A határozat elvi tartalma: A jogerős ítéletet a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelem által megszabott korlátok között vizsgálhatja felül a Kúria. A nem vagyoni kártérítés körében az immateriális sérelmeket kell értékelni a bíróságnak. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.393/2013/8.szám A Kúria a dr. Schütz Géza ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 16.P.51.350/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 56.Pf.632.014/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
- és 18., az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül -meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. A felek a felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik. A felperes - külön felhívásra - köteles 130.000 (egyszázharmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetni az államnak. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperes a módosított keresetében vagyoni és nem vagyoni kárát érvényesítette az alperessel, mint a munkáltatója felelősségbiztosítójával szemben a
- szeptember
- napján munkahelyén bekövetkezett balesettel kapcsolatban, amelynek során a jobb mutatóujját csonkolni kellett. Az alperes a kárügy rendezéseként
- február
- napján 700.000 forintot megfizetett a felperesnek. A felperes munkaviszonyból eredő kár megtérítése címén indított pert a munkáltatója és a biztosító ellen a munkaügyi bíróság előtt; időközben a munkáltató ellen felszámolási eljárás indult, majd a cégnyilvántartásból is törölték, erre figyelemmel a munkaügyi bíróság a munkáltatóval szemben az eljárás félbeszakadását állapította meg, míg a biztosítóval szemben a pert megszüntette és az iratokat áttette az ügyben első fokon eljárt bíróságnak. A felperes a pontosított keresetét megállapítási keresetként tartotta fenn. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felek nem állnak jogviszonyban egymással, a felperesnek nincs olyan joga, ami az alperessel szemben megóvást igényelne. A Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése a közvetlen igényérvényesítést tiltja, ez a rendelkezés megállapítási kereset előterjesztésével nem kerülhető meg. A megállapítási kereset feltételeinek fennállása esetén sem állapítható meg az alperes helytállási kötelezettsége, mert az üzemi balesetet kizárólag a felperes felróható magatartása okozta. A felperesre terhesebb 80-20%- os kármegosztást alkalmazva megállapítható, hogy a 700.000 forint megfizetésével a felperes kára maradéktalanul megtérült. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes jogosult volt megállapítási kereset előterjesztésére, e tekintetben téves az elsőfokú bíróság álláspontja. A felperes igényét azonban érdemben is elbírálta és arról megalapozottan, a jogszabályok helyes alkalmazásával következtetett arra, hogy a felperes kára a részteljesítéssel kielégítést nyert. A kármegosztás arányát helyesen megállapítva a keresetet indokoltan utasította el. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem által megszabott korlátok között bírálhatta felül. Tekintettel arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, csak azt vizsgálhatta, hogy a követelés mértéke, továbbá az ehhez részben kapcsolódó összegszerűség tekintetében a jogerős ítélet jogszabálysértő-e. Megállapította, hogy a jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást arról, hogy milyen számítással állapították meg a lejárt késedelmi kamat összegét és milyen módon vették figyelembe a felperes járadékkövetelését, miként „számították be" az alperes által korábban megfizetett és megfelelőnek tartott összegbe. Megállapította, hogy az alperes az érdemi védekezését arra alapította, hogy a munkáltatót terhelő valamennyi kárért helytállt, a biztosítási szerződést teljesítette; a számítás kiinduló pontja az volt, hogy a munkáltatót 80%-os kártérítési felelősség terheli, míg az alperes vétkes közrehatása 20%-os mértékű. Az alperes a jogalapot, a kármegosztás arányát illetően ebben a perben sem tett a korábbiakkal ellentétes, vagy attól eltérő nyilatkozatot. A jogerős ítélet ennek ellenére a kármegosztási arányt megfordította, az alperes által már teljesített összegbe meg nem határozott és ennek megfelelően ténylegesen el sem bírált felperesi igényeket beszámítva a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak sérelmével, megalapozatlanul döntött. Az új eljárás során a bíróságnak a felperesi igény (kerti és mezőgazdasági munkák kisegítése címén járó járadék) összegszerűségére vonatkozóan a tényállást részletesen és megalapozottan kell rögzítenie, és a kármegosztás arányára vonatkozó jogelismerő nyilatkozat figyelembevételével kell megfelelő tartalmú új határozatot hoznia. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva 298.303 forint vagyoni kár, 1.300.000 forint nem vagyoni kár,
- június
- napjáig összesített 1.237.600 forint lejárt járadék,
- július
- napjától havi 11.200 forint járadék tekintetében állapította meg az alperes helytállási kötelezettségét. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes keresetét az 1.300.000 forint nem vagyoni kár és járulékai tekintetében elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében azzal hagyta helyben, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a felelősségbiztosítási szerződésben meghatározott limitösszeg 10.000.000 forint erejéig áll fenn. A nem vagyoni kárigény körében téves következtetésekre jutott az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét 2.000.000 forint erejéig megalapozottnak ítélte. A 2001-es értékviszonyok alapján egyetlen ujj elvesztése nem alapozhat meg ilyen összegű nem vagyoni kárigényt, a háztartási, ház körüli kisegítői költség, valamint a mezőgazdasági többletköltség címén megítélt összegek és a jövőre nézve megítélt járadék körében már értékelte az e körben jelentkező munkavégzés megnehezülést. Ugyanezen tények mérlegelése a nem vagyoni kár körében a jogi tény kétszeres értékelését jelentené,ami a káron szerzés tilalmába ütközik, ezért a fenti tényezők további mérlegelésének nincs helye a nem vagyoni kár körében. A beszerzett szakértői vélemény nem támasztja alá azt a megállapítást, amely szerint az üzemi baleset következtében kialakult állapot olyan stresszel jár a felperes számára, amely összefüggésben lenne az agyi katasztrófával, illetve cukorbetegségének súlyosbodásával. Ezért a nem vagyoni kár összegét az alperes által peren kívül teljesített 700.000 forinttal teljesítettnek, az ezt meghaladó 1.300.000 forintos igényt pedig megalapozatlannak tekintette, és a felperes keresetét, az elsőfokú ítélet e részét megváltoztatva, elutasította. Rámutatott arra, hogy a felperes keresete a véghatáridő nélkül előterjesztett járadékigény tekintetében megalapozatlan, mert az alperes térítési kötelezettsége káreseményként 10.000.00 forintig terjed, ezt az összeget meghaladóan az alperes nem köteles helytállni a felelősségbiztosítási szerződés szerint. A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a nem vagyoni kárigényt elutasító rendelkezését kérte hatályon kívül helyezni, és az elsőfokú ítéletnek e körben hozott döntését kérte hatályában fenntartani. Arra hivatkozott, hogy „elfogadhatatlan a másodfokú bíróság részéről a nem vagyoni kárigény egyetlen ujj elvesztésére leszűkített megítélése". A jogi álláspont nem felel meg a Ptk.
- §
(4)bekezdésében és a 34/
- (VI.1.) AB határozatban foglaltaknak, ezért törvénysértő. Nem fogadható el az az érvelés sem, hogy a vagyoni kár körében megítélt járadék „beszámítható" a nem vagyoni kártérítésbe, mert az állandó bírói gyakorlat szerint a vagyoni kár jogcímén megítélt kártérítéssel még részben sem kompenzálható a nem vagyoni hátrány az eltérő jogcímek miatt. Nincs magyarázat arra, hogy a felperes terhére korábban hozott ítéletben „alkalmazott 20-80%-os kármegosztás esetén ugyanaz - a vagyoni kárt beszámítva, hasonló - a nem vagyoni kár, mint a felperes javára 80-20%-os kármegosztás figyelembevételével". A jogerős ítélet a felperest ért nem vagyoni kár értékelésénél figyelmen kívül hagyta az ujj elvesztésével járó műtéti komplikációkat. Minderre figyelemmel irreális és nem felel meg a törvényi előírásnak a másodfokú bíróság álláspontja, amely szerint a 2001-ben történt munkahelyi balesetből eredő, 40%-os maradandó egészségkárosodás és az életminőség súlyos megromlása esetén az eseménykori ár- és értékviszonyok figyelembevételével megítélhető nem vagyoni kár csupán 700.000 forint. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nincs helye megállapítási keresetnek; a felperes a munkáltató felszámolását jelölte meg annak okaként hogy vele szemben igényt érvényesíteni már nem tud. Ez a helyzet kizárólag a felperes mulasztására, mint felróható magatartására vezethető vissza, ezért a Ptk.
- §
(4)bekezdése alapján méltánytalan, ha az alperesnek kellene viselnie a felperes mulasztásának jogkövetkezményeit. Jogellenesnek tartotta a másodfokú ítélet indokolását, amely szerint a megállapítási kereset feltételei azért állnak fenn, mert a munkáltató időközben megszűnt és marasztalására emiatt most már nincsen lehetőség. Az adott per szempontjából érdektelen, hogy az alperes a jogalapot korábbi kifizetésével elismerte-e, mert a munkáltató megszűnésének körülményeit nem a felperes és a társaság relációjában hanem a felperes és a korábbi munkáltatója vonatkozásában kell vizsgálni. A Pp.
- §-a szerinti feltételek vizsgálata során nem önmagában kell azt a tényt értékelni, hogy a biztosított már megszűnt, hanem a jogi helyzetet átfogóan kell rendezni. E körben pedig annak van jelentősége, hogy a perindításkor hatályos jogszabályi környezetben támaszthatott-e a felperes valakivel szemben marasztalási keresetet. Ez pedig a felperes munkáltatója volt és az alperes soha nem akadályozta a felperest abban, hogy a károkozóval szemben igényt érvényesítsen, nincs tehát a felperesnek olyan joga, amely az alperessel szemben védelemre szorulna. A felperes a felszámolási eljárásról való tudomásszerzést követően elmulasztotta az
- évi XLIX. törvény (Csődtv.)
- §
(5)bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségét, ezért az igényérvényesítés lehetőségétől utóbb elesett. A felperes e felróható magatartására előnyök szerzése végett az alperessel szemben nem hivatkozhat. A Ptk. 559. §
(2)bekezdése nem differenciál az egyes eljárásjogi kategóriák között, ezért mindenféle közvetlen igényérvényesítési lehetőséget kizár a károsulti oldalon a biztosítóval szemben. A Kúria a korábbi felülvizsgálati eljárásban meghozott végzése a megállapítási kereset kérdésében nem foglalt állást, ezért az adott felülvizsgálati eljárásban is létezhet hivatkozási alap a megállapítási kereset megengedhetőségének vitatására. Álláspontja szerint a felperes keresete ténylegesen marasztalási kereset, a meghozott ítélet pedig marasztalási ítélet és az alperes kárt nem okozott a felperesnek. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a 2011. szeptember 2. napján kelt jogerős ítéletében megállapította, hogy a felperes jogosult volt megállapítási kereset benyújtására. Ezt követően a felperes kérelmére indult a felülvizsgálati eljárás, ahol az alperes ellenkérelmet nem nyújtott be. E jogerős ítélet esetében a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek fennálltának vizsgálata tekintetében elfoglalt álláspont a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható. A Kúria a Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése és a Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A korábbi felülvizsgálati eljárásban hozott hatályon kívül helyező végzés indokolása megállapította, hogy a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem által megszabott korlátok között bírálhatta felül. Így rámutatott arra, hogy miután az alperes felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, csak azt vizsgálhatta, hogy a követelés mértéke, továbbá az ehhez részben kapcsolódó összegszerűség tekintetében a jogerős ítélet jogszabálysértő-e. Ezért helyesen hivatkozik a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a korábbi felülvizsgálatnak nem volt tárgya az, hogy az alperessel szemben előterjesztett megállapítási kereset alapján hozható-e döntés, ezért e körben nem kellett új eljárást lefolytatnia az elsőfokú bíróságnak és emiatt az alperesnek ezzel kapcsolatos jogszabálysértésre történő hivatkozása ez okból alaptalan. Miután az alperes helytállási kötelezettségének a megállapítása az említett okból nem volt támadható az új felülvizsgálati eljárásban, az alperesnek e körben kifejtett hivatkozásai nem vizsgálhatóak és nem értékelhetőek. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a nem vagyoni kártérítés iránti keresetét részben elutasító részét alaptalanul támadta, a hivatkozott jogszabályok megsértése nem állapítható meg. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a felülvizsgálati eljárásban a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a bíróság a köztudomású tények és a bizonyítékok mérlegelése alapján az adott helyzetből és az érintett károsult egyéni adottságaiból eredően bekövetkezett nem vagyoni hátrányokat feltárta-e és olyan mértékű kárpótlást állapított-e meg, amely alkalmas a személyiségi jogsérelem kompenzálására. A nem vagyoni kártérítési igény esetén a jogellenesség alapja a személyhez fűződő jogsértés. A felperesnek a baleset során sérült a testi épséghez, egészséghez fűződő joga a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, ezért a Ptk. 84. §-a
(1)bekezdésének e) pontja alapján kérhette a Ptk. 355. §-ának
(1)bekezdése szerint a
(4)bekezdésében meghatározott mértékű nem vagyoni kárának a megtérítését. A felperest ért nem vagyoni hátrányokat a bíróságok részletesen feltárták, az annyiban szorul csupán kiegészítésre, hogy az összegének a meghatározásánál a személyi sérelem súlyát, következményeit, a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyokat, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas, más ügyekben hozott döntéseit mérlegelve azt is figyelembe kell venni, hogy a felperes mennyiben hatott közre a kár bekövetkezésében. A másodfokú bíróság jól értékelte azokat a hátrányokat, amelyre a felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott és helyesen emelte ki, hogy a nem vagyoni kárigény körében az immateriális sérelmeket kell értékelni, a ház körüli és háztartási munkák többletköltsége vagyoni kártérítési igényként érvényesíthető. Az adott esetben a jogerős ítélet a felperesnek a balesettel összefüggő testi és lelki károsodásának jellegét, súlyát kellően feltárta, a rendelkezésre álló szakértői vélemények alapján megalapozottan, jogszabálysértés nélkül állapította meg a kialakult hátrányokat és a balesetkori árviszonyokra is figyelemmel az alperes által már korábban megfizetett 700.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés alkalmas a hátrányok kompenzálására, annak a mérlegeléssel meghatározott mértéke jogszabálysértés hiányában a felülvizsgálati eljárásban sikerrel nem volt támadható. A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik, míg a felperes felülvizsgálati illetékének viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
- április
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM