Fkf.144/2013/31 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b), ba), bc) pont,

(4)bekezdés b) pont). A kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év 6 (hat) hónap fegyházbüntetésre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 3 (három) évre súlyosítja. II. r. vádlott közbizalom elleni cselekményeit a

1. évi C. törvény alapján - helyesen - 46 rendbeli, társtettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.
2. §) minősíti és bűnös 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, mint társtettes (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b), ba), bc) pont,

(4)bekezdés b) pont). A kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 3 (három) évre súlyosítja. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. III. r. vádlott közbizalom elleni cselekményeit a

1. évi C. törvény alapján - helyesen - 22 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.
2. §) minősíti és bűnös 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, mint társtettes (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b), ba), bc) pont,

(4)bekezdés b) pont). A kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 10 (tíz) hónap börtönbüntetésre súlyosítja. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő nap. V. r. vádlott cselekményét a 2012. évi C. törvény alapján folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének (Btk. 291. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés, b) pont II. fordulat) minősíti. A kiszabott szabadságvesztés próbaidejének tartamát 2 (kettő) évre enyhíti, egyúttal a halmazati büntetésre utalást mellőzi. A pénzmellékbüntetést 50 (ötven) napi tétel, napi tételenként 2000 (kettőezer) forint pénzbüntetésként tekinti kiszabottnak. Az összesen 100.000 (egyszázezer) forint pénzbüntetést, meg nem fizetése esetén, napi tételenként kell egy-egy napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. VIII. r. vádlott cselekményeit a 2012. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) évre, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont), 1 rendbeli csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XIX. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont), 1 rendbeli csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 10 (tíz) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont), 1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXIII. r. vádlott vonatkozásában a Győri Járásbíróság
2. év április hó
3. napján jogerős Bk.137/2013/
4. számú végzését hatályon kívül helyezi, és az abban lopás bűntette miatt alkalmazott próbára bocsátást megszünteti. XXIII. r. vádlott cselekményeit a
5. évi C. törvény alapján 1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont), 1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXV. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 2 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont és Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXI. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 6 (hat) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont és Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXIII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont és Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXIV. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont és Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXV. r. vádlott vonatkozásában a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság
2. év március hó
3. napján jogerős Bk.49/2012/
4. számú végzését hatályon kívül helyezi, és az abban lopás vétsége miatt alkalmazott próbára bocsátást megszünteti. XXXV. r. vádlott cselekményeit a
5. évi C. törvény alapján 2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont és Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXVI. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli közokirat- hamisítás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés c) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXVIII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont), 1 rendbeli csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 8 (nyolc) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XXXIX. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont),1 rendbeli csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 10 (tíz) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XLIII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont),1 rendbeli csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 8 (nyolc) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XLIV. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont),1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 8 (nyolc) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XLV. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont),1 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás vétségének (Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 8 (nyolc) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. XLVIII. r. vádlott cselekményeit a
2. évi C. törvény alapján 2 rendbeli csalás bűntettének (Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont, Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.

1. §) minősíti. A kiszabott börtönbüntetést 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A másodfokú bíróság I. r. vádlottal szemben 1.322.350 (egymilliókettőszázhuszonkettőezer-háromszázötven) forint, II. r. vádlottal szemben 3.114.090 (hárommillió-száztizennégyezer-kilencven) forint, míg III. r. vádlottal szemben 1.791.100 (egymillió-hétszázkilencvenegyezer-egyszáz) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által I. r. vádlottnak a Mosonmagyaróvári Földhivatalnál nyilvántartott, - a … belterület ... helyrajzi számú ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára, - a … belterület .. helyrajzi számú ingatlan 804/8444 tulajdoni hányadára, - a … forgalmi rendszámú, Iveco Eurocargo 75E 14 típusú tehergépkocsijára, - a … forgalmi rendszámú, Porsche Cayenne típusú személygépkocsijára, illetve II. r. vádlottnak - a … belterület … helyrajzi számú ingatlan 2/20 tulajdoni hányadára és - a …. belterület … helyrajzi számú ingatlan 18/144 tulajdoni hányadára vonatkozó zár alá vétel feloldására vonatkozó rendelkezést megváltoztatja, és a zár alá vételt továbbra is fenntartja. Ítélet bevezető részéből a
2. január
3. és 20-ai tárgyalási napokra utalást mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy I. r. vádlott személyi igazolványának száma …, II. r. vádlott lakóhelye: ..., személyi igazolványának száma …, III. r. vádlott személyi igazolványának száma …, V. r. vádlott személyi igazolványának száma …, XXXI. r. vádlott személyi igazolványának száma ... A másodfokú eljárásban felmerült összesen 251.480 (kettőszázötvenegyezernégyszáznyolcvan) forint bűnügyi költségből köteles III. r. vádlott 29.820 (huszonkilencezer-nyolcszázhúsz) forintot, míg XXXVI. r. vádlott 23.220 (huszonháromezer-kettőszázhúsz) forintot az államnak megfizetni. A fennmaradó 198.440 (százkilencvennyolcezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyész, I. r., II. r., III. r. vádlottak és védőik - I. r. vádlott a kézbesítéstől számított 8 napon belül - fellebbezést jelenthet be, míg a többi vádlott tekintetében fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Tatabányai Törvényszék a
4. év március hó
5. napján kihirdetett 3.Fk.94/2010/
6. számú ítéletében I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 27 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, magánokirat-hamisítás vétségében [
7. évi IV. törvény
8. §], amiért őt - halmazati büntetésül -, mint többszörös visszaesőt 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, emellett a Győri Városi Bíróság B.499/2003/
9. számú ítélete kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett továbbá az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztésbe. Ugyanakkor I. r. vádlottat az ellene 25 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [
10. évi IV. törvény
11. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], 16 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pont], valamint 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége [

1. évi IV. törvény
2. §] miatt emelt vád alól felmentette. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 45 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, magánokirat-hamisítás vétségében [
3. évi IV. törvény
4. §], amiért őt - halmazati büntetésül - 1 év fogházbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a II. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztésbe. Ugyanakkor II. r. vádlottat az ellene 33 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [
5. évi IV. törvény
6. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], 18 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pont], valamint 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége [

1. évi IV. törvény
2. §] miatt emelt vád alól felmentette. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 22 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, magánokirat-hamisítás vétségében [
3. évi IV. törvény
4. §], amiért őt halmazati büntetésül -, mint többszörös visszaesőt 1év 2 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a III. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztésbe. Ugyanakkor III. r. vádlottat az ellene 17 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [
5. évi IV. törvény
6. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], 14 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pont], miatt emelt vád alól felmentette. V. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan, gazdálkodó szervezet dolgozója által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. törvény 251. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés II. fordulat] állapította meg, amiért őt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre és 100.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetést - meg nem fizetése esetén - 1.000 forintonként rendelte átváltoztatni fogházbüntetésre azzal, hogy a főbüntetés végrehajtása esetén a pénzmellékbüntetést is annak fokozatához igazodóan kell végrehajtani. V. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [1978. évi IV. törvény 319. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés c) pont] miatt emelt vád alól felmentette. VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont] és magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §], amiért őt - halmazati büntetésül - 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. XII. r., XIX. r., XXV. r., XXXVIII. r., XXXIX. r., XLIII. r. és XLVIII. r. vádlottak bűnösségét 2-2 rendbeli csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont, illetve

(4)bekezdés a) pont] és 1-1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §] állapította meg, amiért őket halmazati büntetésül, külön-külön 2-2 év - végrehajtásában 3-3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés ítélte. XXII. r., XXIII. r., XLIV. r., fiatalkorú XLV. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki 2-2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont, illetve

(4)bekezdés a) pont], valamint 1-1 rendbeli, társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §], amiért őket halmazati büntetésül, külön-külön 2-2 év végrehajtásában 3-3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. XXXII. r., XXXIII. r., XXXIV. r., XXXV. r. vádlottak bűnösségét 2-2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont] és 1-1 rendbeli, ugyancsak társtettesként megvalósított magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §] állapította meg, amiért őket halmazati büntetésül, külön-külön 2-2 év végrehajtásában 3-3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. XXXI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], valamint 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §], amiért őt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. XXXVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés c) pont] és magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §], amiért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. Ugyanakkor felmentette őt 2 rendbeli csalás bűntette [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont, illetve

(4)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól. Az elsőfokú bíróság a Bt1-vel szemben 2.409.110 forint, az Bt2-vel szemben 1.789.240 forint, III. r. vádlottal szemben 1.280.000 forint, míg V. r. vádlottal szemben 10.000.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A magánfélként fellépő Bank1 polgári jogi igényét elutasította. I. r. vádlott két ingatlanára és négy gépjárművére, illetve II. r. vádlott két ingatlanára elrendelt zár alá vételt feloldotta. Az elsőfokú bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat döntő részt egyetemlegesen, míg kisebb részben külön-külön, felmerülése arányában kötelezte a bűnügyi költség viselésére, míg annak egy további részéről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete VI. r., VII. r., XLVII. r. vádlottak vonatkozásában a

1. év március hó
2. napján, XXX. r. vádlott vonatkozásában a
3. év július hó
4. napján, IV. r., X. r., XI. r., XIII. r., XIV. r., XV. r., XXIV. r., XXVI. r., XXVII. r., XXVIII. r., XXIX. r., XL. r., XLII. r., XLVI. r. vádlottak vonatkozásában a
5. év november hó
6. napján, XLI. r. vádlott vonatkozásában a
7. év november hó
8. napján, XLIX. r. vádlott vonatkozásában a
9. év november hó
10. napján, XVI. r. vádlott vonatkozásában a
11. év november hó
12. napján, XVII. r. és XVIII. r. vádlott vonatkozásában a
13. év december hó
14. napján, IX. r. vádlott vonatkozásában a
15. év december hó
16. napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítélete XX. r., XXI. r. és XXXVII. r. vádlott vonatkozásában
17. év április hó
18. napján - az ügyészi fellebbezés visszavonása folytán - jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést I. r. vádlott esetében 41 rendbeli, II. r. vádlott esetében 50 rendbeli, III. r. vádlott esetében 31 rendbeli csalás bűntettének vádja alóli felmentés miatt, a bűnösségük megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása érdekében. XXXVI. r. vádlott terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést az ügyész. I. r., II. r. és III. r. vádlottak, valamint az I. és II. r. vádlott védői elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, míg a III. r. vádlott védője kizárólag felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. V. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. VIII. r., XII. r., XIX. r. és XLVIII. r. vádlottak védői elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, míg XXII. r., XXIII. r., XXV. r., XXXI. r., XXXII. r., XXXIII. r., XXXIV. r., XXXV. r., XXXVIII. r., XXXIX. r., XLIII. r., XLIV. , fiatalkorú XLV. r. vádlottak és védőik a csalás bűntette miatt emelt vád alóli felmentésért, XXXVI. r. vádlott és védője ugyancsak felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség a
19. év december hó
20. napján kelt B.3124/
21. számú fellebbezésében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság I. r. vádlott bűnösségét állapítsa meg további 16 rendbeli csalás bűntettében [
22. évi IV. törvény
23. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], mely cselekményeket bűnsegédként követett el (1., 4., 8., 11., 13., 15., 20., 21., 23., 24., 26., 27.,

1. tényállási pontok - az bank1 sérelmére, 11., 20.,
2. tényállási pontok - az állam sérelmére) és 8 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pont] (4., 8., 13., 15., 23., 24., 27.,

1. tényállási pontok - az állam sérelmére). II. r. vádlott vonatkozásában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg bűnösségét további 19 rendbeli csalás bűntettében [
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], mely cselekményeket bűnsegédként követett el (1., 4., 8., 11., 12., 13., 15., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 26., 27.,

1. tényállási pontok - a bank1 sérelmére, 11., 20.,
2. tényállási pontok - az állam sérelmére) és 9 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pont] (4., 8., 13., 15., 22., 23., 24., 27.,

1. tényállási pontok - az állam sérelmére). III. r. vádlott esetében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg bűnösségét további 11 rendbeli csalás bűntettében [
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont], mely cselekményeket bűnsegédként követett el (1., 4., 8., 11., 13., 15., 23., 24., 27.,

1. tényállási pontok - a bank1 sérelmére,
2. tényállási pont - az állam sérelmére) és 8 rendbeli, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pont] (4., 8., 13., 15., 23., 24., 27.,

1. tényállási pontok - az állam sérelmére). XX. r. és XXI. r. vádlottak tekintetében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg bűnösségüket társtettesként elkövetett csalás bűntettében [
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés a) pont]. XXXVI. r. és XXXVII. r. vádlottak vonatkozásában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg büntetőjogi felelősségüket 2-2 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont, illetve

(5)bekezdés a) pont]. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a

1. év március hó
2. napján kelt BF.12/2010/20-I. számú átiratában az ügyész által I. r., II. r. és III. r. vádlottak terhére, bűnösségük további bűncselekményekben történő megállapítása és a büntetések súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Ugyanakkor XX. r., XXI. r., XXXVI. r. és XXXVII. r. vádlottak ellen bűnösségük további bűncselekményekben történő megállapítása és büntetéseik súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta. I. r., II. r., III. r. vádlottak és védőik által részben felmentésért, részben enyhítésért, illetve V. r. vádlott által felmentésért bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. VIII. r., XII. r., XIX. r., XXII. r., XLVIII. r. vádlottak védői által részben felmentésért, részben enyhítésért, XXIII. r., XXV. r., XXXI. r., XXXII. r., XXXIII. r., XXXIV. r., XXXV. r., XXXVIII. r., XXXIX. r., XLIII. r., XLIV. r. és fiatalkorú XLV. r. vádlottak védői által felmentésért bejelentett fellebbezéseket a felmentésre irányuló részükben tartotta alaposnak. A Fellebbviteli Főügyészség a fent megjelölt átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, és az igen részletesen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a Tatabányai Törvényszék legnagyobb részt megalapozott történeti tényállást állapított meg. Azonban rámutatott, hogy ítéletszerkesztési hibát követett el az elsőfokú bíróság, mert a határozat tényállásában több helyen keverednek a ténymegállapítások a jogi indokolással, illetve a bizonyítékok értékelésének elemeivel, azonban a történeti tényeket a bíróság ennek ellenére jórészt helyesen állapította meg. A Fellebbviteli Főügyészség rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, mivel a Tatabányai Törvényszék az egyes tényekből további tényekre helytelenül következtetett. E körben kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, miszerint a vádlottak a fizetőképesség, illetőleg a fizetési készség tekintetében a pénzintézetet megtévesztve, annak és a Magyar Államnak kárt okoztak volna. Szintén téves ténybeli következtetéssel jutott arra a megállapításra az elsőfokú bíróság, hogy az I. és II. r. vádlottak azokban az esetekben, amikor az általuk vezetett gazdasági társaság az ingatlanok forgalmazása során a vevő és az eladó közé „ékelődött" (1., 4., 6., 12., 13., 15., 16., 25.,
3. tényállási pontok), jogtalan haszonhoz jutott. Álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság ítéletének fentebb idézett megalapozatlansága helyes ténybeli következtetés levonásával kiküszöbölhető. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az egyes tényállásokból mellőzze annak megállapítását, hogy a hitel folyósításával a bank1-et, illetve a Magyar Államot kár érte. Ezzel összefüggésben azt is indítványozta, hogy az érintett tényállási pontokból mellőzze a Fővárosi Ítélőtábla azt az ítéleti megállapítást is, hogy I. r. és II. r. vádlottak az ügylet folytán jogtalan haszonhoz jutottak. Az így helyesbített tényállás - a fellebbviteli főügyészség eredeti indítványa szerint - már teljes körűen megalapozott és felülbírálatra alkalmas. A szóban forgó első ügyészi indítvány kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, azonban a tényállásból a vádlottak bűnösségére levont következtetés csak részben okszerű. Az ügyész úgy foglalt állást, hogy a csalás bűntettének megítélése során tévedett az első fokon eljárt Tatabányai Törvényszék, amikor a IV., VIII., XII., XIX., XXII., XXIII., XXV., XXXI-XXXV., XXXVIII., XXXIX., XLI., XLIII-XLV., XLVII., XLVIII. r. vádlottak bűnösségét a bűncselekményekben megállapította, illetőleg a többi terhelt esetében a vádlottakat bizonyítottság hiányában mentette fel. Az ügyészi álláspont szerint ugyanis sem a vád, sem pedig az elsőfokú ítélet tényállása alapján nem állapítható meg a vádlottak terhére a csalás elkövetése a hitelek felvételével kapcsolatban. E körben kifejtette, hogy a csalás célzatos bűncselekmény, kizárólag szándékosan követhető el, és az elkövető szándékának - legalább eshetőlegesen - a bekövetkezett eredményre, a kárra is ki kell terjednie. A megalapozott tényállásból azt lehet megállapítani, hogy a hitelt felvevő vádlottak úgy vettek fel hitelt a pénzintézettől, hogy annak teljes körű ingatlan fedezete volt. Az ügyészi érvelés lényege szerint a fedezetül felajánlott ingatlanok értékét a pénzintézet a jogszabályban és a belső szabályzataiban foglaltak szerint állapította meg, és ezzel kapcsolatos törvénysértést a bizonyítási eljárás sem tárt fel. A folyósított hitel összegét a fedezetül felajánlott ingatlan értékéhez viszonyítva állapították meg oly módon, hogy az adós esetleges fizetésképtelensége esetén a hitelt folyósító pénzintézet az ingatlan értékéből valamennyi felmerült kiadását megtérítheti, következésképpen az bank1-et kár nem éri abban az esetben sem, ha a hitelt felvevő nem tudja, vagy nem akarja törleszteni a felvett hitelt. Ebben az esetben ugyanis az állapítható meg, hogy a hitelt felvevő terhelt magatartása nem károkozásra irányul, csupán a hitel megtévesztéssel történő megszerzésére. Az tény, hogy a hitelt felvevő vádlottak a hitelnyújtás egy lényeges feltétele, a rendszeres havi jövedelem tekintetében a pénzintézetet megtévesztették, amikor valótlan tartalmú munkáltatói igazolásokat nyújtottak be. Ez azonban nem változtat azon a tényen - az ügyészi érvelés szerint -, hogy a hitel felvételekor, annak teljes körű fedezete volt a jelzálogjoggal biztosított ingatlan formájában. A bank vagyonában a hitel megtévesztéssel elért folyósításakor értékcsökkenés nem következett be: a pénzeszköz helyébe lépett a tőke, kamat és járulékok együttes összegével megegyező követelés, melynek vagyoni értékével megegyező értékű biztosítékot nyújtott a hitelfelvevő a hitelezőnek. Mindezek alapján a Győri Fellebbviteli Főügyészség a most ismertetett átiratában azt az álláspontot foglalta el, hogy a hitelfelvétellel elkövetett csalás az ítélettel érintett egyik vádlott terhére sem állapítható meg. Szintén nem látta megállapíthatónak a csalás bűntettét I. r. és II. r. vádlottak részéről azokban a tényállási pontokban, amikor az e két vádlott által vezetett gazdasági társaságok vásárolták meg az ingatlant az eladótól, majd adták tovább a hitelt felvevő vevőknek. E magatartás etikussága ugyan megkérdőjelezhető, azonban a pénzintézetet nem tévesztették meg, kárt nem okoztak neki, a hitelfelvevő ügyfelek részéről az ilyen tartalmú szerződés megkötésére kényszer nem volt, így is megérte nekik az ingatlant megvásárolni, következésképpen ezen jogügyletek a közvetítői kereskedelem körébe vonhatók, és a Btk.-ban megfogalmazott törvényi tényállást nem merítenek ki. Ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjának adott hangot, hogy I. r., II. r. és III. r. vádlottak elkövették a csalást a bank1 sérelmére a részükre átutalt jutalékok tekintetében. Az I. és II. r. vádlottak ugyanis hitelközvetítői szerződést kötöttek a bank1-el, amelyben vállalták, hogy a pénzintézet számára hitelt felvevő személyeket kutatnak fel, azokat a hitelkonstrukciók tekintetében teljes körűen kioktatják, illetve összeállítják a hitel igényléséhez szükséges dokumentációt. Mindezért a tevékenységükért a folyósított hitel meghatározott százalékát jutalékként fizette ki részükre a bank
4. Az I. és II. r. vádlottak a III. r. vádlott közreműködésével a szerződésből folyó kötelezettségüket súlyosan megszegték, ezáltal jogtalanul jutottak hozzá a bank1 által kifizetett jutalékhoz, amikor valótlan tartalmú munkáltatói igazolásokkal megtévesztették a pénzintézetet. A pénzintézet jórészt a vádlottak megtévesztő magatartásának eredményeként folyósította a hiteleket, amelyekből ugyan kár nem érhette a bank1-et a fentebb részletezettek szerint, de a vádlottak szerződésszegő magatartása miatt jutalékot sem kellett volna fizetnie. Az I. és II. r. vádlottak mellett a bűncselekmény elkövetésében a III. r. vádlott is közreműködött, amikor az általa is tudottan valótlan adatokat tartalmazó munkáltatói igazolásokat a hitel elbírálása végett a pénzintézethez benyújtotta. I. r. és II. r. vádlottak ezen magatartásukkal összesen 4.198.350 forint kárt okoztak az bank1-nek, melyből III. r. vádlott 1.716.300 forint megszerzésében működött közre. A három vádlott e magatartásukat hosszabb időn keresztül, rendszeres haszonszerzés végett folytatták, ezért a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I. és II. r. vádlottak terhére állapítsa meg további 1-1 rendbeli, a Btk.
5. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettét. A III. r. vádlott terhére pedig a Btk. 318. §

(1)bekezdésében írt és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként, üzletszerűen elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntettét. A büntetés kiszabása körében az ügyész az I-III. r. vádlottak büntetésének súlyosítását indítványozta, figyelemmel arra, hogy terhükre további bűncselekmények megállapítását szorgalmazta. A XIX., XXII., XXIII., XXV., XXXI-XXXV., XXXVIII., XXXIX., XLIII-XLVI. r. vádlottak esetében a velük szemben kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt, figyelemmel arra, hogy az ügyészi álláspont szerint sem állapítható meg e vádlottak terhére a csalás bűntette. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a

1. év december hó
2. napján kelt BF.12/2010/
3. számú indítványában a fentiekben ismertetett 20-I. sorszámú indítványát több ponton is alapvetően módosította. A módosított ügyészi indítvány szerint XXII. r., XXIII. r., XXV. r., XXXI. r., XXXII. r., XXXIII. r., XXXIV. r., XXXV. r., XXXVIII. r., XXXIX. r., XLIII. r., XLIV. r. és fiatalkorú XLV. r. vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezéseket a felmentésre irányuló (a csalás bűntettére vonatkozó) részükben sem tartotta alaposnak. Immár arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok a vádlottak, akiknek a büntetőjogi felelősségét az elsőfokú bíróság a csalás bűntettében megállapította, elkövették a terhükre rótt bűncselekményt, mert a fizetőképesség, illetve a fizetőkészség tekintetében a pénzintézetet megtévesztették, és a bank1-nek, valamint a Magyar Államnak kárt okoztak. A továbbiakban osztotta a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség fellebbezésében az e tárgykörben kifejtetteket, melynek lényege szerint a fellebbezéssel érintett valamennyi hitelfelvevő vádlott és az I-III. r. vádlottak is valamennyien megtévesztették egyrészt a fizetőkészség, másrészt a fizetőképesség tekintetében a hitelt folyósító pénzintézetet, amikor olyan valótlan tartalmú, hamis munkáltatói igazolásokat nyújtottak be a bank1-hez, amely alapján a bank folyósította a hitelt. A valóságban azonban a hitelt felvevő vádlottak rendkívül szerény, mi több, meglehetősen rossz anyagi körülmények között éltek a vádbeli időszakban, legtöbbjüknek nem volt állandó bejelentett munkahelye és ennek megfelelő legális jövedelme, legfeljebb a közeli Ausztriában végeztek feketemunkát, de legtöbben az államtól, illetve az önkormányzattól kapott támogatásokból, segélyekből éltek. A fenti tények ismeretében a vádlottak - beleértve az I-III. r. vádlottakat is - mind a fizetőkészség, mind pedig a fizetőképesség vonatkozásában csalárd módon jártak el és megtévesztették a pénzintézetet. Összefoglalóan tehát a Győri Fellebbviteli Főügyészség a módosított átiratában - a bank1-től származó jutalékra vonatkozó indítványát továbbra is fenntartva - azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I-III. r. vádlottak bűnösségét további több rendbeli csalás bűntettében állapítsa meg a korábban már részletezett Győr- Moson-Sopron Megyei Főügyészség fellebbezése indokolásának 22-
4. oldalain rögzítettek szerint. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén a Győri Fellebbviteli Főügyészség képviseletében eljáró ügyész a módosított írásbeli ügyészi indítványt kisebb pontosításokkal változatlanul fenntartotta. Perbeszédében kiemelte, hogy az I-III. r. vádlottaknak utalt jutalékok vonatkozásában álláspontja szerint a csalás megállapítható, ezért az eredeti fellebbezésben foglaltakat változatlanul fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a hitelt felvevő vádlottak közül kizárólag azoknak a személyeknek a bűnösségét mondta ki csalás bűntettében, akikről minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy már a hitelfelvétel pillanatában is tisztában voltak azzal, hogy az általuk felvett összeget nem fogják tudni visszafizetni. E bűncselekmények tekintetében viszont az I-III. r. vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítását is szorgalmazta, eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától, mert az I., II. és III. r. vádlottat a fenti csalások esetében is felmentette az elsőfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy nem látta bizonyíthatónak a károkozásra irányuló szándékukat. A vádhatóság képviselője annak az álláspontjának adott hangot, hogy a hitelközvetítő vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítása a másodfokú eljárásban nem ütközik a felülmérlegelés tilalmába, mert jelen esetben mindössze arról van szó, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli és jogi következtetést vont le a vádlottak bűnössége kérdésében. Hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint az I-III. r. vádlottak hitelközvetítői szerepükben - a hamis munkáltatói igazolások elkészítésével és benyújtásával - olyan személyeket juttattak hitelhez, akik egyébként nem jutottak volna kölcsönhöz a pénzintézettől. A hamis munkáltatói igazolás ugyanis elengedhetetlen feltétele volt a hitelkérelemnek, egészen pontosan a hitel folyósításának, vagyis nem pusztán formai, hanem érdemi jelentőséggel bíró tartalmi eleme volt, mert munkáltatói igazolás nélkül a bank nem folyósított volna hitelt a kérelmezőnek. Az I-III. r. vádlottak voltak azok a személyek, akik mint hitelközvetítők elsőként találkoztak a hitelt felvenni szándékozó vádlottakkal, tehát tisztában voltak azzal, hogy anyagi körülményeik nem tették lehetővé számukra azt, hogy hitelt vegyenek fel. Az I-III. r. vádlottak a hitelfelvevők toborzása során ismerték az általuk beszervezett hitelfelvevő vádlottak rossz anyagi helyzetét, így azt is tudták, hogy ezek a személyek - még ha rendelkeztek is hivatalosan nem igazolható, feketemunkából származó jövedelemmel - nem tudják teljesíteni a bank1 által meghirdetett FP-hoz szükséges személyi- és anyagi feltételeket, ennélfogva nem alkalmasak a hitel felvételére, mert nem tudják folyamatosan törleszteni azt. Kiemelte továbbá azt is, hogy I. r. és II. r. vádlottak tisztában voltak azzal is, hogy az általuk beszervezett hitelfelvevő vádlottak legnagyobb részének sem fizetési készsége, sem pedig fizetési képessége nincs, tehát már a hitel felvételekor sem számíthattak arra kellő alappal, hogy azt bármilyen forrásból vissza tudják fizetni. Az elsőfokú bíróság tényekből további tényekre is tévesen következtetett, amikor a bank1-et ért kárt nem hozta kapcsolatban az I. és II. r. vádlottak cselekvőségével és tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy I. és II. r. vádlottal szemben a bűncselekmény elkövetése nem bizonyítható. A hitelközvetítésért felvett jutalék kérdésében a fellebbviteli főügyészség képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy I. és II. r. vádlottak akkor is megsértették a bank1-gyel kötött hitelközvetítői szerződésüket, ha a hitelfelvevő vádlottak körülményeiben csak utóbb, a futamidő alatt következett volna be olyan változás, amely a törlesztésüket végképp ellehetetlenítette. A pénzintézettel kötött szerződésben foglaltak szerint a jutalékot a vádlottak akkor kapták meg, ha olyan hitelfelvevőket közvetítettek a banknak, akik arra alkalmasak voltak, és velük a bank1 hitelszerződést tudott kötni, mert a meghirdetett feltételeknek ténylegesen mindenben megfeleltek. Az I. és II. r. vádlottak a hamis munkáltatói igazolások beszerzésével és benyújtásával már eleve megtévesztették a pénzintézetet azzal, hogy a hitelfelvevő vádlottakról hamisan azt a látszatot keltették, hogy nekik rendszeres jövedelmük van, és a kölcsönt a későbbiekben vissza tudják fizetni. Amennyiben e körben a közvetítő megtéveszti a pénzintézetet, akkor jutalék nem jár neki, különösen akkor nem, ha utána a hitelt nem törlesztik, ami rendkívüli nagy kockázatot jelent. I. r. és II. r. vádlottak ezzel tisztában voltak, ezért az ügyész fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy ők a hitelfelvételnél bűnsegédként jártak el, de a jutalék tekintetében társtettesként vonandók felelősségre azzal, hogy rendszeres haszonszerzésre törekedtek, és esetükben az üzletszerűség valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megállapítható, ezért cselekményüket e körülmény is felminősíti. Összességében tehát I. r. és II. r. vádlottak bűnösségét további 1-1 rendbeli üzletszerűen, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, míg III. r. vádlott büntetőjogi felelősségét további bűnsegédként, üzletszerűen nagyobb kárt okozó csalás bűntettében indítványozta megállapítani. A kizárólag védelmi fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a korábban kifejtett ügyészi álláspontot továbbra is fenntartotta. A hitelfelvevő ismeri legjobban saját anyagi körülményeit, lehetőségeit, ezért ha valaki téves döntést hoz, akkor annak minden következményét viselnie kell. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállások között egy olyan eset sincs, amikor a hitelfelvevő a kölcsön felvételekor ténylegesen hitelképes lett volna és csak később következett volna be olyan változás a körülményeiben, ami megakadályozta a kölcsön visszafizetésében. Ha már a hitel felvételének időpontjában sem voltak az érintett vádlottak hitelképesek, akkor értelemszerűen megkérdőjeleződik a visszafizetési szándék is. Ezért tehát az ügyész arra az álláspontra helyezkedett, hogy helyesen jutott az elsőfokú bíróság azon hitelfelvevő vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítására, akikkel szemben a mérlegelt tényállás alapján marasztaló ítéletet hozott. A járulékos jellegű kérdések tekintetében azon álláspontjának adott hangot az ügyész, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt vagyonelkobzás megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek, azonban az e körben kifejtett elsőbírói érvelés elhibázott, mert a bírói gyakorlat a bruttó elvet követi, azaz a jogellenesen megszerzett vagyon nem csökkenthető a megszerzésére fordított összegekkel, ezért ebből a szempontból teljesen irreleváns, hogy a vádlottak mit finanszíroztak, a terhelteknek milyen költségeik voltak. Felhívta a figyelmet, hogy a bank1 - mint magánfélként fellépő sértett - polgári jogi igénnyel élt, és a jogszerű polgári jogi igény kielégítése elsőbbséget élvez a vagyonelkobzással szemben. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a magánfél polgári jogi igényét érdemben bírálja el, és azt ítélje meg a bank1-nek az IIII. r. vádlottak által felvett jutalék erejéig, ezt meghaladóan pedig vagyonelkobzást rendeljen el. Indítványozta továbbá, hogy a másodfokú bíróság az elbíráláskor hatályos új Btk.-t alkalmazza, mert a
5. évi C. törvény rendelkezései - különös tekintettel a feltételes szabadságra bocsátás megváltozott szabályozására - enyhébb elbírálást tesznek lehetővé valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában. Ennek megfelelően indítványozta azt is, hogy szükséges a vádlottak cselekményeit az új Btk. szabályainak megfelelően felhívni. Végezetül ismételten az I-III. r. vádlottak büntetéseinek súlyosítására tett indítványt, míg a kizárólag védelmi fellebbezéssel érintett hitelfelvevő vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. I. r. vádlott védője perbeszédében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság javarészt megalapozott tényállást állapított meg, azonban a kisebb pontatlanságokat, hiányosságokat a másodfokú bíróságnak orvosolnia kell, amely főként a magánokiratként felhasznált munkáltatói igazolásoknak a hitelügyintézésben betöltött szerepére, a felhasználás módjára és időpontjára, valamint ezek büntetőjogi következményeire van döntő kihatással. A védő hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában nem adott számot arról, hogy a hamis munkáltatói igazolásoknak mennyiben volt szerepe és jelentősége a hitelképesség elbírálásra során, jóllehet ennek komoly konzekvenciái vannak a csalás és a magánokirat-hamisítás értékelésénél egyaránt. Annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy a magánokiratként felhasznált munkáltatói igazolás nem bírt jelentőséggel a hitelképesség vizsgálatánál, az azon feltüntetett jövedelmet a bank nem tette a hitelbírálat részévé, annak csak formai meglétét követelte meg a bank1, de abból további számításokat nem végzett, nem vizsgálta, hogy azon milyen jövedelem szerepel, miként azt sem, hogy a hitelfelvevő a szerződés szerint képes lesz-e a hitel visszafizetésére, az általa felvett hitel arányban áll-e a jövedelmével. Az ügyészi érveléssel ellentétben kifejtette, hogy nincs jelentősége annak, hogy az I-III. r. vádlottak a hitelfelvevő társaikkal történt találkozásaik alkalmával személyesen is meggyőződhettek ezen terheltek anyagi helyzetéről, ennélfogva közvetlen tapasztalatuk lehetett arról, hogy e vádlottak nem fogják tudni törleszteni a hitelt. Ennek azért nincs jelentősége, mert a bank sem követelt meg további vizsgálatot, elfogadta, hogy a jövedelemigazolás okiratilag megtörtént, de hogy az ott szereplő munkaviszony meddig állt fenn, nem vizsgálta. A pénzintézet kizárólag a folyósítás időpontjában vizsgálta a hitelfelvevő munkaviszonyát és hitelképességét, a hosszú törlesztési futamidő alatt nem, egyebekben pedig a hitelfelvevő tényleges jövedelmi viszonyairól a bank1 nem tudott érdemi következtetést levonni a munkáltatói igazolás alapján, mert ez az okirat erre nem is volt alkalmas. A hamis munkáltatói igazolások felhasználásának időpontjára vonatkozóan kifejtette, hogy annak döntő jelentősége van a vád tárgyává tett cselekmények megítélése és a büntetőjogi jogkövetkezmények megállapítása során. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített egyes tényállási pontokból mindössze az állapítható meg, hogy a hitelkérelmet bank1-hez benyújtották, ugyanakkor nincs adat arra vonatkozóan, hogy a hitelkérelmet mikor fogadták be, esetleg adták vissza hiánypótlásra, kiegészítésre, tehát egyszóval az okirat felhasználásának pontos időpontja nem állapítható meg, annak ellenére, hogy ez elengedhetetlenül fontos a tényállás pontos tisztázása érdekében. A magánokirat-hamisítás a felhasználással valósul meg, ezért a tényállások kiegészítése szükséges annyiban, hogy az egyes okiratok felhasználására mikor került sor. Ennek azért van döntő jelentősége, mert a védői álláspont szerint egyértelműen bizonyítania kellett volna a vádhatóságnak, hogy a hamis magánokiratot (munkáltatói igazolást) már a hitelkérelem benyújtásával egyidejűleg csatolták az iratokhoz, vagy pedig azt csak később nyújtották be, amikor a hitelbírálati eljárás már megindult. Ha ez utóbbi eset előfordult, akkor fel sem merülhet a bank megtévesztése, figyelemmel arra, hogy a pénzintézet a hitelbírálati eljárást a hamis magánokirat nélkül is lefolytatta, de legalábbis megkezdte, elindította. A hamis magánokirat felhasználása időpontjának azért is kiemelkedő jelentősége van I. r. vádlott szempontjából, mert az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a bűncselekményeket az I. r. vádlott feltételes szabadság hatálya alatt követte el, és erre figyelemmel szüntetett meg a Tatabányai Törvényszék egy korábbi jogerős ítélete kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot, illetve ugyancsak ennek folyományaként zárta ki az I. r. vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűen mérlegelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat és ennek alapján megalapozott döntést hozott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét nem állapította meg a csalásban, figyelemmel arra, hogy a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy I. r. vádlott jogtalan haszonszerzési célzattal cselekedett, mint ahogy azt sem lehetett büntetőjogi bizonyossággal igazolni, hogy a kár vonatkozásában az eshetőleges szándéka megállapítható. Ráirányította a figyelmet az elkövetés időpontjában fennállt piaci viszonyokra, az akkor fennálló hitelezési robbanásra, és a vádbeli hitelkonstrukció azon specialitására, mely szerint bank1 az FP-vel éppen az alacsony jövedelmű réteget célozta meg. Ezzel összefüggésben felvetette a pénzintézet felelősségét is, nevezetesen, hogy ennél a fajta hitelnél a bank nem vizsgálta elég körültekintéssel, megfelelő gondossággal, hogy valóban képes-e az ügyfél visszafizetni a hitelt. E körben az eljárása nem volt eléggé prudens, amely mulasztás még a magánokirat-hamisítás kérdésében sem eshet a vádlottak terhére. Különbséget kell tenni a tényleges jövedelem és az igazolt jövedelem között, az I-III. r. vádlottak pedig éppen azt a réteget közvetítették bank1 felé, akik egyébként is e speciális hitelkonstrukció célzottjai voltak, ennélfogva helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor e körben a csalást nem állapította meg a vádlottak terhére. A felvett jutalék tekintetében sem követte el az I. r. vádlott a csalás bűntettét, mert ez esetben sem állapítható meg a jogtalan haszonszerzési célzat I. r. vádlottnál. A védő aláhúzta, hogy az okiratok benyújtását követően elindult a banki ügyintézés, az I. r. vádlott pedig jogosan érvényesítette a jutalékigényét, hiszen a bank1-el kötött szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett, azaz potenciális hitelfelvevő ügyfelet közvetített a banknak. A magánokirat-hamisítással összefüggésben a védő arra hívta fel a másodfokú bíróság figyelmét a perbeszédében, hogy az I. r. vádlottat terhelő tanú1 nem az egyes konkrét tényállási pontok kapcsán tett terhelő vallomást I. r. vádlottra, hanem vallomásaiban arról beszélt, hogy a munkáltatói igazolások hamisítása általában gyakorlat volt az I. r. vádlott cégénél, amely tényből még nem következik az büntetőjogi bizonyossággal, hogy ez az állítás igaz lenne akár csak egy vádbeli cselekményre is. Összességében a védő a hitelfelvétellel kapcsolatos csalás vonatkozásában az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezéseinek helybenhagyását, a jutalékkal kapcsolatos csalást illetően bűncselekmény hiányában, míg az elsőfokú bíróság által nem jogerősen megállapított magánokirat-hamisítások vétsége alól bizonyítottság hiányában indítványozta I. r. vádlott felmentését. Másodlagosan - I. r. vádlott magánokirat-hamisítás vétségekben való büntetőjogi felelősségének megállapítása esetére - a védő a kiszabott büntetés enyhítését, pénzbüntetés vagy közérdekű munka kiszabását indítványozta, különös tekintettel a jelentős időmúlásra. I. r. vádlott felszólalásában a vádban szereplő hitelkonstrukció speciális jellegére hívta fel a figyelmet, amit azzal illusztrált, hogy ha a vádbeli időszakban valaki bemutatott egy munkáltatói igazolást minimálbérről, akkor hitelt kapott rá, akár havi 150.000 forintos törlesztő részlettel is. A hitelkonstrukció speciális jellege miatt hamis munkáltatói igazolás sem kellett. A hitel teljes egészében ingatlanalapú volt. Kiemelte, hogy egyetlen hamis munkáltatói igazolást sem állított ki, illetve írt alá, azokról tudomása sem volt. Egyebekben vagyoni viszonyaiban mindössze annyi változás következett be, hogy az Audi típusú személygépkocsiját ellopták. II. r. vádlott védője arra irányította rá a figyelmet, hogy a vádbeli időszakban rendkívüli hitelrobbanás következett be a pénzpiacon, azaz némi túlzással bárki, bármire, bármilyen összegű hitelt felvehetett, szinte fedezet nélkül. A hitelbírálattal kapcsolatos jogszabályi előírások pontatlanok voltak, a cél akkoriban a rendkívüli mértékű hitelkihelyezés volt azért, hogy a bankok ügyfeleket szerezzenek és a kamatok folytán jelentős haszonhoz jussanak. A bankok a hitelvizsgálat során jelentős szempontokat félretettek, mindössze a fedezeti elv érvényesült. Az önerőnek nem volt jelentősége, a hitelképesség vizsgálata pedig formális volt. Jellemző volt az adott időszakra, hogy a bankok - köztük bank1 is - érdemben nem vizsgálták, hogy a hitelfelvevő mekkora jövedelemmel rendelkezett, még megtérülési számításokat sem végeztek. A II. r. vádlott védője is azt emelte ki, hogy a hitelbírálat szempontjából a munkáltatói igazolásnak mindössze formai, deklaratív jelentősége volt, érdemi nem. Ugyanakkor a konkrét hitelkonstrukció kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a fedezetnek, és a szóban forgó hitelek kapcsán 40%-ig állami kezességvállalás volt, illetve ingatlan fedezet is rendelkezésre állt. Amennyiben ez utóbbi megvolt, a bankok lényegében érdemi bírálat nélkül eleget tettek a hitelkérelemnek, azaz a hitelt szinte minden esetben folyósították. E környezetben kell megítélni azt, hogy a hiteligényléssel kapcsolatos cselekmények alkalmasak-e a csalás törvényi tényállásának megállapítására. Az elsőfokú bíróság a hitelközvetítéssel kapcsolatos cselekmények tekintetében helyes álláspontra helyezkedett, amikor a II. r. vádlottat társaival egyetemben felmentette, ezért a védő e vonatkozásban az elsőfokú ítélet helybenhagyását szorgalmazta. Eljárásjogi problémaként vetette fel, hogy a Győri Fellebbviteli Főügyészség két indítványa között ellentmondást vélt felfedezni, mely szerint az első ügyészi indítvány az I-III. r. vádlottak terhére bejelentett fellebbezést visszavonta. Ilyen előzmények után jogszerűen vetődik fel a kérdés, hogy a jogi szakkifejezésnek vagy az indítványban írtak tartalmának van-e jelentősége abból a szempontból, hogy az ügyészség a fellebbezést visszavonta-e vagy sem. A védő idézte a Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.12/2010/20-I. számú átirata
6. oldalának
7. bekezdését, mely szerint: „… sem a vád, sem pedig az elsőfokú ítélet tényállása alapján a vádlottak terhére a csalás elkövetése a hitelek felvételével kapcsolatban… nem róható". Az idézettekkel ellentétben állónak találta az indítvány
8. oldalának utolsó bekezdésében írtakat, amelyben az ügyészség az I. és II. r. vádlottak bűnösségének megállapítását szorgalmazta további 1-1 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezést korábban visszavonták a hitelfelvétellel kapcsolatos csalás vonatkozásában, amit az új indítvány nem pótol, illetve az eljárási törvény értelmében már nem is pótolhat. A jutalékokkal kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy a hamis munkáltatói igazolások benyújtása nem vitathatóan szerződésszegést valósít meg, azonban ezzel összefüggésben azt kell vizsgálni, hogy ez a szerződésszegés egyben bűncselekményt is megvalósít-e. Álláspontja szerint a hitelközvetítő vádlottak eleget tettek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek, amikor a hitelfelvevő személyeket felkutatták, az okiratokat érdemi vizsgálat nélkül előkészítették, majd a pénzintézethez beterjesztették. Az okiratok vizsgálata a bank feladata volt, a jövedelemigazolás pedig csak a hitelbírálat egy részét képezte, de korántsem volt annak egyedüli, kizárólagos eleme, mert más fontos részei is voltak a hitelbírálati eljárásnak. Az I-III. r. vádlottak eljárása a fentiek szerint ugyan szerződésszegő magatartás volt, de önmagában nem volt alkalmas arra, hogy a hitel folyósítását generálja, ennélfogva csalás sem írható II. r. vádlott terhére. A védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az általánosból vont következtetést a különösre, amikor a II. r. vádlott magatartását vizsgálta. Kiemelte, hogy kizárólag azon az alapon állapította meg a Tatabányai Törvényszék a magánokirathamisításokban II. r. vádlott bűnösségét, hogy az I. r. vádlott által vezetett Bt1 és a II. r. vádlott által igazgatott Bt2 egy irodában működött, és a két terhelt élettársi kapcsolatban volt. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a II. r. vádlott mindazokban a tényállásokban is tevőleges magatartást fejtett ki, amely hitelügyleteket I. r. vádlott cége intézett. A védői álláspont szerint ez a megközelítés alapvetően téves, és konkrét tényállási pontonként kellett volna vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak II. r. vádlott magatartását és ezzel összefüggésben a büntetőjogi felelősségét. Végezetül megjegyezte, hogy 27 hitelkérelem esetében közvetett bizonyítékok alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott felelősségét, és kiemelte, hogy ennek alapját tanú2 tanúvallomása képezte, amely azonban nem elfogadható, mert a tanú elfogult volt II. r. vádlottal szemben. Összefoglalóan azt indítványozta, hogy a vádlott által is elismert hét, illetve az írásszakértő által is igazolt további négy magánokirat-hamisításon kívül a többi cselekmény vádja alól mentse fel a bíróság a II. r. vádlottat. II. r. vádlott felszólalásában megerősítette a védője által elmondottakat, nevezetesen, hogy I. r. vádlott cégének irányításában nem vett részt, ezért az azzal kapcsolatos hitelügyleteket sem intézte. Erre figyelemmel az 1., 4., 5., 9., 11., 13., 16., 17., 20., 21., 25.,
9. és
10. tényállási pontokban írt bűncselekmények vádja alóli felmentését indítványozta. Az őt terhelő tanú2 vallomásának kizárását kérte a bizonyítékok köréből a másodfokú bíróságtól, mert nyilatkozata szerint a tanú haragudott rá egy elszámolási vita kapcsán, ezért bosszúból tett rá terhelő vallomást. A II. r. vádlott személyi körülményeiben annyi változás történt, hogy élettársi kapcsolata I. r. vádlottal megszakadt, elköltözött tőle, de a mai napig vannak közös vállalkozásaik. Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően leányát felvették a … Egyetem levelező munkarendű, magyar állami ösztöndíjas, jogi felsőoktatási szakképzésére a 2013/
11. tanév első (őszi) félévére. (a vádlott által csatolt okiratok alapján) A fentieken túlmenően több helyen is részletesen támadta az elsőfokú ítélet indokolását, és részleges felmentésén túl, a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését kérte. III. r. vádlott védője annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem voltak elégségesek sem a pontos történeti tényállás rögzítéséhez, sem a jogi következtetések levonásához. A védő a hitelezési gyakorlat lazaságára és hiányosságaira hívta fel a másodfokú bíróság figyelmét, amelynek eredményeként a bankok hibás termékek tömegét bocsátották ki, ezért a sértett felelősségét is felvetette. Az elsőfokú bíróság logikáját követve azt a következtetést vonta le, hogy nem valósult meg csalás a hitelfelvétel kapcsán, egyben logikailag kizártnak tartotta, hogy a jutalék felvétele bűncselekményt valósít meg az I-III. r. vádlottak részéről. Hivatkozott az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi könyvszakértő által jegyzett szakértői véleményre, amelyből azt emelte ki, hogy az egyes hitelfelvevő vádlottak törlesztéséről készült táblázatból egyértelműben megállapítható, hogy a vádlottak megkezdték és hosszabb-rövidebb ideig fizették is a hitel törlesztő részleteit, melyből kizárólag olyan következtetés vonható le, hogy a hitelt szándékoztak visszafizetni, azaz nem csalárd módon jártak el a hitel felvételekor, és nem volt céljuk a jogtalan haszonszerzés. Álláspontja szerint a magánokirat-hamisítások sem róhatók a III. r. vádlott terhére, mert nem bizonyított, hogy azokban bármilyen módon részt vett III. r. vádlott. A hamis munkáltatói igazolásokat nem a III. r. vádlott készítette, ennek ellenkezőjét sem szakértői vélemény nem állapította meg, sem ilyen tartalmú terhelő tanúvallomás nem volt III. r. vádlottra. A III. r. vádlott a hitelek kapcsán ugyan többször járt a bankfiókban és közreműködött a hitelkérelmek összekészítésében és benyújtásában, azonban arra konkrét adat nem merült fel, hogy személy szerint ő nyújtotta be a kérelmeket, ezért bizonyítékok hiányában a felmentése indokolt. III. r. vádlott felszólalásában megváltozott személyi körülményeiről nyilatkozott, továbbá hangsúlyozta, hogy az egész eljárás során mindössze egy személy állította róla, hogy igazolást kért tőle. Nem volt joga, hogy bank1-hez iratokat nyújtson be, mindössze a hitelfelvevő vádlottakat fuvarozta a közjegyzőhöz. Mindenki ingatlanhoz akart jutni, és legtöbbször a hitelfelvevő vádlottak keresték meg őt, nem pedig fordítva. Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően megnősült,
12. decemberében fia született, korábbi kapcsolatából származó három gyermeke is vele él egy háztartásban, így összesen négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. A III. r. vádlott jelenleg Ausztriában dolgozik taxisként, mely munkából mintegy 1200-1600 Euro jövedelemre tesz szert. V. r. vádlott védője perbeszédében azzal érvelt, hogy a vád tárgyává tett hitelügyletek álláspontja szerint önkényesen kiragadottak voltak, és sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség, sem pedig a bíróság nem vizsgálta meg azt a több ezer ügyet, amit ugyancsak a vádbeli időszakban intézett teljesen szabályszerűen az V. r. vádlott. Megkérdőjelezte az I. és II. r. vádlottak V. r. vádlottat terhelő vallomásainak igazságtartalmát, amit lényegét tekintve azzal indokolt, hogy az V. r. vádlottnak az elkövetési időben megfelelő jövedelme volt, V. r. vádlott a hitelezési rendszerben csak egy személy volt, nem ő döntött a hitelfolyósításról, ennélfogva lehetősége sem volt jogtalan előnyért a kötelességét megszegni. A védő álláspontja szerint a vesztegetési összegek sem kellően tisztázottak, mert e körben az I. és II. r. vádlottak többször is eltérő összegeket jelöltek meg az eljárás során. Az V. r. vádlottnak jó fizetése volt, nem szorult rá kenőpénzre, továbbá ha történt volna vesztegetés, azt a bankfiók biztonsági kamerái feltétlenül rögzítették volna. Mindezek alapján a védő védence felmentését szorgalmazta. V. r. vádlott felszólalásában írásbeli nyilatkozatát csatolta az iratokhoz, valamint olyan okiratokat is, amelyekből álláspontja szerint egyértelműen kiviláglik, hogy a vádbeli időszakban a bankszámlájára teljesített befizetések eredete kivétel nélkül igazolható és legális forrásból származott. VIII. r., XII. r., XIX. r. és XLVIII. r. vádlottak védője továbbra is elsődlegesen védencei felmentését, másodlagosan pedig a velük szemben kiszabott büntetések enyhítését indítványozta. Kiemelte, hogy a hitelfelvevő vádlottak mindenben a hitelközvetítők utasításait követték, mert felcsillant előttük a remény, hogy rossz anyagi és szociális körülményeik ellenére mégiscsak önálló, saját ingatlanhoz juthatnak. A vádlottak egy részének védekezése szerint a hamis munkáltatói igazolások beszerzésében nem vettek részt, mi több, azokról nem is tudtak, ezért a közbizalom elleni bűncselekmény vádja alóli felmentésük indokolt. XXXVI. r. vádlott védője perbeszédében korábban bejelentett fellebbezését fenntartva, a vádlott felmentését indítványozta. XXII. r., XXIII. r., XXV. r., XXXI. r., XXXII. r., XXXIII. r., XXXIV. r., XXXV. r., XXXVIII. r. és XXXIX. r. vádlottak védője továbbra is védencei felmentését indítványozta. A II. r. vádlott védőjéhez hasonlóan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bank felelőssége sem kerülhető meg az ügyben. Megjegyezte, hogy az egyes bankok gyakorlata a hitelügyintézés során eltérő ugyan, de több helyen az a gyakorlat, hogy az ügyintézőnek kötelessége a munkáltatót felhívni és az általa kiadott igazolás eredetiségét ellenőrizni. Az adott konstrukcióban a legérdekeltebbek a hitelközvetítő vádlottak voltak, akiknek alapvetően az volt az érdekük, hogy a lehető legtöbb ügyfelet közvetítsék a bank felé, mert így jutottak a legtöbb jutalékhoz. A hitelfelvevő vádlottak büntetőjogi felelőssége azért is megkérdőjelezhető, mert nem nyert bizonyítást, hogy tudtak az érdekükben meghamisított magánokiratokról. XLIII. r., XLIV. r. és XLV. r. vádlottak védője a felmentésre irányuló fellebbezését amely egyaránt vonatkozott a vagyon elleni és a közbizalom elleni bűncselekményekre is - továbbra is fenntartotta. E szerint a szóban forgó hitelfelvevő vádlottaknál a jogtalan haszonszerzésre irányuló egyenes szándék nem állapítható meg a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, melynél fogva felmentésük indokolt csakúgy, mint az ehhez szükségszerűen kapcsolódó eszközcselekmény vonatkozásában. Másodlagosan a vádlottakkal szemben kiszabott büntetés enyhítését, illetve velük szemben megrovás alkalmazását szorgalmazta. A fellebbezések részben alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyész, a fent megjelölt vádlottak és védőik fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet a Be.
13. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részében bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta, a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából a releváns bizonyítékokat feltárta, egyenként és összességében értékelte, mérlegelte. Tényből tényre is a logika szabályainak megfelelően következtetett. Az elsőfokú bírósági eljárással kapcsolatban nem merült fel olyan kifogás, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Tény, hogy az elsőfokú ítéletben nem különül el egymástól a ténymegállapítás, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás, ezek az elemek keverednek, korrigálásuk a másodfokú bíróság részéről az ítélet teljes átszerkesztésével járna. Figyelembe véve azt az állandósult bírói gyakorlatot, hogy az ítélet indokolása egységes egész, ezért a másodfokú bíróság mellőzte az egyes elemek áthelyezését az indokoláson belül. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, de az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés levonása útján a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az kiegészítésre, illetve pontosításra szorul az alábbiak szerint: - A másodfokú bíróság az elsőbírói ítélet

1. oldalának
2. bekezdését - I. r. vádlott személyi körülményeire vonatkozóan - azzal pontosítja, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt időben a terhelt vagyonát képező Audi A8 típusú gépkocsit ellopták. (a másodfokú nyilvános ülés
3. sz. jegyzőkönyve
4. oldalának utolsó előtti bekezdése) - I. r. vádlott előéletére vonatkozó adatokat azzal egészíti ki a másodfokú bíróság a vádlott új erkölcsi bizonyítványa alapján, hogy őt az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a
5. év december hó
6. napján jogerős B.387/2012/
7. számú ítéletében bűnösnek mondta ki 2 rendbeli magánlaksértés vétségében, zaklatás bűntettében és 3 rendbeli zaklatás vétségében, amiért őt - halmazati büntetésül - 60 napi tétel, napi tételenként 3000 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott e bűncselekményeit a
8. év június hó
9. és június hó
10. napján követte el. (a másodfokú irat
11. szám alatti erkölcsi bizonyítvány alapján). - II. r. vádlott személyi körülményeit illetően azzal pontosítja az elsőfokú ítélet
12. oldalának
13. bekezdését, hogy élettársi kapcsolata I. r. vádlottal megszakadt, elköltözött tőle, de a mai napig vannak közös vállalkozásaik. Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően leányát felvették a … Egyetem levelező munkarendű, magyar állami ösztöndíjas, jogi felsőoktatási szakképzésére a 2013/
14. tanév első (őszi) félévére. (a vádlott által csatolt okiratok alapján) - Az elsőfokú ítélet
15. oldalán II. r. vádlott előéletét - a vádlott új erkölcsi bizonyítványa alapján - azzal egészíti ki, hogy őt a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
16. év június hó
17. napján jogerős 20.B.80.080/2010/4-XXVI. számú ítéletében bűnösnek mondta ki felbújtóként elkövetett közokirathamisítás bűntettében, amiért őt 350 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, összesen 70.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott e bűncselekményét a
18. év szeptember hó
19. napján követte el. - Az elsőfokú ítélet
20. oldalán III. r. vádlott személyi körülményeit taglaló részt azzal pontosítja - a Tatabányai Törvényszék határozatának kihirdetését követően bekövetkezett változásokra figyelemmel -, hogy a III. r. vádlott időközben megnősült,
21. decemberében fia született, korábbi kapcsolatából származó három gyermeke is vele él egy háztartásban, így összesen négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. III. r. vádlott jelenleg Ausztriában dolgozik taxisként, mely munkából mintegy 1200-1600 Euro jövedelemre tesz szert. (a másodfokú nyilvános ülés
22. sz. jegyzőkönyve
23. oldalának utolsó bekezdése,
24. oldal első bekezdése) - Az elsőfokú ítélet
25. oldalának utolsó előtti bekezdését - III. r. vádlott büntetéseit illetően - azzal egészíti ki a másodfokú bíróság, hogy a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság
26. év május hó
27. napján jogerős Bk.80/2008/
28. számú összbüntetési ítéletéből a vádlottat
29. év július hó
30. napján feltételes szabadságra bocsátották, mely eredményesen eltelt, így a büntetés végrehajthatósága
31. év június hó
32. napján következett be. - A fent megjelölt bekezdés után azt rögzíti a másodfokú bíróság - a vádlott új erkölcsi bizonyítványa alapján - hogy III. r. vádlott ellen jelenleg a Mosonmagyaróvári Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályán 1252/
33. bü. számon folyik büntetőeljárás önbíráskodás bűntette miatt. A megalapozott gyanú szerint a vádlott e bűncselekményét
34. év július hó
35. napján követte el. - Az elsőfokú ítélet
36. oldalának
37. bekezdését - XII. r. vádlott előéletét illetően - az erkölcsi bizonyítványa alapján azzal egészíti ki, hogy büntetett előéletű. A Győri Városi Bíróság a
38. év november hó
39. napján jogerős B.1582/2007/
40. számú ítéletében bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében és lopás vétségének kísérletében, amiért őt halmazati büntetésül - 10 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. A vádlott a fenti bűncselekményeit követte el.
41. év június hó
42. és
43. napján A Győri Városi Bíróság a
44. év december hó
45. napján jogerős Fk.181/2008/
46. számú ítéletében bűnösnek mondta ki XII. r. vádlottat társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében, amiért őt - halmazati büntetésül - 5 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. A vádlott e bűncselekményeit
47. év szeptember hó
48. és
49. napján valósította meg. - Az elsőfokú ítélet
50. oldalának
51. bekezdését - XXII. r. vádlott előéletét illetően - a XXII. r. vádlott erkölcsi bizonyítványa alapján az alábbiakkal egészíti ki: XXII. r. vádlott büntetett előéletű, mert őt a Győri Városi Bíróság
52. év május hó
53. napján jogerős Fk.387/2008/
54. számú ítéletében bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében, amiért őt összesen 75.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott e bűncselekményét
55. év szeptember hó
56. napján követte el. XXII. r. vádlottat a Győri Járásbíróság
57. év március hó
58. napján jogerős Fk.271/2012/
59. számú ítéletében bűnösnek mondta ki csalás bűntettében és társtettesként elkövetett lopás vétségében, amiért őt - halmazati büntetésül 240 óra közérdekű munkára ítélte. A vádlott a fenti bűncselekményeit
60. év november hó
61. napján és
62. év november hó
63. napján követte el. - Az elsőfokú ítélet
64. oldalának
65. bekezdését azzal egészíti ki a XXIII. r. vádlott személyi körülményeit illetően, hogy az bank1 végrehajtást vezettetett az ingatlanára és elárvereztette azt. Jelenleg ismerősöknél lakik szívességi lakáshasználóként. - Az elsőfokú ítélet
66. oldalának
67. bekezdését a vádlott előélete vonatkozásában, az erkölcsi bizonyítványa alapján azzal egészíti ki, hogy a XXIII. r. vádlott állt már bíróság előtt, őt a Győri Járásbíróság
68. év április hó
69. napján jogerős Bk.137/2013/
70. számú - tárgyalás mellőzéses - végzésében lopás bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta. A próbaidő
71. év április hó
72. napján telt volna le eredményesen. - Az elsőfokú ítélet
73. oldalának
74. bekezdését - XXXV. r. vádlott előéletére vonatkozóan - a terhelt erkölcsi bizonyítványa alapján azzal egészíti ki, hogy ő már állt bíróság előtt: A Mosonmagyaróvári Városi Bíróság
75. év március hó
76. napján jogerős Bk.49/2012/
77. számú - tárgyalás mellőzésével hozott - végzésében a vádlottat lopás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta. A próbaidő
78. év március hó
79. napján telt volna le eredményesen. - Az elsőfokú ítélet
80. oldala
81. bekezdésében feltüntetett, a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.695/2001/
82. számú ítéletében kiszabott 6 hónap börtönbüntetést, valamint
83. bekezdésében feltüntetett, a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.635/2001/
84. számú ítéletében kiszabott 4 hónap börtönbüntetést a Győri Városi Bíróság mint a fiatalkorúak bírósága
85. év január hó
86. napján kelt Fk.705/2004/
87. számú, illetve a Győr-MosonSopron Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a
88. év június hó
89. napján jogerős 3.Fkf.139/2008/
90. számú ítéletével rendelte el XXXVI. r. vádlott vonatkozásában. - Az elsőfokú ítélet
91. oldalának
92. bekezdésébe illeszti, hogy a vádlottat a Soproni Városi Bíróság a
93. év január hó
94. napján kelt B.511/2008/
95. számú, illetve a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a
96. év november hó
97. napján jogerős 3.Bf.338/2010/
98. számú ítéletében bűnösnek mondta ki társtettesként, üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntettében, mint bűnszervezetben elkövetőt és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, amiért őt halmazati büntetésül - 3 év 4 hónap fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 1 év 6 hónap járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az imént megjelölt ítéletében a bíróság elrendelte a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.320/2006/
99. számú ítéletében kiszabott 5 hónap fogházbüntetés végrehajtását is. - A fent megjelölt bekezdés után
100. bekezdésként feltünteti a másodfokú bíróság, hogy a vádlottal szemben a Soproni Városi Bíróság a
101. év január hó
102. napján kelt Bk.301/2010/
103. számú, illetve a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a
104. év április hó
105. napján jogerős Bkf.99/2011/
106. számú összbüntetési ítéletében 4 év 1 hónap fegyházbüntetést állapított meg. Az összbüntetési ítélet alapját a Győri Városi Bíróság mint a fiatalkorúak bíróságának Fk.705/2004/
107. számú, a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.37/2009/
108. számú, valamint a Soproni Városi Bíróság B.511/2008/
109. számú ítéletei képezték. - Az elsőfokú ítélet
110. oldalának
111. bekezdését azzal egészíti ki XLIII. r. vádlott előéletére vonatkozóan, hogy a XLIII. r. vádlottal szemben az Osztrák Köztársasában kiszabott ítéletet a Fővárosi Törvényszék a
112. év május hó
113. napján jogerős 22.Bk.1478/2011/
114. számú végzésével lopás vétségeként és orgazdaság vétségeként ismerte el, míg a vele szemben kiszabott szabadságvesztést 7 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésként honosította. A vádlott e bűncselekményeit
115. év április hó
116. napján követte el. - Az elsőfokú ítélet
117. oldalának
118. bekezdéseként azt rögzíti a másodfokú bíróság, hogy XLIII. r. vádlottat a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a
119. év március hó
120. napján jogerős B.53/2011/
121. számú ítéletében bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés vétségében, amiért őt 1 évre próbára bocsátotta, és megállapította, hogy a próbaidő tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A vádlott e bűncselekményét
122. év július hó
123. napján valósította meg. - Az elsőfokú ítélet
124. oldalának
125. bekezdését követően XLIV. r. vádlott büntetett előéletére vonatkozó adatokat az alábbiakkal egészíti ki: A vádlottat a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a
126. év október hó
127. napján jogerős B.270/2011/
128. számú ítéletében bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében, amiért őt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a Győri Városi Bíróság mint a fiatalkorúak bírósága Fk.335/2007/
129. számú ítéletében kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását is. A vádlott a fenti bűncselekményét
130. év november hó
131. napján követte el. XLIV. r. vádlottat a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság mint a fiatalkorúak bírósága a
132. év március hó
133. napján kelt Fk.497/2011/
134. számú, illetve a Győri Törvényszék mint másodfokú bíróság a
135. év július hó
136. napján jogerős 3.Fkf.167/2012/
137. számú ítéletében bűnösnek mondta ki 6 rendbeli, társtettesként elkövetett lopás bűntettében, 5 rendbeli társtettesként elkövetett lopás vétségében, valamint további 4 rendbeli társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérletében, amiért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott e bűncselekményeit
138. év augusztus hó
139. és augusztus hó
140. napja közötti időszakban követte el. A fenti két alapítéletet a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a
141. év augusztus
142. napján kelt Bk.140/2012/
143. számú, illetve a Győri Törvényszék mint másodfokú bíróság a
144. év november hó
145. napján jogerős 2.Bkf.404/2012/
146. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta és az összbüntetés tartamát 1 év 5 hónap börtönbüntetésben állapította meg XLIV. r. vádlottal szemben. A vádlott az összbüntetéséből
147. év szeptember hó
148. napján szabadult feltételes kedvezménnyel. Végezetül a vádlottat a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a
149. év április hó
150. napján jogerős B.226/2010/
151. számú ítéletében bűnösnek mondta ki ittas állapotban elkövetett közúti járművezetés vétségében, amiért őt 120 napi tétel, összesen 300.000 forint pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap járművezetéstől eltiltásra ítélte. A vádlott e bűncselekményét
152. év április hó
153. napján követte el. A másodfokú bíróság a Be.
154. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján a történeti tényállást az alábbiakkal egészíti ki az előzmények és az általános megállapítások keretében: - Az elsőfokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdését - a partneri szerződés tartalmát ismertető részt - akként pontosítja, hogy az együttműködési megállapodás helyesen
3. pontja rögzítette azt, hogy a megbízott tevékenysége a hitelkérelem befogadását követő munkafolyamatok végzésére nem terjedt ki. - Az elsőfokú ítélet
4. oldalának
5. bekezdését - a hitel engedélyezésének pozitív és negatív feltételeinek ismertetése körében - azzal pontosítja, hogy a hitelt felvevő vádlottak egy részének törlesztési szándéka valódi volt. - Az elsőfokú ítélet
6. oldalának
7. bekezdésének
8. sorából mellőzi a tényállásból a „jogtalan" jelzőt. - Az elsőfokú ítélet
9. oldalának
10. bekezdésében szereplő megállapításból a másodfokú bíróság mellőzi az „elsősorban nem a vád tárgyává tett hiteleket érintette" mondatrészt. A másodfokú bíróság az egyes konkrét tényállási pontokat illetően az alábbi kiegészítéseket, pontosításokat eszközöli: - Az
11. tényállási pontot akként helyesbíti az elsőfokú ítélet
12. oldala
13. bekezdésének első sorában, hogy VIII. r. vádlott az ingatlanba beköltözött
14. év augusztus hó
15. napján és jelenleg is ott lakik. (az elsőfokú bíróság
16. számú tjkv.
17. oldal alapján) - Ugyancsak e tényállási pont vonatkozásában a
18. oldal
19. bekezdését azzal egészíti ki, hogy VIII. r. vádlott az általa okozott 6.000.000 forint kárból 65.639 forintot térített meg, így 5.934.361 forint tényleges kár keletkezett. - A
20. oldal
21. bekezdésének első mondatát - mely szerint a hitelközvetítő I., II. és III. r. vádlottak a hamis munkáltatói igazolás beszerzésével szándékosan segítséget nyújtottak a hitelfelvevő VIII. r. vádlottnak a fiktív okirat felhasználásához (benyújtásához) - kirekeszti a tényállásból. - A
22. tényállási pont vonatkozásában kirekeszti az elsőfokú ítélet
23. oldalának
24. bekezdését, amely - az előző bekezdéshez hasonlóan - azt rögzíti, hogy a hitelközvetítő vádlottak a hamis munkáltatói igazolás beszerzésével szándékosan segítséget nyújtottak helyesen a IX. r. vádlottnak a fiktív okirat felhasználásához (benyújtásához). - A
25. tényállási pontban rögzített -X. r. és XI. r. vádlottak hitelügyletével kapcsolatban - tényállásból mellőzi a másodfokú bíróság a
26. oldal
27. bekezdésében írtakat, amely szerint a II. r. vádlott a kiállítással szándékosan segítséget nyújtott a hamis igazolás - a hitelre való jogosultságuk alátámasztása érdekében - történő felhasználásához a hitelfelvevő vádlottaknak. - A
28. tényállási ponttal összefüggésben a másodfokú bíróság az ítélet
29. oldal
30. bekezdésének
31. sorából mellőzi a „jogtalan haszon" kifejezést. -én a
32. tényállási ponttal kapcsolatban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete
33. oldalának
34. bekezdését azzal egészíti ki egyrészt, hogy XII. r. vádlott az ingatlanba be sem költözött (
35. sz. tjkv.
36. oldal
37. bekezdés, illetve
38. oldal
39. bekezdés), másrészt mindössze három hónapig (
40. augusztus-október hónapokban) fizette a törlesztő részleteket, ezt követően pedig
41. november hónapban mindössze 2.206 forintot törlesztett a folyószámlájáról, majd legközelebb
42. júliusában vezetett át a bank 1.309 forintot az LTP számlájáról. (elsőfokú ítélet
43. oldalán fellelhető törlesztési táblázat adatai - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A
44. oldal
45. bekezdését azzal egészíti ki, hogy XII. r. vádlott a cselekményével összesen 5.850.000 forint kárt okozott, amelyből 116.594 forint térült meg, így a ténylegesen bekövetkezett kár 5.733.406 forint volt. - Kirekeszti a másodfokú bíróság a
46. tényállási pontot illetően az elsőfokú ítélet
47. oldal
48. bekezdésének első mondatát, mely szerint: „a hamis igazolás beszerzéséről az I., II. és III. r. vádlottak gondoskodtak, ezáltal a benyújtáshoz szándékosan segítséget nyújtottak a hitelfelvevő terheltnek". - Az
49. tényállási pont kapcsán az elsőfokú ítélet
50. oldala
51. bekezdésének
52. mondatát - „az ügyintéző I., II. és III. r. vádlottak a hamis igazolás beszerzésével nyújtottak szándékosan segítséget XIII. és XIV. r. vádlottaknak az okirat-hamisításhoz" - mellőzi a másodfokú bíróság. - A
53. oldal
54. bekezdését akként pontosítja, hogy a fiktív igazolást tanú2 töltötte ki. (tanú2 tanúvallomása alapján) - A
55. tényállási pontot illetően az elsőfokú ítélet
56. oldal
57. bekezdésének
58. sora - nyilvánvaló elírási hiba következtében - azt tartalmazza, hogy XVII. r. és XVIII. r. vádlottak
60. és
62. közötti időszakban folyamatosan fizették a hitelüket. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelmű, hogy a dátum helyesen
63. - A
64. tényállási pontban érintett XIX. r. vádlott cselekményét illetően a másodfokú bíróság az ítélet
65. oldalának
66. bekezdésében foglaltakat - a vádlott által teljesített törlesztő részletekre vonatkozóan - azzal helyesbíti, hogy XIX. r. vádlott megszakításokkal mindösszesen hat hónapig (
67. év január, február, április-június és augusztus hónapokban) törlesztett, illetve a
68. év október hónapjában került átvezetésre egy kisebb összeg a számlájáról hiteltörlesztésre. Továbbá kiegészíti a
69. oldal
70. bekezdését azzal, hogy XIX. r. vádlott aláírta a munkáltatói igazolást. (XIX. r. vádlott vallomása alapján) - A
71. tényállási pont kapcsán mellőzi az elsőfokú ítélet
72. oldalának
73. bekezdését, amely az eddig írtakkal azonos módon I. r. és II. r. vádlottak szerepét állapította meg a magánokirat-hamisításokban. - A
74. tényállási pontot illetően az elsőfokú ítélet
75. oldal
76. bekezdésének
77. sora - nyilvánvaló elírási hiba következtében - azt tartalmazza, hogy XLVI. r. vádlott
79. és
81. közötti időszakban folyamatosan törlesztette a hitelét. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelmű, hogy a dátum helyesen
82. - A
83. tényállási pont vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete
84. oldalának
85. bekezdését azzal pontosítja a Fővárosi Ítélőtábla, hogy XLVIII. r. vádlott által okozott 5.100.000 forint kárból helyesen 193.332 forint térült meg, ennélfogva a sértettnek ténylegesen 4.906.668 forint kára nem térült meg. - A tényállást azzal is pontosítja a másodfokú bíróság az ítélet
86. oldalának
87. bekezdésében, hogy XLVIII. r. vádlott a törlesztő részleteket a
88. év június-november hónapokban, ezt követően egy alkalommal,
89. év február hónapban, valamint szintén egy alkalommal,
90. év október hónapban fizette, majd ezután végleg felhagyott a törlesztéssel. (elsőfokú ítélet
91. oldalán található törlesztési táblázat -a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - Az ítélet
92. oldalának
93. bekezdésében írtakat azzal módosítja a másodfokú bíróság, hogy XLVIII. r. vádlott érdekében használták fel a hamis munkáltatói igazolást az I-III. r. vádlottak. - A
94. tényállási pontot illetően az elsőfokú ítélet
95. oldal
96. bekezdésének
97. tagmondatát - amely arra vonatkozik, hogy II. r. vádlott a hamis igazolás kiállításával segítséget nyújtott a magánokirat-hamisításhoz - mellőzi a Fővárosi Ítélőtábla a tényállásból. - A
98. tényállási pontban érintett XXII. r. és XXIII. r. vádlottakat érintően az elsőfokú ítélet
99. oldalának
100. bekezdését azzal egészíti ki a másodfokú bíróság, hogy XXII. r. vádlott rendkívül rövid ideig, mindössze négy hónapig (
101. augusztus-október, illetve december) fizette a törlesztő részleteket, majd később,
102. év július hónapjában 4446 forint záró összeget vezetett át a bank a hiteltörlesztésre. (elsőfokú ítélet
103. oldalán fellelhető hiteltörlesztési táblázat - a könyvszakértő1szakvéleménye alapján) - A
104. oldal
105. bekezdését azzal pontosítja a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az 5.300.000 forint kárból 145.599 forint térült meg, így a pénzintézetnek 5.154.401 forint kára marad megtérítetlenül. -én a
106. tényállási pontot illetően az elsőfokú ítélet
107. oldalának
108. bekezdését akként módosítja a másodfokú bíróság, hogy az I-III. r. vádlottak a XXII. és XXIII. r. vádlottak érdekében használták fel a hamis munkáltatói igazolást. - A
109. tényállási pontot illetően a másodfokú bíróság kirekeszti az elsőfokú ítélet
110. oldal 3.,
111. és
112. bekezdéseiből a „nyújtottak be, adtak be, illetve szereztek be" kifejezéseket, amelyek az adott tényállási ponttal kapcsolatban az I. és II. r. vádlottak cselekvőségére vonatkozik. - A
113. tényállási ponttal összefüggésben az elsőfokú ítélet
114. oldalának
115. bekezdését azzal pontosítja a másodfokú bíróság, hogy XXV. r. vádlott
116. év november hónapban,
117. január-április, június-július, szeptemberoktóber hónapokban törlesztett, majd
118. november hónapjában vontak le a számlájáról egy minimális összeget. (elsőfokú ítélet
119. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - Az elsőfokú ítélet
120. oldalának
121. bekezdését azzal egészíti ki az ítélőtábla, hogy a XXV. r. vádlott által okozott 6.800.000 forint kárból 348.875 forint megtérült, így az bank1-nek 6.451.125 forint kára maradt megtérítetlenül. - A
122. tényállási pont vonatkozásában az elsőfokú ítélet
123. oldalának
124. bekezdését akként módosítja a másodfokú bíróság, hogy az I-III. r. vádlottak XXVIII. és XXIX. r. vádlottak érdekében használták fel a hamis munkáltatói igazolást. - A
125. tényállási pontot illetően az elsőfokú ítélet
126. oldal
127. bekezdése
128. mondatának azon részét, mely szerint: „az V. r. vádlott az I. r. vádlottal beszélte meg telefonon, hogy a IV. r. vádlott által benyújtott kérelmet az I. r. vádlott Bt.-je nevére fogja érkeztetni…" a másodfokú bíróság mellőzi a tényállásból. - A
129. tényállási pont vonatkozásában kirekeszti az elsőfokú ítélet
130. oldala
131. bekezdésének utolsó előtti mondatát. - Az ítélet
132. oldalának
133. bekezdését ugyanakkor azzal egészíti ki, hogy XXXI. r. vádlott összesen négy alkalommal (
134. október és december, valamint
135. január és április hónapokban), rendszertelenül törlesztette a hitelt, majd ezt követően azzal végleg felhagyott. (elsőfokú ítélet
136. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A vádlott az általa okozott 4.600.000 forint kárból 151.693 forintot megtérített, így a bank1 4.448.307 forint kárt szenvedett. - A
137. tényállási pontot azzal pontosítja a másodfokú bíróság az ítélet
138. oldalának
139. bekezdésében, hogy XXXII. r. és XXXIII. r. vádlottak összesen négy alkalommal -
140. év március, május és július hónapokban, valamint
141. év április hónapjában - fizették a törlesztő részleteket, mely utolsó alkalomkor egy záró összeg is átvezetésre került a hiteltörlesztésre a számlájukról. Így az általuk okozott kárból összesen 535.519 forintot térítettek meg. (elsőfokú ítélet
142. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A
143. tényállási pontot akként pontosítja az ítélőtábla az ítélet
144. oldalának
145. bekezdésében, hogy XXXIV. r. és XXXV. r. vádlottak a
146. év szeptember-december hónapokban,
147. év január-március hónapokban és
148. év április hónapjában - rendszertelenül, mindösszesen nyolc hónapig fizették a hitel törlesztést, majd azzal végleg felhagytak. A XXXIV. és XXXV. r. vádlottak az általuk okozott kárból mindössze 270.976 forintot térítettek meg. (elsőfokú ítélet 143-
149. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A
150. tényállási pont vonatkozásában az elsőfokú ítélet
151. oldal
152. bekezdését akként módosítja, hogy a II. r. vádlott a hamis munkáltatói igazolást XXXVI. r. és XXXVII. r. vádlottak érdekében nyújtotta be. - A
153. tényállási pontot az elsőfokú ítélet
154. oldalának
155. bekezdésében azzal egészíti ki, hogy XXXVIII. r. vádlott az általa felvet hitelből mindössze két alkalommal törlesztett, a
156. év október és november hónapjaiban, majd e magatartásával végleg felhagyott. A két törlesztéssel, valamint a számlájáról levont összesen 2.306 forinttal együttesen 47.079 forintot fizetett vissza a banknak, így a 4.100.000 forint kárból 4.052.921 forint tényleges kár érte a pénzintézetet. (elsőfokú ítélet
157. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A
158. tényállási pontból - az ítélet
159. oldal
160. bekezdésének utolsó mondatából - mellőzi a haszon jelzőjeként használt „jogtalan"szót. - A
161. oldal
162. bekezdését azzal pontosítja, és egyben egészíti ki, hogy XXXIX. r. vádlott összesen nyolc alkalommal történt befizetés folytán 289.799 forintot törlesztett a banknak. Ez által a bank1-nek 6.510.201 forint kára nem térült meg. (elsőfokú ítélet
163. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A
164. tényállási ponttal összefüggésben kirekeszti az elsőfokú ítélet
165. oldala
166. bekezdésének utolsó mondatrészét, mely szerint az I-III. r. vádlottak XL. r. vádlott részére fizikai segítséget nyújtottak a fiktív okirat felhasználásához. - A
167. tényállási ponttal összefüggésben kirekeszti az elsőfokú ítélet
168. oldal
169. bekezdéséből azt a megállapítást, mely szerint az I-III. r. vádlottak fizikai segítséget nyújtottak az igénylőnek a fiktív okirat felhasználásához. - Az elsőfokú ítélet
170. oldalának
171. bekezdését úgy helyesbíti, hogy XLIII. r. vádlott a tizenhárom alkalommal történt befizetés folytán az általa okozott 5.000.000 forint kárból 361.429 forintot megtérített, így a bank1-nek 4.638.571 forint kára maradt megtérítetlenül. - A
172. tényállási ponttal összefüggésben az elsőfokú ítélet
173. oldal
174. bekezdése
175. mondatának utolsó fordulatát - mely szerint a hamis munkáltatói igazolást az I-III. r. vádlottak szerezték be XLIV. r. vádlott részére, hogy őt hitelképessé tegyék, és ezzel fizikai segítséget nyújtottak az igénylőnek a fiktív okirat felhasználásához - kirekeszti a tényállásból. - A
176. oldal
177. bekezdését egyrészt azzal egészíti ki, hogy XLIV. r. és fiatalkorú XLV. r. vádlottak a
178. évben kisebb megszakításokkal kilenc hónapig törlesztették a hitelt, továbbá a
179. év december hónapjában egy záró összeg átvezetésére került sor a hiteltörlesztésre, amely összegekkel összesen 198.795 forintot térítettek meg az általuk okozott 4.050.000 forint kárból. Így a bank1-nek 3.851.205 forint kára maradt megtérítetlenül. (elsőfokú ítélet
180. oldalán található törlesztési táblázat - a könyvszakértő1 szakvéleménye alapján) - A 30.,
181. és
182. tényállási pontok vonatkozásában az elsőfokú ítélet
183. oldalának 3.,
184. és
185. bekezdéseiben írtakat akként módosítja, hogy a hamis igazolások beszerzése a hiteligénylők érdekében történt. - A
186. és
187. tényállási pontokat illetően az elsőfokú ítélet
188. oldal 3.,
189. és
190. bekezdéseit is akként módosítja, hogy a hamis igazolások beszerzése a hiteligénylők érdekében történt. - A 35., 36.,
191. tényállási pontok vonatkozásában az ítélet
192. oldal 2.,
193. és
194. bekezdéseit, a
195. tényállási pontot illetően az ítélet
196. oldalának
197. bekezdését, továbbá a
198. és
199. tényállási pontokkal összefüggésben az ítélet
200. oldalának
201. és
202. bekezdéseit, a 43., 44.,
203. tényállási pontokat illetően az ítélet
204. oldalának 1.,
205. és
206. bekezdéseit, valamint a 46., 47.,
207. tényállási pontok kapcsán az ítélet
208. oldalának 1.,
209. és
210. bekezdéseit úgy módosítja, hogy ezekben az esetekben is a hiteligénylők érdekében történt a hamis munkáltatói igazolások beszerzése. - A
211. oldalon szereplő táblázatot követően kiegészíti a tényállást a másodfokú bíróság az alábbiakkal: I. r., II. r. és III. r. vádlott a Bt1-en és az Bt2-n keresztül összesen 4.436.440 forint jutalékot vett fel jogtalanul, amelyet a bank1 utalt át a két cégnek a vádbeli időszakban, a tényállásokban szereplő hitelügyletek kapcsán. A fenti összegből I. r. és II. r. vádlott 2.644.700 forinthoz (Bt1), III. r. vádlott ezen összegen belül 1.791.100 forinthoz (Bt1), míg II. r. vádlott külön 1.791.740 forinthoz (Bt2) jutott. A bank1-nek okozott, összesen 4.436.440 forint kár nem térült meg. A fenti megállapításokkal egyidejűleg a másodfokú bíróság kirekeszti a tényállásból az elsőfokú ítélet
212. oldala
213. és
214. bekezdéseiben foglalt - az I., II. és III. r. vádlottra vonatkozó - összegszerűséget. - XXIII. r. vádlottra vonatkozóan a másodfokú bíróság a történeti tényállást - a próbára bocsátást kimondó jogerős bírósági végzésben rögzített tényállás alapján - az alábbiakkal egészíti ki: XXIII. r. vádlott ... szám alatti tartózkodási helyén
215. szeptember
216. és
217. november
218. napja közötti - közelebbről pontosan meg nem határozható - időpontban az Zrt1 sértett által kiépített és üzemeltetett elektromos áramhálózatra úgy csatlakozott rá, hogy a mérőberendezés Hensel szekrényéről a szolgálati záró pecsétet eltávolította, majd a szekrényben a bejövő vezetékre a sorkapocsnál egy 2,5 négyzetmilliméter keresztmetszetű alumínium-vezetéket csatlakoztatott, majd ezen keresztül
219. november
220. napjáig villamos-energiát vételezett. A vádlott által csatlakoztatott vezetéken keresztül történt villamos-energia vételezést a mérőberendezés nem mérte. Fenti cselekményével XXIII. r. vádlott a Zrt1 sértettnek 225.000 forint kárt okozott, melyből 12.500 forintot a sértettel kötött részletfizetési megállapodás keretében megtérített. - XXXV. r. vádlottra vonatkozóan a másodfokú bíróság a történeti tényállást - a próbára bocsátást kimondó jogerős bírósági végzésben rögzített tényállás alapján - az alábbiakkal egészíti ki: XXXV. r. vádlott a
221. évi január hó
222. napján 8 óra 30 perc körüli időben bement a ... szám alatt található gyógyszertárba, ahol a szintén a gyógyszertárban tartózkodó sértett figyelmetlenségét kihasználva eltulajdonította a sértett által a pénztár előtti pultra tett pénztárcáját a benne lévő 80.000 forint készpénzzel, a személyi igazolványával, a TB-kártyájával és az adókártyájával együtt. A vádlott pénztárcát a pulóverébe rejtette, majd elhagyta a gyógyszertárat. Ezt követően a vádlott kivette a pénztárcából a 80.000 forint készpénzt, és a pénztárcát a benne lévő okiratokkal a ... szám előtti kapunál található gázóraszekrény tetején hagyta. Az okiratokat a nyomozó hatóság a fenti napon lefoglalta és átadta azokat a sértett részére. A bűncselekménnyel okozott kár 80.000 forint, amelyből a nyomozás során a készpénz lefoglalásával és a sértett részére történő kiadásával 50.000 forint térült meg. Az így kiegészített, pontosított tényállás már hibamentes, a vádlottak tagadásával szemben álló részében is a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A felmentést célzó vádlotti és védelmi fellebbezések az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadják, a vádlotti védekezések elfogadását célozzák, amely megalapozott tényállás mellett a hatályos perrendi szabályok alapján a másodfokú eljárásban nem foghat helyt. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat milyen körben, miért fogadott el, melyeket miért nem tartott valónak. Az elsőfokú bíróság igen részletesen foglalkozott az úgynevezett „fészekrakó" típusú bankkölcsönök gazdasági, társadalmi és jogi hátterével, alaposan elemezte a 4/
223. (I. 12.) Kormányhatározatban és a 12/
224. (I. 31.) Kormányrendeletben foglalt feltételrendszert, a banki belső normákat, üzletszabályzatokat, utasításokat, magát a hitelezési folyamatot, az engedélyezés pozitív és negatív feltételeit és ezen belül is a jövedelem-igazolások konkrét szerepét. Megvizsgálta a bank1 és a Bt1, valamint a Bt2 között
225. szeptember 21-én megkötött ügynöki tevékenységről szóló Együttműködési megállapodást is. Ennek keretében helytállóan rögzítette, hogy a vád tárgyává tett hitelkonstrukcióval a társadalom kevésbé tehetős, pénztőkével nem rendelkező rétegeit célozta meg a bank1 úgy, hogy az adós minősítés a hitelkihelyezésnek nem volt feltétele, az engedélyezhető kölcsön összege kizárólag az ingatlan fedezeti értékétől függött. Az e körben kifejtett védői érvelésekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. Nem osztotta azonban a másodfokú bíróság a védelemnek azon jogi álláspontját, amely szerint a jövedelem-igazolások kizárólag alaki szempontból bírtak jelentőséggel a hitelbírálati folyamatban. Az tényként rögzíthető, hogy az adott időszakban hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a perbeli hitelek kihelyezéséhez elegendő volt a minimálbér összegét elérő jövedelmet és legalább három hónap munkaviszonyt igazoló munkáltatói igazolás csatolása. Az is tény, hogy az abban foglaltak ellenőrzése a bank részéről a gyakorlatban formális volt. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az is megállapítható, hogy rendszeres jövedelem igazolása nélkül a hitel nem volt engedélyezhető, a munkáltatói igazolás a hitelkérelem olyan szerves részét képezte, hogy ezen okirat hiányában a hitelkérelmet el kellett utasítani. A jövedelem-igazolás benyújtása feltétele volt továbbá a közvetlen állami támogatások elnyerésének, az otthonteremtési támogatásnak és a lakásépítési kedvezménynek is. Ekként pedig helyes az az elsőbírói álláspont, hogy a valótlan tartalmú munkáltató igazolásnak mind a szervezői, mind a hitelt felvevő vádlotti oldalon jelentősége volt, ezért vizsgálni kellett a hamis munkáltatói igazolások beszerzésében, csatolásában betöltött vádlotti szerepeket, és ezzel összefüggésben az elkövetők tudattartalmát. Az elsőfokú bíróság igen részletesen foglalkozott az I., II. és III. r. vádlott kapcsolatával és szerepével a hitelügyintézések során. A rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban rögzítette, hogy a kölcsönügyletek létrejöttében a három vádlottnak volt meghatározó szerepe. A mérlegeléssel megállapított elsőfokú ítélet irathűen rögzíti, hogy egyfajta munkamegosztás alakult ki köztük, de a hitelfelvételek egész folyamatát a kezükben tartották. Mindhármuk által tudottan került sor a hamis munkáltatói igazolások beszerzésére, csatolására és benyújtására a pénzintézethez. I. r. és II. r. vádlottaknak a vádbeli időszakban úgy a gazdasági tevékenysége, mint a magánélete teljesen összefonódott, mely tényből logikusan következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a II. r. vádlott a saját cégéhez kapcsolódó önálló hitelek intézésén túlmenően az I. r. vádlott által jegyzett és igazgatott Bt1 nevében is eljárt. Alátámasztja ezt a következtetést tanú1 és tanú2 vallomásai, a cégekre vonatkozó okirati bizonyítékok és az igazságügyi írásszakértői vélemény is. Az eljárás során - II. r. vádlott hivatkozásán kívül - arra nem merült fel konkrét adat, hogy amikor az I. r. vádlottal az élettársi kapcsolatuk „szünetelt", egyúttal a Bt1 hitelügyeit sem intézte. Így a II. r. vádlottnak a felmentését célzó fellebbezése az 1., 4., 5., 9., 11., 13., 16., 17., 20., 21., 25., 27.,
226. tényállási pontok alól - a fenti indokokra hivatkozással - alaptalan. Annál is inkább, mert a II. r. vádlott a másodfokú nyilvános ülésen úgy nyilatkozott, hogy bár megszakadt az I. r. vádlottal az élettársi kapcsolata, de a mai napig vannak közös vállalkozásaik. Logikus ténybeli következtetéssel rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az I., II. és III. r. vádlottak szerezték be a hamis munkáltatói igazolásokat és nyújtották be bank1hez. Egyrészt II. r. vádlott e körben részben beismerő vallomást tett, másrészt tanú2 - aki II. r. vádlott beosztottja volt - is elismerte két esetben, hogy ő állította ki a hamis munkáltatói igazolásokat. Tanú1 tanú és III. r. vádlott - egymástól függetlenül - beszámolt az I. és II. r. vádlott között lezajlott hangos szóváltásról, amelynek tárgya a hamis munkáltatói igazolások voltak. Tanú1 tanúvallomása szerint I. r. vádlott utasítására ő állította ki a hamis munkáltató igazolást VIII. r. vádlott részére volt munkáltatója nevében és bélyegzőjének felhasználásával. A tanú ezen állítását az igazságügyi írásszakértő véleménye is egyértelműen igazolta, alátámasztotta. Tanú1 a III. r. vádlottat is terhelte azzal, hogy tudott a hamis munkáltatói igazolásokról, mert több esetben átvett tőle már kitöltött munkáltatói formanyomtatványt, vagy a III. r. vádlott kérésére ő töltötte ki a fejrészét, illetve kért üres formanyomtatványt. A bizonyítékokkal összhangban állapította meg azt is az elsőfokú bíróság figyelemmel az irodában dolgozó tanúk vallomásaira -, hogy III. r. vádlott is vitt a bank1-be hamis munkáltatói igazolásokat tartalmazó hitelkérelmeket. Az eljárás során meghallgatott valamennyi hiteladós vádlott, gyanúsított vagy tanú egyezően nyilatkozta, hogy a hamis munkáltatói igazolásokat nem ők szerezték be és nem ők csatolták a hitelkérelmükhöz. Ezek a személyek nem ismerték egymást, nem álltak kapcsolatban egymással és korábban az I., II. és III. r. vádlottakkal sem, így az összebeszélés lehetősége egyértelműen kizárható, miként az is, hogy érdekeltek lettek volna terhelő vallomást tenni az I., II. és III. r. vádlottra. Az elsőfokú bíróság helyes ténybeli következtetését támasztja alá az a tény is, hogy 48 tényállási pontban 16 foglalkoztató cég neve merült fel összesen, márpedig, ha a hiteligénylők csatolják a munkáltatói igazolásokat, nagyobb lett volna a munkáltatók között a szóródás. Mindez szintén azt támasztja alá, hogy a hamis munkáltató igazolások elkészítését, beszerzését ténylegesen az I., II. és III. r. vádlottak szervezték és intézték, mert máskülönben nem lenne magyarázat arra sem, hogy az azonos munkáltatótól és közel azonos időből származó munkáltatói igazolást benyújtó hitelfelvevő vádlottak egyike sem ismerte egymást. Az I., II. és III. r. vádlott büntetőjogi felelőssége mellett szól az a tény is, hogy jutalék formájában érdekeltek voltak az eredményes hitelügyintézésben. A másodfokú bíróság nem osztotta I. r. vádlott védőjének azon jogi álláspontját, hogy ha a munkáltatói igazolás csatolására csak később, pótlólag, és nem a hitelkérelemmel egyidejűleg került sor, akkor nem állapítható meg a feltételes szabadság tartama alatti elkövetés és így törvénysértő annak megszüntetése. Anélkül, hogy a tényállás ebben a körben kiegészítést igényelne, a másodfokú bíróság az alábbiakra kíván rámutatni: Az tényként állapítható meg - és a védelem sem vitatta -, hogy a hitel engedélyezésére és folyósítására munkáltatói igazolás nélkül egyetlen esetben sem kerülhetett sor. Valamennyi tényállás tartalmazza a hitelkérelem benyújtásának és a hitelszerződés megkötésének időpontját. A munkáltatói igazolás becsatolásának ha nem a hitelkérelemmel egyidejűleg nyújtották be - mindenképpen a két időpont közé kell esnie. Amennyiben ezen konkrét időpontok közül legalább egy a feltételes szabadság tartama alá esik, úgy törvényesen járt el a Tatabányai Törvényszék akkor, amikor I. r. vádlott feltételes szabadságát megszüntette. Erre szolgál bizonyítékul a nyomozati iratok XXXIII. kötete
227. oldalán fellelhető kimutatás, amelyet bank1 bocsátott a nyomozó hatóság rendelkezésére a hitelfelvétellel kapcsolatos iratok között. E kimutatás számos olyan hitelügylet pontos adatait rögzíti dátumszerűen, amelyből megállapítható, hogy a bankfiókban pontosan mikor került sor a hitelkérelem benyújtására, illetve átvételére és rögzítésére, mikor történt a hitelügylet engedélyezése, továbbá ellenőrzése. A táblázatból megállapítható, hogy a
228. tényállási pontban érintett X. r. és XI. r. vádlott hitelkérelmét
229. év április hó
230. napján fogadta be a bank, mely napon a hitelügyletet rögzítették is, az engedélyezésre pedig
231. év június hó
232. napján került sor. A
233. tényállási pontban érintett XVII. r. és XVIII. r. vádlott hitelkérelmét
234. év március hó
235. napján fogadta be a bank, mely napon a hitelügyletet rögzítették is, az engedélyezésre pedig
236. év május hó
237. napján került sor. A
238. tényállási pontban érintett XLIII. r. vádlott hitelkérelmét
239. év március hó
240. napján fogadta be a bank, a hitelügyletet
241. év május hó
242. napján rögzítették és még ugyanezen a napon sor került az engedélyezésére is. A fenti három példából - összevetve azt az elsőfokú ítéletben rögzített egyes tényállási pontoknál feltüntetett időpontokkal - egyértelműen megállapítható, hogy a hitelkérelem benyújtására, majd rögzítésére, de legfőképpen engedélyezésére (amelynek elengedhetetlen tartalmi feltétele volt a munkáltatói igazolás megléte és csatolása az iratokhoz)
243. év június hó
244. napja előtt került sor, tehát az előtt, mielőtt I. r. vádlott feltételes szabadsága a Győri Városi Bíróság B.499/2003/
245. számú ítélete kapcsán eredményesen letelt volna. A szóban forgó okirati bizonyítékból további tényállási pontok vonatkozásában is megállapítható, hogy az I. r. vádlott a feltételes szabadsága hatálya alatt követte el a közbizalom elleni bűncselekményt. Így ez olvasható ki XX. r. és XXI. r. vádlottak vonatkozásában a
246. tényállási pontnál (a hitelkérelem befogadásának napja
247. március 28., rögzítés
248. július 1., engedélyezés ugyancsak
249. július 1.), továbbá ugyanilyen ténymegállapítás tehető a
250. tényállási pontban érintett XXIV. r. vádlottat illetően, akinél a hitelkérelmet
251. március
252. napján fogadták be, annak rögzítésére és engedélyezésére pedig
253. május
254. napján került sor. További részletezés nélkül hasonló ténymegállapítások tehetők az idézett táblázat alapján XXVIII. r. és XXIX. r. vádlottak vonatkozásában a
255. tényállási pont kapcsán, XIII. r. és XIV. r. vádlottakat illetően az
256. tényállási pont kapcsán, illetve XLII. r. vádlott esetében a
257. tényállási pont alapján. A magánokirat-hamisítás, illetve a
258. évi C. törvény által használt terminológia szerint a hamis magánokirat felhasználása a valótlan tartalmú magánokirat felhasználásával valósul meg, fejeződik be. A fentiek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hamis munkáltatói igazolásokat a bankhoz a hitelkérelem feltétlenül szükséges, elengedhetetlen részeként benyújtották, mely mozzanattal a felhasználás megvalósult, ezért nem lehet vitás, hogy I. r. vádlott a feltételes szabadság hatálya alatt valósította meg a terhére rótt bűncselekmények egy részét. A fentieken túlmenően a nyomozati iratok között lévő munkáltatói igazolások nem tartalmaznak olyan adatokat, amelyekből pontosabban megállapítható lenne, hogy bank1 azokat mikor vette át. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a hitelfelvevő vádlottak tisztában voltak azzal, hogy hamis munkáltatói igazolás kerül csatolásra a hitelkérelemhez. A jövedelem-igazolások valótlan tartalmát részben azon szereplő cégek képviselői a tanúvallomásaikban, részben a hitelfelvevő vádlottak azon nyilatkozata, hogy soha nem dolgoztak a cégnél és az írásszakértői vélemény egyértelműen megerősítette. Ezen túlmenően tanú2 - de az I. és a II. r. vádlott is - megerősítette, hogy az irodában megforduló ügyfelek írásbeli és szóbeli tájékoztatást kaptak a hitelfelvételhez elengedhetetlenül szükséges dokumentumok listájáról. A vádlottak közül összesen hatan alá is írták a munkáltatói igazolásokat, míg XXXIX. r. vádlott (
259. tjkv.
260. old.), fiatalkorú XLV. r. vádlott (
261. tjkv.
262. old.), XLIV. r. (
263. tjkv.
264. old.), XXV. r. vádlott (
265. tjkv.
266. old., nyom. ir. XIV. kötet 3174-
267. oldal), tanú3 (
268. tjkv.
269. old., nyom. ir. III. kötet 643-
270. oldal), tanú4 (
271. tjkv.
272. old., nyom. ir. XVIII. kötet 4188-
273. oldal), tanú5 (
274. tkv.
275. old., nyom. ir. XVIII. kötet 4195-
276. oldal), tanú6 (
277. tjkv.
278. old., nyom. ir. XVII. kötet 3695-
279. oldal), tanú7 (
280. tjkv.
281. old.) vallomása szerint rákérdeztek, hogy kell-e munkáltatói igazolás. A fent megjelölt tanúk közül tanú4 kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy II. r. vádlott azt mondta neki, hogy nem számít, ha a munkáltatói igazolás hamis, mert arra csak formaiságból van szükség. Ezt erősítette meg tanú5 is a tanúvallomásában, aki egyértelműen azt állította, hogy II. r. vádlott tudta, hogy hamis munkáltatói igazolást fognak benyújtani. Így helyes mérlegeléssel következtetett arra az elsőfokú bíróság, hogy a hitelfelvevő vádlottak tisztában voltak a csatolt munkáltatói igazolások valótlan tartalmával. A Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az I., II. és III. r. vádlottak szembesültek a hitelfelvevő vádlottak anyagi hátterével, pénzügyi-, jövedelemi viszonyaival. Konkrét adatok merültek fel arra minden esetben, hogy a hiteligénylők helyzete nem tette lehetővé az általuk felvett hitelek törlesztését, azonban az I., II. és III. r. vádlottak ezen tényeket figyelmen kívül hagyták, ezek iránt közömbösek maradtak. Tudták, hogy ezen vádlottak időszakos állami- és önkormányzati támogatásból, szociális segélyből, időnként szezonális munkából éltek, az összjövedelmük pedig kevés volt a részletek törlesztéséhez. Az elsőfokú bíróság e körben is igen részletesen foglalkozott a rendelkezésére álló bizonyítékokkal és a köztudomású tényekkel. Így elemezte a térségre jellemző munkaerő-piaci helyzetet, a „fekete" gazdaságot, a szerződéskori alacsony törlesztő részletet, nem fizetés esetén pedig az ingatlan elvesztésének veszélyét. A bank1gyel kötött együttműködési megállapodás értelmében az I., II. és III. r. vádlottak kötelezettsége kizárólag az ügyfélszerzésre és a hitelakta összeállítására korlátozódott. Így az általuk szerzett ügyfél fizetőképessége meglétének, anyagi hátterének és teherbíró képességének vizsgálata nem képezte a kötelezettségüket, a partneri szerződés értelmében az ügyfelek teljesítőképessége vizsgálatához sem joguk, sem eszközük nem volt. Az iratok tartalma alapján az is megállapítható, hogy az összes hitel több mint ötven százaléka folyamatos törlesztés alatt áll, pedig a hitelfelvevők ugyanolyan vagy hasonló anyagi, pénzügyi háttérrel rendelkeztek a hitel felvételkor, mint a bedőlt hitelesek. Az elsőfokú ítélet 140-
282. oldalain fellelhető táblázatból - melyet a bíróság könyvszakértő1 véleményéből emelt át - pedig jól látható, hogy még a bedőlt hiteles vádlottak is, legalább a fizetési szándék látszatának fenntartása érdekében, egy pár hónapig törlesztették a részleteket. Helytálló mérlegeléssel állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy az eljárás során nem merült fel olyan konkrét adat, amelyből ítéleti bizonyossággal lehetne következtetést vonni az I., II. és III. r. vádlottaknak a hitelfelvevőkhöz kapcsolódó eshetőleges károkozási szándékára, így a másodfokú bíróság nem osztotta az ügyészség jogi álláspontját. Ezzel szemben egyetértett azzal az ügyészi okfejtéssel, hogy I., II. és III. r. vádlottak a közvetítői jutalék erejéig tévedésbe ejtették bank1-et. Az I. és II. r. vádlott által a bank1-gyel kötött - a tényállásban pontosított megállapodás értelmében vállalták, hogy a pénzintézet számára hitelt felvevő személyeket kutatnak fel, azokat a hitelkonstrukciók tekintetében teljes körűen kioktatják és összeállítják a hitel igényléséhez szükséges dokumentációt. Mindezért a tevékenységért a folyósított hitel meghatározott százalékát jutalékként fizeti ki részükre bank
283. Szerződésszegő magatartást tanúsítottak akkor, amikor a valótlan tartalmú munkáltatói igazolásokat III. r. vádlott közreműködésével bank1-nek benyújtották, és e hamis dokumentumok alapján került sor a hitelek engedélyezésére és az utánuk járó jutalékok kifizetésére. A munkáltatói igazolás hiányában pedig sem a hitel összegének, sem a jutaléknak a folyósítására nem került volna sor, amelyből ismét az látszik, hogy a munkáltatói igazolás benyújtása nem csak formai, hanem kimondottan tartalmi feltétele volt a hitel folyósításának. Az ilyen csalárd módon megszerzett jutalék összegével bank1 károsodott. A jutalékok összegszerűségét és felvételét az I., II. és III. r. vádlottak nem vitatták, azt az iratok között lévő okirati bizonyítékok is alátámasztották. A másodfokú bíróság az I., II. és III. r. vádlottak által felvett jutalék összegének számítása során az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállásaiban rögzítettekből indult ki, amelyeket a Tatabányai Törvényszék a bank1 által csatolt okirati bizonyítékok alapján állapított meg. A fentiek alapján azt rögzítette, hogy I. r., II. r. és III. r. vádlottak a hitelközvetítői eljárásaik során - a Bt1-en és az Bt2-n keresztül - összesen 4.436.440 forint jutalékot vettek fel a pénzintézet megtévesztésével, ennélfogva csalárd módon eljárva ennyi kárt okoztak bank1-nek. A fenti összegből az I. és II. r. vádlottak az 1-
284. tényállási pontok vonatkozásában 2.644.700 forinttal gazdagodtak, mely összeg megszerzésében a III. r. vádlott is közreműködött, így ő a fenti összegből 1.791.100 forint jogtalan haszonhoz jutott. A kizárólag II. r. vádlotthoz és az ő tevékenységéhez köthető Bt2 az 1-
285. tényállási pontokban rögzített hitelközvetítései kapcsán 1.791.740 forint kárt okozott a pénzintézetnek. A fentiekből megállapítható tehát, hogy az I-III. r. vádlottak az 1-
286. tényállási pontok kapcsán felvett jutalékkal összesen 4.436.440 forint kárt okoztak. E helyütt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy sem a vádiratban, sem az ügyészi végindítványban, továbbá az elsőfokú ítéletben és a fellebbviteli főügyészség átiratában feltüntetett összegek nem konvergáltak a bizonyítékokkal, ennélfogva azokat a Fővárosi Ítélőtábla a kiegészített tényállás alapján maga állapította meg. A másodfokú bíróság II. r. vádlott védőjének eljárásjogi felvetésével nem értett egyet. A Kúria az 1/
287. számú Bk. véleményének A/1/2/c. pontjában írtak szerint a vád törvényességének nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítése. A vádirat Be.
288. §

(3)bekezdésének

1. c)pontja szerint ezen, valamint a d-
2. j)pontja szerinti további kellékének hiányossága a bírósági eljárásban pótolható. Megállapítható továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása is tartalmazza hitelügyletekre lebontva a jutalék, mint jogtalan haszon összegét, illetve azt a tényt, hogy melyik gazdasági társaságnak került kiutalásra. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a Győri Fellebbviteli Főügyészség 2013. március 25. napján kelt BF.12/2010/20-I. számú átiratának első oldalán a fellebbezés irányát egyértelműen rögzítette az I-III. r. vádlottak vonatkozásában, így megállapítható, hogy e vádlottakra is jogorvoslatot jelentett be az ügyészség, amelyet később - módosított tartalommal - a Fellebbviteli Főügyészség is fenntartott. Ennélfogva nem helytálló az a védői érvelés, amely szerint a másodfokú elbírálás időpontjában az I-III. r. vádlottakra nem volt ügyészi fellebbezés, ennélfogva a felülbírálat nem érintheti őket. V. r. vádlott a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén írásbeli vallomást terjesztett elő, amelyet csatolt az iratokhoz olyan mellékletekkel, amelyekkel azt igazolta, hogy az elsőfokú bíróság által a terhére megállapított vesztegetés bűntettét már csak azért sem követhette el, mert a vádbeli időszakban jelentős összegű befizetéseket eszközölt a bankszámlájára, amelyek mindegyike teljesen legális forrásból származott. Nyilatkozatának lényege szerint - egybehangzóan a védője perbeszédében elmondottakkal - a vádbeli időszakban olyan anyagi forrásokkal rendelkezett, illetve olyan anyagi körülmények között élt, amelyek miatt nem volt szüksége vesztegetési pénzre, a bűncselekményt nem követte el. A vádbeli időszakra vonatkozó pénzmozgásait igazoló banki bizonylatokat, valamint a források eredetét bizonyító okiratokat (utalások forrása, tulajdonközösséget megszüntető szerződés, valamint házasság felbontása és járulékai miatt indított polgári peres eljárás tárgyalási jegyzőkönyve) csatolta az iratokhoz. A fentieken túlmenően írásbeli vallomásában elsősorban az őt terhelő I. r. és II. r. vádlottak vallomásainak ellentmondásaira mutatott rá azzal, hogy álláspontja szerint mindkét vádlott eltérően és következetlenül nyilatkozott, és még a vesztegetési összeg tekintetében is más-más tartalmú vallomásokat tettek. A védőjének perbeszédében elhangzottakkal egyezően V. r. vádlott is kiemelte, hogy a munkahelyén munkaidőben még aktába rejtve, papírok közé dugva sem tudott pénzt átvenni észrevétlenül, mert a bankban ott voltak a kollégái, a biztonsági őrök, nem utolsó sorban pedig az ipari kamerák, amelyek folyamatosan az ügyféltérre és a dolgozókra voltak irányítva, ennélfogva minden mozdulatot rögzítettek. V. r. vádlott vitatta továbbá azt is, hogy az I. és II. r. vádlottól kapott előnyért cserében a hivatali kötelességét megszegve járt el, és azt hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncsele