Kbf.50/2013/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése, míg I.r. vádlott közbizalom elleni bűncselekményének jogszabályi megjelölése a Btk.

1. §-a. I.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 80 (nyolcvan) napi tétel, napi tételenként 1.500 (egyezerötszáz) forint pénzbüntetésre, míg II.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 60 (hatvan) napi tétel, napi tételenként 1.500 (egyezerötszáz) forint pénzbüntetésre enyhíti. I.r. vádlottal szemben kiszabott 120.000 (egyszázhúszezer) forint pénzbüntetés megfizetésére 20 (húsz) havi részletfizetést, míg II.r. vádlottal szemben kiszabott 90.000 (kilencvenezer) forint pénzbüntetésére 15 (tizenöt) havi részletfizetést engedélyez. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindkét vádlott vonatkozásában helybenhagyja. Indokolás: A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a
2. január
3. napján kihirdetett KB.II.18/2012/
4. számú ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
5. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségében, valamint a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért - halmazati büntetésül 80 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 200.000 forint pénzbüntetésre ítélte. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 348. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 60 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Mindkét vádlott esetében rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Továbbá az I.r. vádlott pénzbüntetése megfizetésére 20 hónapi, a II.r. vádlott pénzbüntetése megfizetésére 15 hónapi részletfizetést engedélyezett. Ellenben I.r. vádlottat az ellene 3 rb. szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt, II.r. vádlottat az ellene 4 rb. szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt, míg III.r. vádlottat az ellene 2 rb. szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Úgy rendelkezett, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd tudomásul vette az ítéletet. Az I. és a II.r. vádlott felmentésért fellebbeztek. A III.r. vádlott a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. Közös védőjük az I. és II.r. vádlott vonatkozásában felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, míg a III.r. vádlott esetében tudomásul vette az ítéletet. Így az elsőfokú bíróság ítélete a III.r. vádlott tekintetében

1. február 01-én jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.587/2013/
2. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla állapítsa meg, hogy az elsőfokú törvényszék törvénysértően rendelkezett a pénzbüntetés havi részletekben történő megfizetéséről, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a nem jogerős ügydöntő határozatban kiszabott pénzbüntetés esetében a részletfizetésről döntött. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében elsődlegesen a katonai bűncselekmény vonatkozásában bűncselekmény hiányában, az okirat-hamisítás tekintetében bizonyítottság hiányában történő felmentésre tett indítványt, míg másodsorban mindkét védence esetében a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Másodlagos indítványával kapcsolatban kifejtette azon álláspontját, hogy a joghátrányok szempontjából a másodfokú elbírálás idején hatályos büntető törvény lényegesen enyhébb, ezért a Btk.
3. §-a alapján annak alkalmazására tett indítványt. Utalt továbbá arra, hogy mind az elkövetés idején, mind a másodfokú elbírálás idején hatályos Btk. a szolgálatban kötelességszegés bűncselekménynél őr-, ügyeleti, vagy egyéb készenléti szolgálatot említ, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/
4. BM rendelet a szolgálati formák felsorolásánál a járőr szolgálati formát nem sorolja be sem az őrszolgálati, sem az ügyeleti, sem a készenléti szolgálatok közé, azt önálló szolgálati formának tekinti, így azonban a járőrszolgálatra vonatkozó szabályok megszegése nem valósítja meg a szolgálatban kötelességszegést. Utalt továbbá arra, hogy az I.r. vádlott fáradtsága miatt gondatlan magatartásával valósította meg a magánokirat-hamisítást, a bűncselekménynek azonban gondatlan alakzata nincs, ezért az I.r. vádlott felmentésének van helye. Másodlagos indítványával kapcsolatban utalt arra, hogy védencei javára további enyhítő körülmény állapítható meg, így az, hogy a bűncselekmény óta eltelt időben is kiválóan látják el szolgálatukat. Az I.r. vádlott az utolsó szó jogán a felmentését kérte. A II.r. vádlott úgy nyilatkozott, hogy nem bűnös, ezért ő is a felmentésére tett indítványt. Az I. és II.r. vádlottak, valamint védőjük által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
5. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be. 348. §

