Mfv.10314/2013/4 – Kúria

(1),

1. LXXX. Tv.
2. §

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.314/2013/4.szám A Kúria a dr. Tordai Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a főosztályvezető jogtanácsos által képviselt Nyugdíjfolyósító Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 33.M.3875/

1. szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. január 21-én kelt 12.M.4047/2010/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 12.M.4047/2010/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes a
5. február
6. napján kelt határozatában rendelkezett a felperes nyugdíjjogosultságánál figyelembe vehető szolgálati ideje megállapításáról. A határozat indokolása szerint az
7. február 20-tól
8. február 22-ig terjedő időszak szolgálati időként nem ismerhető el, mert az NDK-beli munkavégzés nem szakmai gyakorlat keretében történt, a foglalkoztató jogutódja és az igénylő sem rendelkezik dokumentumokkal erről az időről, továbbá a német biztosító szerv igazolása alapján sem szerzett elismerhető szolgálati időt az NDK-ban. E határozatot az alperes igazgatója a
9. július
10. napján kelt határozatával helybenhagyta, mert a másodfokú eljárásban beszerzett okirati bizonyítékok az NDK területén töltött időt nem igazolták, továbbá mert a beszámítani kért időszak nem az akkori Munkaügyi Minisztérium utasítása szerinti előírásoknak megfelelően került a munkakönyvbe bejegyzésre. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.5440/2008/
11. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben az
12. február 22-től
13. február 28-ig terjedő idő, az akkori NDK területén munkavégzéssel töltött idő szolgálati időbe való beszámítását kérte. Felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az Mfv.III.10.338/2009/
14. számú végzésével a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.5440/2008/
15. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság ítélete indokolásában a megismételt eljárásra előírta az elsőfokú bíróság számára annak tisztázását, hogy a társadalombiztosítási szervek mely jogszabályok és normák alkalmazásával döntöttek a beszámítási igény elutasításáról, illetve az el nem ismert időszakot, mely okirat alapján hagyták figyelmen kívül. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint csak ezen tények tisztázása után lehet helye tanúbizonyítás elrendelésének. A megismételt eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően járt el. A bizonyítási eljárás lefolytatását és a tényállás tisztázását követően a munkaügyi bíróság a 12.M.4047/2010/
16. számú jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. Indokolásában megállapította, hogy nem vitatottan a felperes
17. és
18. közötti időben az NDK-ban felszolgálói munkát végzett. Arra vonatkozóan, hogy ez milyen jogviszony keretében történt, a tanúk nem tudtak egyértelmű nyilatkozatot tenni. A korabeli nyilvántartások nem igazolták a felperes állítását a jogviszony jellegét illetően. Tényként lehetett megállapítani, hogy a perbeli időszakban társadalombiztosítási nyilvántartásban adat nem volt található felperes vonatkozásában és az egykori munkáltató által kiállított nyilvántartó is csupán az „NDK
19. február 20-tól
20. február 28-ig" bejegyzést tartalmazta. A megkeresett szervek nem tudtak adatot szolgáltatni, így tehát kizárólagosan a külföldi tartózkodás és a munkavégzés ténye volt megállapítható, az pedig, hogy a felperes a német-magyar munkaerőcsere egyezmény hatálya alatt végezte volna munkáját, nem nyert bizonyítást. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy munkavégzése a Tny.
21. §

(2)bekezdés c) pontjában előírtaknak megfelelt volna. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy

1. február
2. és
3. február
4. közötti időtartamban szolgálati időt szerzett. Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott arra, hogy az NDK-ban biztosított volt, munkabéréből a járulékok levonásra kerültek és azt a magyar társadalombiztosítási szervek számára a német foglalkoztató átutalta. Álláspontja szerint nem értékelhető a terhére, hogy az átutalt összegek dokumentációja a magyar társadalombiztosítási szerveknél nem lelhető fel. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a bizonyítékokat megfelelően mérlegelve állapította meg, hogy a felperes németországi munkavégzéséről nem állapítható meg, hogy az a német-magyar munkaerőcsere egyezmény keretében történt volna, így magyar szolgálati időként ez az idő nem ismerhető el. A bíróság részéről jogszabálysértés nem történt, ilyenre a felperes sem hivatkozott, a bizonyítékok felülmérlegelésének pedig már a Kúria eljárásában nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Tényként állapítható meg, hogy a felperes munkakönyve

1. április
2. és
3. április
4. között igazolja, hogy a felperes a K. ÁFÉSZ munkavállalója, illetve társadalombiztosítási szervnél bejelentett biztosítotja volt. A munkakönyv
5. oldalán a bejegyzés igazolása rovatban „NDK 1969." kézzel írott bejegyzés is szerepel. A társadalombiztosítási igazgatóság által kiállított munkaviszony nyilvántartó-lap nyomtatványon az ÁFÉSZ és a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszony időtartamának igazolása mellett a megjegyzés rovatban az „NDK
6. február 22-től
7. február 28-ig" bejegyzés szerepel. A felperes a kereseti kérelmét arra alapította, hogy munkaerőcsere egyezmény keretében dolgozott az NDK-ban, azonban munkaszerződést a német foglalkoztatóval nem kötött. Az
8. évi V. törvény által kihirdetett, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten
9. május 18-án aláírt barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alapján
10. november 15-től
11. június 30-ig volt lehetőség arra, hogy a dolgozók szakmai gyakorlaton vehessenek részt az NDK-ban, vagyis ott munkaszerződés megkötése után munkaviszonyt létesítsenek. Az
12. május
13. napján kötött kormányközi egyezmény
14. cikkely értelmében a szakmai gyakorlati tapasztalatok megszerzése céljából a szerződő felek az egyezmény alapján szervezik meg az ideiglenes foglalkoztatást. Az
15. cikkely rögzítette, hogy ha az egyezmény másképp nem rendelkezik, a magyar dolgozók munkajogi és társadalombiztosítási jogállását a Német Demokratikus Köztársaságban történő foglalkoztatás ideje alatt a Német Demokratikus Köztársaságban érvényben lévő munkajogi és társadalombiztosítási rendelkezések, valamint a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya között a szociálpolitika területén folytatandó együttműködés tárgyában megkötött, érvényben lévő egyezmény rendelkezései határozzák meg. A
16. cikkely előírta, hogy minden magyar dolgozóval a jegyzőkönyv szerinti foglalkoztatási időre szóló magyar és német nyelvű munkaszerződést kell kötni. A
17. cikkely szabályozta az NDK-beli munkavégzés után járó szolgálati idő és társadalombiztosítási szolgáltatások sorsát akként, hogy a magyar dolgozók részéről a Német Demokratikus Köztársaságban megszerzett biztosítási és pótidők a Magyar Népköztársaság teljesítésre kerülő nyugdíjszolgáltatásnál a Német Demokratikus Köztársaságot társadalombiztosítási szolgáltatási kötelezettség nem terheli. A Német Demokratikus Köztársaságban szerzett biztosítási és pótidőket a társadalombiztosítási szolgáltatások megállapításánál és nyújtásánál a magyar társadalombiztosítási teherviselő beszámítja, illetőleg figyelembe veszi. Rögzítésre került az is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a Magyar Népköztársaságnak kiegyenlítő hozzájárulást fizet, amelyet a magyar dolgozók béréből társadalombiztosítás céljából levont összegnek, valamint a megfelelő üzemi társadalombiztosítási hozzájárulási összegnek, továbbá baleseti alap összegének 47%-át a magyar társadalombiztosítási teherviselő részére átutalja. A felek megállapodhatnak abban is, hogy ez az összeg átalányban kerül megállapításra. Az
18. évi I/
19. számú körirat tartalmazta a kormányközi egyezmény alapján az NDK-beli szakmai gyakorlaton részt vevő dolgozók társadalombiztosítási jogállását, hivatkozva az
20. május 26-án létrejött Egyezményre, valamint a 4/
21. számú kormányrendeletre. Az
22. évi I/
23. számú körirat akként rendelkezett, hogy a Munkaügyi Minisztérium utasítása szerint az NDK-ban fennállott munkaviszonyt, annak időtartamát, a beszámítás jogcímét, az NDK igazolás számát és az NDK vállalat nevét a munkakönyv
24. oldalán kell bejegyezni. A 4/1963.(III.17.) Korm. rendelet az egyes külföldön munkát végző dolgozók munkaviszonyáról és társadalombiztosításáról szólóan rögzítette, hogy a külföldi munkavállalás tartama alatt a dolgozó belföldi munkaviszonya szünetel. A külföldi munkavállalás időtartama mind a munkaviszonyhoz fűződő kedvezmények, mind a társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosultság szempontjából belföldön munkában töltött időnek számít. Ha a dolgozó olyan államban vállal munkát, amellyel a magyar államnak társadalombiztosításra vonatkozó egyezménye van a jog és kötelezettség tekintetében, az egyezményben foglalt rendelkezések az irányadók. A Tny.
25. §

(1)bekezdése szerint a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31-ét követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. A

(4)bekezdés értelmében az

1. január hó
2. napját megelőző időtartamot az
3. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. A Tny.
4. §

(2)bekezdése értelmében a szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. Az így nem igazolt szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő

1. a)a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
2. b)a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
3. c)egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja. A Tny. 43. §

(3)bekezdése szerint, ha a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásában szereplő adatok és a

(2)bekezdés a)-c) pontjai szerinti bizonyítékok eltérnek egymástól, a számításba vehető szolgálati időt az adott bizonyítékok egyenkénti és összességükben történő értékelésével kell megállapítani. A felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség atekintetben, hogy Németországban olyan jogviszony keretében végzett munkát, amely alapján az NDK-ban való munkavégzés szolgálati idejébe beszámítható. A perben fellelhető okirati bizonyítékokból egyértelmű adat van arra, hogy a felperes a megjelölt időszakban az NDK-ban végzett munkát, az erre vonatkozó okiratok azonban nem minősülnek a foglalkoztató által kiadott egykori eredeti okiratnak, illetve a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolásnak [Tny. 43. §

(2)bekezdés ab) pont]. A meghallgatott tanúk pedig a felperes jogviszonyára vonatkozóan nem tudtak egyértelmű nyilatkozatot tenni, a becsatolt okiratok pedig nem voltak alkalmasak arra, hogy igazolják a felperes állítását a jogviszony jellegét illetően. A lefolytatott bizonyítás eredményeként nem lehetett megállapítani, hogy a felperes a német-magyar munkaerőcsere egyezmény hatálya alatt végezte volna a munkáját az NDK-ban. A felperes németországi munkavégzésének idejére a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai és az e nyilvántartások alapjául szolgáló foglalkoztatói adatszolgáltatások, nyilvántartások a járulékfizetésre vonatkozó adatot nem tartalmaztak. A munkaügyi bíróság a tanúk egyező nyilatkozata alapján és az azokkal ellentétben nem álló egyéb bizonyítékokat mérlegelve hozta meg ítéletét a felülvizsgálati eljárás során, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó döntés pedig általában nem vitatható (BH 1994.4., Kfv.III.25.729/1993.). A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az elbíráláshoz szükséges tények feltárásával a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok megsértése nélkül döntött a felperes keresetéről, ezért a jogerős ítéletét a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a Budapest,
2. május
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő