Mfv.10477/2013/13 – Kúria

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.477/2013/13.szám A Kúria a dr. Szemes Marianna pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a főtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.724/

1. szám alatt indított és a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. március 21-én kelt 1.M.724/2011/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi 1.M.724/2011/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. és a I n d o k o l á s A felperes
5. május
6. napjától 50%-os munkaképesség-csökkenés alapján a 8/1983.(VI.29.) EüM-PM együttes rendelet szerint megállapított rendszeres szociális járadékban részesült. Az alperesi igazgatóság a
7. augusztus
8. napján kelt határozatával a felperes átmeneti járadék iránti igényét elutasította, mivel a felperes
9. január 8 óta folyamatosan fennálló, 40%-os mértékű egészségkárosodása (
10. január
11. előtt 50%-os munkaképesség-csökkenés) nem kereső tevékenységének időtartama alatt keletkezett. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Jogorvoslati Főosztály a
12. november 4-én napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy a 40%-os mértékű egészségkárosodása kereső tevékenysége alatt következett be, mivel ezen állapota csupán
13. január
14. napjától véleményezhető, míg a korábbi, a munkaképesség-csökkenéssel kapcsolatos szakvélemények hatályukat vesztették. Az alperes a kereset elutasítását kérte, határozatai jogi és ténybeli indokait fenntartva. A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.724/2011/
15. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A perben kirendelt dr. K. J. orvosszakértő szakvéleményében rögzítette a felperes vonatkozásában a 40%-os össz-szervezeti egészségkárosodást
16. január
17. napjától, míg az 50%-os munkaképesség-csökkenést
18. január
19. napjától folyamatosan véleményezte. A felperes állapotában
20. január 8 óta az ellátásra jogosító állapotrosszabbodás nem következett be, ezen időpont óta a felperes egészségi állapota folyamatosan állandó. Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes
21. január
22. napján kereső tevékenységet nem folytatott, így az átmeneti járadékhoz szükséges jogosultsági feltétellel nem rendelkezett. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet megváltoztatását. Álláspontja szerint a bíróság a 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) előírásait helytelenül alkalmazta, ezért az ítélet megváltoztatásának van helye. Hivatkozott arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az igazságügyi orvosszakértői szakvéleményt, amely a 40%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást
23. január
24. napjától véleményezte, mely időpontban a felperes munkaviszonnyal rendelkezett, tehát az átmeneti járadékhoz szükséges jogosultsági feltétel fennállt. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp.
25. §

(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. A Kr.

1. § alapján átmeneti járadékra egyéb feltételek mellett az a személy jogosult, akinek legalább 40%-os mértékű egészségkárosodása a kereső tevékenység folytatásának időtartama alatt - ideértve a kereső tevékenység megszűnését követően folyósított táppénz, baleseti táppénz és az Flt. szerinti pénzbeli ellátás időtartamát is - keletkezett. Peradat, hogy a felperes
2. január 8 óta folyamatosan rendszeres szociális járadékban részesül. Ezzel összefüggésben rámutat a Kúria, hogy az ellátás megállapításakor hatályban volt 8/1983.(VI.29.) EüM-PM együttes rendelet
3. §-a alapján a rendszeres szociális járadék megállapításának egyik feltétele volt az 50%-os mértékű munkaképesség változás bekövetkezése. Mindez szintén azt támasztja alá, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése
4. január 8 óta folyamatosan fennállt, a
5. évi munkaviszony előtt elérte az 50%-os mértéket. A felperes által hivatkozott és
6. január
7. előtt keletkezett szakvélemények egybehangzóan 50%-ban határozták meg munkaképességcsökkenésének mértékét. Ezzel egyezően a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő alapos és a felperes előadását is figyelembe vevő szakvéleménye egyértelműen tartalmazza, hogy
8. január
9. napjától 50%-os mértékű volt a munkaképességcsökkenésének,
10. január
11. napjától pedig (jogszabályváltozásra tekintettel) 40%-os volt az össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke. Mindezek alapján megállapítható, hogy a perben kirendelt orvosszakértő a szakvéleményében és annak kiegészítésében hiánytalanul értékelte és figyelembe vette a felperes által hivatkozott betegségeket. A
12. január 1-jétől hatályba lépett Kr. és a rehabilitációs járadékról szóló
13. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Rjtv.) értelmében a korábbi munkaképesség-csökkenés helyett az egészségkárosodást kell vizsgálni. Ezzel összefüggésben módosultak a százalékos arányok is és az egyes társadalombiztosítási ellátásokat eltérő mértékű egészségkárosodás alapján lehet megállapítani, amely azonban megfeleltethető a korábbi munkaképesség-csökkenés bizonyos mértékének. A másodfokú társadalombiztosítási határozat egyértelműen tartalmazza, hogy a korábbi 50%-os munkaképesség-csökkenés
14. január 1-jétől - a jogszabály megváltozása miatt - 40%-os egészségkárosodásnak felel meg. Ebből tehát nem a felperes állapotának eltérő minősítése következik, mindössze az új rendszernek megfelelő értékelés. Az ítéletben helyesen szerepel, hogy a felperes állapota a szakvélemény alapján
15. január 1-jétől 40%-os egészségkárosodásnak felelt meg. A munkaügyi bíróság Kr.
16. § megsértése nélkül helytállóan döntött a felperes keresetének elutasításáról, mivel a lefolytatott bizonyítás adatai nem támasztották alá azon felperesi állítást, hogy az előírt egészségkárosodása csak
17. január
18. napja után keletkezett volna. A felperes egészségkárosodása kezdő időpontjával kapcsolatos vitás kérdést a bíróság a rendelkezésre állt igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján bírálta el, a szakkérdésben adott vélemény megállapításait a perben beszerzett orvosi dokumentumok a felülvizsgálati kérelem állításával szemben nem cáfolták. A megelőző eljárásban készült igazságügyi orvosszakértői vélemény és a további szakvélemények figyelmen kívül hagyására nem adtak alapot a felperes által hivatkozott körülmények, illetőleg a jogszabály változás, valamint az, hogy a 40%-os egészségkárosodás megállapítása alapjául szolgáló egyes megbetegedések
19. január
20. előtt még nem voltak kialakultak. A Kr.
21. §

(2)bekezdés alapján a felperes tévesen vonta le azt a következtetést, hogy önmagában a legutolsó munkaviszonyának megszűnését követő 24 hónapon belüli igényérvényesítés számára jogot keletkeztet. A Kr. hivatkozott rendelkezése az igényérvényesítés jogvesztő határidejét határozza meg és nem ad felmentést az egyes ellátásokra megállapított feltételek fennállása tekintetében. A munkaügyi bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatva az irányadó szakkérdésben aggálytalan szakvélemény alapján okszerűen állapította meg a tényállást. Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdés alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban - a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján - mellőzte a határozathozatalt. A Kr. 10. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Tny.

1. § értelmében az eljárás illetékés költségmentes, ezért a felülvizsgálati eljárás illetékét és a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját (
2. évi LXXX. törvény 11/A. §) a magyar állam viseli. Budapest,
3. június
4. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő