Pfv.21481/2013/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bizonyítékok mérlegelését alaptalanul kifogásoló felülvizsgálati kérelem alkalmatlansága a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.481/2013/4.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek, Dr. Imre M. Miklós ügyvéd által képviselt alperes ellen, elszámolás iránt, a Fővárosi Törvényszék előtt

1. P. 20.025/
2. számon megindított perében, a Fővárosi Ítélőtábla
3. június
4. napján meghozott
5. Pf. 21.442/2012/
6. számú jogerős ítéletével szemben, a felperes
7. szeptember
8. napján előterjesztett felülvizsgálati kérelme, az alperes
9. november
10. napján benyújtott felülvizsgálati ellenkérelme folytán -tárgyaláson kívül- meghozta a következő Í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy az alperesnek 15 nap alatt fizessen meg 75.000 (Hetvenötezer) Ft felülvizsgálati perköltséget és az államnak külön felhívásra térítsen meg 700.000 (Hétszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: Az alperes
11. december 6.-án kötött adásvételi szerződéssel eladóktól megszerezték az „erdőjárási mintatér" megnevezésű ingatlan tulajdonjogát. Az adásvételi szerződést tartalmazó okirat
12. pontja szerint a vételárat az ingatlanon folytatható kavicsbányászati lehetőségre tekintettel állapították meg 2.000.000 Ft-ban. Az eladók az adásvételi szerződésről kiállított okirat aláírásakor 1.000.000 Ft-ot kaptak foglaló rendeltetéssel. A vevők a szerződésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a teljes vételárat
13. december 31-ig kiegyenlítik. A szerződés
14. pontjában a felek kikötötték, hogy ha utóbb az derülne ki: az ingatlanon kavicsot bányászni nem lehet, a vevők jogosultak a szerződéstől elállni. Az adásvételi szerződést tartalmazó okiratot az alperes képviseletében vevőtársa írta alá. A vevők tulajdonjogát a földhivatal
15. január 3.-án jegyezte be. A vevők az ingatlant eladták, akiknek a tulajdonjogát egymásközt egyenlő arányban
16. szeptember 22.-én benyújtott adásvételi szerződés alapján a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Ezt az adásvételi szerződést a szerződő felek felbontották, így az ingatlannak az alperes
17. július 28-tól ismét tulajdonosai lettek. Ezt követően az alperes megszerezte tulajdoni illetőséget;
18. február 25.-e óta az ingatlan egyedüli tulajdonosa az alperes. A felperes
19. december 20.-án teljes bizonyító okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozatot tett, e nyilatkozat szerint a felperes a perbeli ingatlan volt tulajdonosának 16.325.000 Fttal tartozik s a tartozását
20. július 31-ig megfizeti. A felperes
21. január 8.-án teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt közös nyilatkozatot tettek; kijelentették, hogy „a közöttük lévő megállapodás alapján a megfelelő feltételek esetén adásvétel útján tulajdonjogot szerez tőlünk (a perbeli ingatlanon) tudomásunk van tartozáselismerő nyilatkozatról, aminek fentiek alapján az ott megjelölt ingatlan is megfelelő fedezete lesz. További fedezete a tartozásnak a betontelep tulajdonjoga lehet, a fent hivatkozott feltételek esetén". A Bíróság
22. február 2.-án fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen 16.325.000 Ft és annak
23. július 31-től járó 20 %-os kamatai megfizetése iránt. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában
24. február 20.-án jogerőre emelkedett. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem az érvényesített követelés azonosíthatósága céljából csak annyit tartalmazott, hogy a felperes a kötelezett „egy földterület megvásárlásával kapcsolatos tartozásának nem tett eleget többszöri ígérete ellenére". A jogerős fizetési meghagyás alapján a felperes ellen végrehajtási eljárás indult. A felperes
25. júliusában pert indított a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt. A pert a bíróság megszüntette azzal az indokolással, hogy a fizetési meghagyás jogereje kizárta az érvénytelenség megállapítása iránti kereset elbírálhatóságát. A végzés indokolása tartalmazta azt is, hogy a felperes a jogerős fizetési meghagyás ellen már perújítási eljárást is kezdeményezett, a perújítási kérelmét azonban a bíróság elutasította. A felperes keresetében általános kártérítés címén 7.000.000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az ingatlan vételára nem a szerződésben feltüntetett 2.000.000 Ft, hanem 18.000.000 Ft volt. Ő különbözetre 16.000.000 Ft-ra tette a tartozáselismerő nyilatkozatot. Az alperes kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes magatartás abban áll, hogy a vételártartozását nem fizette meg. Őt károk annálfogva érték, hogy végrehajtás elkerülése érdekében nem fogadta el szülei hagyatékát, így azt gyermekei örökölték; az élettársával közös tulajdonú családi házban lévő tulajdoni illetőségét a végrehajtási eljárásban, élettársa mint árverési vevő vette meg különvagyoni ingatlana eladási árának felhasználásával, az alperes jogellenes magatartásának hiányában a különvagyoni ingatlan eladási árát más célra is felhasználhatták volna. Kárként értékelendőnek tartotta igényének elhárítása érdekében általa kezdeményezett eljárások költségeit is. Másodlagosan, arra az esetre ha a kártérítésre irányuló elsődleges keresete nem lenne teljesíthető, annak megállapítását kérte, hogy vételi jogának gyakorlásával a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét megszerezte. Állította, hogy
26. január 8.-án teljes bizonyítóerejű okiratba foglalt nyilatkozattal vételi jogot engedett részére. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét a következőkkel indokolta: Az ingatlan adásvételi szerződést tartalmazó teljes bizonyítóerejű magánokirattal szemben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a perbeli ingatlan vételára nem 2.000.000 Ft, hanem 18.000.000 Ft volt és, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési engedélyt nem volt hajlandó kiadni amíg ő az adásvételi szerződésben feltüntetett és a valóságos vételár közötti különbözet megfizetésére kötelezettséget nem vállal. A felperes a szóban lévő állítását igazoló bizonyítékot megjelölni nem tudott. Ezzel szemben a tartozásátvállalásról
27. december 20.-ával keltezett okirat a felperes 16.325.000 Ft-os tartozását két helyen is, amint a felperes saját és nem más személy felperes által átvállalt tartozását említi. A kérdéses okirat szövegének egészéből sem lehet olyan következtetést levonni, hogy az
28. december 6.-ai adásvételi szerződés vételára és a felperes december 20.-ai tartozáselismerése között kapcsolat lenne. Alaptalan volt a felperes másodlagos keresete is. A Ptk.
29. §-a értelmében a vételi jogra vonatkozó megállapodást -a dolog és a vételár megjelölésével- írásba kell foglalni. A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik. A felperes arra hivatkozott, hogy a vételi jogra vonatkozó megállapodást az
30. január 8.-án kelt okiratba foglalták. Ez az okirat azonban vételi jogra vonatkozó megállapodást egyáltalán nem tartalmaz. A vételi jog a hat hónapi határidő eltelte folytán a keresetindításkor egyébként is megszűnt volna. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet jogi okfejtését helyesnek tartotta. A felperes által indítványozott tanúbizonyítást nem tartotta célravezetőnek, ezért mellőzte... kihallgatását. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes ... tanúvallomásával azt kívánta bizonyítani, hogy nem ő tartozott, hanem az alperes. A jogerős fizetési meghagyásra tekintettel a felperes már nem tehette kétségessé, hogy ő tartozott. A felperes a másodfokú tárgyaláson pedig kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem az alperes helyett teljesített. A felperes kártérítési követelése erre tekintettel semmiképpen nem lehetett megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében -annak tartalma szerint- a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződést és a tartozás elismerését tartalmazó okiratok dátuma megegyezik, ami bizonyítja, hogy a vevők vételártartozását ismerte el. Előadta, hogy az ellene kibocsátott fizetési meghagyást azért nem támadta meg ellentmondással, mert erről az alperes és ... lebeszélték. Az alperes és ... azért ajándékozták el az ingatlant, mert „menekülni" akartak a vételár tartozásuktől. ... keresete alapján a Városi Bíróság az ajándékozási szerződést hatálytalanította. Mindezek azt bizonyítják, hogy a vételárhátralék adósai az alperes és ... voltak. A felülvizsgálati eljárásban szerinte a Kúriának arról is döntenie kell, hogy a tartozáselismerő nyilatkozata érvényes-e vagy sem. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
31. §-ának