Kfv.37678/2013/5 – Kúria

(4)bekezdésére tekintettel, annak figyelmen kívül hagyása miatt mondott ki. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a mézben talált anyagokat nem tartalmazhatta volna a termék, ezért határozata jogszerű volt. A méz bevizsgálása laboratóriumban történt, amely 2009-től erre jogosult, akkreditált laboratórium volt. Jogszabálysértésként az Éltv.

1. §-ára hivatkozott. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hatályában fenntartását kérték. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúriának arról kellett dönteni, hogy tudhattak-e arról a felperesek, hogy termékükben olyan anyag van, mely sem az EU-ban, sem Magyarországon a mézben nem lehet. Van-e továbbá annak jelentősége, hogy ennek az anyagnak a kimutatása kevésbé érzékeny műszerekkel korábban nem volt elvégezhető. Az ügyben a Kúria az Éltv.
2. §-ának

(4)bekezdését alkalmazta. Eszerint az élelmiszer-, illetve a takarmány-vállalkozás felelős a takarmány, illetve az élelmiszer biztonságáért és minőségéért, ha a forgalomba hozatalt kizáró hibát ő okozta, vagy az általa is felismerhető lett volna. A hibáért a magyarországi első forgalomba hozó akkor is felelős, ha azt nem ő okozta, amennyiben a forgalomba hozatalt kizáró hiba a magyarországi első forgalomba hozatalt megelőzően keletkezett. A felek egyező előadásán alapuló tényállásból megállapítható, hogy a perbeli anyagok kimutatására a jelen ügyben elvégzett mérést megelőzően magyarországi laboratóriumban nem volt lehetőség. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét arra alapította, hogy a felperes akkor felel az élelmiszer biztonságáért és minőségéért, amennyiben a forgalomba hozatalt kizáró hibát ő okozta, vagy az általa is felismerhető lett volna. Megállapította ugyanakkor a bíróság, hogy jóllehet a hatóság vizsgálta a felperesek részéről a felróhatóságot, azonban e körben téves jogkövetkeztetésre jutott. Rámutatott arra a bíróság, hogy a felperesek nem ismerhették fel eljárásuk során, nevezetesen a saját maguk által megjelent mérések eredményéből az élelmiszer forgalomba hozatalát kizáró hibát, ezért a felelősség alól mentesülnek. A Kúria ugyanakkor ténykérdésnek tekinti, hogy a felperesek, akik a mézet nagyszámú hazai termelőtől vásárolhatják, nem lehetnek biztosak azoknak a tiltott szerek alóli mentességében, ezért minden eszközzel törekedniük kell arra, hogy olyan termék ne kerüljön forgalomba, amely tiltott anyagot tartalmaz. Tényként megállapítható az is, hogy volt olyan laboratórium az EU területén, ahol a tiltott anyag termékben való jelenléte kimutatható volt, ezt a felperesek sem vitatták, védekezésük nem a szermentességen, hanem annak kimutathatósága mértékén alapult. A Kúria álláspontja szerint a beszerzés forrására tekintettel, figyelemmel a vállalkozás méretére (az ország legnagyobb mézelőállítója, forgalmazója, amely az EU piacaira is exportál) elvárható volt felperestől, hogy a konkrét körülmények kzött, a technika állása szerint az EU területén elérhető legjobb mérési módszert alkalmazza. A közigazgatási hatóságnak a Ket. 50. §-a értelmében tisztáznia kell a tényállást, aminek során a Ket. 58-59. §-aiban szabályozottan szakértő kirendelésének is helye van. Az így helyesen megállapított tényállás figyelembevételével meghozott határozatra, különösen a bírósági eljárásra alkalmazni kellett a Pp. 339/A. §-ának rendelkezését, ami szerint a bíróság a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Ez a szabály a közigazgatási szervre is irányadó, amennyiben a határozatot a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálnia. E felülvizsgálatot elvégezve az alperes nem dönthetett másként, mint amit a felperesekkel szemben alkalmazott, mert ténykérdés, hogy a határozat meghozatala időpontjában, de már a mintavételt követően is a szakértői vizsgálat időpontjában megállapítható volt, hogy a felperesek terméke olyan anyagokat tartalmazott, melyek tilalom alatt állnak. Az ügy megítélésénél nincs annak jelentősége, hogy korábban ezek az anyagok a termékben jelen voltak-e, mert a Pp. idézett rendelkezései szerinti időpontot kell a határozat meghozatalánál figyelembe venni. Tévedett ezért a közigazgatási és munkaügyi bíróság, amikor az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva a felperesek keresetét elutasította. A felperesek a Pp.

1. §-a alapján kötelesek az alperesnek egyetemlegesen megfizetni a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt, valamint a felülvizsgálati eljárás során az alperes felmerült és az alperes által a Pp.
2. §-a szerint felszámítható költségeket. Az illeték megfizetésére kötelező rendelkezés az illetékekről szóló
3. évi XCIII. törvény szabályain alapszik. Budapest,
4. május
5. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Szecskó József s.k. bíró