számlák közül a ZA12/
  1. számú bruttó 76.540 forintról szóló számlát a felperes ténylegesen nem csatolta, az alperes a számla létezését is vitatja. A felperes keresetében felsorolt számlák között ugyan nem szerepelt, de a felperes csatolta keresetlevele mellékleteként a ZA12/17409 számú -11.510 forintról kiállított számlát is, amely a felperes által visszaszolgáltatott áru ellenértékeként a felperes részére készpénzben visszafizetett összeget igazolja. Hivatkozott arra is, hogy a keresetleveléhez mellékelt
  2. július
  3. napján kiállított ZA12/16675 számú számla alapján bonyolított jogügylet a felszámolást elrendelő végzés közzétételét, azaz
  4. július
  5. napjának 09 óra 05 perc 54 másodpercét megelőző időpontban történt, így az e számlán szereplő 10.585 forint összeget is levonásba kell helyezni a felperes követeléséből, ezért az elsőfokú ítéletben megjelölt 477.825 forint tőkeösszeg téves, a valós tőkeösszeg 380.920 forint. Hivatkozott arra is, hogy iratellenesen tartalmazza az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperesi követelés alapját képező vásárolások a felszámolás kezdő időpontját követően történtek, ugyanis az alperes ilyen nyilatkozatot az elsőfokú eljárásban nem tett. Fellebbezéséhez mellékelte a Cégközlönyben szerelő kimutatást a felszámolás kezdő időpontjának közzététele vonatkozásában. Arra hivatkozott, hogy a Cégközlöny elektronikus kiadásában
  6. július 11-én történt meg a felszámolást elrendelő végzés közzététele, míg a Cégjegyzékben változást csak
  7. augusztus
  8. napján vezették át a fellebbezéshez mellékelt cégkivonatrészlet tanúsága szerint. A felperes korábbi jogi képviselője a felszámolást elrendelő jogerős végzést
  9. július
  10. napján vette át, így a Cstv.6.§
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.97.§-a, illetve 219.§
(1)bekezdés d) pontja alapján a felperes csak
  1. július 20-án került abba a helyzetbe, hogy hivatalos tudomása legyen a jogerős felszámolás elrendeléséről. Az alperes a Ctv.22.§-ára hivatkozással előadta, hogy a közhitelességre vonatkozó törvényi rendelkezés alapján
  2. augusztus
  3. napjáig közhiteles nyilvántartásban nem jelent meg adat a felperes felszámolására vonatkozóan, ezért a felperes által készpénzfizetés ellenében az alperesnél lebonyolított áruvásárlás
  4. július
  5. és
  6. napja között nem kifogásolható, ekkor az alperes még joggal bízhatott a közhiteles cégnyilvántartásban. Vitatta azt is, hogy a perbeli ügyletkötés tárgyát képező pénzeszközök és áruk beletartoznának a felszámolási vagyonba. Hivatkozott még arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt a kérdést sem, hogy a perbeli esetben történt vásárlások a felszámoló jóváhagyásával vagy anélkül történtek-e. Előadta végül, hogy a
  7. július
  8. és
  9. napja között történt adásvételi jogügyletek megkötése során az alperes jóhiszeműen járt el, míg a felperes rosszhiszeműsége feltételezhető. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte A fellebbezés részben megalapozott: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban becsatolt okirati bizonyítékok alapján a következőkkel egészíti ki: A felperes keresetleveléhez mellékelte az alperes által a felperes felé
  10. július
  11. napján kiállított ZA12/17409 sorszámú -11.510 forintról szóló készpénzfizetési számlát a felperes által a ZA12/17287 számú számlával vásárolt kerékcsapágy visszavételéről és vételár felperes részére történő kifizetéséről. A keresetlevélhez mellékelt
  12. július
  13. napján kelt ZA12/16675 számú számla nyomtatásának időpontja
  14. július
  15. 11 óra 41 perc 48 másodperc volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban csatolt okirati bizonyítékok alapján pontosítja annyiban, hogy a felperes által
  16. július
  17. és
  18. július 23-a között az alperestől vásárolt áruknak az alperes felé kifizetett ellenértéke 389.775 forint volt. Az így kiegészített és pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéleti döntésével részben értett egyet. A jogalap körében az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt indokolást a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki: A felszámolás kezdő időpontjához számos jogkövetkezmény kapcsolódik. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy ettől kezdődően a Cstv.34.§
(2)bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A kezdő időpont szabályozása többször módosult. A perbeli jogviszony elbírálására irányadó a felperessel szembeni felszámolás iránti kérelem benyújtásakor (2011. december 20.) hatályos Cstv.27.§
(1)szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja. A felszámolás kezdő időpontját követően tehát a vagyonnal kapcsolatban csak a felszámoló tehet nyilatkozatot, a korábban képviseletre jogosult személy által megtett szerződési nyilatkozat tekintetében az álképviselet szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 221. §
(1)bekezdése szerint, aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A bíróság azonban a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott. A fenteik értelmében álképviselet esetén az álképviselő eljárása folytán a szerződő felek között a Ptk.205.§
(1)bekezdése szerinti egybehangzó akaratnyilatkozat hiányában nem jön létre szerződés, amennyiben azt utólag a képviseletre jogosult személy - adott esetben a felszámoló - jóvá nem hagyja. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi fellebbezésben foglaltakkal szemben a felszámoló felszólítóleveléből, illetőleg a felszámoló által előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemből, majd az eljárás perré alakulását követően a felszámoló által előterjesztett keresetből egyértelműen megállapítható, hogy a felszámoló a felszámolás kezdő időpontja után az álképviselőként eljárt korábbi ügyvezető szerződéskötését nem hagyta jóvá, így a felek között a becsatolt számlák alapjául szolgáló adásvételi szerződések nem jöttek létre. A kialakult bírói gyakorlat szerint nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni (
  1. évi IV. törvény 112-113.§, 193.§, ....... Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006.(XII.1.) számú kollégiumi véleménye). A másodfokú bíróság álláspontja szerint - egyetértve a hivatkozott kollégiumi véleményben kifejtettekkel - a jogalap nélkül teljesített szolgáltatásokat külön-külön, nem pedig egymásra tekintettel kell értékelni. Dolog szolgáltatása esetében, annak tulajdonosa, aki az ilyen perben értelemszerűen a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, rei vindicatio-val, illetve a tulajdonosi alapon őt megillető birtoklási jog alapján a Ptk.193.§-ára hivatkozással jogosult a jogalap nélkül birtokolt dolgot, azaz a szerződés hiányában jogalap nélkül kifizetett vételárat visszakövetelni, míg a másik oldalról a követelés a jogalap nélküli gazdagodáson alapul abban az esetben, amennyiben a vételár visszafizetése az alperes részéről megtörténik. A jogalap nélküli birtoklásra, illetve a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozó visszakövetelési igény ugyanis ugyanazt az elvet fogalmazza meg, a tulajdonos jogosult visszakövetelni mástól azt, ami jogcím nélkül került hozzá. A Ctv.
  2. §
(1)bekezdése szerint a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. A Ctv.22.§-ában megfogalmazott közhitelességgel kapcsolatos rendelkezéssel szemben - ugyancsak egyetértve a ....Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006.(XII.1.) kollégiumi véleménye I. pontjában foglaltakkal - a Cstv.34.§
(2)bekezdésének kogens előírása, valamint az a körülmény, hogy a cég normális működéséhez képest a felszámolás egy speciális - az összes hitelező szempontjait előtérbe helyező - létszak, elegendő indokul szolgál annak megállapításához, hogy az általános-speciális viszonyának meghatározásában a Cstv. a lex speciális, tehát annak kell elsőbbséget biztosítani. Erre tekintettel a cégnyilvántartásban bízó, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző fél vélelme itt a Ctv. idézett rendelkezése ellenére nem érvényesül. Részben megalapozottnak találta azonban a másodfokú bíróság az alperes fellebbezését az összegszerűség vonatkozásában, megállapítva, hogy a keresetleveléhez a felperes nem mellékelte a ZA12/16638 számú, bruttó 76.540 forintról szóló számlát, amely számla létezését a fellebbezésében az alperes maga is vitatta. Fellebbezési ellenkérelmében ezzel kapcsolatosan a felperes további nyilatkozatot nem tett, ezért e körben kereseti tényállítását a felperes bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, így a másodfokú bíróság az e számlán szereplő összeget a teljes követelésből levonta. Ugyancsak megalapozott volt a fellebbezés a -11.510 forintról szóló 2012. július 19. napján kelt ZA12/17409 számú számla tekintetében, amelyet a felperes a keresetleveléhez csatolt, és amelynek tartalmából a másodfokú bíróság megállapította, hogy arra a felperes által a ZA12/17287 számú számla alapján átvett kerékcsapágy visszaszolgáltatása miatt került sor készpénzes kifizetéssel, amely összeg így a felperes keresete tárgyává tett követelés összegét csökkenti. Alaptalannak találta ugyanakkor a fellebbezést a másodfokú bíróság a keresetlevélhez mellékelt 2012. július 11. napján kelt ZA12/16675 számú számla vonatkozásában figyelemmel a Cstv.27.§
(1)bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja. A közzétételre az alperes által sem vitatottan
  1. július
  2. napján került sor, ezért az ugyanaznap megkötni szándékozott adásvételi szerződés tekintetében is irányadóak a fentebb, a jogalap körében kifejtettek. (Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a fellebbező alperes által a fellebbezésében megjelölt közzétételi időponthoz - 9 óra 5 perc 54 másodperchez - képest a
  3. július 11-ei ZA12/16675 számú számla kibocsátásara és kinyomtatására 11 óra 41 perc 48 másodperckor, tehát a közzétételt követő időpontban került sor.) A fentiekben kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint változtatta meg. A részben sikeres fellebbezés folytán a 477.825 forintos pertárgyértékre tekintettel az alperes 18%, a felperes 82%-ban lett pernyertes az elsőfokú eljárásban. Ennek megfelelően, a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján szállította le a másodfokú bíróság a nagyobb részben pervesztes alperest terhelő, felperesnek fizetendő ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a felperes az Itv.62.§
(1)bekezdés i) pontjában foglalt illetékfeljegyzési joga ellenére az elsőfokú eljárási illetéket megelőlegezte, ezért mellőzte az alperesnek az állam javára illetékfizetésre kötelezését, és a részben sikeres fellebbezésre tekintettel, a megváltozott pernyertességi arányoknak megfelelően, a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes által megelőlegezett illeték részbeni viselésére. A 477.825 forintos fellebbezési pertárgyértékre tekintettel az alperes 18%, a felperes 82%-ban lett pernyertes a másodfokú eljárásban, ezért az alperes által a fellebbezésére lerótt 38.200 forint illetékből a felperes 6.900 forint fellebbezési eljárási illeték viselésére köteles a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján. A nagyobb részben pernyertes felperes javára az alperes ugyanakkor ugyancsak a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján másodfokú perköltséget köteles viselni, amelynek összegét a másodfokú bíróság a pernyertesség arányára figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése, valamint 4/A.§-a alapján 9.700 forintban állapította meg. A fenti két összeg egybeszámítását követően ezért a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján az alperest kötelezte a másodfokú bíróság a felperes javára 2.800 forint másodfokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére. A Pp.256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. július
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.