A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.37/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi július hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság a testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlottés társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.413/2013/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy II.rendű vádlottcselekménye az
- évi IV. törvény 271.§
(1)bekezdésébe ütköző 2 rendbeli garázdaság vétségének minősül. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi I.rendű vádlottat 6.520 (hatezer-ötszázhúsz) forint és II.rendű vádlottat 6.520 (hatezer-ötszázhúsz) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a 2014. évi március hó 24. napján kelt B.413/2013/15. számú ítéletével I.rendű vádlottat a Btk.164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést - végrehajtásának elrendelése esetén - börtönben rendelte végrehajtani és a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére I.rendű vádlottpárfogó felügyeletét rendelte el, míg II.rendű vádlottat a Btk.339.§
(1)bekezdésébe ütköző 2 rendbeli garázdaság vétsége miatt 3 évre próbára bocsátotta. Kötelezte továbbá a vádlottakat külön-külön az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosbításért, I.rendű vádlotttekintetében hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás, II.rendű vádlotttekintetében pedig pénzbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság I.rendű vádlottat hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélje és tiltsa el a közügyek gyakorlásától, míg II.rendű vádlottat pénzbüntetésre ítélje. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348. §
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállást maradéktalanul felderítette, valamennyi bizonyítékot beszerezte és értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányosságot, iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes, az az egyező tartalmú bizonyítékok helytálló értékelésén alapul. I.rendűés II.rendű vádlottak bűnösségük elismerésére is kiterjedő, tényfeltáró jellegű beismerő vallomást tettek, mely vallomásukat a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok is alátámasztották, ekként a vádlottak büntetőjogi felelősségéről megnyugtató módon állást lehetett foglalni. A fellebbezéssel egyébként sem támadott tényállás tehát megalapozott, így az tekintettel a Be.352.§
(2)bekezdésére - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. ------------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett I.rendűés II.rendű vádlottak büntetőjogi felelősségére. Helyesen járt el a törvényszék, amikor I.rendű vádlottvonatkozásában az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvényt alkalmazta, az e körben kifejtett érvelésével a másodfokú bíróság is egyetértett. Tévedett azonban, amikor II.rendű vádlottcselekményét is az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény rendelkezéseinek alkalmazásával bírálta el. Tekintettel arra, hogy a vádlott terhére rótt garázdaság vétségének törvényi tényállása és a büntetési tételkerete az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény szerint is azonos, és a próbára bocsátáshoz kapcsolódó általános részi rendelkezések sem kedvezőbbek az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény szerint, ekként a Btk. alkalmazásának nem volt helye. Mindezek alapján a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy II.rendű vádlott cselekménye az 1978. évi IV. törvény 271.§
(1)bekezdésébe ütköző 2 rendbeli garázdaság vétségének minősül. ------------------------- A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta, és azokat tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjával, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a büntetés kiszabása kérdésében döntött. Különösen nem értett egyet azon ügyészi állásponttal, hogy I.rendű vádlottvonatkozásában a sértetti közrehatás kisebb fokú volt. Amint az az irányadó tényállásból is egyértelműen megállapítható, a cselekmény többmozzanatú volt, ugyanis a sértett az őt ért bántalmazást megelőzően több ízben, hosszabb időn keresztül sértegette a vádlottakat, és egyszer meg is ütötte I.rendű vádlottat. Tekintettel arra, hogy a vádlottak által tanúsított erőszakos magatartás közvetlen kiváltó oka az ittas állapotban lévő sértett agresszív, provokatív magatartása volt, ezért a sértetti közrehatást mindkét vádlott javára nyomatékkal kellett értékelni. Ilyen körülmények között tehát helyesen járt el a törvényszék, amikor I.rendű vádlottat hosszabb tartamú próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte és pártfogó felügyeletét rendelte el, míg a büntetlen előéletű, a törvénnyel első ízben összeütközésbe kerülő II.rendű vádlotttat 3 évre próbára bocsátotta. A vádlottakkal szemben alkalmazott büntetés és intézkedés szükséges, de egyben elégséges is a büntetési célok eléréséhez; azok megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. Következésképpen az ügyész súlyosbítást célzó fellebbezése egyik vádlott vonatkozásában sem vezetett eredményre. Mivel a fellebbviteli bíróság II.rendű vádlottal szemben az elkövetéskor hatályban volt büntető törvényt alkalmazta, ezért rögzíteni kellett, hogy a próbára bocsátás intézkedés alkalmazása az 1978. évi IV. törvény 72.§
(1)és
(5)bekezdésén alapul. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét II.rendű vádlottterhére rótt bűncselekmény minősítését érintően a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A Be.381.§
(1)bekezdése alapján köteles I.rendűés II.rendű vádlotta másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Pécs,
- július
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.413/2013/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.37/2014/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatással -
- évi július hó
- napján jogerőre emelkedett és - fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke