Pf.20275/2013/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.275/2013/

1. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Szirtes Csongor ügyvéd ügyvéd által képviselt I.r. és II. r. felpereseknek a dr. Vízvári Vendel ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
2. szeptember
3. napján kelt 10.P.20.851/2012/
4. számú ítélete ellen a felperesek által
5. sorszám alatt előterjesztett,
6. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelesek a felperesek megfizetni egyetemlegesen az állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 1.280.000,-(Egymilliókettőszáznyolcvanezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Kötelesek a felperesek egyetemlegesen megfizetni az alperesnek 381.000,(háromszáznyolcvanegyezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az "Település"1 belterület ...1 helyrajzi szám alatt felvett „vasútállomás" megjelölésű ingatlan tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a "M" volt, a kezelő a terület egy részét bérbeadás útján hasznosította. A per tárgyát képező területet a "A" Vállalat - a továbbiakban Állami Vállalat - bérelte egyebek mellett egy
7. április
8. napján kelt pótszerződés alapján. "Település"1 Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Ipari és Műszaki, Építési és Közlekedési Csoportja
9. május
10. napján engedélyt adott arra, hogy az Állami Vállalat a "M"-tól bérelt területen csővázas színt építsen.
11. december
12. napján kelt határozatával a fenti építésügyi hatóság engedélyt adott az Állami Vállalat részére a meglévő raktárkomplexumhoz toldalékként palackozott ételecet raktár építésére. A határozatból kitűnően a "M" mint telektulajdonos megadta az engedélyt a toldalék építéséhez.
13. november
14. napján kelt határozatával a fenti építésügyi hatóság használatbavételi engedélyt adott az Állami Vállalat részére 3 raktár, előkészítő, csomagoló, zuhanyzó, fehér-fekete öltöző és WC helyiségekre (mindösszesen 621 m2 területre). Az Állami Vállalat jogutódja a végelszámolás alatt álló "B" - a továbbiakban eladó - által az ingatlanon létesített felépítmények tekintetében az eladó és a "C" Kft. mint vevő közötti előszerződés megkötését követően - a "C" Kft. anyagi erőtlensége folytán- helyette az eladó és egymás között egyenlő arányban a felperesek, mint vevők között jött létre
15. november
16. napján ingatlan adásvételi szerződés. A szerződés tárgyát az ingatlanon felépült összesen 2730 m2 területű felépítmény, azon belül 10 raktárhelyiség (az épület feltüntetési vázrajzon A, B, C, D, F, G, H, J, K, L betűvel jelölve) és az M betűvel jelölt iroda és raktárhelyiség képezte, melyeket a szerződés 1966ban építettként jelölt. A földszint, plusz egyemeletes felépítmények téglafalazatú, pillérvázas, vasbeton lemez szerkezetűek voltak. A szerződés rögzítette, hogy a felperesek előtt ismert, hogy a "M" Üzletigazgatósága képviseletében eljáró "D" Ügyvédi Iroda a "M" Vezérigazgatósága Igazgatási és Jogi Irodájához megkeresést intézett, melyben a "M" Üzletigazgatósága kérte a Vezérigazgatóság hozzájárulását ahhoz, hogy a szerződés tárgya vonatkozásában az elővásárlási jogáról még a felpereseket megelőzően vevőként fellépő "C" Kft. javára - lemondjon, és járuljon hozzá a felépítmények önálló helyrajzi számon történő feltüntetéséhez. Az ügyvédi iroda a szerződésben felhívott közbenső tájékoztatásában utalt arra is, hogy e kérdésekben - miután egyértelmű, hogy a "M" engedélyével létesültek a felépítmények - az Üzemigazgatóság a maga részéről nem ellenzi, de végleges választ e kérdésekben csak a "M" Vezérigazgatósága adhat. A felperesek azt vállalták a szerződésben, hogy a fentiek szerint megkért okiratok birtokában eljárnak az alperesnél aziránt, hogy adja ki az elővásárlási jogról lemondó és a tulajdon bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatokat oly módon, hogy az adásvételi szerződés és a nyilatkozatok alapján a felperesek tulajdonjoga kerülhessen bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperesek tudomásul vették, hogy a földterületet mindenkor a "M"-tól kell bérelniük, azzal, hogy a bérleti díj
17. december
18. napjáig rendezett. Rögzítették, hogy az elővásárlási jogról lemondó és a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozat elmaradásának kockázatát a felperesek viselik.
19. március
20. napján kelt levelében a "D" Ügyvédi Iroda a "M" Üzletigazgatóság részéről még mindig a "C" Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t tájékoztatta arról, hogy az eladó és a "C" Kft. között létrejött előszerződésben foglaltak kapcsán "M" Rt. ... Üzletigazgatósága az elővásárlási jogról lemond, így elviekben nincs akadálya annak, hogy az új tulajdonossal területbérleti szerződést kössön a "M", ez azonban az "Település"1-i Állomásfőnökséggel egyeztetendő. Végül az alperes nem járult hozzá az épületek ingatlan-nyilvántartásban történő feltüntetéséhez. Az "Település"1i Körzeti Földhivatal - megosztási vázrajz hiányában- a felperesek tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Még az adásvételi szerződés létrejötte előtt,
21. november hó
22. napján a felperesek területbérleti szerződést kötöttek a Magyar Állam tulajdonában, de az alperes kezelésében lévő 3194+302 m2 térmértékű ingatlanra, mely bérleti jogviszony - a bérleti díj fizetésének elmaradása miatt -
23. április
24. napján kelt felmondással megszüntetésre került. A felperesek
25. november hó
26. napján 1036/
27. számon helyiségbérleti szerződést kötöttek a Magyar Állam tulajdonában álló, de az alperes kezelésében lévő raktárhelyiség bérletére, a bérleti díj fizetés elmulasztása miatt e bérleti szerződés is felmondásra került
28. szeptember
29. napján.
30. évben terület bérleti szerződés II. módosítás elnevezésű megállapodás került az alperes és a felperesek részéről aláírásra, mely rögzítette, hogy a megvásárolt, saját tulajdonú épületben a bérlők egy szórakozóhelyet kívánnak létesíteni. A bérleti jogviszony kezdete eredetileg
31. március
32. napja. A bérelt területen beruházásaikat a felperesek saját költségükre bérbeszámítási, vagy készpénztérítés igénye nélkül végezhetik hatósági engedélyek birtokában. A per folyamán
33. április
34. napján a peres felek jogi képviselői egyeztetési jegyzőkönyvet írtak alá, melyben rögzítették, hogy az esztergomi 18159 helyrajzi szám alatt felvett 7 hektár 3274 m2 alapterületű ingatlan megosztását a "M" Rt. megkérte. A per tárgyát képező felépítmények az újonnan kialakítandó ...1 helyrajzi szám alatti 4615 m2 alapterületű raktár rendeltetésű ingatlanon helyezkednek el. Az "M" Rt. a földhivataltól kérte a megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetését, ahhoz azonban az önkormányzat engedélye szükséges. A megosztás bejegyzését követően a perbeli terület pályázat útján kerül értékesítésre, melyben a felperesek lehetőséget nyernek az ingatlan megvételére. Felperesek módosított keresetükben: 1.) Kérték annak megállapítását, hogy az időközbeni megosztás folytán az "Település"1 ...1 helyrajzi szám alatt felvett ingatlannal alkotórészi kapcsolatban állnak a felperesek által egymás között egyenlő arányban megvásárolt felépítmények, melyek tulajdonjogát ráépítés (beépítés), illetve a Ptk.
35. § /2/ bekezdése alapján szerezte meg jogelődük. 2.) Kérték annak megállapítását, hogy a felépítmények alatti föld tulajdona is megilleti a felpereseket egymás között egyenlő arányban, s ennek megfelelően a 4615 m2 területű (telek) ingatlan a peres felek közös tulajdonában áll, abból személyenként a felpereseket 1350/4615 tulajdoni hányad illeti meg. A földterület vonatkozásában kérték, hogy a bíróság tüntesse fel tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásban. 3.) Kérték olyan tartalmú közbenső ítélet meghozatalát, mely alapján - vázrajz beszerzését követően - önálló ingatlanként (...1/A helyrajzi számon) feltüntetésre kerülhetnek az ingatlan-nyilvántartásban a felépítmények. 4.) 2.070.000 Ft kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra alapítottan, hogy
36. január
37. napján előszerződés és bérleti szerződést kötöttek a felépítményekre, tulajdonjoguk rendezésének elmaradása miatt azonban
38. december
39. napjáig a bérlő jogosult volt havi 75.000 Ft + Áfa összeggel csökkentett bérleti díjat teljesíteni. Az alperes a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a per tárgyát képező ingatlan időközbeni megosztása ellenére az alperes nem köteles a felperesi felépítmények akár közös tulajdonú, akár önálló helyrajzi számon történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez hozzájárulni. A felperesek nem tudnak felmutatni olyan megállapodást, amely alapján akár az alperes, akár a jogelődje hozzájárult volna a felépítmények ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez, továbbá nincs érvényes földhasználatot rendező szerződés sem a felek között. Az építkezésekre az építéskori jogszabályi háttér, így a 9/
40. (II.9.) Kormányrendelet
41. § /5/ bekezdése az irányadó. A kereset szerinti jogcímeken a felperesek jogelődje nem szerezhetett ingatlan tulajdont. Állami tulajdonú földterületen egy állami vállalat ráépítés címén tulajdonjogot nem szerezhetett. Az Állami Vállalat kezelői jogot sem szerzett a raktárépületekre és a raktárak alatt található földterületre sem kapott ingyenes földhasználati jogot, azért területbérleti díjat kellett fizetnie az alperesi jogelőd részére. A raktárépületek tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése tehát nem véletlenül maradt el. Az épületek létesítésekor hatályos jogszabályok szerint állandó fennmaradási engedéllyel bíró felépítmény nem volt a vasútüzemi területen elhelyezhető, emiatt csak a bérleti jogviszony időtartamára szólóan járulhatott hozzá jogelődje a felépítmények elhelyezéséhez. A felépítmények ingó, ideiglenes jellegű építmények, melyek csak a bérlet tartamára maradhatnak fenn, az adásvételi szerződés létrejöttét megelőzően a felperesek által megkötött területbérleti szerződések időközben felmondás folytán megszűntek. Hiába bír egy raktárépület beton alappal, ha annak fennmaradása csak ideiglenes jelleggel lehetséges, megőrzi ingó jellegét. A felépítményeket építtető Állami Vállalat az elbontási kötelezettség elkerülése érdekében, mint ingó dolgokat értékesítette a raktárokat a felperesek részére azt követően, hogy a felperesek területbérleti szerződést kötöttek az alperessel. Egy épület tulajdonjoga önállóan, az alatta lévő földterület nélkül csak akkor ruházható át érvényesen, amennyiben az ingatlan-nyilvántartásban a felépítmény már előzőleg önállóan nyilvántartott, emiatt a felperesek a felépítmények tulajdonjogát átruházással sem szerezhették meg. Ahhoz hogy az Állami Vállalat rendelkezhessen a felépítménnyel szükség lett volna a kezelői jog tekintetében egy megosztásra, ilyen megállapodás, vagy határozat azonban nem született. Ezzel szemben a felperesek álláspontja az volt, hogy az ingatlan-nyilvántartási térképmásolat közokirati formában igazolja, hogy a felépítmények az ingatlannyilvántartásban feltüntetésre kerültek, így azok ingatlannak minősülnek. Az építményekre nem az alperes által hivatkozott 9/
42. (II.9.) Kormányrendelet
43. § /5/ bekezdés, hanem ugyanezen szakasz /1/ bekezdése vonatkozik. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a Magyar Állam javára 1.075.200 Ft eljárási illetéket, illetve az alperesnek 942.467 Ft ügyvédi munkadíjat. Határozat indokolásában rámutatott, hogy a felperesi jogelőd tulajdonszerzése szempontjából az építkezéskor hatályban volt Ptk. szabályait kell alkalmazni. Az ingatlan a Magyar Állam tulajdonát képezte, kezelői joggal csak a "M" rendelkezett, és a felperesek nem tudtak olyan okiratot csatolni, melyből megállapítható lett volna, hogy a kezelői jog jogelődjük és a "M" között megosztásra került volna. A felperesek tartós földhasználat esetén ugyan a Ptk.
44. § /2/ bekezdése alapján megszerezhették volna a felépítmények tulajdonát, azonban a perbeli esetben nem igazolt, hogy a "M" vagy a Magyar Állam a felperesek jogelődjének tartós használatba adta volna az építmények alatti földterületet. Tartós földhasználati jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem került, sőt az építési engedélyek is azt támasztják alá, hogy már a felperesek jogelődje is csupán bérelte az a földterületet melyen az építményeket létrehozta. Ráépítés címén sem állapítható meg a felperesek jogelődjének tulajdonszerzése. Ráépítés esetén csak az építkezőt és csak az általa létesített épület tekintetében illeti meg a föld tulajdonjogától elkülönülő önálló tulajdonjog. Arra nincs lehetőség, hogy a felperesek a más tulajdonában lévő földön, a nem általuk épített felépítményre ráépítés címén önálló tulajdonjogot szerezzenek, így nem kérhetik, hogy a jogelőd javára a ráépítés címén történő tulajdonszerzés megállapításra, majd a tulajdonjog javukra az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Ezen túlmenően a ráépítés szabályai alkalmazásának feltétele, hogy az építmény tartós fennmaradásra alkalmas legyen és e céllal, illetve építési engedéllyel létesítsék. A felperesek valamennyi felépítmény építési, illetve használatbavételi, vagy fennmaradási engedélyét nem tudták csatolni, e téren az építésügyi hatóság megkeresése sem vezetett eredményre. Az iratok hiányában az sem nyert bizonyítást valamennyi felépítmény tekintetében, hogy azokat a jogelőd egyáltalán építési engedéllyel létesítette, és az építmények tartós fennmaradásra alkalmasak, ennek bizonyítását a felperesek által indítványozott helyszíni szemle alkalmatlan, ezért a bizonyítási indítvány teljesítését a bíróság mellőzte. Önmagában azonban az építési engedélyezési dokumentáció sem igazolhatná azt, hogy a perbeli felépítmények tartós fennmaradásra alkalmasak, ez szakértői bizonyítás útján igazolható. E tények igazolásának azért nem tulajdonított a törvényszék jelentőséget, mert az alperes helyesen utalt arra, hogy a Magyar Állam tulajdonában álló területen a korabeli jogszabályok eleve nem adtak lehetőséget arra, hogy a felperesek jogelődje ráépítéssel tulajdont szerezzen. Az építtető Állami Vállalat a bérelt területre csak ideiglenes jelleggel helyezhette el raktárait, a földterületért bérleti díjat kellett fizetnie. Nem igazolt olyan megállapodás létrejötte a felperesek jogelődje és az alperes (vagy jogelődje) között, hogy a korabeli bérleti szerződések végleges felépítmények elhelyezésére jogosították volna a felperesi jogelődöt, s az alperesi jogelőd a felépítményeken a felperesi jogelőd tulajdonszerzéséhez hozzájárult volna, ráadásul akként, hogy a felépítmények önálló helyrajzi számon kerüljenek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre. Utalt arra, hogy a felperesek amikor a raktárépület megvásárolták tudtak arról, hogy a bérlet megszűnése esetén a raktár elbontására kötelesek. Valószínűleg az Állami Vállalat jogutódának végelszámolása alatt éppen e bontási kötelezettség elkerülése érdekében csak, mint ingó dolgokat értékesítették e raktárakat. Alaptalannak találta a felperesek kártérítés iránti keresetét is. A felperesi jogelőd ingatlan tulajdonszerzése hiányában a felperesek nem tulajdonosai ingatlanoknak. Bérleti szerződésüket az alperes már korábban felmondta, így a felperesek nem voltak jogosultak sem bérleti, sem adásvételi előszerződést kötni a per tárgyát képező ingatlanra, így ezzel összefüggésben káruk sem keletkezhetett. A kártérítés törvényi feltételei fennálltát egyébként sem igazolták. Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, annak részítéletben történő megállapítását kérték, hogy ráépítéssel vagy elbirtoklás címén a felperesek tulajdonát képező ingatlanon található 2730 m2-es felépítményt és az alatt lévő földterület tulajdonjogát (földhasználati jogát), míg a közös tulajdon, illetve osztott tulajdon létrehozásával összefüggő kereseti kérelmeik vonatkozásában - a fellebbezés tartalma szerint - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság további tárgyalásra utasítását kérték. Másodlagosan - e körben - a jogszerűtlennek, tényszerűtlennek, felülbírálatra alkalmatlannak minősített elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy miután a vasútállomás környezete a szovjet csapatok ellátását és logisztikáját biztosította, ezért 1993-ig semmilyen felépítmény nem volt feltüntetve - még a vasútállomás sem - az ingatlan-nyilvántartásban. A vasúti pálya és az állomás csak állami tulajdonban lehetett. Ma is érvényes szabály, hogy amennyiben az ingatlanon csak kizárólagos állami tulajdon állhat fenn, akkor más jog nem rögzíthető az ingatlan-nyilvántartásban. Emiatt, ha feltüntetésre is kerülhetett volna korábban a raktár, mint felépítmény, az a megosztást megelőzően más tulajdonába nem kerülhetett volna, így azokon csak kezelői jog állhatott fenn. Az alperes a területhasználati díj miatt folyamatban lévő párhuzamos perben tett nyilatkozataival és az említett, illetve jelen perben csatolt egyes okiratokban maga is elismeri, hogy a felépítmény nem képezi a tulajdonát, az a felpereseké. A felépítmények után a felperesek éveken keresztül építményadót fizettek, azok feltüntetésre kerültek az ingatlannyilvántartásban, így képtelen az az alperesi álláspont - melyet az elsőfokú bíróság is osztott -, hogy a felépítmények ingók. A felépítmények a földdel véglegesen egyesítettek, 60 éve állnak, így ideiglenes jellegűnek sem tekinthetők. Az alperes megtámadhatta volna az épület feltüntetési eljárás során született határozatot, ezt nem tette meg. A jogvita elbírálására az építkezés lezárásakori jog az irányadó. Földhasználati jog alapítására nem volt lehetőség, mert nem volt olyan ingatlan, amelyre jogot alapíthattak volna. A ráépítéssel való tulajdonszerzésnek- az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - nem feltétele az, hogy az építmény tartós fennmaradásra alkalmas legyen, és az építtető az építmény létesítéséhez szükséges engedélyeket beszerezze. Mindez csupán a felépítmény térképen történő feltüntetésének feltétele. Nem a bérleti szerződések jogosították fel a felperesek jogelődjét végleges felépítmények építésére, hanem az építési engedélyek igazolják azt, hogy az alperes tudott az építkezésről és ahhoz hozzájárult. Nem volt önálló tulajdoni lapja az állomásnak az építkezések idején, a felépítmények kezelői joga viszonyt nyilvánvalóan a ráépítő Állami Vállalatot, mint felperesi jogelődöt illette volna meg. Az elsőfokú bíróság által felhívott azon tétel, mely szerint csak az építkezőt illeti meg a föld tulajdonjoga és csak az által létesített épület tekintetében, nem az építkező jogutódjára, hanem az építkezőtől független harmadik személyekre vonatkozik. Az elsőfokú bíróság a per tárgyát, a bizonyítandó tényeket helytelenül határozta meg. Nem abban állt a felek jogvitája, hogy a felperesi jogelőd építési engedéllyel épített az ingatlanon felépítményeket, és az alperes ígéretet tett, hogy az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés érdekében létrehozza az önálló földterületet. A felépítményeken fennálló felperesi tulajdonjogot az alperes korábbi előadásaiban és a másik perben sem vitatta. Vitatott csupán az volt, hogy a felépítmények ingóságnak minősülnek-e (mert ideiglenes használatbavételi engedély alapján épültek), illetve, hogy a raktárépületek tulajdonjogát megszerezte-e a felperesek jogelődje jóhiszemű ráépítőként. A jogviszony nem az ítéletben felhívott 9/
45. (II.9.) Kormányrendelet
46. §-a és nem is az alperes által felhívott 6/
47. (VI.8.) ÉVM-PM együttes rendelet
48. § /5/ bekezdése, hanem az együttes rendelet
49. § /1/ bekezdése alapján bírálandó el. E jogszabályi rendelkezés nem zárta ki, hogy a "M" az általa be nem épített területet más Állami Vállalatnak átengedje. A felperesek jogelődje ingyenesen és határidő nélkül megszerezte az állami föld használatát a Magyar Államtól a Ptk.
50. majd
51. §. alapján. A Ptk.
52. § /2/ bekezdése szerint pedig a földhasználó által épített épület a földhasználó tulajdonába kerül. Mindehhez nem volt szükséges az elsőfokú bíróság által hiányolt szerződés, a földhasználat kapcsán elegendő volt korábban szóbeli megállapodást kötni. A felperesek jogelődje kezelői jogot szerzett a felépítményekre, amely tulajdonjoggá vált az állami vagyon nevesítésekor. 1993-tól számítottan nincs olyan nyilatkozata az alperesnek, mely a felperesek sajátként történő birtoklását megkérdőjelezné, így a felperesek tulajdonszerzése nemcsak az adásvételi szerződés alapján, hanem elbirtoklás címén is megállapítható. Súlyos eljárási szabálysértés az, hogy -a felépítmények tulajdonjogával összefüggésben kizárólag azok ingó vagy ingatlan státusza kapcsán közölt az elsőfokú bíróság bizonyítási terhet, - a felperesek az ingatlan jelleget közokirattal igazolták, az elsőfokú bíróság szerint mégis a felpereseknek kellett volna ezen felül bizonyítaniuk, hogy az épületek tartós fennmaradásra alkalmasak és a szükséges engedélyekkel rendelkeznek, mely körülmények éppen a már lezajlott épület-feltüntetési eljárás során igazolandók - noha kifejezetten utaltak arra, hogy az 1/
53. PK vélemény (konkrétan annak
54. pontja) alapján a törvényszék jelölje meg, ha szakértő kirendelését kívánja, ezt figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, - a Pp.
55. § /1/ és /2/ bekezdése szerinti objektív mérlegelés követelményét sértve az elsőfokú bíróság az alperes jogelismerő nyilatkozatait nem mérlegelte, nem tényeket, hanem feltételezéseket értékelt. A felperesek felépítményi tulajdonjogán túlmenően az is megállapítható, hogy a törvény által létrejött földhasználatra tekintettel jogelődjük állami vállalatként ingyenesen megszerezte a föld épület alatti földterületek tulajdonjogát. A 60 éve létező felépítmények vonatkozásában az elbontási kötelezettség ha lett volna ilyen - kötelmi kötelezettségként már elévült. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a per adatai sem a felperesek jogelődje sem a felperesek tulajdonszerzését nem támasztják alá. E körben megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját. Utalt arra, hogy elbirtoklás címén az elsőfokú eljárásban a felperesek nem támasztottak igényt, elfogultsági kifogást az eljáró bíróval szemben nem jelentettek be, így arra fellebbezésükben sem hivatkozhatnak. A felperesek fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla a Pp.
56. §