(2)bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság mellőzte a felülbírálatot a vádlottakat érintő felmentő rendelkezésrek tekintetében, figyelemmel arra, hogy ezen rendelkezéseket fellebbezés nem támadta. A Be. 349. §

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla katonai tanácsa mellőzte a III.r. vádlott tekintetében a felülbírálatot, mert vonatkozásában fellebbezés nem került bejelentésre, az őt érintő részben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak. Korábban a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a

1. szeptember
2. napján kihirdetett KB.I.79/2010/
3. számú ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségében, és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, ezért - halmazati büntetésül - 200 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 200 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Ellenben az I.r. vádlottat 3 rb. szolgálatban kötelességszegés vétsége, míg a II.r. vádlottat 4 rb. szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
4. január
5. napján kelt 6.Kbf.110/2011/
6. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Elrendelte, hogy a megismételt eljárást a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa folytassa le. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a megismételt eljárás során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I. és II.r. vádlottak az V. tényállási pont tekintetében tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztettek elő, melyben arra hivatkoztak, hogy gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy egy italboltot próbálnak meg feltörni, és ennek megakadályozása céljából hagyták el a kijelölt területet. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak tagadásával szemben a tényállást a tanúként kihallgatott ellenőrző előljárók vallomása, az ügyeleti szolgálatot ellátó személy tanúvallomása, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, továbbá az egyéb tanúk vallomása alapján állapította meg. Ítélete
7. oldal
8. bekezdésétől a
9. oldal
10. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy az V. tényállási pontban foglaltak tekintetében miért nem fogadta el az I. és II.r. vádlottak által előterjesztett védekezést. A Be.
11. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy az I. és II.r. vádlottak, valamint védőjük a fellebbezésben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. Megállapítható továbbá az is, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést az I.r. és II.r. vádlottak bűnösségére, és helyes a cselekményeik jogi minősítése is. Nem fogadható el az a védői érvelés, hogy a vádlottak tényállásszerű magatartása azért nem valósít meg bűncselekményt, mert a Btk. hivatkozott rendelkezése csak az őrszolgálatot említi, külön a járőrszolgálatot nem, márpedig a szolgálati szabályzat az őrszolgálattól elkülönülten szabályozza a járőrszolgálati formát. Teljesen egyértelmű a kialakult katonai bírói gyakorlat és egységes abban a tekintetben, hogy a szolgálatban kötelességszegés és általában a szolgálati bűncselekmények tekintetében a járőrszolgálat az őrszolgálattal esik egy tekintet alá. Osztotta azonban a másodfokú bíróság azt a védői álláspontot, hogy a másodfokú elbírálás idején hatályos büntető törvény az elkövetés idején hatályos büntető törvénynél a kiszabott pénzbüntetés tekintetében lényegesen kedvezőbb. Ezért a Btk. 2. §-ában foglaltakra figyelemmel az elbírálás idején hatályos törvényt kell alkalmazni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottak katonai bűncselekményének jogszabályi megjelölését a Btk. 438. §

(1)bekezdésére, míg az I.r. vádlott közbizalom elleni bűncselekményének jogszabályi megjelölését a Btk.

1. §-ára változtatta. Az enyhítésre irányuló másodlagos védői indítvány alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, és a szolgálatukat jó szinten teljesítő I. és II.r. vádlottak esetében lehetőséget látott enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. Erre az új büntető törvény
2. §

(4)bekezdése teremt lehetőséget. A másodfokú bíróság a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdésének alkalmazásával az I.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 80 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre, míg a II.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 60 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre enyhítette. A Btk. 50. §

(4)bekezdése alapján az I.r. vádlott részére 20, a II.r. vádlott részére 15 havi részletfizetést engedélyezett a pénzbüntetésük megfizetésére. A részletefizetés engedélyezésére egyébként már az elkövetés idején hatályos büntető törvény 51. §

(4)bekezdése is lehetőséget biztosított. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a büntetés is megfelelően szolgálja az I. és II.r. vádlottakkal szemben a Btk.

1. §-ában írt büntetési célokat. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - az I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.
2. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes előadó bíró s.k. . Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. és II.r. vádlottak tekintetében a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. ,
3. március
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző