Pf.20515/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdésében, a PK

1. és
2. számú állásfoglalásban foglaltak alapján bírálta el, hivatkozva az Alaptörvény IX. cikkében, valamint az Alkotmánybíróság 36/
3. (VI. 24.) AB számú határozatában írtakra. Rámutatott arra, hogy a keresetet a cikk egészére és az átlagolvasó értelmezésére tekintettel kellett értékelnie. A cikk címét érintően helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy annak a bírósági gyakorlatban önálló helyi értéke van, tekintettel arra, hogy a cikket nem mindenki olvassa el, vannak akikben csak a cím által közölt információk rögzülnek, így a cím önmagában sem tartalmazhat valótlan vagy félrevezető állítást. A kereset tárgyává tett, az I.rendű alperes neve internetes portálon ... napján megjelent „..." című cikkben sérelmezett közlések vonatkozásában a következők szerint foglalt állást.
4. „..." címbeli közlés vonatkozásában rögzítette, hogy az - az alperesi hivatkozással ellentétben - nem értékítélet, hanem tényállítás azok számára, akik nem olvassák el az egész írást. Az átlagolvasó számára azt az információt hordozza, hogy a felperes nem valós munkáért kapott pénzt az államtól. Annak ténye, hogy ezzel kapcsolatosan az ...ra is utal a cím, csak forrásmegjelölésként értékelhető, ami nem változtat azon, hogy a cím azt jelenti az átlagolvasó olvasatában, hogy el nem végzett munkáért kapott pénzt a felperes. A perben az alperes nem bizonyította, hogy a felperes nem valós munkáért pénzt kapott volna, maga is csak értékítéletként hivatkozott a közlésre. A forrásként megjelölt ... azt nem állította, hogy a felperes olyan munkáért kapott volna fizetést, amit nem végzett el, hanem a rendelkezésére álló adatokból vont le olyan következtetést, hogy az elszámolás óramennyisége kétséges, az a média megjelenések és a közvélemény szerint nem igazolható, mindez azonban a cikk címéből nem derül ki, miután az egyenes állítást tartalmaz, amelynek bizonyítása nem történt meg. Az alperes azt igazolta, hogy lehetett kétséget támasztani a média megjelenések és a logika alapvető szabályai alapján a felperes elszámolásának helyességével szemben, azt azonban nem bizonyította, hogy a felperesi elszámolás valótlan. A becsatolt ..., ... közleményekben szereplő számok alapján az alperes alkothatott olyan véleményt, hogy azok helyessége kétséges, ugyanakkor abból, hogy egy adott napon nem jelent meg sajtóközlemény a felperesi munkavégzésről, még dolgozhattak a felperes egységei, így a sajtómegjelenés önmagában az elszámolás helytállóságának cáfolatára nem alkalmas. A felperes által kért valós tények közzétételére ebben a körben nem látott lehetőséget, tekintettel arra, hogy a felperes sem bizonyította a valósként közölni kért tényállításait, azaz az elszámolása helyességét.
5. A „húszezer órányi túlórát számoltak el, de a média és az ... tudósításai alapján az ... azt gondolja, hogy inkább nyolcezer órát dolgozhattak" közlés vonatkozásában azt állapította meg, hogy a cikk egészét tekintve a sérelmezett rész nem tényállítás, és bár nem értékítélet, de olyan vélemény, következtetés, ami helyreigazításra nem ad alapot, függetlenül annak helyes vagy helytelen voltától. A cikkből ugyanis kiderül, hogy milyen tényekből, körülményekből került sor a sérelmezett következtetések levonására. A készenlétről tudósító, de konkrét bevetéseket csak ritkán említő média megjelenésekből, a híradásokban közölt adatokból, az elszámolt óramennyiségből, a kifizetett támogatásból kiindulva a cikk nagyságrendileg a valóságnak megfelelő adatokat közölt, melyeket a becsatolt közleményekkel, a felperes hivatalának válaszával alátámasztotta. Az, hogy pusztán a média és az ... tudósításai alapján lehet-e következtetni arra, hogy a nyolc óra szolgálati időn felül a felperes munkatársai hány órát dolgoztak, már a következtetés helyessége vagy helytelensége körébe tartozik, téves vélemények, megalapozatlan következtetések alapján azonban sajtó-helyreigazításnak nincs helye, a tényalap pedig bizonyítást nyert, az átlagolvasó számára kiderült, hogy a következtetések levonására minek alapján került sor.
6. A „valószínűleg olyan munkaórákat is kifizettetett a ... az állammmal, amiket nem is dolgoztak le" közléskörben az elsőfokú bíróság ugyancsak azt állapította meg, hogy az alperes részéről véleménynyilvánítás történt, amelyet szövegösszefüggéséből kiragadva nem lehet vizsgálni. A cikk egészéből kiderül, hogy az elszámolással kapcsolatos feltételezett következtetését az ... mire alapozta. A közlés lényegében az előző következtetésből - abból, hogy szerintük húszezer órányi túlóra helyett csak nyolcezer óra ledolgozása állapítható meg a híradásokból - levont következtetés, ami helyreigazításra ugyancsak nem ad alapot.
7. Azzal kapcsolatosan, hogy nem végeztek tényleges munkát az árvízi védekezésénél kérdéskörben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által sérelmezett hamis látszatkeltés nem volt megállapítható. Az olvasottakból az átlagolvasó nem következtet arra, hogy a felperes ne végzett volna tényleges munkát az árvízi védekezésnél, legfeljebb csak arra, hogy nem annyit, mint amennyit elszámoltak, ha a híradásokat vesszük alapul. Mindezek okán a helyreigazításnak nem volt helye. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság tehát csak a kifogásolt cikk címének vonatkozásában adott helyt a helyreigazítási kérelemnek, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, kiemelve, hogy a sérelmezett közlések médiaközleményekből levont és ekként megjelenő következtetések voltak, amelyek - függetlenül helyességüktől vagy helytelenségüktől - a sajtó számításainak megalapozottságától vagy megalapozatlanságától véleményként nem voltak helyreigazíthatóak. A perköltségviselés tárgyában a Pp.
8. §-a alapján határozott, utalással a 32/
9. IM rendeletre, valamint a 6/
10. (VI. 26.) IM rendelet
11. §

(2)bekezdésének és

1. §-ának szabályozására. Az elsőfokú bíróság határozatával szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet keresetet elutasító rendelkezésének megváltoztatásával az alperes kötelezését kérte az igényelt helyreigazító közleménnyel megegyező tartalmú helyreigazítás közzétételére. A következők miatt tartotta megalapozatlannak az első fokon eljárt bíróság ítéletét. Megítélése szerint a sajtó-helyreigazítás nem kerülhető el azzal, hogy a sajtóközlemény a valótlan tényállítást nem mint bizonyosat közli, hanem feltételezett tényként, következtetések útján. Álláspontja szerint a kifogásolt közlemény egésze tényállításokat tartalmaz. A teljes cikkből az átlagolvasó szemszögéből nézve egyértelműen valótlan tényállításokra lehet következtetni: kamumunkáért fizetett az állam, a ... le nem dolgozott munkaórákat és kifizetett húszezer munkaórát számoltak el, holott csak nyolcezer órát dolgoztak le. Hivatkozott arra, hogy a sajtót nem mentesíti a helyreigazítás kötelezettsége alól az, hogy a tudósítás a médiában megjelent cikkekre hivatkozik. Megalapozatlan tehát az az elsőfokú bírói megállapítás, miszerint a cikk egészét tekintve vélemény, következtetés. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a PK
2. számú állásfoglalásban szereplő megállapítások helytelen alkalmazásával, értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy nincs helye sajtó-helyreigazításnak, csak formális értelmezés alapján vizsgálta a cikket. Egészében kellett volna értékelnie azt, hogy mi volt annak mondanivalója, az újságolvasó levonhatta-e a kifogásolt tényekkel kapcsolatos következtetést. Vitás állításuk alátámasztására az alperes nem ajánlott fel bizonyítékot, ennek igazolására önmagában nem elegendő más sajtóorgánumok tartalmára való utalás. Vitatta, hogy ne igazolta volna a valósként közölni kért tényállításait. Elszámolását a perben benyújtotta, további bizonyításra pedig nem hívta fel a bíróság. Rámutatott arra, hogy az alperes a hiteles tájékoztatás érdekében meg sem próbálta tisztázni azt, hogy ténylegesen milyen tevékenységet végzett az árvízi védekezéssel összefüggésben, miként számolta el a kapott támogatással. A tényleges számadatokat tartalmazó dokumentumok nem álltak az ... rendelkezésére. Meglátása szerint a cikk nem adta meg az olvasóknak azt a lehetőségek, hogy maguk alkothassanak véleményt. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság határozatának helybenhagyására irányult, az elsőfokú eljárásan felhozott indokok alapján. A Fővárosi Ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének a kereset tárgyává tett cikk címével kapcsolatosan elrendelt helyreigazításra vonatkozó rendelkezését, a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján. A felperes fellebbezését a következők szerint talála részben alaposnak. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárása alapján a tényállását helyesen állapította meg, azonban tévesen mérlegelte és ítélte meg a felperesek által sérelmezett közléseket. Nem értékelte kellőképpen azt, hogy az alperes egy olyan cikkre - az ... oldalon ...-án megjelent „..." című írásra - hivatkozással híresztelte a felperes által kifogásolt közléseket, amely közlemény a sajtóban megjelent híradásokra alapozta állításait és azok számadatait emelte ki anélkül, hogy bevárta volna az e körben az ... által már ...-án kiadni kért adatokra vonatkozó felperesi válaszlevelet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kifogásolt állításokat az alperes nem bizonyította. A felperes hivatala által ...-i keltezéssel kiadott közérdekű adatok alapján minden további bizonyítás nélkül azt lehetett a jogvitában megállapítani, hogy az alperes nem a valóságnak megfelelő adatokat híresztelt. A közérdekű adatok igénylésére vonatkozó tájékoztatásban helyszínenkénti és naponkénti bontásban szerepel a felperes állományába tartozó, az árvízi védekezésben közreműködők közül a tényleges árvízi munkát végző személyek száma. Az okiratban összesen 9 nap,3 helyszín és 1576 fő került feltüntetésre, akik részére az árvízvédelemben való közreműködéssel összefüggésben kizárólag a szolgálatteljesítési időn felül teljesített szolgálat során végzett munka került elszámolásra. Az állomány általában napi 12-16 órában végezte az árvízvédelmi feladatokat, összesen 22592 óra túlszolgálat teljesítésével. A kifizetett órabér átlagosan 3.766 forint volt. A felperes helyreigazítási kérelme az első három igény vonatkozásában csaknem azonos kérelmet tartalmaz, negyedik kérelemként a való tények hamis színben való feltüntetését kérte megállapítani. A Fővárosi Ítélőtábla erre figyelemmel összefoglalóan annak helyreigazítására kötelezte az alperest, miszerint valótlanul került sor annak állítására, hogy olyan munkaórákat is kifizetett az állam a felperesnek, amelyeket a munkatársai nem dolgoztak le, az erre vonatkozó alperesi állítások ugyanis bizonyítást nem nyertek. Egyértelműen megállapítható volt ugyanakkor az, hogy azt a valós tényt, miszerint az árvíz ideje alatt a híradások elsősorban arról szóltak, hogy a ... készenlétben vannak, az alperes abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes munkatársai annak ellenére részesültek a magas összegű állami kifizetésben, hogy ténylegesen munkát az árvízi védekezés során mindössze három alkalommal végeztek. A valóság közlésére a másodfokú bíróság sem látott lehetőséget, tekintettel arra, hogy a felperes hivatala ugyan - a fentiekben részletezettek szerint - szolgáltatott adatokat, amelyben szerepel a védekezésben részt vevő személyek, időpontok és helyszínek száma, de a ledolgozott munkaórákra vonatokozóan nincsenek pontos adatok feltüntetve. Nincs megjelölve egyértelműen az, hogy a feltüntetett óraszámokból mennyi volt a készenlétben és mennyi a tényleges munkavégzéssel eltöltött idő. A Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján a valóság bizonyítása a felperes terhére esett, aki ezen bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette. A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a kifogásolt közléseket nem véleményként értékelte, miután nem álltak az alperes rendelkezésére olyan valós adatok, amiből véleményt, következtetést lehetett volna levonni. A 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §

(1)bekezdése értelméből ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. A

(2)bekezdés alapján a helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, de kérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni. A fenti jogszabályhelyi rendelkezés alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A kereset és a fellebbezés részbeni eredményessége alapján a perköltségviselés kérdésében a másodfokú bíróság a Pp. 81. §-ának

(1)bekezdése, valamint a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-ának

(2)bekezdése értelmében határozott. A jogvitában 36.000 forint előlegezett kereseti és 48.000 forint előlegezett fellebbezési illeték merült fel, melyből a pernyertesség-pervesztesség arányára figyelemmel az alperesi honlapot üzemeltető I.rendű alperes neve 70.000 forint megfizetésére köteles, míg a személyes illetékmentességben részesülő felperes az eljárási illeték megfizetésére nem kötelezhető, azt a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése,

1. §-a alapján a Magyar Állam viseli. Az alperes a pervesztességéhez igazodó összegű első- és másodfokú perköltség megfizetésére köteles, melynek összegét a másodfokú bíróság a 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet
3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése alapján határozta meg. A teljesítési határidő a Pp. 217. §

(1)bekezdésének rendelkezésén alapul. Budapest,

1. június
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró