Győri Ítélőtábla Gf.II.20.146/2007/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Petrovicz Krisztina ügyvéd által képviselt "A" felperesnek a Dr. Nagy Sándor ügyvéd által képviselt "B" alperes ellen 9.081.212,- forint tartozás megfizetése iránti perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság által
- évi március hó
- napján meghozott P.20.920/2006/
- sorszámú ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - meghozta az alábbi í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 120.000,(Egyszázhúszezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a
- október 18-án kelt és
- április 22-én jogerőre emelkedett végzésével a felperes fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és felszámolóul a "C" Kft-t kijelölte. A felperes felszámolásának kezdő időpontja a fizetésképtelenséget megállapító végzés jogerőre emelkedésének napja,
- április 22-e volt. A felszámolási eljárás közzétételéről szóló értesítést az alperes
- május 26-án vette át. Az alperesi pénzintézet és a felperes között a felszámolás kezdő időpontját megelőzően több évre visszanyúló gazdasági kapcsolat állt fenn, ennek keretében az alperesi pénzintézet a felperesnek több esetben hitelt nyújtott. A felek
- november
- napján kibontakozási kölcsönszerződést,
- január 20-án pedig hitelkeret szerződést kötöttek. A kibontakozási kölcsönszerződés
- november 21-én, a hitelkeret szerződés
- január 20-án lejárt. A szerződésekben a felek kikötötték, hogy a pénzintézet a lejárt követelését azonnali beszedési megbízás útján jogosult érvényesíteni, a felperes pedig vállalta, hogy a vagyoni helyzetében bekövetkezett bármilyen változást, vele szemben felszámolási eljárás megindítását a pénzintézetnek haladéktalanul bejelenti. Az alperes
- április 8-án
- február 28-ai lejárattal további 5.000.000,- forint kölcsönt bocsátott a felperes rendelkezésére. Az alperes követelése esedékességére figyelemmel a felperes bankszámlájáról késedelmi kamat és bankköltség címén
- április 26-án 17.510,- forintot,
- május 17-én bankköltség, kamat, késedelmi kamat és hiteltörlesztés címén 9.049.776,- forintot,
- május 27-én 320,- forintot,
- május 29-én 13.616,- forint bankköltséget, mindösszesen 9.081.212,- forintot - a felperes felszámolójának hozzájárulása nélkül - leemelt. A felperes keresetében 9.081.212,- forint tőketartozás, az ezen összeg után járó késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Azzal érvelt, hogy bankszámlájának a felszámolás kezdő időpontját követő 9.081.212,- forinttal való megterhelése az alperes részéről jogsértő volt. Hivatkozott a Cstv.4.§.
(1)bekezdésére, valamint 38.§.
(3)bekezdésére és kifejtette, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Keresete jogcímeként hivatkozott még a Ptk.115.§.
(3)bekezdésére, a Ptk.529.§.
(1)bekezdésére, a Ptk.339.§.
(1)bekezdésére, továbbá a Ptk.361.§-ára is. Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan - ha a bíróság a felperes keresetének helyt adna - a kamatfizetési kötelezettségének a mellőzését kérte. Álláspontja szerint jogellenes magatartást nem tanúsított, mert a felperessel kötött szerződésekből származó valamennyi követelése lejárt volt, lejárt követelését pedig a felperessel kötött megállapodások, továbbá a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásról, és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII.10.) Kormányrendelet 7. §.
(1)bekezdése alapján jogosult volt inkasszó útján érvényesíteni. A felperes felszámolásáról csak
- május 26-án értesült, ezt követően a felperes bankszámláját már nem terhelte meg. Véleménye szerint a felperes, illetőleg a felperes elnöke volt, aki jogellenes magatartást tanúsított, mert a szerződés előírása ellenére nem tájékoztatta őt mint hitelt nyújtó pénzintézetet felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásáról, azzal pedig, hogy hat hónappal a felszámolási kérelem benyújtását követően a felperes elnöke még jognyilatkozatot tett, megtévesztette őt és e magatartásával a polgári jog jelentős alapelvét, az együttműködési kötelezettséget is megsértette. Azt is kifogásolta, hogy a felperes felszámolója a jelen pert csak hosszabb idő elteltével indította meg, ezzel esetleges hitelezői igényének bejelentésével az alperes elkésett. Az elsőfokú bíróság a
- március
- napján kelt P.20.920/2006/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 9.081.212,- forintot, az ezután járó késedelmi kamatot, továbbá 180.000,- forint perköltséget. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes elleni felszámolási kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 4.§.
(1)bekezdése szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartalma alatt szerez. A Cstv.38.§.
(3)bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, független attól, hogy arról az érdekeltek mikor értesültek. Nincs arra lehetőség, hogy bármely követelést - akár jóhiszeműen is - kielégítsenek, mert ezzel a többi hitelező rovására sérülne a Cstv. 57.§.
(1)bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend. Az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt jogcímek közül a Ptk.115.§.
(3)bekezdését és Ptk.529.§.
(1)bekezdését a jelen ügyre nem, ugyanakkor a Ptk. 339.§-át alkalmazhatónak látta. Azzal a magatartással ugyanis, hogy a felszámolás kezdő időpontja után az alperes a felperes számláját megterhelte, az alperes jogellenes magatartást tanúsított és e körben a kártérítés egyéb feltételei is fennállnak. Az alperes védekezésében alaptalanul hivatkozott a 232/
- (XII.10.) Kormányrendeletre, mert annak rendelkezéseit a csődtörvény speciális rendelkezése „felülírja". Az alperes késedelembe esett azzal, hogy a jogellenesen leemelt összeget magánál tartja, így a felperes kamatfizetés iránti igényének is helyt adott. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes korábbi elnökének magatartását jelen perben nem vizsgálhatta és értékelhette, ha pedig az alperes ebben az ítéletben foglaltakat teljesíti, hitelezői igénye megnyílik, és igényét a felszámolónak bejelentheti. Ez ellen az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügy megnyugtató eldöntéséhez szükséges mértékben a tényállást nem derítette fel és indokolási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget. Az elsőfokú eljárás során már részletesen kifejtett álláspontját megismételve kiemelte, hogy a per tárgyát képező 9.081.212,- forint a felszámolási vagyonba nem tartozott, mert a felperes már a felszámolási eljárás kezdete előtt rendelkezett a tulajdonában lévő ingatlanvagyonról, kivonva azt így a felszámolási eljárás keretéből. Az elsőfokú bíróság téves értelmezés folytán jutott arra a megállapításra, hogy a Ptk.339.§-a alapján a felperesnek kárt okozott, mert jogellenes magatartást nem tanúsított. Az azonnali beszedési megbízás benyújtására mind a felperessel kötött megállapodása, mind a 232/2001.(XII.10.) Kormányrendelet jogi lehetőséget biztosított. A rendelet
- §.
(2)bekezdése alapján ugyanis a hitelintézet a beszámítás jogát a számlatulajdonos elleni felszámolási eljárás elrendeléséről történő tudomásszerzéséig gyakorolhatja, a felperes elleni felszámolási eljárásról pedig
- május 26-án értesült. Álláspontja szerint a kormányrendelet idézett rendelkezése mint speciális szabály előnyt élvez a csődtörvénnyel mint általános szabállyal szemben, így jelen jogvitára is a kormányrendelet alkalmazandó. Ebből az is következik: jogszabályi felhatalmazás alapján élhetett az inkasszóval annak ellenére, hogy az alperes felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, mert arról a legnagyobb körültekintés és gondosság mellett sem tudhatott. A 232/
- (XII.10.) Korm. rendelet általa adott értelmezését támasztja alá e rendelet helyett időközben
- november 20-án hatályba lépett 227/2006.(XI.20.) Kormányrendelet 6.§.
(5)bekezdése is, amely a hitelintézet számára az egyéb feltételek esetén lehetővé teszi, hogy az ügyfelével kötött megállapodás alapján követelését a fizetési haladékot tartalmazó végzés közzétételéig, a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételét követő napig, illetve az adósságrendezési eljárás megindításának közzétételéig érvényesíthesse. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az alperes fellebbezésében nem hivatkozott olyan újabb tényre, vagy körülményre, amely az érdemben helyes elsőfokú ítélet megváltoztatására alapot adna. A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993.évi LXXXI. törvénnyel, az 1997.évi XXVII. törvénnyel, a 2000.évi CXXXVII. törvénnyel módosított, 1991.évi LXIX. törvény (többször módosított Cstv.) 4.§.
(1)bekezdése értelmében a felszámolási eljárás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet minden vagyona a felszámolási eljárás körébe tartozik. Az alperes a per tárgyát képező 9.081.212,- forintot a felszámolás kezdő időpontját követően a felperes bankszámlájáról emelte le, így az a felszámolói vagyonhoz tartozott. Nem bír jelentőséggel, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően a felperes ingatlanának értékesítésével kapcsolatban kivel és milyen tárgyalásokat folytatott. A Cstv. 38.§.
(3)bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy a hitelezők a felszámolás kezdő időpontja után már csak a Cstv. 57.§-ában meghatározott sorrend figyelembevételével juthatnak követelésükhöz. (Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.403/2006/
- számú eseti döntése.) Tehát a Csődtörvény a polgári jogviszonyokban általánosan alkalmazandó jogszabálytól eltérően szabályozza a hitelezői igényérvényesítés módját, s az általános szabályok helyett a felszámolás alá került adós (felperes) vonatkozásában ez a speciális rendelkezés az alkalmazandó. Az alperes a felperes bankszámláját
- április-május hónapban terhelte meg, amikor még a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/
- (XII.10.) Kormányrendelet volt hatályban. Ebből következően a később hatályba lépett 227/2006.(XI.20.) Kormányrendelet jelen ügyben nem alkalmazható. A felperesi inkasszó időpontjában hatályos 232/
- (XII.10.) Kormányrendelet (és annak 7.§.
(2)bekezdése) a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő törvénybe, nevezetesen a Cstv.38.§.
(1)és
(3)bekezdésébe ütközik. Így a kormányrendelet felhatalmazása ellenére is az alperesi pénzintézet csak a felszámolás kezdő időpontjáig szedhette volna be a felperestől az esedékes követelését. (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.185/2007/3. számú eseti döntése.) Az alperes jogalap nélkül (a Cstv. 4.§.
(1)bekezdése, a 34.§.
(2)bekezdése, a 36.§. megsértésével) tartja magánál az inkasszó útján a felperestől beszedett pénzösszeget, ezért annak visszafizetésére (Ptk. 361.§-a) alapján köteles (BDT.2001.évi 351.számú eseti döntés). Erre figyelemmel a Győri Ítélőtábla mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének a Ptk.339.§-ára való utalását. Az alperes attól az időponttól, hogy a pénzt a felperesi bankszámláról leemelte, jogosulatlanul tartja magánál és használja a felperes pénzét, így ezután a Ptk.301.§-a szerint késedelmi kamat fizetésére is köteles. A kifejtettekre figyelemmel a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban is pervesztes alperes a Pp.239.§-a folytán alkalmazandó Pp.78.§.
(1)bekezdése szerint köteles a jogi képviselővel eljáró felperes képviseleti költségének a megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj Áfá-t is magában foglaló összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3.§.
(2)bekezdés a./ pontja,
(5)és
(6)bekezdései alapján a kifejtett ügyvédi munka mérlegelésével 120.000,- forintban állapította meg. Győr, 2008.évi január hó 16. napján Dr. Szalai György sk. tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: a Dr. Hammer Sándor sk. előadó bíró Dr. Farkas Attila sk. bíró