Bf.84/2014/17 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pont), mint többszörös visszaesőt 15 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság 19.B.706/2007/3. számú ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Kötelezte a vádlottat magánfélnek 900.000 Ft kártérítés, az államnak 54.000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és a védő a cselekmény téves minősítése, enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. Ügyészi jogorvoslat nem érkezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1263/2012/3.számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva a vádhatósági perorvoslatnak megfelelően az ítélet megváltoztatását, az aljas indokból történő elkövetés megállapítását, egyéb részekben az ítélte helybenhagyását indítványozta. A vádlott és a védő a védelmi jogorvoslatot szintén fenntartotta. A védő elsődlegesen a kifosztás bűntettének vádja alól a vádlott felmentését, az élet elleni cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítését és a büntetés lényeges enyhítését kérte, míg a vádlott vitatta az ölési szándékát, és a kifosztás elkövetését, egyben szintén büntetésének enyhítésére tett indítványt. A védelmi fellebbezés részben, az enyhítésre irányulóan alapos. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. §

(1)bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logikai szigorú szabályai szerint helyesen értékelte. Vizsgálta a vádlott és a sértett vallomását, a releváns tanúvallomásokat és az okirati bizonyítékokat, valamint az orvosszakértői véleményt. A vádat támogató bizonyítékok megerősítik egymást, szinergiájuk egyértelmű, az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége mindenben megfelel a formál logika törvényszerűségeinek. A törvényszék a tényállás tekintetében indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. A vádlott a sértett bántalmazását elismerte, vitatta azonban, hogy élet kioltása iránti szándék vezette, mint ahogy tettének aljas indokát és a sértetti lánc elvételét, a kifosztást megalapozó tényeket is. A vádlott „utólagos, szubjektív tudati tényei" közömbösek, a kifosztást illetően pedig a bíróság szintén a bizonyítékok okszerű értékelésével és helyes ténybeli következtetések útján állapította meg a tényállást. Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntető törvény helyes alkalmazása mellett törvényesen vont következtetést a fellebbezéssel érintett vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jognak. A védelem alaptalanul támadta az élet elleni bűncselekmény minősítését. A vádlott terhére a feltárható alanyi és tárgyi tényezők alapján az eshetőleges ölési szándék megállapítható. A földre került sértett fejének többszörös, jelentős erővel történő megrúgása túlmutat a testi épséget sértő szándékon, az ölési kísérletet alapozva meg. A kísérlet bejezett és az életveszély beállta folytán közeli. Törvényesen került sor a bosszú vezérelte cselekmény aljas indokból történő minősítésére is. Az erkölcsileg elítélhető motívumból fakadó cselekményeknél a bosszú megítélése attól függ, hogy milyen ok váltja ki az elkövetőben a keletkezett indulatot. A más büntetőeljárásban tett feljelentés miatt keletkezett bosszú aljas indokból való elkövetést jelent (l. Legf.Bír. 15.sz. Irányelv, illetve Kúria 3/

1. Büntető Jogegységi Határozat). A különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény azonban nem állapítható meg. Kétségtelen, hogy a vádlotti tett kegyetlen, embertelen, azonban az élet elleni bűncselekményt elsősorban a bántalmazás jellege, a fej rugdalása, a kitartó szándékú bántalmazás alapozza meg. Elsősorban tehát a tettlegesség intenzitása határolja el a tettet az életveszélyt okozó testi sértés bűntettétől. Az elkövetéskor hatályos
2. számú Irányelv, valamint a Kúria 3/
3. Büntető Jogegységi Határozata kifejti, hogy az eszköz nélkül - lábbal, puszta kézzel - testszerte történő, elhúzódó bántalmazás esetén elsősorban abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az elkövető ölésre, vagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Amennyiben az ölésre irányuló szándék megállapítható - mint jelen esetben -, sértettnek okozott sérülések nagyobb száma, súlya és jellege alapján, különösen, ha az aktív elkövetői tevőlegesség több halálhoz vezető folyamatot is elindított, általában következtetés vonható az elkövetés fokozott embertelenségére, mely feltétele a különös kegyetlenség megállapításának. Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára: - a sérülések számából, - a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó voltából, - a sértett látható szenvedéséből, - illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria kötelező iránymutatását és az alapvetően egységes bírói gyakorlatot figyelembe véve a konkrét tényállást összevetve a különös kegyetlenséggel elkövetés kritériumaival, az ítélőtábla a következőket emeli ki. Megállapítható, hogy a vádlotti tett, mint ölési cselekmény, illetve annak kísérlete kegyetlen és embertelenséget mutat. Ugyanakkor a sérülések száma nem tekinthető nagynak, a közvetett életveszélyhez az arckoponya sérülések vezettek, a bántalmazás nem volt elhúzódó és a sértett oldaláról sem igazolható olyan magatartás, szenvedés, mely a különös kegyetlenséget megalapozná. A kifejtettekre tekintettel ezért az ítélőtábla e minősítő körülmény megállapítását mellőzte, utalva BH2008.205., a BH2005.278., valamint a BH2002.
4. számú eseti döntésben foglaltakra is. A kifosztás büntettében és a garázdaság vétségében törvényes a bűnösség megállapítása és a bűncselekmények minősítése is. Az ölési cselekmény során kialakult eltulajdonítási szándék, és az idegen dolog elvétele a 2/
5. Büntető Jogegységi Határozat iránymutatására is tekintettel kifosztásnak minősül. Az
6. tényállásban meghatározott, más időpontban elkövetett garázdaság pedig valódi anyagi bűnhalmazatban áll az élet elleni cselekménnyel és a kifosztással. A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta, azonban a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény mellőzése folytán a vádlott terhes előélete ellenére túl szigorú, figyelemmel arra a tényre is, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. E tényekre tekintettel a másodfokú bíróság az enyhítést célzó védelmi fellebbezést alaposnak találva a fegyházbüntetés tartamát 13 évre enyhítette. További enyhítés azonban szóba sem kerülhetett. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék nem rendelkezett az első fokú ítélet meghozataláig a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, ezért azt pótolta. Az ítélet egyéb, a feltételes szabadságból való kizárására, a felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelésére, a polgári jogi igényre, a lefoglalt bűnjelek kiadására, és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései törvényesek. Az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítása az
7. évi IV. törvény
8. §

(1),

(2)bekezdésén alapul. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be. 372. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. június
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke Dr. Háger Tamás sk.. Gömöri Olivér sk. előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Fővárosi Törvényszék 18.B.1602/2012/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. június
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.