Bf.954/2013/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(8)bekezdés II. fordulat) miatt 4 évi börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a börtönbüntetés 2/3 részének letöltése utáni napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a nyilatkozat tételre fenntartott 3 napon belül a vádlott terhére büntetésének súlyosítása érdekében. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi jogorvoslatot fenntartotta, indítványozta az iratok tartalma alapján a tényállás kisebb fokú pontosítását illetőleg kiegészítését. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezés folytán a törvényszék ítéletét a Be.348. §

(1)bekezdése alapján a Be.361. §

(1)bekezdés szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselő az írásbeli átiratában foglaltakat fenntartotta. A védő a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását kérte. Az ítélőtábla felülbírálat során megállapította, hogy elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül lefolytatott bizonyítási eljárás során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és javarészt megalapozott tényállást állapított meg. E tényállás azonban az iratok tartalma alapján kisebb részleteiben helyesbítésre illetőleg kiegészítésre szorul, osztva a fellebbviteli főügyészség észrevételeit is. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a tényállás kiegészítéseként rögzítetteket a törvényszék ítéletének 4-

1. oldalán a bizonyítékok értékelése körében javarészt feltüntette. Az ítélet
2. oldal a bíróság által megállapított tényállás
3. bekezdését követően rögzítendő: azonban a vádlott a rosszabb egészségi állapotban lévő testvérét éveken át gondozta, főzött, mosott rá, vezette a háztartást. A
4. bekezdést követően: a helyiségben világítás nem volt, a vádlott az eszközzel történő bántalmazás során a hang irányába ütött az üres műanyag flakonnal illetve almás ládával. (
5. számú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal
7. bekezdés) A
8. bekezdésben: az ágyban fekvő sértettet legkevesebb 6-8 legalább kis-közepes erőbehatású ütés érte a fején illetve az arcán. A
9. bekezdés után a sértett halála erőszakos úton agyzúzódás, következményes keringési és légzési elégtelenség - miatt következett be. A
10. oldal
11. bekezdését követően: az elszenvedett sérülések összességükben olyan súlyosságúak voltak, hogy az élet megmentésére azonnali szakszerű orvosi ellátás esetén sem volt reális esély. A sértett halála időpontjában súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt (nyomozati iratok 204-
12. oldal). Az így kiegészített illetve pontosított tényállás immár hibamentes és megalapozott, melyet az ítélőtábla a másodfokú eljárásban irányadónak tekintett. Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következetést a vádlott bűnösségére. A vádlott bűnösségre kiterjedő tényfeltáró beismerő vallomást tett, amelyet közvetett módon a kihallgatott tanúk vallomásai és a további bizonyítékok így különösen az igazságügyi orvosszakértői vélemény is alátámasztotta. Helyes a cselekmény jogi minősítése is és nem tévedett a törvényszék, amikor a
13. december
14. napján történt cselekmény elbírálásakor a
15. évi C. törvény rendelkezéseit alkalmazta, mivel a vádlott számára kedvezőbb elbírálást eredményez. A cselekmény jogi minősítése körében indokolása helytálló figyelemmel - az általa is hivatkozott - 3/
16. büntető jogegységi határozatban írtakra is. A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket a törvényszék csaknem teljes körűen feltárta. További nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a rosszabb egészségi állapotban lévő testvérét a vádlott éveken át gondozta akként, hogy főzött, mosott rá és vezette a háztartást. Ugyanakkor súlyosító körülményként értékelendő, hogy az ittassága miatt gyakorlatilag védekezésre képtelen közeli hozzátartozója sérelmére követte el a cselekményt. A bűnösségi körülmények értékelését a törvényszék körültekintően végezte el és helytállóan jutott arra a következetésre, hogy a vádlott személyének társadalomra való veszélyessége csekélyebb fokú. Indokát adta a középmértéktől való eltérésnek is, mellyel az ítélőtábla is egyetértett és a bűnösségi körülmények egyenként és összességében történő értékelése során arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottal szemben a büntetés súlyosítására nincs ok. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés szükséges, de egyben elégséges is a Btk. 79-
17. §-ban írt büntetési célok megvalósulásához és igazodik a büntetéskiszabási elvekhez is. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a norma szöveg szerint pontosításra szorult akként, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra a Btk.
18. §

(1),

(2)bekezdés a) pontja alapján. Az ítélet járulékos rendelkezései is törvényesek. Mindezek alapján az ítélőtábla a jelzett pontosítással illetve kiegészítéssel a törvényszék ítéletét a Be.371. §

(1)bekezdésére utalással helyben hagyta. Az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdése, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be.381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. március
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Bakó József sk. a tanács tagja. Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 2.B.594/2013/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen végzésével
4. március
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. március
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke