Mfv.10623/2013/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes munkaviszonyának megszüntetése előtt egy hónappal, vele azonos munkakörbe történő munkavállaló felvétele mellett a létszámcsökkentés szükségességére alapított felmondás jogellenes. Mfv.I.10.623/2013/

1. A Kúria a dr. Fekete Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szénás Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményi iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 4.M.87/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.22.286/2012/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.22.286/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 4.M.87/2012/
5. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és elmaradt munkabér, étkezési utalvány, elmaradt önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás, ajándékutalvány helyébe lépő kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, 6 havi átalánykártérítés megfizetését is megállapítva perköltség viselése mellett. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint
6. év elején 7,
7. év elején 8 olyan úszómester, illetve műszakvezető úszómester munkakörben foglalkoztatott munkavállalója volt az alperesnek, akik állandó jelleggel ezen tevékenységet látták el. A
8. május 1-jétől augusztus 31-éig tartó szezonális időszakban a megnövekedett feladatok ellátására további munkavállalók foglalkoztatására volt szükség, amelyet úgy biztosítottak, hogy vagy határozott időtartamra kizárólag a szezonra vettek fel úszómester munkakörbe munkavállalókat, vagy más munkakörben foglalkoztatott munkavállalókat osztottak be erre az időszakra úszómesteri munkakörbe. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy
9. május 1-jétől az alperes határozott időre úszómesterként alkalmazta K.A.-, akit
10. szeptember 1-jétől határozatlan időtartamra foglalkoztatott. Megállapította, hogy
11. őszén, telén,
12. tavaszán K.A. a többi - ezt megelőzően állandó jelleggel úszómesterként alkalmazott munkavállalóval egyetemben - folyamatosan úszómesterként volt foglalkoztatva, műszakvezető úszómesternek csak kivételesen (
13. szeptemberében egy alkalommal
14. júniusában pedig négy esetben) volt beosztva. A bíróság álláspontja szerint K.A. munkavállaló
15. szeptember 1-jétől történő állandósítása és a felperes
16. október 10-én kelt rendes felmondása között eltelt rövid időtartam, valamint K.A. ezt követő állandó úszómesteri munkakörben történő alkalmazása azt bizonyítja, hogy a felperes munkakörére, munkaköri feladataira a létszámleépítés ténylegesen kihatással nem volt. K.A. tulajdonképpen a felperes munkaköri feladatait vette át. Tekintettel arra, hogy a bíróság megállapította, miszerint a felmondás indoka nem valós és okszerű, annak vizsgálatát mellőzte, hogy a jogviszony megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlásnak megfelelt-e. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.22.286/2012/
17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalási összeget módosította. A másodfokú bíróság ítélete szerint Sz.P.-t műszakvezető úszómesterként alkalmazta az alperes, és ekként szüntette meg a munkaviszonyát, a műszakvezető úszómesterek számát pedig az alperes csökkentette, míg az úszómesterek létszáma nem változott. Ebből következően alaptalan azon alperesi hivatkozás, hogy a felperes és Sz.P. jogviszony megszüntetése azonos lenne. K.A.-t szezonálisan alkalmazták
18. május 1-jétől először július 31-éig, majd augusztus 1-jétől augusztus 31-éig terjedő időre. Az alperes
19. szeptember 1-jétől kezdődően foglalkoztatta határozatlan időre úszómester munkakörben, a felperes munkaviszonyát pedig ezt követő egy hónap múlva, október 10-én szüntették meg létszámcsökkentésre hivatkozással. Jelen esetben olyan rövid idő telt el az új munkavállaló alkalmazása és a felperes munkaviszonyának megszüntetése között, amelyből csak az a következtetés vonható le, hogy az alperesnek egy hónappal korábban tudnia kellett arról, ha az úszómesteri munkakörök létszámát nem növelni, hanem csökkenteni akarja. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezésére és új határozat hozatalára irányult a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítása és perköltség fizetésre kötelezése mellett. A felülvizsgálati érvelés szerint a munkáltató ténylegesen megvalósította a felmondásban hivatkozott átszervezést. A másodfokú bíróság ítélete sérti a munkáltató azon jogát, hogy kiválassza, mely munkavállalóval szünteti meg a jogviszonyt. A jogszerű felmondás jogellenessé nyilvánítása a munkáltatóra 4.000.000 forintot meghaladó fizetési kötelezettséget ró. A felperes és Sz.P. munkaviszonya megszüntetésének indoka is egyező volt, mégpedig az alperesi munkáltatónál végrehajtott átszervezés és ennek következményeként megvalósuló létszámcsökkentés. K.A. munkavállaló
20. május 1-jétől rövidebb idejű határozott időtartamú szerződésekkel az alperesi társaság munkavállalója volt, míg
21. szeptember 1-jétől határozatlan időtartamú szerződéssel úszómester munkakörben került foglalkoztatásra. Azon úszómesterek közé tartozott, akik más feladatokat is elláttak munkaköri tevékenységük mellett. Az azonban tény, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnése időpontjában az alperessel munkaviszonyban állt. Nincs annak jelentősége, hogy K.A.
22. szeptember 1-jét követően rövid ideig állt határozatlan idejű jogviszonyban az alperesnél, miközben a felperes jogviszonyát megszüntették. Jogilag releváns tény az, hogy az alperes nem vett fel más munkavállalót a felperes és Sz.P. munkaviszonyának megszüntetését követően. Az alperes a korábbi 16 fő helyett 13 fő munkavállalót alkalmazott, új munkavállalót nem vett fel, és az alacsonyabb létszám mellett a létszámleépítés nem vitatható. Munkaügyi jogvitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés célszerű volt-e, illetve hogy a munkáltató miért az érintett munkavállaló jogviszonyát mondta fel. Munkaszervezési kérdés, hogy az úszómesterek a munkaviszony megszüntetését követően miként voltak beosztva. Önmagában az átszervezés és a létszámcsökkentés meg nem történtét nem igazolja, hogy új munkaköri leírások nem készültek, illetve az átszervezések dokumentálásra nem kerültek. A munkáltatónak bizonyítania kell a felmondásban foglaltakat, ennek azonban - mint a jelen esetben - nemcsak dokumentumok útján tehet eleget. Az eljárás során sérült a Pp.
23. §-a. A per során az alperes kifejtette azon álláspontját, mely szerint több felmondási indok megjelölése esetén elégséges, ha azok egyike bizonyul valónak. Erre tekintettel ha a rendes felmondás indoka létszámcsökkenés volt, és ez valónak bizonyult, a bíróság nem vizsgálthatta a munkavállalónak azt az állítását, hogy a tényleges indok valamely más, fel nem hozott körülmény volt-e (LB.Mfv.I.10.528/2000.). A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hivatkozása szerint K.A. nem látott el más feladatot az úszómesteri munkakör mellett, mint a felperes.
24. május 1-jétől július 30áig, majd augusztus 1-jétől augusztus 31-éig határozott időtartamú munkaszerződés alapján került alkalmazásra,
25. szeptember 1jétől pedig határozatlan idejű foglalkoztatása valósult meg. Ha az alperes ezen időpontban növelte az úszómesteri munkakörben foglalkoztatott munkavállalók létszámát, akkor egy hónap múlva rendeltetésszerűen nem hivatkozhat arra, hogy csökkentenie kell ezen munkakörben foglalkoztatottak létszámát. E magatartásával az alperes K.A.-t a felperes munkakörében foglalkoztatta tovább, így az úszómesteri munkakörök száma nem csökkent. Sz.P. műszakvezető úszómester munkaköre eltérő volt, így nem lehet azonos tényállást megállapítani, ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletében helytállóan utalt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
26. §-ának