Bf.167/2013/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(3)bekezdés] ezért őt egy évi időtartamra próbára bocsátotta. Ugyanakkor a testi sértés vétségének [Btk. 170.§.

(7)bekezdés I. fordulat] vádja alól felmentette. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a részbeni felmentés miatt bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég BF.347/2013/

1. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget, a helyszíni szemle (nyomozati iratok
2. oldal) jegyzőkönyvének tartalmát nem vizsgálta meg, azt a releváns bizonyítékok körébe nem vonta és így az értékeletlenül maradt. Ennek következtében az elsőfokú ítéleti tényállás is hiányosan került rögzítésre. A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése végett a Be.
3. §

(2)bekezdés b) pontja szerint tárgyalás tartását indítványozta. A részben hiányos tényállás alapján okszerűtlenül vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott elkövetéskori tudattartamára és azon keresztül a bűnösségre mint jogkérdésre -nézve, így kellő alap nélkül mentette fel az életveszélyt okozó testi sértés vétségének vádja alól. A bizonyítás kiegészítését követően az ítéleti tényállást is kiegészítendőnek tartotta és ennek megfelelően a vádlott bűnösségére is levonható a következtetés. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a hiányos tényállás alapján is alappal vont következtetést a vádlott bűnösségére a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében. A büntetés kiszabása körében a helyesen megállapított bűnösségi körülmények alapján a halmazati büntetés alkalmazása esetén végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetéssel tartotta elérhetőnek a büntetési célokat. Ugyanakkor alkalmazhatónak tartotta a Btk. 104. §

(1)bekezdésében foglaltakat. A másodfokú nyilvános tárgyaláson az indítványozott bizonyítás felvétele után a fellebbviteli főügyészség képviselője a bejelentett ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A másodfokú nyilvános tárgyaláson a védő az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt semmit elmondani. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi perorvoslat alapján eljárva a Be. 348. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárását teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bírósági eljárásában egyetlen lényeges eljárási szabálysértés történt. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson azért utasította el az ügyész indítványát a vádlott nyomozati eljárásban felvett tanúvallomásában foglaltak felolvasására, mert álláspontja szerint a jegyzőkönyvből a Be. 85. §

(3)bekezdésében foglalt figyelmeztetés és az erre adott válasz nem tűnik ki, és a vádlott nem járult hozzá ezen vallomás felolvasásához. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül vont következtetést arra, hogy a vádlott nyomozati szakban történt tanúkénti kihallgatása során az eljáró rendőrség megsértette az eljárási szabályokat. A rendőrségi jegyzőkönyvből kitűnően a tanúval szemben a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, az, hogy a jegyzőkönyv ennél tágabb körben tartalmazza a tanúra vonatkozó figyelmeztetéseket, nem róható fel az eljáró és meghallgatást végző nyomozó hibájának. A kihallgatást végző nyomozó nem jogvégzett személy, ebből következően nem feltétlenül tudja megítélni, melyek azok a releváns figyelmeztetések, amik az adott tanú vallomásának felvétele során szükségesek, ezért valamennyi - az eljárási törvénybe rögzített - tanúra vonatkozó figyelmeztetés szerepel a jegyzőkönyvben. Azonban a teljeskörű figyelmeztetés a tanúvallomás felvételét megelőzően nem minősül eljárási hibának, az elsőfokú bíróság okfejtése e körben azt jelentené, hogy a nyomozó a közokiratban olyan figyelmeztetést rögzített, amely a valóságban nem történt meg, azaz az eljáró nyomozó bűncselekményt követett volna el. Erre vonatkozóan azonban semmiféle adat nem merült fel, az akkor még tanúként kihallgatott, a későbbiekben gyanúsítottként eljárás alá vont vádlott és védője sem hivatkozott semmilyen olyan körülményre, ami arra utalna, hogy az eljáró nyomozó megszegte volna a tanú kihallgatása során jogszabályban rögzített kötelezettségét. Figyelemmel arra, hogy a tanúval szemben a megfelelő figyelmeztetést követően került sor a meghallgatására, az általa előadottak a tényállás megállapítása során bizonyítékként figyelembe vehetők. Ugyanakkor az ítélőtábla ezt az eljárási szabálysértést a vádlott - még tanúként tett vallomásának felolvasásával a másodfokú tárgyaláson bizonyítás felvételével kiküszöbölte. A másodfokú tárgyaláson a vádlott a vallomásában foglaltakat fenntartotta, azt nem kívánta kiegészíteni. A másodfokú tárgyalás keretében az ítélőtábla felolvasta a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, és ismertette a helyszíni szemle keretébe készített fényképfelvételeket, melyet ugyancsak elmulasztott az első fokon eljáró bíróság a bizonyítási eljárás anyagává tenni. Ennek azonban szintén jelentősége volt a tényállás teljeskörű megállapítása során, figyelemmel arra, hogy a szemle jegyzőkönyve és a fényképfelvételek alapján vált megállapíthatóvá, hogy a vádlott 3. életévét be nem töltött leánya a mosdó mellett elhelyezett lavórra felállva került abba a helyzetbe, hogy a kád feletti csapot elérve azt elfordíthatta. Egyebekben a Székesfehérvári Törvényszék a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta, egyéb eljárási szabálysértés nem történt az elsőfokú bírósági eljárásban. Így a vádlott tanúként vallomásának felolvasásával és a helyszíni jegyzőkönyv és fényképfelvételek ismertetésével az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás már teljes körűen megalapozottá vált. A Székesfehérvári Törvényszék nagyobb részt helyes tényállást állapított meg, azt a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményére figyelemmel, illetve az iratok alapján csak kisebb mértékben kell helyesbíteni, illetve kiegészíteni a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítottan az alábbiak szerint: - az ítélet indokolásának

1. oldal
2. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a 70 cm széles, 55 cm magas fürdőkád felett a fürdőkád peremétől mindösszesen 19 cm magasságban a kád szélessége középvonalában helyezkedik el a zuhanyrózsával ellátott egykaros csap. - az ítélet indokolásának
3. oldal utolsó bekezdésének
4. mondatát azzal pontosítja és egészíti ki, hogy ez alatt a vádlott
5. életévét be nem töltött leánya aki 90 cm magasságú - a kád mellett lévő 17 cm magasságú lavórra felállva tudta elfordítani a kádcsapot. - az ítélet
6. oldal harmadik bekezdését azzal egészíti ki, hogy a tényleges gyógytartam 2-3 hét volt. Az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és mentes a Be.
7. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezi. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékok értékeléséről is számot adott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a hallgatás jogával élő vádlott tanúvallomását kirekesztve egyéb tanúvallomásokra alapította, melyet a szakvélemény is alátámasztott a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette vonatkozásában. A vádlott kétségtelenül észlelte a forrázási sérülést szenvedett leánygyermeke testének kipirosodását, megégését, ezért is alkalmazta az ilyen esetben használatos kenőcsöt. Az is egyértelműen rögzíthető, hogy a vádlott a fennálló családi kötelék alapján a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy. Az irányadó tényállás szerint a kisgyermek testének hűtése és kenőccsel történt bekenését követően a vádlottnak rövid időn belül észlelnie kellett az égett testfelületen megjelenő hólyagosodást, amely a súlyosabb forrázásos égési sérülések következménye, és amely azonnali orvosi ellátást indikál. Bár a vádlott ezzel a forrázást követően rövid időn belül tisztában volt, mégis csak az eseményeket követő harmadik napon fordult orvoshoz, így a tőle elvárható segítségnyújtást elmulasztotta. A büntetés kiszabása körében - figyelemmel arra, hogy

1. év július hó
2. napján hatályba lépett a
3. évi C. törvény, így a cselekmény elkövetése, illetve nem jogerős elbírálása és az ügy másodfokon történő jogerős befejezése között új büntetőtörvénykönyv lépett hatályba - a Fővárosi Ítélőtáblának vizsgálnia kellett, a Btk. időbeli hatályát - a Btk.
4. §-át - azt, hogy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos anyagi jogi szabályokat kell alkalmaznia. A cselekmény elkövetésének időpontjában hatályban lévő Büntetőtörvénykönyv, az
5. évi IV. törvény, illetve az elbíráláskor hatályban lévő
6. évi C. törvény
7. §a szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, ha pedig a cselekmény az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. A vádlott által megvalósított bűncselekmény minősítése megegyezik az
8. évi IV. törvényben [Btk. 172.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés], valamint a

1. évi C. törvényben foglaltakkal [Új Btk.
2. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés], továbbá mindkét jogszabályban azonos a cselekmény büntetési tételének felső határa: 3 évig terjedő szabadságvesztés. Mind az elkövetés, mind az elbírálás idején hatályban van a középmérték alkalmazásának kötelezettsége. Figyelemmel arra, hogy az elbíráláskori jogszabályok alkalmazása nem eredményezne a vádlott esetében kedvezőbb elbírálást, így az ítélőtábla a Btk.

1. §-a alapján az elkövetéskori jogszabályokat alkalmazta. A helyesen számba vett és értékelt bűnösségi körülmények alapján az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben megfelelő joghátrányt alkalmazott, mind a joghátrány megválasztásával, mind annak mértékével az ítélőtábla egyetértett. A gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége vádja alóli felmentéssel kapcsolatban is osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, megfelelő az elsőfokú bíróságnak a
2. évi
3. számú jogesetre való hivatkozása is. A néhány perces időintervallumok, amikor az egyébként közvetlen felügyeletre szoruló gyermekek magukra maradhatnak, elvileg magukban hordozzák bármilyen, a felügyelettől független baleset bekövetkezésének lehetőségét. Az általános élettapasztalatnak megfelelően nem tekinthető hanyagnak az a szülő, aki rövid időre (törülköző bevitele) a fürdőszobában hagyja átmenetileg felügyelet nélkül két gyermekét, ahol a nagyobbik gyermek csak úgy éri el a kád fölötti csapot, hogy a mosdó alatt elhelyezett lavórra kell ehhez felállnia. Nyilvánvaló, hogy ezen „segédeszköz" igénybevétele (ami a
4. életévét még be nem töltött nagyobbik gyermek találékonyságát jelzi) és a zuhanycsap egykaros elfordíthatósága, (ami a gyakorlatban annak meglökését is jelentheti) vezetett ahhoz, hogy a baleset bekövetkezett. Az ítélőtábla - egyetértve az elsőbírói állásponttal - szerint az irányadó tényállás alapján a vádlott esetében sem az objektív gondossági kötelesség megszegése, sem a szubjektív elvárhatóság (Btk.
5. § II. fordulat) nem állapítható meg, a büntetőjog területén kívül eső véletlen baleset történt. A vádlott terhére megállapított bűnügyi költség összegét helyesbítette az ítélőtábla arra figyelemmel, hogy a műszaki szakértői vélemény elkészítésével kapcsolatos költség nem képezi a segítségnyújtás bűntette miatti elítélés alapját, ezért ennek összegét az államra terhelte. A Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján változtatta meg, az egyéb - törvényes - rendelkezéseit pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A bűnügyi költség viselésével kapcsolatban az ítélőtábla a Be. 381. §

(2)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján további fellebbezésnek nincs helye. Budapest,

1. év június hó
2. napján . Rédei Géza s.k.. Vincze Piroska s.k.. Bartkó Levente s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Székesfehérvári Törvényszék
3. év február hó
4. napján kelt 6.B.320/2011/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.167/2013/
6. számú ítéletében foglalt változtatással a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év június hó
8. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Faragó Erika bírósági ügyintéző