Bf.439/2007/11 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] minősíti. A börtön tartamát 1 (egy) év 3 (három) hónapra, a kiutasítás tartamát 2 (kettő) évre e n y h í t i . A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Megállapítja, hogy az előzetes fogvatartásban töltött idővel a vádlott a szabadságvesztés büntetést kitöltötte. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy a fellebbezési eljárás során felmerült 32.208.- (harminckettőezerkettőszáznyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 év börtönre ítélte és 4 évre kiutasította a Magyar Köztársaság területéről. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat

1. 121.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védő jelentettek be fellebbezést, elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség a tényállás kiegészítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezéseket alaposnak ítélte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hiányosan folytatta le. A sértett és az igazságügyi orvosszakértő kihallgatásával nem derítette fel kellőképpen a vádlott késsel véghezvitt cselekményét, így a vádlott testi sértési cselekménye nem került tisztázásra. Ezáltal tényállása felderítetlen maradt [Be.
2. §

(2)bekezdés a) pont]. Az ítélőtábla a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében tárgyalást tűzött ki, részbizonyítást rendelt el [Be. 353. §

(1),

(2)bekezdés], melynek keretében kihallgatta a vádlottat, a sértettet, valamint (szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőt. A másodfokú bíróság ezen részbizonyítás, valamint az iratok egybehangzó adatai alapján, figyelemmel a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott által használt kés pengehosszúsága helyesen: 78 mm. Az első fokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdése
3. mondata, mely szerint "ekkor a vádlott a kést a jobb kezében tartva, jobbról, felülről a sértettet nagy erővel hátba akarta szúrni" helyesen: a sértett bal kezével megfogta a vádlott kést tartó jobb kezét alkarja középső részén. Kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a vádlott ekkor a sértettet nagy erővel meg akarta szúrni. A kést tartó kezével csak a csuklóját mozgatva próbálta a sértett hátát megszúrni és kis erejű szúrással három szúrt-vágott folytonosságmegszakadást okozott a sértett mellénye hátoldali részén. A vádlott a cselekmény elkövetésekor 170 cm magas és 71 kg súlyú, míg a sértett kb. 178 cm magas 82-84 kg súlyú volt. Bf.I.439/2007/
4. A sértett a vádlottnak megbocsátott. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel határozatának alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság tényállásában azt állapította meg, hogy a vádlott nagy erővel kísérelte meg a sértettet hátba szúrni. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ezen megállapítása kétséges, hiszen a sértett saját maga sem tett ilyen jellegű vallomást. Csak arról tett nyilatkozatot, hogy megfogta a sértett karját. Arra viszont már nem tudott nyilatkozni, hogy ezt a megfogást mi indokolta. A nyomozás során azt vallotta, hogy a kar megfogására azért volt szükség, hogy a vádlott ne tudja őt megszúrni. Az első fokú eljárás során e vonatkozásban nem nyilatkozott, kizárólag a másodfokú eljárásban vallott akként, hogy a sértett meg akarta őt szúrni a mellkasán vagy a vállán és eközben fogta meg a kezét. Ezzel szemben a vádlott mindvégig tagadta, hogy ő a sértettet meg akarta volna szúrni. Tekintettel arra, hogy ilyen ellentmondásos bizonyítékok álltak rendelkezésre vált szükségessé a bizonyítás a másodfokú eljárásban. A lefolytatott bizonyítás eredményeként csak az volt megállapítható, hogy a sértett megfogta a vádlott kést tartó jobb kezét az alkarja középső részén, az nem volt megállapítható kétséget kizáróan - a sértett ellentmondásos előadása miatt -, hogy a vádlott ekkor a sértettet nagy erővel meg akarta volna szúrni. A fellebbezési tárgyaláson már az orvosszakértő is módosította korábbi véleményét akként, hogy a szúrás - ha volt ilyen - legalább közepes erejű lehetett. Összegezve tehát, kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a sértett a vádlott kést tartó kezét, a vádlott által megindított szúró mozdulat közben fogta meg, nem zárható ki ugyanis, hogy azért fogta meg a vádlott kést tartó kezét, hogy ne tudja majd a vádlott őt megszúrni. Ennek során elszenvedhette bal kezén a metszett sérülést. Mindezeken túlmenően azonban azt a védelmi álláspontot, mely szerint nem a vádlott okozta a sértett ruházatán keletkezett sérüléseket, az ítélőtábla nem fogadta el. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat értékelte. Az ítélőtábla figyelemmel volt arra, hogy noha a vádlott tagadta azt, hogy a hátán megszúrta volna a sértettet és a sértett önmaga is ellentmondásos vallomásokat tett, hiszen még arra sem emlékezett, hogy milyen pengetartással tartotta a vádlott vele szemben a kést. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nyomszakértői vélemény megállapította, hogy szúrás érte a sértett ruházatának hátoldalát, ugyanakkor ennek mértéke - ugyancsak a nyomszakértői vélemény szerint - kis erejű volt. (szakértő neve) orvosszakértő a másodfokú eljárás során akként nyilatkozott, hogy a vádlott csupán csuklóból, maximum kis-közepes erővel tudott a sértett irányába szúrni, de a tényleges szúrás kis erejű volt. Véleményezte azt is, hogy bizonyos testhelyzetben, a sértett által előadott módon, a vádlott elérhette kést tartó kezével a sértett hátát a ruházatán lévő sérülés helyén. Ebből következően az ítélőtábla tényállásként azt állapította meg, hogy a vádlott a kést tartó kezével csak a csuklóját mozgatva próbálta a sértett hátát megszúrni és kis erejű szúrással, három szúrt-vágott folytonosságmegszakítást okozott a sértett mellényének hátoldali részén. A vádlott kis erejű szúrása csak a sértett ruházatát érte el, a testét nem sértette meg. A nyomszakértői vélemény egyértelmű abban is, hogy a szúrás kizárólag a sértett mellényén okozott folytonosság-megszakítást, az alatta lévő felső ruházaton már sérülés nem volt tapasztalható. Azt, hogy a sértett testén sérülés nem keletkezett, befolyásolta a sértett és a vádlott mozgása is - figyelemmel az orvosszakértő tárgyalási nyilatkozatára -. A szándék vizsgálata során a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem hagyhatók figyelmen kívül az alábbiak sem: Az előzményeket tekintve a vádlott az őt és kiskorú gyermeküket elhagyó élettársát telefonon, többször sikertelenül próbálta hazatérésre bírni. A vádbeli napon, mielőtt a sértett tanyájára ment, a rendőrségtől kísérelt meg segítséget kérni családi problémájának megoldásához. Nyilvánvaló, ha a vádlottat ölési szándék vezérli, nem kér rendőri segítséget. A tanyára nem egyedül, hanem (név)-vel érkezett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint csupán a vádlott kijelentéséből ölési szándékra nem lehet következtetni. Az irányadó tényállás alapján ugyanis a kijelentést a vádlott a megelőző veszekedésből, dulakodásból adódó indulati állapotában tette. A megállapított tényállás szerint ugyanis a helyszínre érkezést követően a sértett volt az, aki a földről fölkapva egy 88 cm hosszúságú nyárfa karóval a vádlott fejére ütött, illetőleg az így kialakult dulakodás során két vagy három alkalommal, kisebb erővel a vádlottat a lábán megrúgta. Miután a dulakodást befejezték a vádlott elindult a tanyától kifelé. Majd a földről felvett egy falécet, ruházatából elővette a kését és szembe fordult az őt követő sértettel. Ezután pedig nem a kést használta, hanem a léccel ütött a sértett irányába, majd miután újabb dulakodás alakult ki közöttük - s ennek során a sértett a vádlottat két, vagy három alkalommal fejbe vágta - a vádlott csak ezt követően, legvégül használta a kést. Bf.I.439/2007/
5. Az ítélőtábla álláspontja szerint amennyiben a vádlott ölési szándékkal cselekszik, akkor nem a tényállásban foglaltak szerint jár el, hanem a kést használja a sértettel szemben első ízben is. A cselekmény után a vádlott a helyszínről nem menekült el, a sértett felesége által értesített rendőröket megvárta. Az ítélőtábla álláspontja szerint a fent kifejtettekre figyelemmel a vádlott esetében ölési szándék nem állapítható meg. Ebből következik, hogy a vádlott cselekménye emberölés bűntette kísérleteként nem minősülhet. Az orvosszakértő egyértelműen foglalt állást abban, hogy a vádlott szúrási cselekménye az általa használt eszközre is figyelemmel alkalmas lehetett arra, hogy a mellüreget megnyissa, és közvetett életveszélyt előidézzen. Ugyanakkor a vádlott magatartása tényleges sérülést nem okozott. A korábbiakban kifejtett körülményekből - kis erejű szúrás, tényleges sérülés nem keletkezett - nem lehet olyan következtetésre jutni, miszerint a vádlott felismerte volna magatartásának azt a lehetséges következményét, hogy szúrásai eredményeként a sértettnek akár életveszélyes sérülése is bekövetkezhet és ezt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekedett. Az életveszélyes eredmény vonatkozásában tehát a szándékosság egyetlen formája - egyenes, eshetőleges szándék - sem állapítható meg, ami a cselekményének az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként történő értékelését kizárja. Ugyanakkor a használt eszköz jellegzetességéből, a szúrások leadása során célba vett testtájékból, a kifejtett erő kis intenzitása ellenére is kétségtelen, hogy a vádlott felismerte annak lehetőségét, hogy szúrásaival a sértettnek akár súlyos testi sérülést is okozhat. A kifejtett magatartás az ilyen sérülések okozására alkalmas volt. Miután a sértettnek súlyos testi sérülése nem következett be, így a vádlott cselekménye a Btk.
6. §

(1),

(2)bekezdésében meghatározott súlyos testi sértés bűntette, Btk.

1. §-a szerinti kísérletének minősül. A
2. január
3. napjával hatályba lépett jogszabályváltozásra figyelemmel az ítélőtábla határozatának rendelkező részében a Be.
4. §

(2)bekezdés d) pontjának megfelelően feltüntette a megváltoztatással érintett bűncselekményt az új megnevezése szerint. A védelem a felmentésre irányuló fellebbezését jogos védelmi helyzetre alapította. E körben az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette annak indokát, hogy miért nem volt megállapítható a vádlott javára a jogos védelmi helyzet. E vonatkozásban kifejtett álláspontját az ítélőtábla mindenben osztotta. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorulnak: Az ítélőtábla mellőzte az enyhítő körülmények közül az egy kiskorú gyermek tartását, hiszen a vádlott gyermeke állami gondozásban van, így annak tartásához nem járul hozzá. Ugyanakkor, további enyhítő körülmény a sértetti megbocsátás. A súlyosító körülmények körében pedig az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága helyett a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát értékelte súlyosító körülményként, figyelemmel a minősítés változásra. Mellőzte súlyosító körülményként értékelni az eszköz veszélyességét, mert egy 78 mm pengehosszúságú késnél ez nem állapítható meg. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre, valamint a megváltozott minősítésre is figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés eltúlzott, ezért a szabadságvesztés tartamát 1 év 3 hónapra, míg a kiutasítás mértékét 2 évre enyhítette. Az ítélőtábla az így kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította, egyben megállapította, hogy az előzetes fogvatartásban töltött idővel a vádlott a szabadságvesztés büntetését kitöltötte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezéseket alaposnak ítélve az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során az igazságügyi orvosszakértő díjával 32.208.- forint bűnügyi költség merült fel, melyről a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az állam viseli, tekintettel arra, hogy a védelmi fellebbezések eredményesek voltak. Szeged,

1. február
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Bf.I.439/2007/
3. Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.439/2007/
4. számú és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.184/2007/
5. számú ítéletének ezen ítélettel meg nem változtatott része
6. február
7. napján jogerős és végrehajtható. Szeged,
8. február
9. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke