Mfv.10337/2013/5 – Kúria

(1),

1. LXXX. Tv.
2. §

(3),

1. III. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.337/2013/4.szám A Kúria a dr. Végh Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Végh József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Horváth A. László ügyvéd által képviselt Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.433/

1. szám alatt indított és a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. február 8-án kelt 1.M.433/2012/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi 1.M.433/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes a
5. július 9-én kelt határozatával a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
6. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.)
7. §

(1)és

(3)bekezdései, valamint

1. § u) pontja alkalmazásával azért utasította el a németországi lakóhellyel és magyarországi tartózkodási hellyel rendelkező,
2. december 2-ától öregségi nyugdíjrész ellátásban részesülő felperes egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megállapítása igénybejelentését, mert a felperes nem minősül belföldinek. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amely a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult, elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes Németországban és Magyarországon öregségi nyugdíjban részesül, lakóhelye külföldön (Németországban) van, Magyarországon tartózkodási hellyel rendelkezik. A felperes 2009-ben - a német biztosító (AOK) nyilatkozata alapján, amely szerint
3. március 1-jétől az igazolás visszavonásáig a német biztosítót terhelik az egészségbiztosítási ellátási költségek - Magyarországon TAJ-kártyát kapott, ezt követően azonban a felperes a németországi biztosítását megszüntette. A
4. május 23-i igénybejelentés elutasításáról a társadalombiztosítási szervek a Tbj.
5. §

(1)bekezdés b) pontja,

(3)bekezdése és

1. § u) pontja alapján jogszerűen határoztak, mert az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság egyik feltétele, a magyarországi bejelentett lakóhely hiányában nem teljesült. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Tbj.
2. §

(1)és

(3)bekezdései, valamint a Pp.

1. §-a megsértésére hivatkozva. Előadta, hogy az alperes jogelődje 2009 áprilisában három együttes feltételhez, nevezetesen Magyarországon nyugdíjban részesüléshez, bejelentett lakcímhez és a német biztosítótól származó, az ottani biztosítás megszűnését tartalmazó igazoláshoz kötötte a TAJ-kártya igénylést, amely feltételek teljesítése után a TAJ-kártyát kiállították. Ezzel összefüggésben kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság megalapozatlanul rögzítette ítéletében, hogy
2. május 23-án kérte az „eredeti állapot" helyreállítását és az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága megállapítását, mivel a TAJ-kártya kiállításától számított másfél év elteltével szembesült az egészségbiztosítási jogviszonya megszüntetéséről. Sérelmezte a jogerős ítélet azon megállapítását is, miszerint a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben a bírósági felülvizsgálat kizárólag a határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulhat, a jogszerűség vizsgálata ugyanis magában foglalja a határozat alapját képező eljárás jogszerűségének vizsgálatát is. Érvelése szerint olyan határozat alapját képező eljárás, amelyben az ügyfél a társadalombiztosítási szerv tájékoztatása alapján a jogszabály által előírt feltételeket teljesíti, annak révén jogviszonyt létesít, amelyet később a társadalombiztosítási szerv csupán a jogszabály-értelmezés változására tekintettel, az ügyfél tájékoztatása nélkül, ezzel kárt is okozva, megszüntet, nem lehet jogszerű. A felperes e körben hivatkozott arra is, hogy a kért igazolás a perrel szorosan összefüggő kérdés, mert a jogviszony megszűnéséről való értesítés esetén intézkedhetett volna a német biztosítónál a biztosítási jogviszony helyreállításáról. A felperes kiemelte, hogy a jogszabályi hivatkozás helytállósága még „teheti a határozatot jogszabálysértővé", a Tbj.
3. §

(1)bekezdése és

1. §-a pedig, amelynek alkalmazásával az alperes az egészségbiztosítási jogviszony fennállását korábban megállapította, nem változott, így arra a megszüntetést az alperes nem alapíthatta. A felperes szerint a bíróság jogszabálysértően kötelezte a német nyelvű dokumentum alperes által elvégeztetett magyar nyelvre való lefordítása költségének viselésére is, a dokumentum magyar nyelvű fordítását ugyanis a felperes a tárgyaláson csatolta, ezért az indokolatlanul felmerült költség megfizetésére nem köteles. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes részére
2. december 2-ától öregségi nyugdíjrész,
3. január 1-jétől „német" öregségi nyugdíj lett megállapítva és folyósítva, magyarországi címe
4. március 30-tól tartózkodási helyként van nyilvántartva, ezért esetében a Tbj.
5. §

(1)és

(3)bekezdésében írt feltételek közül a belföldinek minősülés, amelyet a Tbj.

1. § u) pontja és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
2. évi LXVI. törvény
3. §

(2)-

(3)bekezdései alapján kell vizsgálni, nem teljesült. Az alperes szerint a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes 2009 áprilisában azért kapott TAJ-kártyát, mert kérelmében egyidejűleg csatolta az AOK német biztosító által kiállított, ilyen esetekre használatos E-121-es jelű, a németországi biztosítás fennállását igazoló nyomtatványt, amely szerint a német biztosító

1. március 1-jétől az igazolás visszavonásáig vállalta a felperes által Magyarországon igénybe vett egészségbiztosítási ellátás költségeit. Mivel a felperes utóbb - az alperes által nem ismert ok miatt - a németországi biztosítási jogviszonyát visszamenőleges hatállyal megszüntette, amely tényről a magyar hatóságok a német biztosító megkeresésre adott válaszából csupán
2. augusztusban értesültek hivatalosan, továbbá mert
3. május 1-jétől Magyarországon is hatályba lépett a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/
4. EK rendelet (Rendelet), amelynek alapján az OEP által bevezetett jogosultságszűrő program alkalmazásával a felperes TAJ száma érvénytelenítésre került, magyarországi lakóhely hiányában egészségbiztosításra nem volt jogosult. Az alperes - álláspontja alátámasztására - utalt a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
5. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 8/A. §

(1)bekezdésére és a Rendelet

1. cikkére is, amelynek alapján a nyugdíjasok és családtagjaik a lakóhely szerinti tagállam intézményétől, annak költségére jogosultak a természetbeni ellátásokra. Az alperes előadta, hogy a nagyszámú ügyfelet érintő változásról az OEP az okmányirodákon keresztül küldött értesítéseket, végül hivatkozott arra is, hogy a felperesnek a németországi biztosítónál fennállt biztosítása visszamenőleges megszüntetése miatt igazolást sem lehet kiadni arról, hogy
2. április 20-tól Magyarországon biztosítása volt; mindezek alapján pedig a felperes alaptalanul állította felülvizsgálati kérelmében, hogy mindent megtett az előírt jogszabályi feltételek teljesülése érdekében. Az alperes a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezésre vonatkozó felperesi kifogás kapcsán előadta, hogy a német nyelven kiállított E-121-es jelű nyomtatvány hiteles fordítását a felperes tárgyaláson tett azon nyilatkozata indokolta, miszerint a TAJ-kártya igénylésekor a németországi biztosítási jogviszony fennállásának hiányát kellett igazolnia. Mivel ez az állítás - a hiteles fordításból kitűnően - ellentétes volt a német nyelvű dokumentumban foglaltakkal, a fordítással felmerült költség (amely a bíróság rendelkezése folytán merült fel az alperesnél) felperes általi megtérítésére vonatkozó ítéleti rendelkezés is jogszerű. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. meghatározott keretek között vizsgálta felül. §

(2)bekezdésében A Tbj. 16. §

(1)bekezdés b) pontja szerint „egészségügyi szolgáltatásra jogosult - az e törvény szerinti biztosított, illetőleg a

1. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl - az, aki a
2. §

(3)bekezdése alapján saját jogú nyugdíjban (...) részesül". A Tbj. 16. §

(3)bekezdése az

(1)bekezdés egyes pontjai, köztük a

1. b)pont esetében az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság további feltételeként írja elő, hogy az érintett személy belföldinek minősüljön. A belföldi fogalmát a Tbj. alkalmazásában a 4. §
2. u)pontja határozza meg, eszerint belföldinek minősül 1. Magyarország területén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (Ptv.) szerint bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként elismert személy 2. a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy, aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát Magyarország területén gyakorolja és a Ptv. szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint 3. a hontalan. A felülvizsgálati kérelemben előadott kifogások a Tbj. fenti rendelkezései munkaügyi bíróság általi értelmezésének helytálló voltát nem alkalmasak megcáfolni. A felperes a perben felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatok és a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Tbj. hivatkozott rendelkezéseivel össze nem függő okokkal (a TAJ-kártya igénylésekor történt téves tájékoztatás, a biztosítási jogviszonya megszűnéséről való tájékoztatás elmaradása) kívánta alátámasztani. A munkaügyi bíróság ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat felülvizsgálata során kizárólag a határozatok jogszerűségét vizsgálja, olyan jogszabályi rendelkezés megsértésére pedig, amelynek alapján az alperes a biztosítási jogviszonynak a perbeli okból történő megszűnéséről a felperest köteles lett volna tájékoztatni, a felperes sem hivatkozott. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperes által felhozott okok miatt nem áll ellentétben a Tbj. 16. §

(1)bekezdés b) pontjával,

(3)bekezdésével és a

(3)bekezdés u) pontjával sem. A Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-

1. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Az alperes a perben az E-121 jelű nyomtatvány eredeti példányának hiteles fordítását annak igazolása érdekében csatolta, hogy a felperes letagadva a TAJ-igénye beterjesztésekor leadott nyomtatvány tényleges tartalmát - valótlanul állította, hogy a nyomtatvánnyal a németországi biztosítása alperes által kért fenn nem állását igazolta. A hiteles fordítás - a felperes
2. január 1-től öregségi nyugdíjban részesülése mellett - azt igazolta, hogy
3. március 1-től természetbeni egészségbiztosítási ellátásra jogosult, amelynek költségei az igazolás visszavonásáig AOK biztosítót terhelik. Mivel a fenti tény - fordítási költséget keletkeztető - tisztázása a perben vitás egyik kérdés eldöntéséhez szükséges volt, a fordítás pedig az alperes előadását támasztotta alá, a munkaügyi bíróság a Pp. fenti rendelkezése megsértése nélkül kötelezte a felperest az ezzel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperes által felhívott jogszabályokat nem sérti, ezért azt - a Pp.
4. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Ebtv. 75/A. §-a alapján határozott. Budapest,

1. május
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő