Bfv.363/2014/6 – Kúria

(1)bekezdés b) pontjában foglalt egyik elkövetési magatartása a színlelt ügylet kötése. A színlelt ügyletben résztvevő felek szándéka általában arra irányul, hogy a hitelező kielégítési alapjául szolgáló vagyontárgy tulajdonjogának változását éppen a hitelező, mint a színlelt szerződésen kívülálló harmadik személy felé bizonyítsa. KÚRIA Bfv.I.363/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a

1. év tanácsülésen meghozta a következő június hó
2. napján tartott v é g z é s t: A csődbűntett és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Városi Bíróság 13.B.194/2012/
3. számú, valamint a Kecskeméti Törvényszék 1.Bf.366/2012/
4. számú ítéletét II. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Kecskeméti Városi Bíróság a
5. június 13-án kihirdetett 13.B.194/2012/
6. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki csődbűntettben [
7. IV. törvény
8. §

(1)bekezdés a) pontja] mint bűnsegédet és közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pont] mint társtettest, ezért halmazati büntetésül négy hónap, végrehajtásában két évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és előzetes mentesítésben részesítette. Emellett a bíróság a ... belterületi .... helyrajzi számú, természetben .... szám alatti ingatlanra vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A másodfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék a

1. július 3-án jogerőre emelkedett 1.Bf.366/2012/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a terhelt előzetes mentesítésben részesítését mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozat ellen II. rendű terhelt védője a Be.
3. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Álláspontja szerint súlyos eljárási szabálysértés történt, amikor a megismételt eljárásban a bíróság felolvasta T1, T2 és T3 tanúvallomásait, holott kihallgatásuk az alapeljárásban a Be. akkor hatályos 82. §

(2)bekezdése és a 85. §

(3)bekezdése szerinti előírásoknak nem felelt meg, ezért számos tanúvallomást ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből, és ez azt vonja maga után, hogy a tényállás megalapozatlanná válik és így az ítéletét a bíróság nem tudná megindokolni; ez pedig a Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési és ezáltal felülvizsgálatot megalapozó ok. Az indítványozó szerint emellett anyagi jogi szabályt sértettek az eljárt bíróságok a fizetésképtelenség, az elkövetési magatartás, az eredmény és ezzel kapcsolatos okozati összefüggés, valamint a szándékosság értelmezése során. Álláspontja szerint az elkövetéskor hatályos

1. évi IV. törvény
2. §-ában meghatározott csődbűncselekmény védence terhére nem a bűncselekmény tényállása objektív volt megállapítható, mivel büntethetőségi feltételként tartalmazza a felszámolás elrendelését, aminek előfeltétele a fizetésképtelenség megállapítása. Arra hivatkozva, hogy miután a ... Cipőipari Kft. felszámolását a bíróság
3. szeptember 15-én rendelte el és a végzés
4. október 16-án emelkedett jogerőre, megítélése szerint ezen időpontot megelőzően a Kft. nem lehetett fizetésképtelen, így nem volt fizetésképtelen a kölcsön közjegyzői okiratba foglalásakor,
5. október 13-án sem, és ezen az sem változtat, hogy a Cstv. a fizetésképtelenség megállapítására akkor is alapot ad, ha a lefolytatott végrehajtási eljárások eredménytelenek voltak, mivel
6. október 13-án még folytak a végrehajtási eljárások, az ingatlan árverését éppen csak kitűzték, azaz a fizetésképtelenség ezen az alapon sem volt megállapítható. Kifejtette, hogy ugyan a bíróság az elrejtést, eltitkolást jelölte meg elkövetési magatartásként, azonban a II. rendű terhelt javára a végrehajtási jog, majd később a tulajdonjoga is bejegyzésre került a nyilvános és közhiteles ingatlan-nyilvántartásba, így fel sem merülhet, hogy az ingatlan jogi sorsa ne lett volna követhető a hitelezők számára; így sem az elrejtés, sem az eltitkolás megállapítása nem lehetett megalapozott és egy olyan magatartás, amely az adott vagyontárgyat nem teszi hozzáférhetetlenné a hitelezők számára, nem sérti és nem is veszélyezteti a hitelezők kielégítését. Álláspontja szerint a csődbűncselekmény eredménye, azaz a hitelezői igény kielégítésének részben vagy egészben történő meghiúsítása és a terhelti magatartás között nem volt okozati összefüggés, mivel a ... Gázszolgáltató Rt., az ... Távközlési Zrt. és az APEH nem éltek a Vht. által felkínált lehetőségekkel, holott akkor, ha részt vettek volna az árverésen, ők is megszerezhették volna az ingatlan tulajdonjogát, emellett II. rendű terhelt a közjegyzői okirat keltezésekor még nem tudhatta, hogy az első árverés nem lesz sikeres, mint ahogy a záradékoláskor sem tudhatta, hogy a második árverés sem lesz eredményes. Hivatkozott arra is, hogy a ... Gázszolgáltató Rt. és az ... Távközlési Zrt. nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolási eljárásban, így az ő igényük kielégítésére ex lege nem is lett volna lehetőség, még akkor sem, ha az ingatlan a felszámolási vagyon részét képezi, az APEH ... Regionális Igazgatósága pedig mindössze 125.000,- Ft igényt terjesztett elő, így követelése kielégítésének meghiúsulása a hitelezői igénybejelentés hiányára vezethető vissza. Utalt arra is, hogy a hitelezői igények kielégítésére a felszámolási vagyon még akkor sem lett volna elegendő, ha az ingatlant 18.000.000 forintért lehetett volna értékesíteni. Az indítvány szerint emellett az eljárt bíróságok helytelenül minősítették a megállapított bűncselekményeket, mivel akkor, ha II. rendű terhelt átadta a 10.000.000 forintot terhelt-társának, és az I. rendű terhelt azt kifizette a bosnyák férfinak, II. rendű terhelt nem követett el bűncselekményt, míg az I. rendű terhelt 10.000.000 forint vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésért lenne felelősségre vonható, akkor pedig, ha védence átadta a 10.000.000 forintot az I. rendű terheltnek, az I. rendű terhelt azonban azt nem fizette ki a bosnyák férfinak, a II. rendű terhelt ugyancsak nem követett el bűncselekményt, míg az I. rendű terhelt sikkasztásért felelhetne. A védő utalt arra is, hogy abban az esetben, ha II. rendű terhelt nem adta volna át a 10.000.000 forintot az I. rendű terheltnek, számos más tényállási elem teljesülése esetén a gazdasági vesztegetést követte volna el. Vitatta az intellektuális közokirat-hamisítás megállapíthatóságát is, miután a bírói gyakorlat szerint a közjegyző által készített okirat nem a benne foglalt tények tartalmi valóságát bizonyítja, hanem kizárólag azt igazolja közhitelesen, hogy a fél a közjegyző előtt megjelent, és azt a nyilatkozatot tette, amelyet a közjegyző az okiratba foglalt; így álláspontja szerint az eljárás tárgyát képező közjegyzői okirat is csak azt bizonyította, hogy az adott napon, az adott személyek megjelentek a közjegyző előtt, és ott az okiratban foglalt nyilatkozatot tették meg, valamint megtörtént a pénzátadás, valamint nem valósíthatott meg közokirat-hamisítást a terheltnek a közjegyző által rögzített azon nyilatkozata sem, hogy a földhivatal által kiállított tulajdonilap-másolat szerint a ... sz. alatti ingatlan a tulajdonában áll, annak ellenére, hogy ekkor már nem volt a terhelt tulajdonában, mivel azt korábban eladta, és a vevő tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte. A kifejtettekre figyelemmel elsődlegesen arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a Be.
7. §

(1)bekezdés III. a) pontja és a 428. §

(2)bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, másodlagosan pedig arra, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, abban a II. rendű terheltet az ellene emelt vádak alól mentse fel, valamint mellőzze a vagyonelkobzást, illetve akkor, ha a csődbűntett alóli felmentésre nem lát lehetőséget, a Be. 427. §

(1)bekezdés b) pontja alapján enyhítse a kiszabott büntetést, mivel halmazati büntetés kiszabásának ebben az esetben sincs helye. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. részben a Álláspontja szerint a tanú kihallgatása során történő figyelmeztetésekre vonatkozó eljárási rendelkezések megsértése nem feltétlen hatályon kívül helyezési ok, hanem relatív hatályú eljárási szabálysértés, ezért emiatt a Be. 416. §-ának

(1)bekezdés c) pontjára alapozott felülvizsgálatnak nincs helye, a felülvizsgálati indítványnak a kft. vagyoni helyzetére vonatkozó terhelti tudattartalommal kapcsolatos érvei pedig az irányadó tényállással ellentétesek, így az indítvány e részében is a törvényben kizárt. Kifejtette, hogy az 1978. évi IV. törvény 290. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző ún. fedezetelvonó csődbűntett a felszámolás elrendelése előtt és azt követően is elkövethető, és csupán a büntethetőség és nem a fizetésképtelenség megállapíthatóságának feltétele a felszámolási eljárás megindítása; ugyanakkor az adóvégrehajtási eljárás közel két éven keresztül eredménytelen maradt, így 2005 októberében, a valótlan tartalmú kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalásakor a ... Cipőipari Kft. már fizetésképtelen volt. Utalt arra is, hogy az ún. fedezetelvonó csődbűntett akkor is megvalósul, ha a gazdálkodó szervezet hitelezők kielégítése elől kimentett vagyonának jogi sorsa a közhitelű nyilvántartásból pontosan nyomon követhető. Miután az irányadó tényállás szerint a két terheltnek a kölcsönszerződés megkötésére valós szándéka nem volt, és a kölcsön összege ténylegesen nem került az I. rendű terhelt rendelkezése alá, álláspontja szerint helytálló a következtetés, miszerint a terheltek célja az volt, hogy az ingatlan, mint a követelések fedezetéül szolgáló egyetlen vagyontárgy a cég tulajdonából kikerüljön és így azt a hitelezők elől, mint kielégítési alapot elvonják. Azonban megítélése szerint a bűncselekmény elkövetési magatartása színlelt ügylet kötése volt, ezért a II. rendű terhelt által elkövetett gazdasági bűncselekmény helyesen az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 290. §-a

(1)bekezdésének b) pontja szerint minősül. Helytállónak tartotta azt is, hogy az eljárt bíróságok a II. rendű terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 274. §-a

(1)bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében is megállapították, mivel a terhelt közreműködött abban, hogy előbb a végrehajtási joga, majd rövid időn belül, azzal szoros összefüggésben a tulajdonjoga keletkezésére vonatkozóan valótlan adatot foglaljanak az ingatlan-nyilvántartásba, mint közhitelű nyilvántartásba, azzal azonban, hogy a terhelt okirat-hamisítási cselekményei helyesen folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntettének minősülnek. Mindezek alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (BF.490/2014/1). II. rendű terhelt védője írásbeli észrevételében megismételte azon álláspontját, amely szerint a nem szabályszerűen figyelmeztetett tanúk vallomásait a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni, vallomásaikra tényállás nem alapítható, így a jogerős ítélet tényállása, és az abból levont jogi következtetés megalapozatlan. További észrevétele szerint a vádirat a végrehajtási jog bejegyzését nem tartalmazta, így az intellektuális közokirathamisítás megvalósulását csak a vádhoz kötöttség sérelmével lehetett volna megállapítani, ebből következően a folytatólagos elkövetés sem vethető fel. .-.-.-. A Kúria a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján vizsgálta felül, emellett figyelemmel volt az ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt és az az indítványban nem hivatkozott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges egyéb eljárási szabálysértésekre is. A Be. 416. §

(1)bekezdés - indítványozó által felhívott -

1. a)pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor, míg a
2. b)pont alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A törvényhely ugyancsak felhívott
3. c)pontja akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha az eljárt bíróság ügydöntő határozatát a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 423. §

(1)bekezdése szerint azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható. Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt a ... Cipőipari Kft. vagyoni helyzetével, tartozásaival tisztában volt, tudomása volt arról is, hogy az adóhatósági eljárás során

1. évben már több sikertelen árverés is történt az ingatlannal kapcsolatban. Miután a felülvizsgálati indítványnak a kft. vagyoni helyzetével kapcsolatos terhelti tudattartalmával kapcsolatos érvei az irányadó tényállással ellentétesek, e részében az indítvány az irányadó tényállást támadta, így a törvényben kizárt, ezért azzal a Kúria érdemben nem is foglalkozott. A Be.
2. §

(1)bekezdés c) pontja tételesen felsorsolja azokat az eljárási szabályokat, amelyek megsértése miatt felülvizsgálatnak van helye; ezeknek a köre nem bővíthető. A Be. indítványozó által hivatkozott 82. §

(2)bekezdésében, valamint a 85. §

(3)bekezdésben írt szabályok nem tartoznak ebbe a körbe; esetleges megsértésük nem minősül olyan eljárási szabálysértésnek, ami a felülvizsgálatot lehetővé tenne. Mindamellett a tanút a kihallgatása elején a vallomástétel alóli mentességi okok közül csak arra kell figyelmeztetni, amelynek indokoltsága felmerül. Ráadásul az adott ügyben ellentétben a felülvizsgálati indítványban írtakkal a tárgyalási jegyzőkönyvekből megállapíthatóan a tanúk figyelmeztetése és kioktatása maradéktalanul megtörtént a kifogásolt esetekben is, mégpedig az eljárási törvényben írtak szerint, így amellett, hogy erre az eljárási szabálysértésre alapozott felülvizsgálat a törvényben kizárt, a hivatkozás egyszersmind alaptalan is. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel a 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja szerint feltétlen eljárási szabálysértés, ha a bíróság indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet alkalmatlan a felülbírálatra. Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése azonban nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontjukat - a bűnösséggel, a minősítéssel és a jogkövetkezményekkel kapcsolatban - mire alapozták. Az ügydöntő határozat indokolásának kötelező tartalmi elemeit a Be. 258. §

(3)bekezdése tartalmazza. Ennek keretében - a d) pontra figyelemmel - a bíróságnak a bizonyítékokat számba kell vennie, és értékelni kell. A bíróságnak be kell számolnia arról, hogy az egyes bizonyítékok közül melyeket fogadott el, és milyen okból, másokat miért vetett el, az egyes bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonított, majd a bizonyítékokat egymással is össze kell vetnie, számot adva, hogy a tényállást milyen bizonyítékokra alapította. Ezen törvényi előírásokat az első fokon eljárt bíróság maradéktalanul betartotta, kimerítően és a logika szabályainak megfelelően értékelte a bizonyítékokat, és kellően megindokolta jogi álláspontját is. Ráadásul az indítványozó csak a tanúk kioktatásának általa törvénysértőnek tartott módjával összefüggésben utalt az indokolási kötelezettség elmulasztására. Miután azonban a bizonyítékok törvényességét vitatva lényegében a tényállás megalapozottságát, azaz az irányadó tényállást támadta, az indítvány ezen érvei alapján a felülvizsgálat ugyancsak a törvényben kizárt. A Kúria a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)és
2. c)pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott egyéb eljárási szabálysértést nem észlelt sem az első-, sem a másodfokú bíróság eljárásában. Az 1978. évi IV. törvény - a vád tárgyává tett cselekmények elkövetési idején hatályos - 290. §

(1)bekezdése szerint csődbűntettet követett el, aki a gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelensége esetén

1. a)a tartozása fedezetéül szolgáló vagyont elrejtette, eltitkolta, megrongálta, megsemmisítette vagy használhatatlanná tette,
2. b)színlelt ügyletet kötött, vagy kétes követelést ismert el, és ezzel a hitelezői kielégítését részben vagy egészben meghiúsította. Az indítványozó azon álláspontja, amely szerint a fizetésképtelenség a felszámolási eljárás jogerős elrendelésével következik csak be, ellentmond a keretjogszabályt kitöltő jogi normának, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 22. §

(1)bekezdésében foglaltaknak is, amely szerint felszámolás elrendelésére az adós fizetésképtelensége esetén kerül sor. A törvényi tényállás szerinti fizetésképtelenség szükségszerűen a két idézett pontban meghatározott magatartások előtt következik be, és olyan ténykérdés, amit a büntetőügyben eljáró bíróságnak kell megállapítania. Emellett a büntetőjogi felelősséget - ellentétben a felülvizsgálati indítványban írtakkal - önmagában nem a fizetésképtelenség, hanem az annak bekövetkezése esetén megvalósított, a büntető törvénykönyvben leírt magatartások tanúsítása alapozza meg. Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt, az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 290. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti, ún. fedezetelvonó csődbűntett a felszámolás elrendelése előtt és azt követően is elkövethető volt. A Csődtv. - bűncselekmény elkövetésekor hatályos - 27. §-a

(2)bekezdésének a)-c) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapította meg, ha az adós a nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül sem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, illetve a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. Az irányadó tényállás szerint az APEH a 24.796.376 forint adókövetelése behajtására 2003 évtől kezdve 2005 júliusáig adóvégrehajtást foganatosított a ... Cipőipari Kft. ellen, és több alkalommal tűzött ki árverést az adós tulajdonában álló ... ingatlanra, amely azonban minden esetben meghiúsult; az adóvégrehajtási eljárás során kitűzött árverések sikertelenségéről a II. rendű terheltnek is tudomása volt. A Csődtv. 27. §-a

(2)bekezdésének b) pontjában írt végrehajtás alatt pedig nem kizárólag a bírósági végrehajtás értendő; az adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény szerinti adóvégrehajtási eljárás is idetartozik, amely az adott ügyben közel két éven keresztül eredménytelen maradt. Ebből következően 2005 októberében, a valótlan tartalmú kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalásakor a ... Cipőipari Kft. már fizetésképtelen volt. Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt cselekvősége nem csupán a közjegyző előtt tett valótlan tartalmú nyilatkozatra korlátozódott, ugyanis a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátását kérte a Kalocsai Városi Bíróságtól
2. október
3. napján, majd végrehajtást kérőként lépett fel, javára a végrehajtási jogot be is jegyezték, majd az ingatlanra kitűzött második sikertelen árverés után az ingatlan átvételére vonatkozó igényét bejelentette, és azt
4. január 5-én - készpénz fizetése nélkül, beszámítással - átvette, ezt követően pedig a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba
5. február 7-én bejegyeztette. A terhelt a közjegyzői okiratba foglalt, valótlan kölcsönszerződéssel teremtette meg az alapját annak, hogy végrehajtási eljárást kezdeményezhessen a ... Cipőipari Kft. ellen, és ennek révén az ingatlan tulajdonjogát megszerezze; az utolsó részcselekményt akkor fejtette ki, amikor a végrehajtás során a két árverési kísérlet is eredménytelenül zárult. A csődbűntettnek az
6. évi IV. törvény - már idézett -
7. §ának

(1)bekezdés b) pontjában foglalt egyik elkövetési magatartása a színlelt ügylet kötése; ezt valósítja meg az az elkövető is, aki a színlelt ügylettel a hitelező kielégítési alapjául szolgáló vagyontárgy tulajdonjogának változását éppen a hitelező, mint a színlelt szerződésen kívülálló harmadik személynek kívánja bizonyítani. Valóságos és érvényes szerződés semmis. szerződési akarat hiányában az ilyen A semmisséget a büntető ügyekben eljáró hatóságok önállóan bírálják el. Jelen esetben is erről van szó: a két terheltnek a kölcsönszerződés megkötésére valós szándéka nem volt, a 10.000.000 forint ténylegesen nem került az I. rendű terhelt rendelkezése alá, a pénz átadása csak színleg történt meg; a terheltek célja az volt, hogy az ingatlan, mint a követelések fedezetéül szolgáló egyetlen vagyontárgy a cég tulajdonából kikerüljön, így azt a hitelezők elől, mint kielégítési alapot elvonják. Így - ellentétben a felülvizsgálati indítványban írtakkal és egyezően a Legfőbb Ügyészség álláspontjával - a fedezetelvonó csődbűntett annak ellenére, hogy a gazdálkodó szervezet hitelezők kielégítése elől kimentett vagyonának jogi sorsa a közhitelű nyilvántartásból pontosan nyomon követhető volt, megvalósult. Miután a bejelentett hitelezői igények kielégítésére semmilyen vagyon nem állt a felszámolási eljárásban rendelkezésre, így a terhelt bűnösségének megállapításánál az nem is bírt jelentőséggel, hogy nem jelentett be a felszámolási eljárás során minden hitelező hitelezői igényt. Emellett azonban nyilvánvalóan nem is volt helytálló a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, hogy a ... Gázszolgáltató Zrt. végrehajtást kérőnek a ... Cipőipari Kft.-vel szemben támasztott követelését a felszámolási eljárásban nem érvényesítették. E cég jogutódja ugyanis az ... Zrt., amely az irányadó tényállás szerint a felszámolási eljárásban 325.497 forint hitelezői igényt jelentett be. A tényállás szerint az APEH-en és az ... Zrt.-n kívül még hat olyan hitelező terjesztett elő követelést a felszámolási eljárásban, akik ugyan a felszámolási eljárást megelőző végrehajtási eljárásban végrehajtást kérőként nem léptek fel, de e hitelezők követelésének kielégítését a terheltek éppúgy meghiúsították, mint az adóhatóság, illetve a gázszolgáltató társaság követelését. Ezért a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, hogy az ... Távközlési Rt. végrehajtást kérő a felszámolási eljárásban nem jelentette be a hitelezői követelését, a bűnösség megállapítása kérdésében ugyancsak nem bír jelentőséggel. Emellett a törvényi tényállás szerint a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha az adósnak csak részbeni kielégítésre alkalmas vagyona van, azonban azt is elvonja csalárd módon a hitelezői kielégítés elől. A II. rendű terhelt által elkövetett gazdasági bűncselekmény azonban - amelynek helyes megnevezése csődbűntett - helyesen az 1978. évi IV. törvény elkövetéskor hatályos 290. §-a

(1)bekezdésének b) pontja szerint minősül. A felülvizsgálati indítvány kétségtelenül helytállóan hivatkozott arra, hogy a vád tárgyává tett, a közjegyző által hitelesített okiratoknak a bizonyító ereje nem terjed ki a közokiratban rögzített adatok, nyilatkozatok, megállapítások, intézkedések tartalmi valódiságának az igazolására. A következetes bírói gyakorlat szerint azonban a tényállás részét képezik azok a tények is, amelyeket a bíróság helytelen ítéletszerkesztés folytán nem az ítélet tényállásában, hanem annak más részében rögzít. Ezért a Kúria a tényálláshoz tartozónak tekintette azt a tényt is, amely szerint az I. rendű terhelt ténylegesen nem kapott kölcsön II. rendű terhelttől 10.000.000 forintot (első fokú ítélet

1. oldal
2. bekezdés). Így az irányadó tényállás szerint a terheltek egymással valótlan tartalmú kölcsönszerződést kötöttek, és bár a tényállás nem zárja ki azt, hogy a közjegyző előtt valóban történt pénzátadás, azonban azt tartalmazza, hogy a jogügylet valójában nem jött létre, és ténylegesen nem került ez a pénzösszeg I. rendű terhelt rendelkezése alá. Erre figyelemmel a közjegyzői okiratnak a pénz átszámolásának és átvételének tényét rögzítő része kapcsán valóban nem állapítható meg, hogy ez abba mint valótlan adat került. Az irányadó tényállás szerint ugyanakkor II. rendű terhelt a valótlan tartalmú kölcsönszerződést rögzítő közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátását kérte a bíróságtól, ezt követően pedig végrehajtási eljárást indított a kft. ellen. A közjegyzői okiratba foglalt valótlan tartalmú kölcsönszerződés értelemszerűen nem keletkeztethetett valós végrehajtási jogot, hiszen a terheltnek a ... Cipőipari Kft.-vel szemben ténylegesen nem volt követelése, így a végrehajtási eljárásban jogszerűen nem is léphetett volna fel végrehajtást kérőként. Miután a cég ... ingatlanára a terhelt javára a végrehajtási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be is jegyezték, a közhiteles nyilvántartásba mint közokiratba valótlan adat került. Ezt követően a végrehajtási eljárás után a terhelt is bejegyeztette az ingatlan-nyilvántartásba. a tulajdonjogát II. rendű terhelt tehát közreműködött abban, hogy előbb a végrehajtási jogára, majd rövid időn belül a tulajdonjogára vonatkozóan is valótlan adat kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba, mint közokiratnak minősülő közhitelű nyilvántartásba. Ennek megfelelően mind a csődbűntettben, mind a közokirat-hamisítás bűntettében helytállóan állapították meg a bíróságok a terhelt bűnösségét és mind a gazdasági, mind a közbizalom elleni bűncselekmény minősítése törvényes; így a felülvizsgálati indítványnak a terhelt bűnösségét és a terhére megállapított cselekmények minősítését, valamint a halmazati büntetés kiszabását sérelmező - a Be.
3. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára alapított része sem foghatott helyt. Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is utalt, a fentiek alapján a II. rendű terhelt által az 1978. évi IV. törvény 274. §-a

(1)bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét folytatólagosan követte el. A védőnek a Legfőbb Ügyészség ezzel kapcsolatos álláspontjára tett észrevétele - amely szerint a vádirat a végrehajtási jog bejegyzését nem tartalmazta, így emiatt az intellektuális közokirat-hamisítás megvalósulását és ebből következően a folytatólagos elkövetést csak a vádhoz kötöttség sérelmével lehetett volna megállapítani - annyiban nem helytálló, hogy a bíróság a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos tény megállapításával nem terjeszkedett tettazonosság körébe tartozik. túl a vádon, miután az a A folytatólagos elkövetésnek azonban csak a büntetés kiszabása körében súlyosítóként, és nem büntetési tételkereteket növelő körülményként lett volna jelentősége. A Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a törvénysértő minősítés felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az törvénysértő büntetést eredményezett; ez a körülmény azonban az egyébként törvényes nemben és törvényes keretek között kiszabott büntetést nem érintette. Emellett a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány hiányában a Kúria e kérdéssel érdemben nem is foglalkozhatott. A Kúria mindezekre figyelemmel a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványát elbírálva - a Be. 424. §ának

(1)bekezdés szerinti tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatokat e terheltre vonatkozó részükben a Be. 426 §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §-ának

(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel. Budapest,

1. június
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő