A határozat elvi tartalma: Nem tényállás-kiegészítésnek, hanem a vád módosításának minősülne, ekként a jogorvoslati eljárásban tilalmazott a történeti tényállás a vádban le nem írt olyan ténnyel való kiegészítése, amely miatt a terhelt bűnösségét az eredeti vádtól eltérő, más bűncselekményben kellene megállapítani. KÚRIA Bhar.I.607/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a
- év július hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.34/2013/
- számú ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárás során felmerült 4000 (négyezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Vádlottat a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a
- március
- napján meghozott KB.I.25/2011/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért őt egy évre próbára bocsátotta. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére pénzbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, melyet a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azzal tartott fenn, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényállást kiegészítve, illetve helyesbítve a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 361. §
(1)bekezdésének a) pontjába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztása vétségében állapítsa meg, és ezért ítélje pénzbüntetésre. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú határozatot a
- február
- napján meghozott 6.Kbf.34/2013/
- számú ítéletével felülbírálta, és azt megváltoztatva a vádlottat a terhére megállapított katonai vétség vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése miatt, a másodfokú határozat megváltoztatása, a vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében. A Legfőbb Ügyészség szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor az ügyészi fellebbezésben foglalt, a tényállás helyesbítésére és kiegészítésére vonatkozó indítványt vádmódosításként értékelte, és ezért annak nem adott helyt. Ezért az ügyészi másodfellebbezést fenntartva arra tett indítványt, hogy a Kúria egészítse ki a másodfokú határozatot azzal, miszerint a vádlott a kérdéses időben szolgálati elöljárója volt T1-nek, erre is tekintettel a vádlottat mondja ki bűnösnek elöljárói intézkedés elmulasztása vétségében, és a büntetlen előéletű, kiskorú gyermekét eltartó vádlottat emiatt részesítse megrovásban (BF.620/2014.). A Kúria mint harmadfokú bíróság a joghatályos fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során észlelte, hogy - amint arra az ítélőtábla is utalt - az elsőfokú bíróság megsértette a tárgyalás kitűzésére, a tárgyalási időközre és a vádlott nyilatkoztatására vonatkozó eljárási szabályokat, ezek a szabálysértések azonban nem voltak lényeges hatással az ügy érdemére. Ezt meghaladóan azonban mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást csupán a vádlott személyi körülményeit érintően egészítette ki; egyebekben megalapozottnak találta és az eljárásban irányadónak tekintette. Miután ez a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállás összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, azt a Kúria - a másodfellebbezésben kifejtettekkel szemben - ugyancsak megalapozottnak találta, ekként a Be. 388. §
(1)bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadónak tekintette. A Debreceni Katonai Ügyészség a vádlott - akkor még rendőr főhadnagy - vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 348. §
(1)bekezdésébe ütköző bűncselekmény, szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vádat. A vádirati tényállás szerint a vádlott
- április 5-én 14.00 órától 22.00 óráig volt szolgálatba vezényelve; azt azonban, hogy milyen szolgálatba, a vád nem tartalmazza. Így a vádiratból az, hogy a vádlott az
- évi IV. törvény
- §-a által védett szolgálati formák valamelyikét látta-e el ekkor, nem állapítható meg. A vádirati tényállás nem tartalmazza továbbá annak a kötelességszegő magatartásnak a leírását sem, amely a törvényi tényállásban nevesített három elkövetési magatartással súlyában azonosnak minősülne. Kötelességszegésként azt rótta fel, miszerint annak tisztázása érdekében, hogy T1 a segéd-motorkerékpárt ittas állapotban vezette-e, a vádlott nem intézkedett, pusztán arra figyelmeztette, hogy a motorját tolja és ne üljön fel rá. Az első fokon eljárt katonai tanács az általa az ügyészi váddal egyezően megállapított tényállás alapján arra következtetett, hogy a vádlott megszegte a rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény
- §
(1)bekezdésében, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 3. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a szolgálatban lévő vádlottnak intézkedési kötelezettsége lett volna T1-el szemben; a szolgálatra vonatkozó szabályok megszegését pedig abban látta, hogy bár a vádlott nem tudta eldönteni: kollégája ittas-e vagy sem, nem intézkedett az ittasság megerősítésére vagy kizárására. Ahogy azonban arra a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helytállóan rámutatott: az elsőfokú bíróság a felhívott jogszabályhelyekben előírt intézkedési kötelezettség elmulasztása kapcsán helytelen következtetést vont le, miután - ahogy azt ítéletében rögzítette is - a vádlott telefonon felhívta T2-t, akinek a történteket elmondta. Ezért helyesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a vádlott a rendőrségi törvény és Rendőrség Szolgálati Szabályzata általános intézkedési kötelezettséget előíró szabályait nem szegte meg. Egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal abban is, hogy a fellebbviteli ügyész által előterjesztett és a Legfőbb Ügyészég által fenntartott indítvány - amely arra irányult, hogy a bíróság rögzítse a tényállásban, miszerint a vádlott szolgálati ideje alatt a munkaköri leírásának megfelelően szolgálati elöljárója volt a Bevetési Szolgálat teljes személyi állományának - nem tényálláskiegészítésnek, hanem a vád módosításának minősülne, ekként a jogorvoslati eljárásban tilalmazott. Ezzel ugyanis a bíróság olyan tényt rögzítene a tényállásban, amely a vádban nem szerepelt, és amely kapcsán az első fokú eljárásban nem történt vádmódosítás; ez a tény - amely alapján más bűncselekmény lenne a vádlott terhére megállapítható, mint amelyet a vád tartalmaz - nem tartozik a tettazonosság körébe. Emellett pusztán annak rögzítése a tényállásban, hogy a vádlott a kérdéses cselekmény elkövetésekor T1-nek szolgálati elöljárója volt, még nem alapozná meg az 1978. évi IV. törvény 361. §
(1)bekezdésének a) pontja szerinti elöljárói vétség megállapíthatóságát; ehhez a tényállásnak további tényeket is tartalmaznia kellene. Egyrészt pontosan meg kellene határozni, hogy a vádlottnak, mint a szolgálati feladatait vezényléses munkarendben kiemelt főelőadóként ellátó rendőrtisztnek a munkaköri leírása alapján milyen konkrét szolgálati elöljárói jogköre volt a Bevetési Szolgálat éppen szolgálatot teljesítő, illetve szolgálaton kívüli - egészségügyi szabadságon lévő - rendőrei felett, másrészt meg kellene jelölni, hogy a vádlott e konkrét elöljárói kötelmei közül melyeket szegte meg, és ezzel a szolgálat ellátására vonatkozó mely jogszabályi rendelkezéseket, illetve mely belső szabályzatok rendelkezéseit sértette meg vagy mulasztotta el végrehajtani. Emellett rámutat a Kúria a következőkre: a katonai ügyészség előtt már az eljárás kezdetén ismert volt, hogy a katonai nyomozó hatóság a vádlottal szemben a nyomozást az 1978. évi IV. törvény 361. §
(1)bekezdésének a) pontjába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztása miatt rendelte el (nyomozati iratok 5-a. ssz.), mint ahogyan a vádhatóság előtt ismert volt a vádlott -
- naplószám alatti munkaköri leírása is. A vádemelésre azonban nem az elöljárói bűncselekmény, hanem szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt került sor, és az első fokú tárgyaláson eljárt katonai ügyész a vádirati minősítést fenntartotta. Ugyanakkor - ahogy arra a másodfokú bíróság helytállóan rámutatott - az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdése szerinti katonai vétség két ok miatt nem valósult meg: a vádlott nem az e törvényhely szerinti védett szolgálatba volt vezényelve, és nem valósított meg az e törvényi tényállás megvalósulásához szükséges kötelességszegő magatartást sem. A vád módosításának pedig sem a másodfokú, sem a harmadfokú eljárásban nincs helye; azzal, hogy a vádlott T1 szolgálati elöljárója volt, és az ezzel kapcsolatos elöljárói kötelmei közül melyeket szegte meg, továbbá ezzel a szolgálat ellátására vonatkozó mely jogszabályi rendelkezéseket, illetve mely belső szabályzatok rendelkezéseit sértette meg vagy mulasztotta el végrehajtani, és e magatartása milyen - az eredeti vádtól eltérő - bűncselekmény megállapítására alkalmas, kizárólag az első fokú eljárás során, az ügydöntő határozat meghozatala céljából megtartott tanácsülésig lehetett volna a vádat módosítani. Mindezekre figyelemmel eredményre. az ügyészi másodfellebbezés nem vezetett Ezért a Kúria a Be. 397. §-a alapján a megalapozott másodfokú ítéletet helybenhagyta. A fellebbezés kizártságára vonatkozó rendelkezés a Be. 3. §
(4)bekezdésén, a felülvizsgálat kizártságára vonatkozó rendelkezés pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésén alapul. Budapest,
- július
- Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László előadó bíró, Dr. Csák Zsolt s. k. bíró s. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.34/2013/
- ítélete a Kúria Bhar.I.607/2014/
- számú végzése folytán július
- napján jogerős. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: AIné írnok k. számú 2014.