A határozat elvi tartalma: A becslés alapján számított adóalaptól és a költségvetési támogatás alapjától való eltérést

adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.238/2013/5.szám A Kúria

ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. december 20. napján kelt 15.K.31.867/2011/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta

alábbi Í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 15.K.31.867/2011/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi,

alperes 2899750024. számú határozatát

elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és

elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket

állam viseli.

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperesnél

elsőfokú adóhatóság 2003 - 2007. évekre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest 7.872.773 Ft adókülönbözet, 3.931.289 Ft adóbírság és 3.344.908 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

indokolás szerint a hatóság vizsgálta a felperes vagyongyarapodásra, életvitelre fordított kiadásait, bevételeit,

okat kronológikus mérlegbe rendezte, és megállapította, hogy 2003-ban 490.000 Ft, 2004-ben 15.474.840 Ft, míg 2005-ben 3.312.300 Ft kiadásra a felperesnek nem volt fedezete. A vagyonmérlegben rögzítést nyert, hogy a 2003. évi nyitó tétel 1.500.000 Ft, a 2004. évi nyitó tétel 0 Ft.

alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a

1. november
2. napján kelt
3. számú határozatával

elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes terhére

1. évre megállapított személyi jövedelemadó különbözetet törölte, a
2. évre megállapított 5.837.839 Ft személyi jövedelemadó különbözet változatlan fenntartása mellett

adóhiány összegét 5.827.645 Ftban határozta meg, míg a 2005. évhez kapcsolódó adókülönbözetet változatlanul fenntartotta. Hivatkozott

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97.§

elsőfokú adóhatóság 2004., 2005. évekre bizonyította a becslés feltételeinek a fennállását, valamint

t, hogy

általa alkalmazott módszer

adó alapjának valószínűsítésére alkalmas. A felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adattal nem tudta igazolni. 2003. év vonatkozásában a becslési eljárás feltételei nem álltak fenn, így erre

időszakra megállapítás nem tehető. 2006. és 2007. évekre

ellenőrzés forráshiányt nem tárt fel, így vagyonmérleg felállítása nem volt indokolt.

elsőfokú hatóság a szükséges bizonyítást lefolytatta, tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, a 2004.,

1. évi vagyonmérleg egyes tételei megalapozottan kerültek meghatározásra. A
2. január 1-én nyitó tétel körében felperes nem bizonyította, hogy ebben

időpontban 26.548.607 Ft készpénz állt a rendelkezésére. A Família bankszámláról 2001. szeptember 5én történt

utolsó, 14.000.000 Ft-os készpénzfelvétel, ennek és a további összegeknek a megléte 2003. január 1-én hitelt érdemlő adatokkal nem igazolt.

alperes szintén nem fogadta el a felperes D.K.Á. (a továbbiakban: D.K.Á.) kötött kölcsönszerződéséhez kapcsolódóan állított visszafizetést a bevételek között. Kifejtette, hogy a D.K.Á.-nál végzett célellenőrzésre is figyelemmel a kölcsön visszafizetéséhez a kölcsönfelvevő D.K.Á.-nak nem állt rendelkezésére megfelelő fedezet.

alperes részletesen elemezte D.K.Á. nyilatkozatait, valamint a beszerzett iratokat és rámutatott

on ellentmondásokra és tényekre, melyek a bevételkénti elszámolás elutasítását megalapozzák. A törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Kiemelte, hogy a felperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§

alperesi határozat

ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő lenne. Érvelése szerint jelen ügyben nem volt alkalmazható

Art.109.§

egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 120.§-ával történő módosítása, figyelemmel a Módtv. 239.§

Art.109.§

t tartalmazza, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.

elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozata szerint

elévülési időszakot megelőzően szerzett és otthon készpénzben tartott megtakarítások tekintetében Sz. F., K. P. és Sz. P.J. írásbeli előadása kapcsán megállapította, hogy

ok több okból sem voltak alkalmasak a nyitó pénzkészletre vonatkozó állítások kétséget kizáró alátámasztására. Egyrészt mindhárom nyilatkozat eltérő időszakokra vonatkozik, másrészt a pénzeszköz pontos összegére egyikből sem lehet következtetni, harmadrészt Sz. F., a felperes unokatestvéreként, Sz. P. J., a felperes volt házastársaként nem tekinthető teljes mértékben érdektelennek. A felperes nem tudta kétséget kizáróan cáfolni

t

alperesi megállapítást, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint D.K.Á. bevallott jövedelmei nem nyújthattak fedezetet a kölcsön -

1. december 20-án 4.000.000 Ft összegű,
2. december 15-én 3.000.000 Ft összegű - visszafizetéséhez. A célellenőrzés során D.K.Á.
3. május 6-án úgy nyilatkozott, hogy a vizsgált időszakban nem nyújtott magánszemélynek, ismerősnek egyéb más jogcímen pénzösszeget. A K & H Banktól
4. szeptember 20-án felvett összegnek a
5. december 20-án és
6. december 15-én való rendelkezésre állása nem bizonyított. A B., S. u.
7. szám alatti ingatlan értékesítéséből D.K.Á.-nak 2004-ben nem volt bevétele, így ebben

évben kölcsöntörlesztést nem tudott teljesíteni.

adóhatóság eljárása nem sérti

Art.108.§

alperes a felperes által B. N.-nak (a továbbiakban: B.N.) kölcsönadott 15.000.000 Ft-ot 2004-ben a kiadások között szerepeltette, melyet alátámaszt a jelzálogjoggal vegyes kölcsönszerződés. A felperes nem jelölte meg, hogy B.N.-nél mire irányuló kapcsolódó vizsgálatot kellett volna lefolytatni a hatóságnak. Kapcsolódó vizsgálat elrendelése a felperes volt házastársánál sem volt szükséges, annak indokoltságát a felperes nem igazolta, nem jelölte meg, hogy a megállapított forráshiányt egy ilyen irányú vizsgálat esetleges eredménye miként csökkenthette volna. A törvényszék a felperes és korábbi házastársának közös bankszámlájáról felvett és oda befizetett összegek alperesi elszámolását jogszerűnek tartotta a felperes 2009. január 19-ei nyilatkozatára figyelemmel akként, hogy

onnan felvett pénz 50 %a minősül a felperes bevételének, a befizetés 100 %-a pedig kiadásként veendő figyelembe. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Álláspontja szerint Sz. F., K. P. és Sz. P. J. nyilatkozatai

t támasztják alá, hogy 2004-ben rendelkezésére állt 18-20.000.000 Ft, amely nem csak fedezetet jelentett a vélelmezett forráshiányra, hanem erre figyelemmel még a becslés feltételei sem álltak fenn.

írásbeli előadások szerint a több köteg 10 és 20.000 Ft-os

1. májusában,
2. decemberében rendelkezésére állt és meg volt
3. évben is, melynek pontos összegét tanú igazolta. A fentiekre figyelemmel a törvényszék ítélete sérti a Pp.206.§

alperesi érvelés, miszerint a felperes

elévülési időszakot megelőzően szerzett jövedelmeit nem igazolta hitelt érdemlő módon, ellentétes a jogszabállyal. A Módtv.238.§

adóhatóság a 2006. július 17-éig jogerősen el nem bírált ügyekben

elévülési időszakot megelőzően nem jogosult a hitelt érdemlő igazolást megkövetelni, mivel

Art.109.§

adóhatóság számára

elévülési időszakot megelőző vizsgálatot.

elévülési időszakot megelőzően szerzett és otthon készpénzben meglévő megtakarításokra elegendő a tanúvallomás még akkor is, ha nem volt a pénz a bankban tartva. Ugyancsak a fenti érvek alapján elfogadhatatlan, hogy a D.K.Á. részére kölcsönadott és

1. decemberében részéről visszafizetett 4.000.000 Ft-ot nem fogadta el a hatóság. A
2. május 6-i nyilatkozat
3. évre nem vonatkozott, hiszen a célellenőrzés 2003 -
4. évekre történt, másrészt a nyilatkozat tartalma nem zárja ki a kölcsön visszafizetését.

alperes

Art.97.§

Art.108.§

alperes elmulasztott B.N.-nél és a felperes házastársánál kapcsolódó vizsgálatot végezni. Érthetetlen és jogszabállyal nem alátámasztott, hogy

adóhatóság a felperes és házastársa közös bankszámlájára történő befizetések teljes összegét a felperes kiadásai között szerepeltette, míg

onnan történő készpénzfelvételeknek csak a felét számolta el bevételként. A 2009. január 19-én tett felperesi nyilatkozat csak a készpénzfelvételekre vonatkozott, nem érintette a számlákra történő befizetések megosztási arányát, abban nincs szó arról, hogy 100 %-ban vegyék figyelembe a befizetéseket a felperes terhére.

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem

alábbiak szerint részben alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§

Art. 109.§

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

adóhatóság

1. és
2. évekre feltárta a felperes bevételeit és kiadásait, mindkét évben jelentős eltérés mutatkozott a kiadások javára, így

alperes bizonyította a becslés alkalmazása feltételeinek fennállását.

Art. 97.§

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. A 97.§

adóhatóság a tényállás tisztázása során

adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével -

adózó terhére nem értékelhető. A Kúria kiemeli, hogy

elsőfokú adóhatóság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, melynek keretében meghallgatta a felperest, iratokat szerzett be, megkereséseket eszközölt és célvizsgálatot kezdeményezett. A tényállás tisztázási kötelezettségének a hatóság teljes körűen eleget tett, feltárta a felperesre kedvező tényeket is.

Art. jelen ügyben alkalmazandó 109.§

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig

eljárásra

e fejezetben foglalt rendelkezések

irányadók.

adóhatóság

adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát

adómegállapításhoz való jog elévülés idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha

adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A Módtv. 120.§-a

Art. 109.§

Art. 109.§

okban

ellenőrzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben

adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006.szeptember 15. napját követően került sor. A Módtv. felperes által hivatkozott 238.§

Art. 109.§

általános szabályt. Ezt támasztja alá a Módtv. 120.-ához fűzött indoklás, mely

új rendelkezés alkalmazhatóságát a

1. szeptember
2. napját követő szerzésekre szűkíti le.

Art. 109.§

onosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva és/vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására. Ebben a körben elsődlegesen

okirati jellegű bizonyítékok

ok, amelyek figyelembe vehetők. A vizsgált időszakot megelőző időszakra vonatkozóan előterjesztett adózói bizonyítékok figyelembevételének feltétele szintén a hitelt érdemlő adat megléte, továbbá

, hogy a bizonyítás

adózót terheli. A nyitótétel tekintetében a felperesnek hitelt érdemlő adatokkal

t kellett volna bizonyítania, hogy

általa megjelölt 18-20 millió forintot mikor, milyen jogcímen szerezte meg,

1. január 1-jén rendelkezésére állt és mikor, milyen kiadásokra költötte el. Nem vitás, hogy a Família bankszámláról a felperes jelentős összegeket vett fel, utoljára
2. szeptember 5-én 14.000.000 forintot,

onban ennek 2004. év elején való rendelkezésre állása nem igazolt. A törvényszék a felperes álláspontja szerint otthon, készpénzben tartott megtakarítások vonatkozásában részletesen elemezte Sz. F., K. P. és Sz. P. J. írásbeli nyilatkozatait és jogszabálysértéstől mentesen következtetett arra, hogy

ok a nyitó pénzkészletre vonatkozó felperesi állításokat kétséget kizáróan nem támasztják alá. A tényállás körében jogszabálysértést annak iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést

onban a Kúria nem tárt fel. A bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, így bizonyítottság hiányában

alperes által elszámolt nyitó tételt meghaladóan további összeg nem vehető figyelembe.

elsőfokú bíróság a D.K.Á. és a felperes közötti kölcsönre és annak visszafizetésére vonatkozóan figyelembe vette

e körben rendelkezésre álló adatokat, tényeket, körülményeket, előadásokat és egyéb bizonyítékokat. Ítéletének indokolásából megállapíthatóan mindezeket értékelési körébe vonta és okszerűen, a logika szabályainak megfelelően mérlegelt akkor, amikor megállapította, hogy a kölcsön visszafizetése a célvizsgálat megállapításaira is figyelemmel nem nyert igazolást.

Art. 108.§

adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha

adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik,

adóhatóság

érintett más adózónál a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza.

alperes a 2004. évi vagyonmérlegben a B.N.-nek kölcsönadott 15.000.000 forintot a kiadások között szerepeltette, melyet a felperes nem vitatott, emellett nem állította

t, hogy a vizsgált időszakban a kölcsön - vagy annak egy része - visszafizetésre került. A felperes képviselője a felülvizsgálati eljárás során megtartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy B.N.-nél a kapcsolódó vizsgálat lefolytatására

ért lett volna szükség, mert a kölcsönnyújtás időpontja vitatott, erre

onban a felperes nem hivatkozott

elsőfokú eljárásban. A felperes a hatósági eljárás során nem tett olyan nyilatkozatot, melyben a B.N.-nek adott kölcsön adóhatóság általi elszámolását vitatta, így a kapcsolódó vizsgálat elrendelése B.N.-nel szemben nem volt szükséges. Ilyen típusú vizsgálatot a felperes volt házastársánál sem kellett lefolytatni, mivel

Art. 108.§

alperes a felperes és házastársa közös bankszámlájára történő befizetések teljes összegét a kiadások között szerepeltette a vagyonmérlegben, míg ugyanezen bankszámláról történő készpénz felvételek 50%-át vette figyelembe a felperesnél bevételként. A törvényszék osztotta

alperes fenti álláspontját, figyelemmel a felperes

1. január 19-én meghatalmazottján keresztül tett nyilatkozatában foglaltakra. A nyilatkozat
2. pontja a folyószámlára történő befizetéseket nem érintette,

onnan történt készpénzfelvételekre vonatkozóan

szerepel

iratban, hogy

ok 50%-ban illetik meg a felperest. A nyilatkozatból nem lehet okszerűen

t a következtetést levonni, hogy a közös bankszámlára történő befizetések teljes összegét a felperes teljesítette amellett, hogy

onnan történő felvételek csak 50%-ban

ő bevételei. Amennyiben a számláról felvett pénzösszeg fele része számolható el a felperes bevételeként, úgy ezt cáfoló bizonyíték hiányában - a befizetéseknek is csak 50%-a tekinthető a felperes kiadásának. A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275.§

alperes határozatát

elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és

elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

új eljárás során a hatóság új vagyonmérleget köteles felállítani 2004., 2005. évekre, melyben a közös bankszámlára történő befizetések 50%-a számolható el a felperes kiadásaként. A hatóság és a felperes részéről a vagyonmérleg többi tétele vita tárgyává nem tehető, mivel a tételek egy részét a felperes keresettel nem támadta, másik részét felülvizsgálati kérelemmel nem támadta, harmadik része körében - a befizetések kivételével - a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek nem adott helyt. A nagyobb részt pervesztes felperes a Pp. 270.§

alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket

alperes személyes illetékmentessége folytán

állam viseli, szem előtt tartva a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 14.§-ában foglaltakat. Budapest,

1. május
2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok