Bfv.249/2014/6 – Kúria

(1)és

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, így megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - az új törvény alkalmazására. KÚRIA Bfv.I.249/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a

1. év tanácsülésen meghozta a következő május hó
2. napján tartott í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt indult büntetőügyben a terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Törvényszék 1.B.1235/2012/
3. számú ítéletét és a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.227/2013/
4. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a terhelt élet, testi épség elleni cselekményének jogszabályi hivatkozását testi sértés bűntettének [Btk.
5. §

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulat] jelöli meg azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, abból legkorábban a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben a megtámadott határozatot a terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Szegedi Törvényszék a 2013. március 26-án kihirdetett 1.B.1235/2012/13. számú ítéletével a terhelt bűnösségét testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés

1. fordulat] állapította meg. Ezért őt négy év kilenc hónap börtönre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről. A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a
2. október 1-jén jogerőre emelkedett Bf.III.227/2013/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetést három év hat hónapra, a közügyektől eltiltás időtartamát pedig három évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős határozatok ellen a terhelt védője útján nyújtott be a Be.
4. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Btk. 2. §

(2)bekezdésében írt rendelkezést figyelmen kívül hagyta, holott az elbírálás időpontjában a

1. évi C. törvény már hatályba lépett, és az a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményét illetően enyhébb rendelkezést tartalmaz. Mindezekre figyelemmel elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan - az enyhítő körülmények figyelembe vételével indítványozta, hogy a Kúria maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot és enyhébb büntetést szabjon ki vele szemben. Álláspontja szerint T1 tanú bosszúból tett rá nézve valótlan tartalmú vallomást, miként a sértett is, aki fél megnevezni a bűncselekmény tényleges elkövetőjét. Sérelmezte, hogy a nyomozás során nem rögzítették az őt ért sérülést és elmaradt a szembesítés, valamint a helyszíni kihallgatás is. Mindemellett a bíróság eltúlzottan szigorú büntetést szabott ki vele szemben, nem értékelte kellő nyomatékkal a javára szóló enyhítő körülményeket, holott indokolt lett volna a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának eggyel enyhébb fokozatban történő megállapítása. A Legfőbb Ügyészség BF.350/2014/
2. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt a bizonyítékok mérlegelését és a büntetés mértékét kifogásoló részében a törvényben kizártnak, míg a Btk.
3. §

(2)bekezdés alkalmazásának mellőzését sérelmező részében alaposnak ítélte. Indítványozta, hogy a Kúria a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogszabályi hivatkozását a

1. évi C. törvény alkalmazásával jelölje meg, állapítsa meg, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltétles szabadságra. A terhelt a Legfőbb Ügyészség indítványára írásban tett észrevételében eljárási szabálysértésként a Be.
2. §

(1)bekezdés III. a) pontjára és a 376. §

(1)bekezdésére is hivatkozott a hatályon kívül helyezés okaként. A büntetés kiszabását azért is törvénysértőnek tartotta, mert vélekedése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan nem volt bizonyítható a bűnössége, és a bíróság az ítéletben nem adta indokát, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította, melyiket és miért fogadta el. Ezért nem csupán a bűncselekmény jogszabályi megjelölésének és a feltételes szabadságra bocsátásnak a megváltoztatását, hanem a kiszabott büntetés mérséklését is kérte. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet, a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §

(1)bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége nem kifogásolható, miként a bizonyítékok értékelésének téves voltával érvelve sem vitatható a bűnösség megállapítása. Nem kerülhet sor a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok eltérő értékelésére, a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására, és ez okból a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére sem. A Kúria a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint a 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be [Be. 423. §

(5)bekezdés]. A terhelt felülvizsgálati indítványában olyan (ún. abszolút hatályú eljárási szabálysértésre hivatkozott, amely felülvizsgálat alapjául szolgálhat [Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja]. Ám ez a hivatkozás alaptalan. A Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A terhelt észrevételével kiegészített felülvizsgálati indítvány hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, nem adott számot a bizonyítékok mérlegeléséről (T1 terhelő vallomását elfogadta, holott ehhez érdeke fűződött, és a sértett sem tekinthető elfogulatlannak). Az indítvány az indokolási kötelezettség megsértése címén valójában az irányadó tényállást, a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének helyességét támadta, amikor arra hivatkozott, hogy a terheltet még a cselekményt megelőzően a tanya kapujában egy olyan személy, aki az ítéleti tényállás szerint nem is tartózkodott a helyszínen leütötte, az eleséstől sérülése is keletkezett, amelynek rögzítésére orvosi vizsgálat hiányában nem került sor. Nem ő szúrta meg a sértettet, hanem az a személy, aki a rendőri intézkedés idejére már eltávozott a helyszínről. Mindemellett a Be. 423. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A felülvizsgálati indítványban hivatkozottakkal ellentétben a kötelezően irányadó tényállás szerint: Az ittas állapotban lévő terhelt és a sértett között kialakult szóváltást, majd kölcsönös tettlegességet követően - melynek során egyiküknek sem keletkezett sérülése - a terhelt a tanya kerítésénél letámasztott kerékpár táskájából elővett késével a sértett sértett felé indult. A szidalmazásától a házba bemenekülő sértettet követte, majd két alkalommal közepes erővel a has felső-középső részén megszúrta. A has szúrt sérülései és a máj bal lebenyén keletkezett következményes szúrt sérülés a hasüreg megnyitása miatt közvetett életveszélyes állapotot idézett elő. A Be. 423. §

(2)bekezdésének értelmében a felülvizsgálati indítványt - az

(1)bekezdés

1. e)és
2. f)pontjában meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt szabtak ki törvénysértő büntetést vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést. A felülvizsgálati indítvány a Btk. 2. §

(2)bekezdés alkalmazásának figyelmen kívül hagyását, így a büntetőjog más szabályának megsértése miatti törvénysértő büntetés kiszabását sérelmező részében alapos. A másodfokú bíróság felülvizsgált ítéletében nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a terheltnek felrótt bűncselekményt az elkövetésekor, vagy az elbírálásakor hatályos törvény szerint bírálta el. Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 170. §

(1)bekezdés és

(6)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette és az elbíráláskor hatályos
2. évi C. törvény
3. §

(1)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulatának összevetése alapján megállapítható, hogy a büntetési tétel mindkét törvény szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját illetően az elbíráláskor hatályos törvény kedvezőbb. Az elkövetéskor hatályos törvény
2. §-ának

(2)bekezdés

1. fordulata szerint feltételes szabadságra bocsátásnak akkor van helye, ha az elítélt a börtönben végrehajtandó büntetésnek legalább a háromnegyed részét kitöltötte; míg az elbíráláskor hatályos törvény
2. §-ának

(2)bekezdés a) pontja szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. A 4/

1. (X. 14.) BK vélemény szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
2. évi C. törvény
3. §

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, így megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - az új törvény alkalmazására. Az elbírálás a bűnösség kérdésében történő döntést, a bűncselekmény minősítését és a joghátrány meghatározását - azaz a büntetés kiszabását vagy intézkedés alkalmazását - öleli fel. A 2012. évi C. törvény 38. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott kötelező rendelkezés szerint, a bíróságoknak az ítéletükben a büntetéskiszabás részeként kell rendelkezniük a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Így az új törvény alapján a szabadságvesztés kiszabása annak mértéke, a végrehajtás fokozata és - a kollégiumi vélemény szerint - a kedvezmény legkorábbi időpontja meghatározásából tevődik össze. Ezen elemek bármelyikének hiányában a kiszabott büntetés nem törvényes. A másodfokú bíróság a Btk. 2. §-ának

(2)bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyva a terhelt cselekményét nem az elbíráláskor (

1. október 1.) hatályos törvény szerint minősítette és ítéletében nem rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, ezért a kiszabott büntetés törvénysértő. Ezért a Kúria a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terhelt élet, testi épség elleni cselekményének jogszabályi hivatkozását testi sértés bűntettének, Btk. 164. §

(1)bekezdés és

(8)bekezdés

1. fordulata szerint jelölte meg, azzal, hogy a szabadságvesztés [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont] végrehajtási fokozata börtön [Btk. 35. §

(1)bekezdés

1. fordulata], abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra [Btk.
2. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pontja]. Egyebekben a megtámadott határozatot a Be.

1. § alapján hatályában fenntartotta. Az ítélet elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §-ának

(4)bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. május
2. Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő