Győri Ítélőtábla Pf.III.20.074/2014/
- szám Az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt I.r.alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék
- február
- napján kelt P.20.340/2013/
- számú ítéletével szemben, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000.(Negyvenötezer) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett 110.700.- (Egyszáztízezer-hétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Megállapítja az ítélőtábla, hogy a felperes a másodfokú eljárásban teljes mértékben pervesztes. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 146.078.-Ft-ot és ennek
- január 23-tól a kifizetés napjáig az adott félévre a félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a feljegyzett 279.000.-Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r. alperesnek 94.000.-Ft jogtanácsosi díjból álló perköltséget. Kimondta, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját a magyar állam viseli, ezt meghaladóan pedig a felek maguk viselik a felmerült költségeiket. Határozata indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes alkalmazottai
- július 6-án a felperestől 396.400.-Ft, 15.290 euró, és 3780 Sk készpénzt, majd ugyanezen a napon házkutatás során további 5.302.600.-Ft-ot foglaltak le. Az I. r. alperes a lefoglalt devizát forintra váltotta és
- július 10-én 9.856.776.-Ft összeget az államkincstárnál vezetett letéti számlára fizetett be. Az I.r. alperes a nyomozati iratokat vádemelési javaslattal
- november 20-án továbbította a megyei főügyészséghez, ahova
- november 21-én érkeztek azok meg. A büntetőeljárás során a Győri Ítélőtábla Bf.55/2007/
- számú másodfokú ítélete a 2.199.000.-Ft és 15.290 eurónak megfelelő 4.132.836.-Ft lefoglalását megszüntette és azt a felperes részére 150.000.-Ft bűnügyi költség biztosítására való visszatartás mellett kiadni rendelte. A felperes bankszámlájára
- július 10-én 9.685.028.Ft-ot utaltak át. Ítélete jogi indokolásában az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes kamatfizetésre vonatkozó kereseti követelése nem a felperes által megjelölt jogcímeken (államigazgatási jogkörben okozott kár, illetve tartozás megfizetése) alapul, hanem valójában annak jogcímét a lefoglalás során követendő eljárásra vonatkozó jogszabály adja meg. A 11/2003.(V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet lefoglalás megszüntetésekor hatályos
- §
(1)bekezdése szerint készpénz lefoglalása esetében a jogosult részére csak abban az esetben fizet kamatot a hatóság, ha a lefoglalás megszüntetésekor azt a jogosultnak visszaadni rendeli. A jogszabály rendelkezik a fizetendő kamat mértékéről. A
(2)bekezdés szerint a hatóságot kamatfizetési kötelezettség csak azon időszak tekintetében terheli, amely alatt számára a bűnjel feletti rendelkezési jog biztosított volt. Az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogását alaptalannak ítélte, figyelemmel arra, hogy a kamatkövetelés akkor vált esedékessé, ezáltal akkor kezdődött meg az elévülés, amikor a hatóság a felperesnek a pénzt visszaadni rendelte. A Győri Ítélőtábla ítélete a lefoglalt készpénz egy részét rendelte kiadni a felperesnek, ezen összeg, azaz 6.181.836.-Ft erejéig teljesült a rendelet
- §-ában foglalt egyik feltétel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezésben foglalt második feltétel körében a jogszabály helyes értelme szerint a felperes a lefoglalástól,
- július 6-tól, a nyomozati iratok ügyészséghez való megérkezéséig,
- november
- napjáig terjedő időszakra érvényesíthetett igényt az I. r. alperessel szemben, hiszen az I.r. alperes csupán ezen időszak alatt gyakorolt a bűnjel felett rendelkezési jogot. A hatóság rendelkezési joga a büntetőeljárás során abból áll, hogy jogosult a lefoglalást megszüntetni, illetve a lefoglalást fenntartani. A korlátozott tartalmú rendelkezési jog a büntetőeljárás során az eljárás különböző szakaszaiban különböző hatóságokat illet meg. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a büntetőeljárás ezt meghaladó időszakára nézve a felperes a kamatot nem az I. r. alperestől követelheti. A rendeletben meghatározott kamatmérték a perbeli jogviszony idejére már nem azonosítható be, így arról a bíróság a Ptk.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel határozott. Kifejtette, hogy a kamat tekintetében csak a forintösszeget kellett figyelembe venni, hisz a másodfokú ítélet rendelkezése szerint a felperes kizárólag a forintösszegre tarthatott igényt. A büntetőeljárás során vitathatta volna a felperes a kiadni rendelt összeget, de a másodfokú ítélet tartalma jelen eljárásban már nem vitatható. Erre figyelemmel 146.078.-Ft és ennek
- január 23-tól járó késedelmi kamata tekintetében ítélte alaposnak a kamatfizetéssel kapcsolatos felperesi követelést. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság megalapozatlannak ítélte. Álláspontja szerint a kártérítés Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint meghatározott általános feltételei hiányoztak. Nem nyert bizonyítást az I. r. alperes magatartása és a felperes kára közötti okozati összefüggés. A felperes fellebbezésében annak tartalma szerint az ítélet részbeni megváltoztatását, az alperes 6.035.758.-Ft után
- november 21-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállásból részben téves következtetésre jutott. A lefoglalt összeg attól kezdve, hogy befizetésre került a rendőrkapitányság letéti számlájára, mindvégig ezen az I. r. alperesi számlán volt, ott kamatozott, a kamat is az alperes bevétele lett. Az I. r. alperes a büntetőeljárás későbbi szakaszában indítványozhatta volna a lefoglalás megszüntetését, de nem tette. Amennyiben nem tartotta volna magát jogosultnak a letét kezelésére, átutalhatta volna azt a törvényszék letéti számlájára. Az I. r. alperes intézkedett úgy, hogy a számlán lévő összeg kamatok nélkül kerüljön kifizetésre a felperesnek. Ezzel figyelmen kívül hagyta a 11/
- IM-BM-PM rendelet előírásait. A rendeletben nem különíti el a jogalkotó a kamatfizetés kötelezettjeként az egyes hatóságot, bíróságot, hanem a letétet kezelő hatóság, jelen esetben az I. r. alperes a jogszabály címzettje. Ez köteles a teljes kamatösszeget kifizetni a jogosult részére. Az ezzel ellentétes értelmezés odavezetne, hogy a büntető bíróságnak kellett volna rendelkeznie arról, hogy a lefoglalt és visszaadni rendelt összeget érintő kamatnak mekkora részét kell az I. r. alperesnek, mekkora részét az ügyészségnek és a bíróságnak megfizetni. Erre tekintettel nemcsak az ítéletben megítélt időszakra, hanem a keresetben szereplő teljes időszakra vonatkozó kamatösszeget és annak késedelmi kamatát kell az I. r. alperesnek megfizetnie. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján való helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott. A felperes a nem vagyoni kártérítés iránti követelését elutasító ítéleti rendelkezést fellebbezéssel nem támadta, az a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. A másodfokú eljárás tárgyát tehát a büntetőeljárás során lefoglalás alól feloldott és a felperesnek kiadni rendelt pénzösszeg kamata iránti követelést részben elutasító rendelkezés felülvizsgálata képezte. Az ítélőtábla ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatott bizonyítás anyagának okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg. A peres felek közötti jogviszony helyes minősítése útján foglalt állást akként, hogy a felperes kamatfizetéssel kapcsolatosan előterjesztett kereseti követelésének jogcímét a 11/2003.(V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet 89. §-ában foglalt rendelkezések teremtik meg, és ezen jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése alapján foglalt állást a követelés összegszerűsége tekintetében is. Fellebbezéssel támadott döntésével és annak indokaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. A rendelet 89. §
(1)bekezdése szerint - az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén - a lefoglalás alól feloldott és a jogosultnak visszaadni rendelt összeg utáni kamatigény lehet alapos, ennek folytán, figyelemmel 150.000.-Ft-nak bűnügyi költség biztosítására való visszatartására, 6.181.836.-Ft után érvényesíthet a felperes alappal kamatkövetelést. A rendelet 89. §
(2)bekezdésének helyes értelmezésével foglalt állást az elsőfokú bíróság akként, hogy az I. r. alperessel szemben a felperes igénye csupán a
- július 6-tól
- november 21-ig terjedő időszakra megalapozott. Az I. r. alperes számára ugyanis ezen időszakban állt fenn a bűnjel feletti rendelkezési jog (a lefoglalás megszüntetése, illetve a lefoglalás fenntartása iránti eljárási jogosultság). A nyomozati iratok ügyészséghez való megérkezésétől számítva - függetlenül attól, hogy a bűnjelként lefoglalt pénzösszeg az I. r. alperes által az államkincstárnál nyitott letéti számlán volt elhelyezve - az I. r. alperesnek a bűnjel feletti rendelkezési joga már nem állt fenn. Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a kamatfizetésre kötelezett személyt az adott eljárási szakasz tekintetében a bűnjel feletti rendelkezési jogosultság határozza meg. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(1)bekezdésének rendelkezését figyelembe véve helytállóan állapította meg a kamat mértékét is. Minderre tekintettel összegszerűségében is megalapozott az az ítéleti rendelkezése, amelyben 146.078.-Ft, továbbá ennek a rendelet 89. §
(1)bekezdése szerinti esedékességtől,
- január 23-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az I. r. alperest. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp.78. §
(1)bekezdésére figyelemmel köteles megfizetni az alperesnek a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és a
(6)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban ténylegesen kifejtett jogtanácsosi tevékenységgel arányosan megállapított munkadíjból álló másodfokú perköltséget, míg személyes költségmentességére figyelemmel a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. A pernyertesség-pervesztesség arányára irányuló ítéleti megállapítás a felperes pártfogó ügyvédi képviseletére figyelemmel a Pp.
- §
(2)bekezdésén alapszik. Győr,
- szeptember
- Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül, kiadó: Dr. Havasiné dr. Orbán Mária ak. bíró