Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.429/2007/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Boda Pál ügyvéd (7400 Kaposvár, Csokonai utca 2.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
- március
- napján kelt 11.P.21.358/2006/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság felhívására - 120.000 (egyszázhúszezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes következtetést levonva, az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelelő helyes érdemi döntést hozott. A másodfokú bíróság a kifejtett indokokkal is egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján - utalva a Pp. 254.§-ának
(3)bekezdésében írtakra - helyes indokainál fogva hagyta helyben. A felperes észrevételében - a fellebbezés indokolásában - foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság kiemeli az elsőfokú bíróság indokai közül, hogy a kártérítés elengedhetetlen feltétele a kár bekövetkezte, akár vagyoni-, akár nem vagyoni kártérítési igényről van szó. A nem vagyoni kártérítés iránti igényt megalapozó Ptk.84.§-a
(1)bekezdésének e) pontja szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Az elsőfokú bíróság által is felhívott Ptk.339.§-ának
(1)bekezdése szerint az kötelezhető kártérítés megfizetésére, aki másnak jogellenesen kárt okoz. Arra helyesen hivatkozik a felperes, hogy a nem vagyoni kár megtérítése iránti igény alapja a személyhez fűződő jog megsértése, s a jogsérelem bizonyítása egyben a károkozó magatartást is bizonyítja, ez azonban önmagában nem elegendő a kártérítés megállapításához. Szükséges a tényleges joghátrány bekövetkeztének a bizonyítása is. Ettől - a kialakult bírói gyakorlat szerint - csak akkor lehet eltekinteni, ha a jogsértés természetéből adódóan köztudomású tényként a joghátrány bekövetkezése is megállapítható (Pp.163.§-ának
(3)bekezdése). A felperes által hivatkozott - de nem bizonyított - jogsérelemből tényleges kár bekövetkeztére következtetni, s különösen azt köztudomású tényként kezelni nem lehet. Szükséges lett volna ezért az, hogy a felperes a ténylegesen bekövetkezett joghátrányt bizonyítsa. Megjegyzi a másodfokú bíróság - ahogy arra az elsőfokú bíróság is hivatkozott -, hogy a felperes „megalázó helyzetére" hivatkozással tartott igényt nem vagyoni kártérítés megállapítására. Ennek mibenlétéről azonban még csak határozott előadást sem tett. Beadványai alapján arra lehet következtetni, hogy a személyhez fűződő jogát abban látja sértettnek, hogy a végrehajtási eljárás félbeszakadt, ezért az ingatlanát nem tudja tehermentesíteni. Ez az álláspont azonban téves. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 39.§-a lehetőséget biztosít a jogutódlás megállapítására abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás során a felek személyében változás áll be. Lehetősége van ezért a felperesnek arra, hogy a végrehajtást kérő jogutódját megjelölve a jogutódlás megállapítását kérje, s a végrehajtási eljárás - a felperes teljesítése esetén - megszűnjön, az ingatlana tehermentessé váljon. A Ptk.340.§-ának
(1)bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. Amennyiben tehát a felperest érte volna bármilyen kár a végrehajtási eljárás elhúzódása miatt - amely egyébként az alperesnek nem róható fel -, a kárát elháríthatta volna. Az alperessel szemben már csak ez okból sem követelhet kártérítést. A felperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú perköltségét megfizetni. Az alperest képviselő ügyvéd munkadíjának összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§ának
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A sikertelen fellebbezéssel felmerült másodfokú eljárási illetéket a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése értelmében ugyancsak köteles megfizetni a felperes az államnak. A másodfokú bíróság a felperes által előterjesztett fellebbezést a Pp. 256/A.§-a
(1)bekezdésének f) pontja és
(3)bekezdése alapján bírálta el tárgyaláson kívül, figyelemmel arra is, hogy tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte. P é c s ,
- február
- Dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró