Bhar.457/2013/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés a) pont) miatt alkalmazott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezi és a próbára bocsátást megszünteti. A vádlottat bűnösnek mondja ki zsarolás bűntettében (2012. évi C. törvény 367. §

(1)bekezdés). Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 (egy) év börtönbüntetésre és 1 (egy) év közügyektől eltiltásra ítéli. A vádlott a szabadságvesztéséből legkorábban a büntetése kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Az elsőfokú eljárásban felmerült 77.840 (hetvenhétezer- nyolcszáznegyven) forint bűnügyi költség megfizetésére a vádlottat kötelezi. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2012. március 1. napján kelt 25.B.VIII.36.946/2011/34. számú ítéletével a vádlottal szemben a Monori Városi Bíróság 5.Bk.129/2010/2. számú végzésével kábítószerrel visszaélés vétsége miatt alkalmazott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátást megszüntette és a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. zsarolás bűntettében (Btk. 323.§

(1)bekezdés). Ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosabb minősítés és súlyosabb büntetés kiszabásáért, a vádlott és védője a cél megjelölése nélkül jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Főügyészség a Bfel.19.765/2011. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A vádlott bűnösségének a Btk. 321.§

(2)bekezdése szerinti rablás bűntettében történő megállapítását, a vádlottra súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabását indítványozta. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a

1. október
2. napján kelt 24.Bf.VIII.5027/2013/
3. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A vádlottat a rablás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette. A próbára bocsátás hatályon kívül helyezését, a próbára bocsátás megszüntetését, a büntetés kiszabását a kábítószerrel visszaélés vétsége miatt mellőzte, a próbára bocsátás megszüntetése iránt indított eljárást elkülönítette. A vádlottal szemben lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés (Szabs.tv. 177.§

(1)bekezdés a) pont) miatt az eljárást megszüntette. Megállapította, hogy a vádlott előzetes letartóztatásának kezdő éve és hónapja helyesen

1. május. Megállapította, hogy az eljárás során lefoglalt karórát a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.218/
2. szám alatt kezelik és azt is, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Feltüntetve a vádlott személyi igazolványának számát, az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránt jelentett be fellebbezést. Fellebbezése indokolásában az ügyész kifejtette, hogy a másodfok megállapításával szemben a vádirat
3. bekezdése nem került kirekesztésre, az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a vádon és a módosított vádirati tényállás is magába foglalja a bűncselekmény megállapításához szükséges valamennyi tényállási elemet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kell alapul venni és a minősítéshez a
5. számú BH-t figyelembe véve vizsgálni kell, hogy tettenért tolvajról van-e szó, a felszólítás a visszaadásra, a fenyegetés a sértetti, a dolog visszavételét, az elvitel megakadályozására irányuló magatartás leküzdését szolgálja-e. A fenyegetés tényállásszerűsége kapcsán utalt a BH.
7. eseti döntésre. A vádlott fellépése, fizikuma, fenyegető kijelentése a kvalifikált, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést megvalósította. Amennyiben a vádlott kétséget kizáróan nem tekinthető tettenért tolvajnak, a vádlotti magatartás a Btk. 323.§

(1)bekezdése szerinti zsarolás bűntettét valósította meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1127/2013/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy az ügyész a végindítványában nem rekesztette ki a vádirati tényállásból az óra visszakérését, illetve az adott vádlotti fenyegetést, miként azt sem, hogy a sértett és barátja féltek az alkatánál fogva jóval erősebb vádlottól, akiről tudták, hogy túlerőben van azért is, mert ismerősei a közelben tartózkodnak. A másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert iratellenes az az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon. A megállapított tényekből téves jogi következtetést vont le akkor, amikor tényállási elem - a fenyegetettség hiányában a vádlottat felmentette a rablás bűntette alól. Helytállónak ítélte ugyanakkor azt a másodfokú álláspontot, hogy a fenyegetés a rablás bűntette megállapításához szükséges mértéket nem értéke el. A vádlott által alkalmazott verbális fenyegetés, figyelemmel a jelentős testi erőfölényre, a túlerő ismeretében a sértettekben keletkezett fenyegetettség miatt a vádlotti magatartás a zsarolás bűntettének a megállapítására alkalmas. Ezért a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a Monori Városi Bíróság 5.Bk.129/2010/
2. számú határozata próbára bocsátó rendelkezése hatályon kívül helyezése és a próba megszüntetése mellett indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását a zsarolás bűntettében (régi Btk. 323.§

(1)bekezdés) és halmazati büntetésül a vádlottal szemben börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabását, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítását a szabadságvesztés tartamába és a vádlott kötelezését a bűnügyi költség viselésére. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásban tett indítványt fenntartotta azzal, hogy az ügyészi álláspont elfogadása esetén az új Btk. alkalmazása indokolt a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés miatt. A vádlott bűnösségének megállapítását zsarolás bűntettében és az elsőfokú bíróság szerinti büntetés kiszabását indítványozta. A vádlott védője elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, bűnösség megállapítása esetére korrektnek tartotta a főügyészi indítványt. Ugyanakkor utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet

1. oldal alulról
2. bekezdése kizárólag a tanú irányába elhangzott kijelentést tartalmazza, ami azért hangzott el, hogy ne szóljon bele a vádlott üzletébe Elfogadhatatlannak tartotta olyan tanúk vallomásának, vagy a vallomás bármely részének elfogadását, mint a sértett és barátja, akik általuk is beismerten ártó szándékkal tettek feljelentést és vallomást, de legalábbis erős fenntartásokkal kell kezelni az általuk elmondottakat. Álláspontja szerint ezért az elsőfokú ítélet megalapozottsága megkérdőjelezhető. A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában is tagadta a bűncselekmény elkövetését és bűnösségét. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezés folytán a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást a Be. 387.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság egy kivétellel betartotta a perrendi szabályokat. Eljárási szabályt sértett azonban akkor, amikor figyelmen kívül hagyta a Be. 265.§

(2)bekezdése azon rendelkezését, miszerint kötelező az ügyek egyesítése, ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul. Ezt a másodfokú bíróság által sem észlelt eljárási szabálysértést az ítélőtábla azzal küszöbölte ki, hogy a Monori Városi Bíróság próbára bocsátást alkalmazó büntetőügyét, amely a Fővárosi Ítélőtáblán 5.Bf.173/2014. számon került iktatásra, a nyilvános ülésen a Be. 265.§

(2)bekezdés alapján egyesítette. Egyúttal megállapította azt is az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a próbára bocsátás kapcsán egyebekben az 54/

1. BK. véleményben előírtaknak megfelelően járt el. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást megfelelő körben, kellő részletességgel folytatta le. Feltárta a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat, azokat egyenként és összességében értékelte, mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Mivel a vádlott, a sértett és tanú1 meghallgatásaik során vallomásaikat szinte valamennyi alkalommal és lényeges kérdésekben megváltoztatták, az elsőfokú bíróság részletesen elemezte az eltérő állításokat és ennek eredményeként összegző értékelésében adott számot arról, hogy a vádlotti és tanúvallomások mely állításait vette alapul a tényállás megállapításánál. Ezt az igen részletes és iratszerű ismertetést és elemzést csak annyival volt szükséges pontosítani, hogy az ítélet
2. oldal
3. bekezdés
4. és
5. sorában a BRFK BSZ. BBO. Műveleti Alosztály jelentése és szemle I. száma helyesen 01000/46886/
6. és a
7. sorban a BRFK BTO szemle II. száma helyesen 46916/
8. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól. Ezt a tényállást a másodfokú bíróság is megalapozottnak tartotta. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon. A végindítványban az ügyész a

1. november
2. napján kelt vádirat
3. bekezdését és a
4. bekezdés azon részét rekesztette ki a vádirati tényállásból miszerint a sértett órájának elkérésekor alkalmazta azt a fenyegetést, hogy „földhöz lesz csapva". Ugyanakkor nem rekesztette ki a tényállásból az ügyész a vádirati tényállás
5. bekezdésében írtakat, amelyet erősít az is, hogy perbeszédében ezen tényállás alapján módosította a vádat a Btk. 321.§

(2)bekezdése szerinti rablás bűntettére. A végindítványban elhangzottak és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a vádon és a megalapozottsága miatt irányadó tényállás alapján okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. A vádlott kérésére a telefonját, majd az óráját a sértett önként adta át a vádlottnak. Az ezen tárgyakat visszakérő tanú1-et fenyegette meg a vádlott azzal, hogy földhöz lesz csapva. Nem hagyható figyelmen kívül a sértett e körben tett következetes állítása sem, miszerint ezt a fenyegetést magára is vette, tekintettel a vádlott erőfölényére is. Ugyanakkor a vádlott ismerőseinek túlereje - szemben a főügyészi indítványban írtakkal -nem bírt jelentőséggel, mert miként azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében, a sértett és barátja számára csak a vádlott eltávozása, a gépkocsiba beülése után vált világossá, hogy a vádlott több barátjával volt a helyszínen Mindezekre tekintettel helytálló az elsőfokú bíróság azon álláspontja, amelyet a fenyegetés kapcsán a másodfokú bíróság is kifejtett, hogy az elhangzott kijelentés és az emiatti, valamint a vádlotti erőfölény általi félelem nem érte el a rablás bűntette megállapításához szükséges mértéket, de alkalmas volt arra, hogy nemcsak a megfenyegetett tanú1-ben, de a sértettben is komoly félelmet keltsen. Az pedig közömbös, hogy a konkrét fenyegetést nem azzal szemben alkalmazzák, akinél a vagyoni hátrány ténylegesen bekövetkezett. Az ítélőtábla egyetértett azon főügyészi állásponttal, hogy a
3. július
4. napjától hatályos új Btk. miatt szükséges annak vizsgálata, hogy az elkövetéskori, vagy a jelenleg hatályos Btk. a kedvezőbb-e a vádlott számára és hogy a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés miatt a Btk. 2.§-ának

(2)bekezdése alapján az új Btk.-t kell alkalmazni. Ezért az ítélőtábla a vádlottat a 2012. évi C. törvény 367.§

(1)bekezdése szerinti zsarolás bűntettében mondta ki bűnösnek. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel és azokat megfelelően értékelte. A kiszabott büntetés neme és mértéke arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel és megfelel a Btk. 79.§ és a 80.§

(1)bekezdésének és a próbára bocsátás alatti elkövetés, a vádlott büntetett előélete ellenére az enyhítő körülmények miatt lehetőséget ad a Btk. 80.§

(2)bekezdésben meghatározott középmértéktől eltérésre, a büntetés tartamának a törvényi minimumban meghatározására. Az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. A Monori Városi Bíróság próbára bocsátást kimondó rendelkezését a Be. 568.§

(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a Btk. 66.§

(1)bekezdés a) pontja alapján a próbára bocsátást megszüntette és büntetést szabott ki a kábítószerrel visszaélés vétsége miatt. E cselekmény és a zsarolás bűntette miatt halmazati büntetést szabott ki. Az 1 év szabadságvesztést a Btk. 37.§

(2)bekezdés a) pontja alapján börtönben kell végrehajtani. A vádlott a Btk. 38.§

(2)bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása a Btk. 61.§

(1)bekezdésén és 62.§

(1)bekezdésén alapul. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött - a másodfokú bíróság által helyesen pontosított - időt a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdés alapján számította be. Tekintettel a zsarolás bűntettében a vádlott bűnösségének megállapítására, az ugyanazon cselekmény lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértéskénti értékelésére az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Mivel a vádlott bűnösségét megállapította, a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján őt kötelezte az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A másodfokú bíróság ítéletének egyéb - törvényes - rendelkezéseit a Be. 397.§-a alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év május hó
2. napján dr. Magócsi István sk. Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró dr. Németh Nándor sk. bíró A Fővárosi törvényszék 24.Bf.VIII.5027/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.457/2013/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. év május hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év május hó
8. napján dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő