A határozat elvi tartalma: A munkaviszony időtartama, ha az alatt a felperes felsőfokú tanulmányokat folytatott, emiatt fizetés nélküli szabadságban részesült, nem minősül a nők kedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultságába beszámítható, kereső tevékenységgel járó jogosító időnek. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.537/2013/5.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.153/
- szám alatt indított és a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- július 12-én kelt 2.M.153/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.153/2013/
- számú ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti, egyebekben az ítéletet hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes
- december 3-án kelt, a felperes szolgálati idő elismerése iránti kérelmét elbíráló határozatát helybenhagyta. A felperes fellebbezésében megjelölt,
- szeptember
- és
- június
- közötti időszakot, amely alatt a felperes fizetés nélküli szabadságon volt, egyidejűleg felsőfokú tanulmányokat folytatott és ösztöndíjban részesült - társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.)
- §
(2b)-
(2c)bekezdései és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (Kr.)
- §-a alapján - a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához jogosító időként nem ismerte el. A munkaügyi bíróság a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, az
- szeptember
- és
- június
- közötti időszaknak, valamint
- július
- napjának a nők kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító időkénti elismerésére kötelezte. A bíróság - a Tny.
- §
(2a)-
(2c)bekezdései alkalmazásával - arra a következtetésre jutott, hogy a felperes
- szeptember
- és
- június
- közötti, a felsőfokú tanulmányok idején is fennállt munkaviszonya kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszonynak minősült. Az ítéleti érvelés szerint a felperes munkaviszonya a perbeli időszakban fennállt,
- február 1-től
- június 30-ig a munkáltatótól ösztöndíjban részesült, a Tny.
- §-a pedig csak a
(2c)bekezdésben tartalmaz korlátozást, a
(2a)és
(2b)bekezdések vonatkozásában a jogszabály kiterjesztően és megszorítóan sem értelmezhető. Ebből következik, hogy a munkaviszony alatt folytatott tanulmányok ideje nem minősül tanulmányi időnek. A tanulmányi szerződésnek nincs olyan „joghatása", hogy az alatt a munkaviszonyt a munkáltató nem tarthatja fenn, a felperes munkaviszonya szünetelésére pedig az alperes az okiratokkal (munkakönyv, munkaszerződés, stb.) ellentétesen hivatkozott. Az a körülmény, hogy a felperes a nappali tagozatos tanulmányok idején mentesült a munkavégzési kötelezettség alól, nem zárja ki a kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszony fennállásának megállapítását. Az alperes megszorító értelmezésére a jogszabály nem ad felhatalmazást, megszorító feltételt kizárólag a Tny. 18. §
(2c)és
(2d)bekezdése tartalmaz, ez azonban nem terjed ki a munkaviszonyon belüli felsőfokú tanulmányok idejére. A bíróság kiemelte, hogy a jogosultsági idő megítélése szempontjából különbséget kell tenni a között, hogy a felperes a felsőfokú tanulmányok nappali tagozatos képzésben való folytatása idején munkabérben nem részesült, és a között, hogy a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony jogosító időnek minősül. Mindezek alapján az alperes a megismételt eljárásban a munkaviszony teljes idejét kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszonyként köteles jogosító időként figyelembe venni, továbbá - a jogerős ítéletben kifejtett indokok alapján - 1973. június 23. napját is. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Tny. 18. §
(2a)-
(2c)bekezdései és a Kr. 12. §
(1)bekezdése megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a bíróság jogszabálysértő jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a Tny. és a Kr. rendelkezésére vonatkozóan a szűk értelmezés csak a jogosultsági idő szükséges hosszát érinti. A jogintézmény megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy a nők tényleges kereső tevékenységükre és a gyermekek nevelésére tekintettel az öregségi nyugdíj szempontjából kedvezményben részesüljenek, ennek megfelelően a jogosultság feltételeinek törvényi szintű szabályozásában elsősorban a kereső tevékenység szerepel, amely - a foglalkoztatásról szóló 1991. évi IV. törvény 58. §
(5)bekezdés e) pontja alapján - olyan munkavégzéseket jelent, amiért díjazás jár. A Kr., mint alacsonyabb szintű jogforrás, valóban tartalmazza a munkaviszonyt, mint olyan jogviszonyt, amelynek keretében tipikusan kereső tevékenység valósul meg. A felperes esetében azonban a munkaviszony szünetelt, mivel nappali tagozatos főiskolai hallgatói jogviszonya alatt a munkaviszony lényegi tartalmi elemei (aláfölérendeltség, munkavégzési kötelezettség, stb.) hiányoztak. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a foglalkoztatói igazolás is alátámasztotta, hogy a felperes a vitatott időszakban fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, a társadalmi ösztöndíj-szerződés megkötése, az ösztöndíj folyósítása a kért jogosultság megítélését nem érinti. A felperes a perbeli időszakban kereső tevékenységet eredményező munkát nem végzett, munkaviszonyához kereső tevékenység nem kapcsolódott, így - függetlenül a munkaviszonya fennállásától és az alacsonyabb rendű jogforrásnak minősülő Kr. rendelkezésétől ezen idő jogosultsági időnek nem minősülhet. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a vitatott idő szolgálati időkénti elismerése sem a munkaviszony alapján történt, hiszen a felperes munkabért nem kapott, így járulékot sem fizetett. A szolgálati időbe való beszámítás a Tny. 41. §
(1)bekezdése alapján, a nappali tagozatos felsőfokú tanulmányok végzése címén történt meg, amire - a Kr. 29. §
(3)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint, a fizetés nélküli szabadság idejére, járulékfizetés bizonyítottságának hiányában - munkaviszony címén nem lett volna lehetőség. Az alperes végül utalt arra, hogy a jogosultsági idő egy nappal kevesebb időtartamban való elfogadása miatt a másodfokú szerv a határozatot módosítani fogja. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy a munkáltató a tanulmányi szerződés megkötésekor biztosította arról, hogy a perbeli időszak munkaviszonynak minősül, az ösztöndíjas tanulmányi idő a munkakönyvbe is bejegyzésre került. A Tny. a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időszakát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján rendeli figyelembe venni, az ennek alapján megszerzett jogosultság megszüntetését, korlátozását tiltja. Az 1997. december 31-én hatályos, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 10. §
(1)
(2)bekezdése alapján a munkaviszonyban álló dolgozók biztosítottnak minősültek, a munkaviszonyban töltött idő szolgálati időnek minősült, a munkaviszony alatti tanulmányi idő figyelmen kívül hagyását a T. nem szabályozta. A munkakönyvet a szolgálati idő számításánál hiteles okiratként kell elfogadni, a munkakönyv a munkaviszony fennállását igazolja. A szolgálati idő számításának alapja a vitatott időszakban a munkaviszony, nem pedig a felsőfokú tanulmányok ideje, ez utóbbi idők szolgálati időkénti elismerését azok számára, akik nem álltak munkaviszonyban, csak az 1998. január 1-től hatályos szabályok tették lehetővé. A felperes - jogértelmezése alátámasztására - idézte a Tny. 3. §
(1)bekezdését, 37. §
(1)és
(4)bekezdését, a T. 10. §
(1)-
(2)bekezdését,
- § a) pontját, a Tny.
- §
(2a)-
(2b)bekezdéseit, a Kr. 12. §
(1)bekezdés
- a)pontját és
- b)pont 1. alpontját, végül a Tbj. 5. §
(1)bekezdését, amelyek alapján a perbeli, munkaviszonyban töltött idő szolgálati és egyben jogosultsági időnek is minősül. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében felülvizsgálati kérelmét akként pontosította, hogy a felperes munkaviszonya a felsőfokú tanulmányai idején nem szünetelt, a felperes ezen időszakban a munkavégzési kötelezettség alól mentesítve volt. Kihangsúlyozta, hogy a Kr. 12. §
(1)bekezdésében taxatíve felsorolt jogviszonyok fennállása nem jelent feltétlen jogosultságot a kedvezmény megállapítására, ahhoz szükséges a Tny. 18. §
(2b)bekezdésben foglalt törvényi feltétel, azaz a tényleges kereső tevékenység fennállása is. A felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések kapcsán utalt arra, hogy a per tárgya a jogosultsági idővel, a szolgálati időhöz képest szűkebb, speciális kategóriával kapcsolatos, amelyről a Tny. 18. §
(2b)és a Kr. 12. §
(1)bekezdése értelmezésével kell dönteni. Végül az alperes hivatkozott arra is, hogy a perbeli időszak megszakítását jelentő azon napokra, amelyek alatt a felperes tényleges munkavégzést teljesített, vagyis a kereső tevékenység folytatása igazolást nyert, a felperes részére szolgálati időn túl jogosultsági idő is elfogadásra került. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - megalapozott. A Tny. 18. §
(2a)bekezdés a) pontja - egyebek mellett - azt a nőt jogosítja életkorától függetlenül öregségi teljes nyugdíjra, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik. A Tny. 18. §
(2b)bekezdése a
(2a)bekezdés tekintetében jogosultsági időnek minősíti a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati időt. A 18. §
(2c)bekezdés szerint a
(2a)bekezdés alapján az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet. A Kr. 12. §
(1)bekezdés a) pontja a Tny. 18. §
(2b)-
(2c)bekezdése szerinti, kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek minősíti az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. §
(1)bekezdés a),
- b)és e)-
- i)pontjában, valamint
(2)-
(3)bekezdésében meghatározott jogviszonyban - ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást, az egyszerűsített foglalkoztatást és a Tbj. 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. §
(2)bekezdése szerinti biztosítási időt is - szerzett szolgálati időt, míg a
- b)pont 1. alpont 1998. január 1-jét megelőzően az
- a)pont szerinti jogviszonyban szerzett szolgálati időt ismeri el jogosító időnek. A munkaügyi bíróság a fenti rendelkezések helytelen értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a munkaviszony időtartama pusztán annak fennállása miatt, függetlenül attól, hogy annak időtartama alatt a felperes folytatott-e ténylegesen kereső tevékenységet, a Tny. 18. §
(2a)és
(2b)bekezdése szerinti jogosultsági időbe beszámít. A Tny. 18. §
(2b)bekezdése jogosultsági időként a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat rendeli elismerni, az e rendelkezés végrehajtására megalkotott Kr. 12. §
(1)bekezdés
- b)pont 1. alpontja pedig az
- a)pont szerinti jogviszonyban szerzett szolgálati időt ismeri el jogosultsági időnek. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a megjelölt időszakban munkát nem végzett, munkavégzés hiányában munkabérben, munkavégzés ellenértékeként járó díjazásban nem részesült, ezért ez az időszak kereső tevékenységgel járó biztosítási időnek nem minősült. A felperes szolgálati idejébe a peresített időszakot azért kellett beszámítani, mert felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatott [Tny. 37. §
(4)bek., 41. §
(1)bek., 89/1990.(V.1.) MT rendelet 132. §
(1)bek.], az így megszerzett szolgálati időt azonban, tekintet nélkül a munkaviszony egyidejű fennállására, illetve ösztöndíj folyósítására, a Kr.
- §-a nem ismeri el jogosító időnek. Ezt az értelmezést támasztja alá a jogintézményt bevezető, az egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szó
- évi CLXX. törvény javaslatának az
- §-hoz fűzött indokolása is, amely rögzíti, hogy a kedvezményes konstrukció alapja a nők munkaviszonyban és azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokban, valamint az egyéni vagy társas vállalkozóként, illetve más kereső tevékenységgel eltöltött hosszú életpályája, és a nők kettős, családi és munkahelyi szerepvállalásának elismerése érdekében a gyermekneveléssel összefüggő időszakok beszámítása. A törvényjavaslat indoklása szerint annak érdekében, hogy a munkában töltött idő meghatározó jellege ne csökkenjen, a kedvezmény igénybevételének további feltétele a minimum 32 év kereső tevékenységgel szerzett jogosultsági idő; a szabályozás más szolgálati időt (pl. tanulmányi idő, a munkanélküli ellátás, megállapodás alapján nyugdíjjárulék fizetés ideje) a kedvezményre való jogosultság szempontjából nem veszi figyelembe. A Kúria hasonló tényállású ügyben - a Tny.
- §
(2a)-
(2b)bekezdései, a Kr.
- § és más jogszabályok alkalmazásával - az Mfv.III.10.709/2012/
- számú ítéletében azonosan foglalt állást, megállapítva, hogy a munkaviszony azon időtartama, amely alatt a felperes felsőfokú tanulmányokat folytatott, és amely idő alatt keresetpótló juttatásban részesült, függetlenül attól, hogy ez idő alatt fennállt a munkaviszonya, kereső tevékenység folytatása hiányában nem minősül a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíja szempontjából jogosító időnek. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp.
- §
(4)bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Az alperes az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban - a Pp. 78. §
(2)bekezdése alkalmazásával - mellőzte a határozathozatalt. A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
- §-a alapján határozott. Budapest,
- július
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő